Katolikus Szemle 33. (1981, Róma)
4. szám - Tóth László: Két költői antológia
reprezentatív, költői antológiának nem annyira a kísérletező, újító próbálkozásokat kellett volna bemutatnia, túlsúlyban, hanem inkább a késznek, letisztultnak tekinthetőt, az eredményt. Megemlítjük azt is, hogy esztétikai szempontból semmi értéke sincs a magyar szavakat önkényesen földaraboló játékos szó-anatomizálásnak, vagy szótorzításnak, amivel egyes szerzők föl-föl villantják néhány szó, vagy szószegmentumnak a szöveg normális jelentésétől merőben eltérő értelmét, ami olcsó diákszellemeskedés. (pl. « liktorok , nyalók — to lick)', «Julianus a Prosztata», 250.1.; «meg nem született csecsemők (gőg) icsélnek, hozsánna » 254.1.; « Az IJr nevében jött montforti Simon, nem sokat monfortírozott » 255.1., vagy « Szórakás » 301.1., stb. A tabumentes, korlátlan szólásszabadság fitogtatása terén Kemenes Géfin — ízlésünk szerint — néha túlment a határon (pl. 275, 276, 277, 353,1., stb.) amire semmi szükség nem volt, s amiből semmi előny nem származott a kötetre. Sőt! Olvasók és kritikusok, öregek és fiatalok, hagyománytisztelők és korlátlan újítók, fragmentalisták és szperimentalisták felé fölvetjük a kérdést, hogy ugyan mi az esztétikum, mi a költői szépség a verseket itt-ott lerondító ocsmány turpiloquiumokban? Ez a tény nemcsak a válogató felelősségét terheli, hanem azokét is, akik a válogatást fölülvizsgálták vagy befolyásolták. Unicuique suum. * * * A külföldi magyar líra anyagát bemutató két fentemlített antológia egyrészt első, másrészt negyedik kísérlet a diaszpóra lírája egészének közlésére. Nyilvánvaló, hogy egy fejlődési sorban az első láncszemek nem lehetnek tökéletesek és remélhető, hogy — hacsak nem degenerálódási folyamatról van szó — quod Dens avertat — a későbbi enemy antológiák egyre jobbak lesznek, mind az egyik, mind a másik oldalon, föltéve és remélve, hogy a célkitűzés lényegében azonos. Talán az adott korlátozó tényezők, idővel, redukálódnak az egyik oldalon, és talán a teljes korlátlanság szabadságfitogtatása eljut az esztétikum diktálta felelősségen és önfegyelmen át a túlzások elkerüléséhez a másik oldalon, quod est in votis. .337