Katolikus Szemle 22. (1970, Róma)
1. szám - Révay István: A nemzeti kérdés éve 1968 (III).
tuk elől, hogy 1968 óta több történt a nemzetiségi kérdés ügyében, mint számos előző évben együttvéve. Ne essünk mégse indokolatlan optimizmusba. Határon túli nemzetiségeink öntudata — mai szóval nemzeti büszkesége — az adottságokban nem elegendő helyzetük kielégítő rendezésére. Az 1968-ban elindult folyamatok további kibontakozásához múlhatatlanul szükséges az anyanemzetek kölcsönös, megállapodásokon és együttműködésen alapuló törődése. Történelmünk mai szakaszának ezt a feladatát fejezi ki a kérdés egyik alapos magyarországi ismerője és munkálója (158): « Kötelességünk támogatni a nálunk kisebb, a nemzetiségi helyzetben lévő magyar mikrotársadalmaknak minden törekvését, olyan mértékben, ahogyan ők — az államszervező néppel való egyetértésben — igénylik tőlünk ». Nézem a folyót... Nyugatról Keletre hordja a fényt, túl látszik a kanyar. Hirtelen fordul arcát délnek vetve, Tovább Keletre lépni nem akar... Ezt üzenjük a Nagy Kanyarból néktek, Fogadjátok a baráti kezet, A közös sorsnak, közös szenvedésnek Ma győzni kell a gyűlölet felett! Jörtek felénk! A magános Dunának Folyói mind e völgybe tartanak. Hívó szavunk nem gyöngeség, alázat: Csak együtt leszünk egyenkint szabad! (Tollas Tibor: Üzenet a Dunakanyarból) (158) Deme László nyelvész, évekig működött mint kölcsön tanár a pozsonyi egyetem magyar tanszékén. Hazai Tudósítások (M.T.I.) 1969 nov. 1.