Katolikus Szemle 25. (1973, Róma)

3–4. szám - ESZMÉK ÉS MŰVEK - Várady Imre: 1848–49 a világirodalomban

szegyűjtése többéves kutatást és levelezést igényelt. Harminc nyelven írt háromszáz szöveg lemásoltatása a kérő és köszönő levelek özönébe s nem egyszer anyagi áldozatokba is került. De a munka neheze csak most következett. Megfelelő fordítókat kellett találni nagyrészt olyan költői alkotások tolmácsolására, amelyek bennünket illető ün­nepélyes tartalmakon kívül művészi értéket is képviselnek. Ami kevés már rendelkezésére állott a szerkesztőnek, mint Kosztolányi, Bán Aladár, Saáry Éva művei, ugyancsak a lehető legmagasabb szín­vonal fenntartására köteleztek. Az észszerűen, jól áttekinthető módon rendezett művet végül ki is kellett szedni, nyomtatni, kötni. A sok pénz előteremtésére nem kevesebb erőfeszítés, kilincselés, meggyőzés, hálanyilatkozat volt szükséges, mint a kézirat létrehozatalához. Tollas Tibor ezt is elvégezte, nem egyszer alázatos hálarebegések árán és súlyos betegség idején is. Most mi rajtunk a sor, hogy fejet hajt­sunk a szerkesztő előtt és teljes elismerésünket fejezzük ki a kötet irodalmi, művészi, történelmi, erkölcsi értékeiért. Bőséges bibliográfiai adataival, amelyek messze meghaladják az antológiában közölt darabokat, a kutatónak is hasznára van, a for­dítások legtöbbjével tiszta művészet élvezetében részesíti az olvasót, és világító példát ad a legnemesebb hagyományok tiszteletére. A kötet élén Mickiewicz 1849-i kiáltványa a magyarokhoz áll. A legfrissebb keletű költeményt Petőfiről a kanadai nagy magyarbarát, Watson Kitconnell 1972-ben írta. A prózai szemelvények közül Bem tábornok, R. W. Emerson, Lincoln, Carducci írásai emelkednek ki, a legszebb verseket szabadságharcunkról, Kossuthról, Petőfiről Heine, Ibsen, Swinburn, Freiligrath írták. Az itt először közölt fordítások szinte kivétel nélkül művészi színvonalúak s olykor az eredetiek szépségét is felülmúlják, olyan költők érdeméből, mint Csiky Ágnes Mária, Fáy Ferenc, Tollas Tibor, Sulyok Vince, Határ Győző, Ber­czeli A. Károly, Gömöri György stb. A különböző hangszínezetű pró­zai darabok ékesszólását, erejét vagy jogászi szabatosságát Pálinkás László, Szilágyi Attila, Zathureczky Gyula adták vissza mesterien. Különös hangsúllyal kell rámutatni a kötetnek arra az érdemére, hogy nagyszámú, előttünk eddig teljesen ismeretlen vers közlésével járul hozzá az 1848-49-es események világvisszhangjának megisme­réséhez. Meglepően hosszú sorban vonulnak fel a szomszéd népek, csehek, szlovákok, horvátok, románok, szerbek költői és örvendetesen sokhangú a magyar szabadsághősök amerikai dicsőítőinek kórusa. Tollas Tibor, mint a könyv utószavában maga írja, gimnazista kora óta érlelte, dédelgette magában egy ilynemű kiadvány létrejöttét. Csak ez a soha el nem hamvadt vágy adhatott neki erőt előbb az 1956-os forradalom legyőzöttjeinek, majd pedig most a 150 évvel eze­lőtt megdicsőültek emlékének felidézésére s a bátor kísérletre, hogy jerichói szózatával áttörje a közöny falait. VÁRADY IMRE

Next