Katolikus Szemle 22. (1970, Róma)

1. szám - Prokop Péter: Tükörben játszik a kéz

Prokop Péter TÜKÖRBEN JÁTSZIK A KÉZ Tűz Tamás új verseskötete Festőkről rendszerint irodalmárok adnak beszámolót, monda­nom sem kell, hogy legtöbbször « irodalmiasan ». Hadd vágjak vissza egyszer én, a festő, festőiesen. Csak a kerítésen átkukucskálok cso­portjába tartozóan, míg beleselkedem a lírai mezőkre, hadd fröcskö­löm be színekkel a Parnasszus falát. Ráadásul jogosan is teszem, mert olyan verseskötetet lapozgatok, amelyik épúgy lehetett volna festészet is á la Picasso, ha festékes bögre lett volna írógép helyett írójának ujjai között. Apai részről érte a festői fertőzés. Gondolom, azon a véletlenen múlhatott, hogy most nem mint festőről írhatok róla, mivel szárnypróbálgatása idején sokkal nehezebben lehetett összeegyeztetni a papi hivatást a minden rosszat jelentő festői szakmával, így keveredhetett bele az irodalom hálójába s a pók elfalt egy festőt. Bizonyíték rá saját tervezésű könyvborítólapja. Ravasz festők belelopnak gyűjteményes mappáikba egy­-egy fia­talkori rajzot megnyugtatandó a nyájas nézőt: nyugalom, tudok raj­zolni is, ha akarok. Ezek miatt, akik absztrakt festők biográfiáit lapozgatva örömmel sóhajtanak föl: Á, ez rajzban is erős! akik megbocsátanak Picassonak is a kék és rózsaszín korszaka terhére — mondom, ezek miatt jó, hog az első ötven oldal kilencvenhárom verse fiatalságának terméséből való. Az ifjú papköltő keze kenetének illatát lehelik ezek a remegő ujjal cizellált versek. Báj, parcellán, ártatlan­ság, áhítat, törékeny, szemérmes szavak jelentik ítéletünket. Mária életének legszebb ellitániázása. Angyali gyűjteménye a Dante menny­országában járó csupa idealizmusnak. A második rész az amerikai évekből összetallózott huszonhét vers. A harmadik, a « Szimultán látomás » az utolsó év 235 rövid verse. Az « Elraboltam Európát » szintén egy római és európai csavargás évének emléke volt. Nem hinném, hogy a legrövidebb idő alatt íródott Toldi a trilógia másik kettejénél silányabb minőségűvé sikeredett volna. Ovidius skandálva jajgatott apja ütlegelése alatt. A lírikus élete is líra. Verset ráz ki belőle a zakatoló vonat. Ütemmé válnak a talpa alatt zötyögő macskakövek. Az utca minden szemébe villanó szikrája rímként buggyan ki szája szögletéből. Minden rím, ütem összecsengés. Mindig irigy voltam a költőkre. A festőnek közel se Tűz Tamás: Tükörben játszik a kéz. Amerikai Magyar írók, 1970. 224 lap.

Next