Katolikus Szemle 21. (1969, Róma)

4. szám - Tóth László: „Új égtájak”

ÚJ ÉGTÁJAK 1956 óta idegenben élő költők antológiája Occidental Press, Washington, 1969, 160. lap. A verseket válogatta és a gyűjteményt szerkesztette Gömöri György és Juhász Vilmos. A Tíz év versei (1956), a Füveskert (1957) és a Kilenc költő (1959) című lírai gyűjtemények után az Új égtájak, tudomásunk szerint, immár a negyedik antológia az « idegenben élő » költők műveiből. Az első gyűjteményben 62 szerző, a másodikban 25, a harmadikban 9 és a negyedikben 14 szerző versei szerepelnek. E gyűjtemények közül csupán az elsőnek szerkesztője kísérelte meg a teljességre való törekvést, illetve a lehető legtöbb szerző fölvételét, az utána következők munkáját már különleges válogatási szempontok irányították, e legutóbbiét pedig az 1956-os cezúra lénye­gében generációs szempontja. S valóban e legutóbbi kötet szerzői mind 32-43 év közöttiek. A kötetet, — amely tizennégy szerző mintegy 110 költeményét foglalja magában, — Határ Győző tizenhárom oldalas bevezetője előzi meg és a szerzők életrajzi adatait tartalmazó hasznos jegyzet­rész zárja. A bevezetőt, a helyes meglátásokon és a beleérzés intuitív érzékenységén túl, a bizakodó és bíztató elismerés teszi rokonszen­vessé, a « költőnemzeti» hamis gőg elhessegetése mellett teljes mértékben áthatja az idegenben magyar költővé levés, illetve magyar költőnek megmaradás meglepő ténye iránti, — a helyzet ismeretén alapuló — fenntartás nélküli tisztelet. Mind a külföldi, mind az esetleges magyarországi olvasók tájé­koztatása szempontjából, helyesen tette a bevezető szerzője, hogy nemcsak megokolta a csupán 14 szerzőre való korlátozást, hanem név szerint föl is sorolta azt a további 14 ugyancsak külföldön élő magyar költőt (Bánfi Magda, Dedinszky Erika, Forrai Eszter, Thinsz Géza, Horváth Attila, Kocsis Gábor, Tóth Z. László, Bán Györgyi, Bikich Gábor, Csokits János, Csiky Ágnes Mária, Fáy Ferenc, Kan­nás Alajos és Kibédi Varga Áron), akik ebben a « színkép » analó­giájára fölfogott együttesben virtualiter jelen vannak, bár meg kell jegyeznünk, hogy a felsorolásból, sajnos, több méltó név (Tűz Ta­más, Tollas Tibor, Botond István, stb.) kimaradt. A 14 szerzőt Határ Győző bevezetője egyénenként is bemutatja. András István — szerinte — a « szizifuszi szellem neveltje », « szür­realista világgal »; Bakucz József « bonyolult szenzáriumú, érzékeny analizátor»; Gömöri György «tiszta eszméknek el­jegyzett », «világ­nézeti költő»; Horváth Elemér «önmaga forrásaiból táplálkozó költő», akinek « fülét termékenyítően ütötte meg a modern olasz költészet »; Kemenes Géfin László « szigorú formákkal kísérletező», «bátor tematikájú», « öblös zengésű»; Keszei István « egzisztencialista

Next