Kecskemét és Vidéke, 1920. május-december (1. évfolyam, 1-189. szám)

1920-06-01 / 13. szám

Kedd, 1920 junius 1. Ára: 1 korona. I. évfolyam, 13. szám. Id­ítemlős MIT ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 288 K. Negyedévre 72 K. Félévre 144 K. Egy hóra 24 K. Telefon: 135. Telefon: 135. FELELŐS SZERKESZTŐ: LETT JÓZSEF. . . SOJ . : ÁLTALÁNOS KERESZTÉNY IRÁNYU, FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Kecskemét, III., Arany János­ u. 6. sz. a róm.kath. bérház átjáró udvarában. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Kultúra az elszakított területeken. írta: Homoki Nagy László. Napról-napra érkeznek a hírek az or­­szágnak elszakított területen él, hogy vérein­ket a legkülönbözőbb módokon sanyargatják az őket leigázva tartó „hóditó“ nemzetek. Ma a esetiektől száll felénk a testvéreink sóhaja, hogy legjobbjainkat börtönbe hurcol­ták, holnap Erdély erdőkoszoruzta bérceiről érkezik a szelek szárnyain hű székely, szász és magyar véreink irtózatos jajja, mely bör­tönökről, bitófáról, golyóról hoz nekünk szo­morú üzenetet; majd a Délvidékről érkeznek törtszemü, sápadt, éhező embercsoportok,kik a borzalom riadt hangján beszélik el nekünk rettenetes szenvedéseiket, miket a szerbek embertelen uralma okozott nekik. És amikor ezeket halljuk és látjuk, rettenetes elhatáro­zással szorul össze markunk és a legelkese­­redettebb bosszú és visszatolás érzete szállja meg lelkeinket. És bizony mondom — irtó­zatos lesz a leszámolás. Azzá teszik maguk a „győzők“. De ezek az egyéni szenvedések nemzetközi vonatkozásban csak arra jók, hogy egyes emberek szánakozását és rész­vétét keltsék fel­szenvedő testvéreink iránt, de egész összeségükben még­sem alkalma­sak arra, hogy a nyugati kulturnemzetek hivatalos politikáját is megfordítsák és ve­lünk érzőkké tegyék. De ne féljünk! Gondoskodnak a „hó­dítók“ ilyen eszközökről is. Lépten-nyomon érkeznek hozzánk és szállnak szerte­ szét a világba a hírek, mik tükörként mutatják a „győzők“ kultúrájának fokát. Bezárják az idegen nyelvű iskolákat és pedig nemcsak a közép és felsőfokúakat, hanem az alsóbbfokú népiskolákat is, el­tiltják a magyar és német színészetet, üldö­zik a más vallásúakat, a közigazgatás és igazságszolgáltatás legalsóbb fokán is arra kényszerítik a másnyelvű nép egyszerű fiait, hogy ne a saját anyanyelvén ha­nem az állam nyelven adja elő panaszát, keresse igazságát. És hogy teljes legyen a tükör képe, legutóbb az alap­­októl érkezik olyan hír, aminek valódiságá­ban vétekednénk, ha nem a saját jobbérzetű lapjaik kürtölték volna világgá. Az történt u. 1., hogy az európai hírű tudós dr. Apáthy István az oláh bíróság ártatlannak találta az ellene hazaárulás miatt emelt vádban és ez alól felmentette. Apáthy boldogan sietett családjához abban a tudatban, hogy most már bántódása nem lehet. Elfeledte, hogy Oláhországban van, ahol már állítólag európai színvonalú kultúra van. Útközben aztán az történt vele, hogy Nagyszebenben egyszerűen eltüntették. Ehhez további kommentár igazán nem kell. Oly ékesen beszél ez a tény, hogy amint a budapesti antant misszió tudomá­sára jutott, a tábornok állítólag azt mon­dotta, hogy „úgy látszik, az afrikai sötétsé­get Oláhországban kell keresni.“ Ha mindezekhez megemlítjük, hogy a „győzők“ arra hivatott emberek helyett ré­szegségük miatt elcsapott daszkálokkal, tanítókkal, 1—2 elemi osztályt végzett egyé­nekkel látják el a közigazgatást és igazság­szolgáltatást, hogy ismétlőiskolát végzette­ket neveznek ki főgimnáziumi és egyetemi tanárokká, teljes lehet a megszállott terüle­tek kultúrájának képe. És reánk nézve milyen nagyon jó az, hogy ilyen képet mutat ott a kultúra, mert mindez a mellett tesz tanúságot, hogy a leigázók kultúrája sokkal, de sokkal ala­csonyabb fokon áll, mint a beolvasztandó népek kultúrája. És éppen ezért teszik a fel­sorolt intézkedéseket, mert félnek a leigázot­­tak kultúrájától, mert nagyon jól ismerik ők azt a megdönthetetlen tételt, hogy egy nép, különben bármilyen nyers erővel ren­delkezzék is, csak ideig-óráig tud impériuma alatt tartani nálánál magasabb kultúrájú népet. Igazságunk mellett ebben van a mi nagy, soha szét nem rombolható erőssé­günk. Hetekig, hónapokig félre lehet a nagy nemzeteket vezetni, de az igazság egyszer mégis csak előtör. És éppen az elnyomott népek magasabb kultúrájának megismerése fogja szülni az angol, az amerikai, a francia, az az olasz, a belga, a holland stb. Scolus Viatorokat, akik igaz meggyőződéssel fogják fennen hirdetni, hogy Európa közepén a legsötétebb barbarismus tart nyers erővel lenyűgözve nyugati kultúrával rendelkező népeket. És szavuk annyival inkább haté­kony lesz, mert színtiszta igazságot hirdet­nek. És ennek a ténynek a megismerése annak a megismerésére fogja vezetni a nyu­­gati nagy nemzetek államférfiait, hogy irtó­zatos igazságtalanság történt a mi rová­sunkra, ami olyan képtelen helyzetet terem­tett Európában, aminek sürgős megszünte­tése európai érdek lesz. Legújabb. Budapesti tudósítónk jelentései, d. u. l­at­ó. A honvédelmi miniszter írja alá a békeszerződést. Budapest. Tudvalévően a miniszterta­nács Soós Károly honvédelmi minisztert bízta meg a békeszerződés aláírásával. A miniszter vasárnap délután érkezett meg dunántúli útjáról és nyomban felkereste a külügyminisztert, kivel hosszasan tárgyalt a békeszerződés aláírásának módozatairól. A honvédelmi miniszter valószínűleg június 3-án érkezik meg Párisba. Nagyatádi Szabó miniszter a tisztviselőkről. Kaposvárról jelentik, hogy pünkösd hétfőjén a Kisgazdapárt ottani naggyűlésén nagyatádi Szabó István miniszter olyan ki­jelentést tett, hogy még a legkisebb javadal­­mazású állami tisztviselő is körülbelül 30.000 koronájába kerül az államnak. A Somogyi Tisztviselői Kamara a Somogyi Újságban 4 hasábos nyílt levélben válaszol erre a ki­jelentésre és megállapítja, hogy még a leg­nagyobb javadalmazású állami tisztviselő sem kerül többe 22.000 koronánál. Angol-francia szövetség. Bázelből jelentik: Az Ech­o Paris sze­rint a legközelebbi napokban megtörténik az angol-francia szövetség megkötése. Anglia egyelőre elutasította azt, hogy a formális katonai egyezmény megköttessék. Óriási tiltakozó gyűlés Sopronban, Sopron. Vasárnap délelőtt óriási mé­retű tiltakozó gyűlés volt itt Nyugat-Magyar­­ország elszakítása ellen, melyen százezer főnyi tömeg vett részt. Súlyos villamos összeütközés, Budapest. Vasárnap este súlyosabb ter­mészetű villamos összeütközés történt a Hungária-út és a Kerepesi-út kereszteződé­sénél. A csömöri helyiérdekű vasút bele­futott az egyik előtte álló zsúfolt villamos­­kocsiba. Két úrileány súlyosan, hat egyén pedig könnyebben megsebesült. D' Annuzió megszállta Susakot. A szerb nemzetgyűlésen a miniszter­­elnök közölte, hogy D’ Annuzió csapataival megszállta Susakot. A szerb kormány a megfelelő intézkedéseket megtette. A tanyai nép szükségleteivel eddig keveset törődtünk. A földműves osztálynak ez a nagy tömege távol élt a szorosabb értelemben vett kul­túrától, el volt zárva a művelődés, tovább­képzés lehetőségétől. A várostól való nagy távolság és a tanyai utaknak járhatatlansága miatt az év nagy részében elszigetelt életet folytattak, el­zárva a világtól. Panaszaik, kívánságaik sohasem jutottak el a városig. Az egy­kér holdas gazdák és a földmunkások közül tudomásunk szerint, soha egyet sem válasz­tottak be a képviselőtestületbe, hogy a ta­nyai nép kívánságainak kifejezést adhattak volna, bajaik orvoslását sürgethették volna. A tanyai népet, mint a város élelme­­zőjét, fontos tényezőnek tekintettük, de ha megvettük a gabonáját, csirkéjét, libáját, tovább nem törődünk vele, pedig nemzetünk érdeke, hogy a puszták egyszerű gyerme­keinek művelésére, továbbképzésére, felka­rolására minden lehető megtörténjék. Mikor újraépítésről beszélünk, mikor nem­zeti munkához fogunk, mikor legszentebb cé­lunk, hogy ez a földre siport nemzet újra fölemel­kedjék, akkor nem szabad a tanyai nép feje fölött eltekintenünk, hanem magunkhoz kell vonni és a tudás fegyverével a kezében, az építő munka szolgálatába kell állítani őket. Megcsonkított hazánk csaknem teljesen földmivelő állammá lett, mert ami iparunk volt, attól megfosztottak bennünket. Ami földünk megmaradt, azt nemcsak meg kell becsülnünk, de nagyobb termésre kell bírni. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha az acélos, erős akaratot megfelelő tudás, a gazdasági ismeretekben való otthonosság is támogatja. Ha a tanyai földmives a megfelelő gazdasági ismeretek birtokában nem apja és nagyapja tudásával és nyomdokain ha­ladva fogja az egyoldalú termelést folytatni, hanem áttér a belterjesebb, helyes gazdál­kodásra, a föld alapos, szakszerű művelé­sére, az ipari és gyógynövények termelé­sére stb., akkor megvalósul a többtermelés agyonhangoztatott jelszava. Eh­hez azonban oktatásra van szükség. Oktatói munkával, a földmives tanyai nép felkarolásával nemcsak magasabb kultúrát teremtünk s ezzel biztos fegyvert országunk visszaszerzéséhez, de gazdasági téren is versenyezni tudunk a győzelem reményével a külfölddel. A külföldnek nem egy államában sok­kal rosszabb minőségű földből a föld hoza­­déka két-háromszor nagyobb a mienknél, mert ott a földmíves nép bő ismerettel, gaz­dag gyakorlati tudással végzi munkáját. Aki jól akar mulatni, menjen az „OTTHON“ PINCE-SÖRCSARNOKÁBA!

Next