Katolikus Szemle 33. (1981, Róma)

4. szám - Tóth László: Két költői antológia

Kemenes Géfin azután megemlíti, hogy az általa válo­gatott anyagban vannak a « keleti magyar költészettől meg­különböztető közös tulajdonságok », amelyek a következők: 1. «a nyugaton élő magyar költők között számos jelentős nyelvi-formai újítót találunk, akik nemegyszer meglepő bizton­sággal és eredetiséggel nyúlnak a nyelvhez, mint alakítható-vál­toztatható versi anyaghoz.» 2. «A magyar irodalmi múlt leg­többünknél átértékelődött. » « Sokunk előtt irodalmunk jelentős alakjai fejéről eltűnt a glória.» 3. «teljes szólásszabadság is van... tabukat nem nagyon tartunk tiszteletben... Mi úgy véljük a korlátokat nem ismerő beszéd használ igazán a közösségnek. » 4. «adassék meg a szabad vizsgálódás, a szabad kísérletezés gyönyörűsége.» Majd végezetül hozzáfűzi: «Megismétlem: an­tológiánk közös vonásait kiemelő észrevételeim teljesen szemé­lyes természetűek. » A diaszpóra költői anyagának objektív válogatása és értékelése azért nehéz feladat, mert helyileg különféle iro­dalmi körök alakultak és azok helyenként vezető egyénisé­geket termeltek ki, akik automatikusan elsővonalba kerül­tek, mások pedig háttérben maradtak. Ezeket a kiválasz­tódásokat azután más, távoli körök megfigyelői — mint tekintélyeket — szinte kritika nélkül, készen elfogadták, így kettős eltolódás állott elő, egyrészt nem mindig indo­kolt előugrások, másrészt ugyanilyen hátramaradások. A nyugati antológia anyaga a szerkesztő minden egy­ségesítő kísérlete, illetve állítása ellenére, — szerencsére — jelentős mértékben heterogén, annak ellenére, hogy a kö­tetben sok a hüpermodernkedő, mindenáron eredetieskedő, fragmentalista, sperimentalista, a szóanyaggal öncélúan játszogató, sokszor meghökkentő, vagy meghökkenteni akaró szemelvény, amelyekről legyünk elég bátrak meg­mondani, hogy nem öregbítik a gyűjtemény reprezentatív értékét. Úgy érezzük, hogy Fáy Ferenc, Tollas Tibor, Faludy György, Lökkös Antal, Saáry Éva, Major Zala Lajos, Kan­nás Alajos, Kocsis György, Sulyok Vince, András Sándor, Máté Imre, Gömöri György, Thinsz Géza költeményeinek vajmi kevés köze van nemcsak a teljesen értelmetlen zagy­vaságokhoz, mint pl. Monoszlói: « Lírai részlet egy agg tök­magárus naplójából », vagy Bakucz József: « Aphrodisis II. és III. », vagy akár Baránszky László: « Közérdekű közle­mények » stb., hanem akár Határ Győző, vagy Sári-Gál Imre bizzar prózájához. Tűz Tamás versei és prózái között is kirívó a különbség, persze a versek javára, valamint Mak­kai Ádám egyes versei (pl. « Diogendiák ») és mások között. Úgy véljük, hogy egy ilyen természetű, végső céljában

Next