Katolikus Szemle 15. (1963, Róma)

1. szám - Fáj Attila: Galilei igazi tragikuma

meg akkor is, amikor az apályt és dagályt tapasztaljuk. Mivel a Föld a Nap körül is és a saját tengelye körül is forog, naponta kétszer követke­zik be az, hogy a tengely körül való forgás iránya megegyezik a Nap kö­rüli keringés irányával, illetőleg az, hogy éppen ellenkező vele. így kö­vetkezik be az első esetben az, hogy a kétféle sebesség összeadódik, a sebesség megnő és a Földön lévő tengervíz visszacsapódik (apály), to­vábbá az, hogy a sebesség lecsökken és a tengervíz előreesik (dagály).­­ Azonban Galilei e magyarázatának az a hibája, hogy a dagály és apály jelensége nem huszonnégy óránkint mutatkozik, mint kellene, ha a Föld tengely körüli mozgása játszana szerepet, hanem a periódus 24 óra 50 perc, ahogy Kepler megfigyelte, éppen ezért a Hold vonzó hatását te­kintette a jelenség okának, úgy ahogy a mai tudományok. Galilei a Kep­ler-féle magyarázatot csupán misztifikációnak és gyerekségnek tartotta. Galilei harmadik fő érvelését a napfoltok mozgásának megfigyelésé­ből kovácsolta. Gondolatmenete a következő: A napfoltok a Nap felüle­tén hol ívalakban, hol egyenes vonalban haladó mozgást végeznek, ami­nek geometriai értelmezése a geocentrikus világkép szerint csak úgy lehetséges, ha feltételezzük, hogy a Napnak négyféle mozgása van. Még­pedig évenkint járja be az ekliptika pályáját, kb. huszonöt naponkint fordul meg saját tengelye körül, naponkint járja körül a Földet, továbbá ugyancsak naponkint jár körül kónikus mozgással egy, az ekliptika síkjára emelt merőleges vonalat. Ez utóbbi mozgás igen fontos, mert Galilei szerint csak vele értelmezhető, hogy miért nem tapasztaljuk so­hasem, hogy napkeltekor a napkorong keleti szélén észlelt napfolt a napkorongon áthaladva, tizenkét óra múlva már eljut a korong nyugati széléig. Nos, Galilei azon az alapon, hogy az igazság ismertetőjegye az egyszerűség, a felsorolt négyféle mozgás közül csak a harmadikat tulajdonítja a Napnak, a másodikat felváltja a naponkinti tengely körüli forgással és az első és negyedik mozgással együtt a Földre rója ki. — Mint látjuk, érvelése az egyszerűség fogalmán fordul meg. Azonkívül, hogy a napi kónikus mozgás optikai csalódás Galilei részéről, nyílt kér­dés marad — és erre a kérdésre a Párbeszéd­ből nem kapunk választ —, hogy miért egyszerűbb, ha a Napnak tulajdonított négyféle mozgást, egy kicserélésével és a Nap és a Föld közt elosztva ugyan, de teljes egészében megtartjuk. Szintén megfigyelésen alapul a negyedik érv is, amely szerint a Vénusz fázisai, melyeket először maga Galilei észlelt, nem magyarázha­tók meg a ptolemaioszi rendszerben. Ez igaz, de az is tény, hogy össze­férnek a Tycho Brahe-féle elmélettel, miszerint a bolygók ugyan a Nap körül keringenek, de a Nap a Föld körül.­­ Egyenesen szerencse, hogy Galilei idejében nem tudtak végrehajtani egy Michelson-Morley típusú kísérletet. Ennek negatív eredményéből ugyanis — abból, hogy a fényse­besség ugyanaz, ha a Föld feltételezett mozgásának irányában mérjük, mintha ellenkező irányban — véglegesen arra az eredményre jutott volna az ellenzék, hogy a Föld mozdulatlan. Felmerül a kérdés: Mindezekből a félresikerült érvekből most már az következik-e, hogy Galilei igazi tragikuma abban rejlik, hogy egy területen, a tudományon belül nem tudott helyt­álló én­eket hozni a kopernikuszi világkép mellett? Vajon a keser­ves visszavonás oka teljesen természettudományon belüli tények

Next