Kecskemét és Vidéke, 1920. május-december (1. évfolyam, 1-189. szám)
1920-05-23 / 7. szám
2. oldal. Kecskemét és Vidéke 7. szám. Hazánk újraépítésének nagy munkájához nemzetünk minden felnőtt tagjára, sőt még a játszadozó gyermekek helyes irányban való foglalkoztatására is szükség van, hogy naggyá és gazdaggá tegyük. Ezen cél eléréséhez sorompóba kell állítanunk minden egyesületet, minden egyént, kik a néppel érintkezésben vannak. Az elemi iskolák tanítási rendje átszervezés alatt van. A jövőben nagyobb súly helyeztetik a zsenge gyermekek nevelésénél a mindennapi élet szükségéhez és special gazdasági államunk részére a gazdaság körébe vágó ismeretek tanítására, hogy a gyermek megtanulja ismerni az Isten természet adományaiban rejlő kincseket és annak felhasználását. A Magyar Földművelésügyi Minisztérium sok éven keresztül nagy anyagi áldozatok árán igyekezett a hazai gyógynövény gyűjtésnek propagandát csinálni, a várt eredményt azonban mégsem érte el. Ami eredmény mégis feljegyezhető, az a mindenből pénzt csináló sváb komolyan gondolkozó és számító lakosságunkra esik, mert sajnos, hogy magyar fajunk a csekély kilátással kecsegtető munkát sohasem akarta vállalni. Pedig serkentésül szolgálhat, hogy a múlt évi, a kommün működése következtében alig említésre méltó eredményből a megcsonkított Magyarország területéről mégis 15 millió korona értékű gyógynövény szállíttatott ki a külföldre, mind jó idegen valutáért. A legtöbb gyógynövény parlagon, útszéleken, árkokban, fákon emberi fáradság nélkül az Isten adománya, amely összegyűjtésre vár csupán, a gyűjtéssel járó fáradság bőven megtérül az állam által megállapított beváltási árral, ha figyelembe vesszük, hogy a Magyar Gyógynövény Részvénytársaság a napokban fizetett a napokban fizetett ki egy gyűjtőnek 500 kilogram beléndekért 15000 koronát, amelyet a gyűjtő másodmagával egy hét leforgása alatt szedett össze és a saját haszna mellett hazafias célt is szolgált, mert elősegítette ezzel az állam gazdasági erejének növelését, amelyre napjainkban van a legnagyobb szükség. A gyógynövények gyűjtésénél az eddig tapasztaltak közöny némi mentségére szolgálhat talán, hogy a beváltással oly elemek foglalkoztak, kik azt a gyűjtők kiuzsorázására és a maguk meggazdagodására használták fel. Az újjászületett keresztény nemzeti alapokra fektetendő kereskedelemre ezen a téren is nagy feladat vár, s máris mint előharcos jelentkezett e célból a „Magyar Gyógynövény Részvénytársaság“, amelynek megalapítói az 1898. XXIII. törvényeik alapján alakult Országos Központi Hitelszövetkezet és a Hangya Szövetkezet, amelyek a körülbelül 7000 községre kiterjedő vidéki szövetkezeteinél gyűjtőtelepeket állít fel, s ezzel megmozdítanak minden fűszálat az országban, hogy hozzájárulhasson minden felnőtt és gyermek a nehézségekkel küzdő magyar gazdasági élet felépítéséhez és módot nyújt arra, hogy önmagán is segíthessen az ország lakossága. A gyógyszernövénybeváltói tevékenység kormányengedélyhez van kötve, az alulírott vezetése alatt álló Kecskeméti Hitelszövetkezet a beváltást az állam által állapított árakon a folyó évi július 1-től megkezdi, egyenlőre az alább megjelölt általánosan ismert gyógynövényekre. Az árak kilogrammonként helyben átvéve értendők és az ár változásai mindenkor hivatalos adatokkal lesznek igazolandók. Diófalevél: nyers 1 K, száraz 6 K. Beréndeklevél: nyers 4 K, száraz 20 K. Hársfavirág nyers 4 K, száraz 16 K. Székfavirág nyers 4 K, száraz 16 K. Bodzavirág nyers fehér 4 K, száraz 16 K. Szarkalábvirág száraz 25 K. Ökörfarkkóró virág, a teljesen száraz sárga aranyvirág 50 K, silányabb minőségű 20 K. Búzavirág száraz 60 K. Aranyrozs 400 K és kőrisbogár 200 korona. Sajnos, hogy az itt felsoroltakon kívül a bőségnek örvendő akácfavirág már nagyobbára elhullott, szedése nyers állapotában kilónként 2 koronával, szárazon pedig 10 koronával fizette volna meg a fáradságot. A gyűjtők figyelmét felhívjuk arra, hogy a gyógynövények és zöldlevelek jól lesepert pormentes, esetleg papírral kirakott padláson szárítandók, mert a napon szárított összezsugorodik és csunya lesz, míg a padláson szárítottból a gyakori forgatás mellett szép zöld és kivitelre alkalmas megfelelő árat kapunk. A gyűjtés megkezdésére a most virágzó bodzafavirág a legalkalmasabb. A gyűjtéssel eredményesen foglalkozhatnak az iskolás gyermekek, a rokkantak és az egyébb foglalkozásra alkalmatlatlanok. Az életfentartásnak és a ruházkodásnak szinte megoldhatatlannak látszó nagy kérdése indokolttá teszi, hogy az iskolás gyermek szabad idejét hasznosan felhasználva, megkönnyítse a szülők által reáfordítandó költség elviselését s egyben szokja meg, hogy mikép lehet az enyészetnek kitett, lábbal taposott, alászántani szokott természeti kincsekből a köznek és önmagának tőkét kovácsolni s hasznos tényezővé tenni. A rokkantaknak ezen befektetést nem igénylő munkaalkalom könnyűségénél fogva majdnem egyedülálló, amely nehéz megélhetési helyzetükben segítségükre lehet. Nagy területtel bíró, sok lakosú városunkban ezen akció sikerét nagyban elősegítené, ha a hatóság bizonyos díjak kitűzésével felbuzdítaná az alvó munkakedvet az utcákon serdülőknél és a játszadozó gyermekeknél. Az igazi sikert azonban a tevékenységükről általánosan ismert tantestületek tagjai vannak hivatva biztosítani, ha mint a gyermek lelkek legjobb ismerősei — ezen akció nagy fontosságáról növendékeiket meggyőzve, a munkára ösztönzik, amit, hisszük, meg is fognak tenni a szülőkre is vár a nagy feladat, az t. i., hogy gyermekeiket ellenőrizzék, hogy szabad idejükben gyógynövényeket gyűjtsenek. Az érdeklődőknek a hivatalos órák alatt készséggel állunk rendelkezésre s amennyiben a gyűjtés nagyobb arányt ölt, úgy a központi vezetőségtől szakértő kirendelését fogjuk kérni. Knnek ideküldésére ígéretet is nyertünk. Nem lesz talán érdektelen, ha reá mutatunk arra, hogy városunkban a gyógynövény termesztésével és gyűjtésének megoldásával már évekkel előbb is foglalkoztunk s ennek folytán ismerkedtünk meg a hozzánk forduló, a kommunizmus alatt szomorú szerepet betöltő dr. Budai Dezső volt jogtanárral, ki az akkori felbuzdulásában erősen fogadkozott, hogy a szarkási homokos birtokán a nagy haszonnal kecsegtető gyógynövények termesztésével fog majd foglalkozni. Bizonyára sokan lesznek az olvasók között, kik velünk egyetértenek azon véleményben, hogy mennyivel nemesebb dolgot művelt volna, ha az átkos kommunista városparancsnoksága helyett valóban gyógynövények termesztésével foglalkozik, mert ezzel sebeket gyógyított volna, míg szerencsétlen állásában lelkeket és embereket pusztított. Hisszük, hogy a súlyos megpróbáltatás után minden magyar szívében érzi, vájjon és hirdetni fogja, hogy „ember segíts magadon, az Isten is megsegít“ és hogy e lerongyolódott hazában csak a munkára kész fáradságot nem kímélő dolgos polgár követelheti az eltartását hazájától s ha mindenki megteszi kötelességét, úgy még boldog lesz a most elárvult hazánk. Csősz Péter. .. és lajosmizsei kommunista pörök tárgyalása. A lajosmizsei direktórium és vörösök bünperét folyó hó 25. és 26-án kedden és szerdán tárgyalja a kecskeméti törvényszék büntető tanácsa. Tekintettel a vádlottak és a megidézett tanuk sokaságára a tárgyalást az esküdtszéki tárgyalóteremben fogják megtartani. A tárgyalás lefolyásáról lapunk részletes tudósítást fog közölni. ben megbotlott és térdre esett... Ismét talpra állott... Gyanúsnak tűnt fel előtte az akadály... Visszafordult. — Ki az? — kérdé kissé emelt hangon, melyet a mennydörgés hamar túllicitált. — Senki sem felelt... A sötétben semmit sem látott... Villámlás következett... Egy fekvő női alakot pillantott meg. Hozzálépett, hogy a villámlás alatt, közelebbről megtekinthesse... Ismét villámlott... Most már tisztán látta egész alakját Ébresztgetni kezdte... Tarsolyából egy üveget vett elő és hideg vízzel meglocsolta... A nő megmozdult... Lassan feleszmélt... Bámulva nézett az ifjurra... Ezalatt a vihar javában tombolt. — Kicsoda Ön? — kérdé nyájasan az ifjú. — Margitkának hívnak — válaszolt elhaló hangon a leányka. A faluból jöttem. — Jó testvér, hogy került ide ? — Virágot szedni jöttem és hirtelen meglepett a vihar. — És azután mi történt magával? — Nem találtam sehol menedéket. Anyámhoz akartam futni, de a felhő elsötétítte az erdőt. Tehetetlenségem kétségbeejtett... Aztán valami zörejt hallottam a közeli bokorból, mi fokozta kétségbeesésem... Elszédültem, összeestem. Kiss szünet. — Keljen fel szép húgom! — szólt ismét az ifjú és a leány kezeit megfogta, hogy fölemelje, Margitka az ifjú segítségével fölállott. — Kunfalvy Elemér vagyok — mutatkozott be gyöngéd kézszorítás mellett az ifjú. Kis szünet. — Most pedig meneküljünk innen kedves Margitka, mert a vihar egyre növekszik. — Hova akar vezetni ebben a sötétségben ? — Itt lakom néhány percnyire az erdészlakban. Kunfalvy indulni akart. Margitka vonakodott. — Ne féljen tőlem jó testvér — folytató kérő hangon az ifjú. Nekem is van jó anyám, ki oly szívesen fogadja, mintha tulajdon gyermeke volna. Csak nem hagyhatom itt ebben a rettenetes időben ? ! Az ifjú gyöngéd erőltetéssel indulásra kényszerítette a szép leányt. Elindultak. Margitka elszántan követte Kunfalvyt. Csak lassan haladhattak. Minden villámlás után tettek néhány lépést. Végre elérték az erdészlakot, melynek kapujában az ifjú édesanyja állott. Őt várta kétségbeesve. Mikor észrevette a jövevényeket, a megnyugvás édes hangján kiáltotta feléjök: — Fiam te vagy? — Én vagyok édesanyám... Vendéget is hozok... Margitkának hívják... Őt is az erdőben lepte meg a vihar. A jóságos arcú asszony fiatalos könnyűséggel eléjük ugrott, mindkettőjüket megölelte. — Isten hozta!... Isten hozta!... szólt nyájasan Margitkához. Ezután a szép leányzót karjánál fogva bevezette a házba, leültette és megvendégelte. Kunfalvy Margitka mellett foglalt helyet, hogy mindenben szolgálatára lehessen. A fiatalok kedvesen elszórakoztak. Kunfalvy hosszasan elnézte Margitka hófehér arcát, sötét nagy szemeit, melynek csillogó fénye csalhatatlan tükre volt lelki szépségeinek. Ha tekintetük találkozott, mindketten elpirultak. Kunfalvy érezte, hogy megszerette Margitkát, csak alkalomra várt, hogy vallomást tehessen. Viszont Kunfalvy komoly, férfias viselkedésével megnyerte Margitka tetszését. Eközben a vihar elült. A nap sugarai bearanyozták az erdő dús lombjait. Az erdő újra benépesült. A bokrok alján ismét felcsendült a randárének. Az „erdő bohóca“ pedig azóta már a századik bukfencet hányja. Margitka szíves szavakban búcsúzott el a jó asszonytól és Kunfalvy kíséretében a falu felé indultak. Most ismét fölséges volt az erdő, melynek levegőjét mohón szívták a szerelmesek. Mindketten tündérképben látták a világot. Szerelmük tetőpontra hágott. Kunfalvy elérkezettnek látta az időt, hogy Margitkának vallomást tegyen. Szive hevesebben vette gondolatra. Majd görcsösen megfogta Margitka kezét. Mindketten megálltak. Kunfalvy