Katolikus Szemle 21. (1969, Róma)
1. szám - Békés Gellért: Mindszenty prófétai tanúsága
Békés Gellért MINDSZENTY PRÓFÉTAI TANÚSÁGA Szomorú évforduló, de prófétai jelentése van. Húsz évvel ezelőtt február 8-án, perének néhány napos tárgyalása után, a magyar népbíróság életfogytiglan tartó fegyházra ítélte Mindszenty bíborost, Esztergom prímás-érsekét. Ezzel az ítélettel kezdődik Mindszentynek immár húsz éve tartó rabsága. Húsz esztendős rabság, húsz éve tartó megfosztottság a szabadságtól, különböző körülmények közt — 1955-ig börtönben, majd vidéken internálva, végül az 1956-os szabadság rövid napjai után, s azóta is a budapesti amerikai követség zárt magányában, — de mindig egyértelműen, ugyanazzal a hivatástudattal és meggyőződéssel. Valóban egyértelmű ez a húsz esztendős rabság: szüntelen tiltakozás és tanúságtétel. Tiltakozás a magyar egyház elnyomása ellen, s tanúságtétel az ember egyik legelemibb szabadságjoga, a lelkiismereti szabadság mellett. Tiltakozás és tanúságtétel nem szóban, mint 1949 előtt, prímási működése rövid négy esztendeje folyamán, hanem a húsz év mártíromságának minden szónál kifejezőbb egzisztenciális tényével, aminek a prófétai jelentése szembeötlő. A próféta ugyanis, bibliai értelemben, elsősorban nem az, aki előrelátja és előrehirdeti a jövőt. Hivatása lényegében a jelenre szól. Sajátos feladata nem a jövendőmondás, hanem Isten jelenre vonatkozó szavának közlése, annak az isteni akaratnak kinyilvánítása, amelyet itt és most kell érvényre juttatnia az embernek. Az isteni szóban többnyire üdvözítő ígéret vagy fenyegető büntetés is kifejezésre jut a jövőre vonatkozólag, de amit lényegében mond, az sürgető fölhívás a jelen feladatok teljesítésére. Még meglepőbb az, hogy a prófétának Isten szavát nem egyszer nem szavakkal, hanem jelképes tettekkel kell kifejeznie. A Bibliában följegyzett számos eset közül elég Jeremiás prófétára hivatkoznom, akinek heteken át igával a nyakában kell a nyilvánosság előtt megjelennie, hogy tulajdon személyében jelképesen kifejezze a népére váró babiloni fogságot, mivel a nép vezetői nem hajlandók teljesíteni Isten akaratát (Jer. 27, 2; 28, 10-14).