Kecskemét és Vidéke, 1920. május-december (1. évfolyam, 1-189. szám)

1920-05-23 / 7. szám

Jöjj el Szentlélek Isteni Piros pünkösd az isteni szeretet teljének ünnepe, mert a megváltás csodás művére ma tette rá a koronát a Szentlélek, az isteni szeretetnek örök időkre való biztosítása által. A három isteni erény közül csak egy az örök: a szeretet. Hitem tudássá, sőt látássá válhat, reményem valósággá teljesülhet az örök hazában, de a szeretet, az örök. Dicsekedjél egetverő hiteddel, nem hiszek benne, ha szereteteddel nem bizonyítod azt. A keresztény egyházak egyesíté­sén töri ma sok nagy ember a fejét, úgy Európában, mint Amerikában. Az amerikai Egyesült Államokból Kecske­mét is kapott egy ilyen egyesülésre való felhívást, amelyben érdekesen adja okát a propaganda annak, hogy a po­­gányok között miért nem terjed gyor­sabban a keresztény hit világossága. Azért, mert a pogányok csodálkozva látják, hogy a szeretet vallásának kü­lönböző egyházakhoz tartozó hirdetői egymás között féltékenykedve és gyű­lölködve igyekeznek híveket toborozni a szeretet Istenének. Nemzeti szempontból reánk ha­lálra ítélt magyarokra is elmondhat­juk : ugyan, hogyan akarjuk mi az idegen népek rokonszenvét, szeretetét megnyerni, mikor mi halálos veszedel­münkben is halálosan gyűlölködünk egymás között. Csodálkozhatunk-e mi azon, hogy feldarabolják ezeréves országunkat, mi­kor mi már azt régen feldaraboltuk a vallási-, politikai- és osztálygyűlölet lelkeket elválasztó vonalai szerint. Hogy szánjon meg minket a büszke nyugat, mikor a keresztény kur­zust hirdető magyar parlament pártjai a pogányokénál is ádázabb gyűlölettel üldözik egymást; amikor a sziklához verődött hajó veszélyes lékeit kellene betömniök, afelett marakodnak, hogy a léktömésnél ki legyen a vezénylő ; mikor jóformán az élet perceit kellene aggódva számlálgatni, akkor ők a m­eg­­kaparitandó választókerületek, állam­­titkárságok és főispánságok felett töp­rengenek és viaskodnak. Amint a fizikai életben a elemek felbomlása okozza az élet megszűnését, épugy egy nemzet halálát sem a külső erő, hanem a belső erők felbomlása, a meghasonlás okozza. Miként legyen irántunk részvéttel a külföld népe, mikor közönnyel néz­zük menekülő testvéreink testi és lelki szenvedéseit, mikor a Duna-Tisza kö­zén nem egy magyar anyának szálló­igéje: „Mit bánom én, ha szomszé­dom földjéig jön az ellenség, csak az én földem megmaradjon!“ Igen a te hazád csak a te földedre szűkül. De ne feledd el, hogy a hitvány ellen­ség szörnyű önzésed, gyávaságod látva — elfoglalja majd a te földedet is. Kolozsvár, Nagyvárad és Temesvár után elfoglalja Kecskemétet is. Talán nem is lesz nehéz ezt megtenni, mi­kor ilyen szó jöhet kecskeméti magyar anyának az ajkára: „Mit bánom én, hogy a román vagy a cseh jön-e be országunkba, csak a fiam ne vigyék el katonának.“ No az ilyen anyának gyermeke jobb is hitvány rabszolgá­nak, mint magyar katonának. Jöjj el Szentlélek Isten! Gyújtsd meg szívünkben a világosság fáklyá­ját, hogy annak fénye mellett belás­suk, hogy egyetértve még mindent visszanyerhetünk, de egyenetlenkedve elpusztulunk! Jöjj el Szentlélek Isten! Gyullaszd fel szívünket a keresztény Magyar­­ország szeretetére, hogy ne csak a magunk saját földjét szeressük, hanem szeressünk minden porszemet Kárpá­toktól—Adriáig! Jöjj el Szentlélek Isten! És adj erőt, bátorságot, hogy lerázhassuk ma­gunkról a becstelen bilincseket, hogy ezt az ezeréves földet hűséges keresz­tény, szabad magyar lakja. — Katonai istentisztelet. Pünkösd mind­két napján a piaristák templomában egyket­­ted 10 órakor katonai istentisztelet lesz, katonai énekkar hozzájárul az istentisztelet fényének emeléséhez, amiért is szívesen lát­juk a közönséget is. D­és lajosmizsei Ébredő Magyarok pünkösd vasárnapján alakuló gyűlést tartanak. TÁRCA. Az álmok teljesülnek. 1. A rügyfakasztó tavasz zöld pázsittal vonta be a hegyeket, mezőket, berkeket. Azóta mindenki a szabadba törekszik. A bokrok alján rejtőző ezerszinü virágok édes illata, a kismadarak megható zenéje és mindama szépségek, melyeket a szűz természet magában rejt, kétségkívül hatal­mas vonzerővel bírnak az emberre. Oda siet, ki élvezni akar, oda, kinek bánata van. Az üldözött belekiáltja panaszát a renge­tegbe, elsír a búgó vadgalambbal. A szerel­mes pedig megkérdi a kakuk madártól: ... „mondd meg nekem, hány évig él a kedve­sem“ ... — És mindegyik megkönnyebülve tér haza . . . A rengeteg bükköshegy lábánál egy kis falucska terül el. Nincs benne semmi kiemelkedő, amivel a figyelmet magára vonhatná, csak megdőlt tornya látszik ki a fák közül. Az is olyan, mintha unalmában szundikálna. Ez a kis falu azonban egy szép leányt rejt magában, Margitkának hív­ják. Az ártatlan lelkületű leánykának egye­düli és legkedvesebb szórakozása, ha az erdőbe mehet virágot szedni. Pajzán kedv­teléssel űzi ott a tarka lepkéket és kedve­sen felesel a madarakkal. Virágot szed és keblére tűzi azokat. Egyszer azonban megjárta. Forró nyári nap volt. Az ég boltívén egy tenyérnyi felhő sem volt látható. A szép Margitka munkája befejezése után sé­tára indult az erdőbe. Egy jó órajárás­nyira behatolt már a sűrü rengetegbe. Jól­eső érzéssel pihent meg a lombok üde ár­nyékában. Majd ismét folytató útját. Egy hegykatlanhoz jutott. Pompás táj­kép tárult fel előtte. A hegykatlanban vígan folyt az élet. Az éneklő madarak százával versenyeztek benne. A szabadságot üdvö­zölték. A bohókás evet is fölkereste e he­lyet. Margitka is leereszkedett hozzájuk. Hosszasan elnézte az erdő lakóinak vidám kedvtelését. Közben virágot szedett, azután csokorba kötötte. Ő is boldog volt. Együtt örvendett az erdő víg lakóival. Mindenről megfeledkezett. Egyedül a természet örömei­nek élt. Margitka még javában szedte a virá­gokat, mikor a háta mögött egy hatalmas dörrenés hangzott el, mely hosszú és ijesztő ropogással töltötte be a visszhangzó ren­geteget. Ijedten tekintett hátra. Rettenetes kép tárult eléje. Az égbolt nyugati felét rém sötét vihar-felhő takarta. A vihar sebe­sen tört előre. A következő pillanatban a süvöltő szél is megérkezett és kísérteties zúgással tört a fákon keresztül. A cikázó villám pillanatnyi időközökben harsogatta a felhőket. Az erdő víg lármája egyszerre el­csendesedett. Az „erdő bohóca“ is megko­molyodva menekült odújába. Minden elrej­tőzött, csak a szép Margitka állt egymaga elhagyatottan. — Most mitévő legyek ?... kérdezte elfojtott hangon önmagától a remegő le­ányka. Édesanyám kétségbeesik sorsom fölött... Kutató szemmel tekintet körül... Nincs semmi, hol oltalmat találhatna... Erőt vett rajta a kétségbeesés. A vihar gyorsan közeledett és egyre ijesztőbb mérvet öltött. A koromsötét felhők betakarták az erdőt. A mély hegykatlan tel­jesen elsötétült. Csak a gyorsan ismétlődő villámlás fényénél tekinthetett körül. Helyéről nem tudott elmozdulni, mintha gyökeret vertek volna lábai a földbe, így állt néhány percig határozatlanul. Kétségbeesése egyre fokozó­dott. Közeledett az ájuláshoz. A közeli bokorból zörej hallatszott. Mereven szögezte szemeit a bokrokra... Föl­­csigázott képzelete borzasztó képeket fes­tett eléje... Szive hallhatóan vert... Rémü­lete tetőpontra hágott... Egész valójában összerezzent.. Elvesztette eszméletét és ájul­­tan rogyott a földre. Az alak ezalatt kibontakozott a bok­rok közül és a sötétben előre nyújtott ke­zekkel tapogatódzva folytatta útját... Valami- 9 Vasárnap, 1920 május 23. APai I korona, I. évfolyam, 7. szám. iffliu­fü­m ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FELELŐS SZERKESZTŐ: LETT JÓZSEF. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Egész évre 288 K. Negyedévre 72 K. ^ Kecskemét, III., Arany János­ u. 6. sz. Félévre 144 K. Egy hóra 24 K. ^ ÁLTALÁNOS KERESZTÉNY IRÁNYÚ,­­ a rom.kath.bérház átjáró udvarában. Telefon: 135. Telefon: 135. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal.

Next