Katolikus Szemle 33. (1981, Róma)
4. szám - Tóth László: Két költői antológia
Kemenes Géfin azután megemlíti, hogy az általa válogatott anyagban vannak a « keleti magyar költészettől megkülönböztető közös tulajdonságok », amelyek a következők: 1. «a nyugaton élő magyar költők között számos jelentős nyelvi-formai újítót találunk, akik nemegyszer meglepő biztonsággal és eredetiséggel nyúlnak a nyelvhez, mint alakítható-változtatható versi anyaghoz.» 2. «A magyar irodalmi múlt legtöbbünknél átértékelődött. » « Sokunk előtt irodalmunk jelentős alakjai fejéről eltűnt a glória.» 3. «teljes szólásszabadság is van... tabukat nem nagyon tartunk tiszteletben... Mi úgy véljük a korlátokat nem ismerő beszéd használ igazán a közösségnek. » 4. «adassék meg a szabad vizsgálódás, a szabad kísérletezés gyönyörűsége.» Majd végezetül hozzáfűzi: «Megismétlem: antológiánk közös vonásait kiemelő észrevételeim teljesen személyes természetűek. » A diaszpóra költői anyagának objektív válogatása és értékelése azért nehéz feladat, mert helyileg különféle irodalmi körök alakultak és azok helyenként vezető egyéniségeket termeltek ki, akik automatikusan elsővonalba kerültek, mások pedig háttérben maradtak. Ezeket a kiválasztódásokat azután más, távoli körök megfigyelői — mint tekintélyeket — szinte kritika nélkül, készen elfogadták, így kettős eltolódás állott elő, egyrészt nem mindig indokolt előugrások, másrészt ugyanilyen hátramaradások. A nyugati antológia anyaga a szerkesztő minden egységesítő kísérlete, illetve állítása ellenére, — szerencsére — jelentős mértékben heterogén, annak ellenére, hogy a kötetben sok a hüpermodernkedő, mindenáron eredetieskedő, fragmentalista, sperimentalista, a szóanyaggal öncélúan játszogató, sokszor meghökkentő, vagy meghökkenteni akaró szemelvény, amelyekről legyünk elég bátrak megmondani, hogy nem öregbítik a gyűjtemény reprezentatív értékét. Úgy érezzük, hogy Fáy Ferenc, Tollas Tibor, Faludy György, Lökkös Antal, Saáry Éva, Major Zala Lajos, Kannás Alajos, Kocsis György, Sulyok Vince, András Sándor, Máté Imre, Gömöri György, Thinsz Géza költeményeinek vajmi kevés köze van nemcsak a teljesen értelmetlen zagyvaságokhoz, mint pl. Monoszlói: « Lírai részlet egy agg tökmagárus naplójából », vagy Bakucz József: « Aphrodisis II. és III. », vagy akár Baránszky László: « Közérdekű közlemények » stb., hanem akár Határ Győző, vagy Sári-Gál Imre bizzar prózájához. Tűz Tamás versei és prózái között is kirívó a különbség, persze a versek javára, valamint Makkai Ádám egyes versei (pl. « Diogendiák ») és mások között. Úgy véljük, hogy egy ilyen természetű, végső céljában