Katolikus gimnázium, Kecskemét, 1943
ÚJ SZENTÜNK Amikor a világtörténelem legszörnyűbb és legembertelenebb háborúja tombol, amikor ágyúk dörögnek, géppuskák kattognak, repülőgépek ezrei szórják gyújtó és romboló bombáikat védtelen nőkre, gyermekekre és évezredes emlékeket pusztítanak el, amikor szinte rossz nézni erre a földre, ilyenkor erőt ad az égre nézés, az Isten felé emelkedés. Gyarlóságaink között az Istennek választottjai felé tekintünk és onnan igyekszünk életformát, életmódot, életművészetet tanulni. „Olyan időket élünk, amikor az ember megtanul fölfigyelni arra a sokszor szokatlan és kemény nyelvre, melyet a szentek beszélnek.“ Azt mondják, hogy kút mélyéből még nappal is meglátni a csillagokat .Mi benne vagyunk igen nehéz időknek mély kútjában. Most láthatókká válnak hitünk egének csillagai, a szentek, és ők bíztatást, bátorítást, útmutatást és békét ragyognak felénk onnan felülről, lelki nagyságuk egéről. A Gondviselés különös kegyelme, hogy a magyarság éppen most a nagy világégés közepette új szenttel gazdagodott; az Egyház hivatalosan is oltárra emelte Árpádházi Szent Margitot. Hétszáz esztendő vált születése óta történelemmé és amit a létűnt építőszázadok lelkesedése nem tudott elérni, azt a pusztító század legszörnyűbb esztendejében, mint egy égből hulló kincset, népünknek adta a Gondviselés. A nemzet nagy vezeklőjének szenttéavatásában égi jelet látunk. Hiszem nem kell oknyomozó történelmi módszerekhez folyamodnunk, hogy az új szent születése és megdicsőülése idejének az 1240 és 1940-es évek döbbenetes hasonlóságát észrevegyük. Kelet barbársága, nyerskultúrátlansága volt akkor is a veszély, amikor Szent Margit nemzete javára kieszközölte az isteni segítséget. Akkor is, ma is, egy vad, lélektelen, barbár szellem dühe rontott felénk a kínai fal tövéből mindent elsöprő áradattal, de akkor is, ma is feltűnt a nemzet áldozatának halvány alakja... és megállt a vihar... Soha jobbkor nem kaphatta volna a nemzet a szükséges példát, az új szentet, akinek nevétől elválaszthatatlan az engesztelés... Mert míg a többi magyar szentek építő évek, békés korszakok gyermekei, addig Szent Margit a pusztulás éveiből kikanyarodó magyar történelem élén jár, mint szakadatlan engesztelés népe múltjáért és jövőjéért. Magára vette mint áldozati bárány a nemzet vétkeit és élete teljes feláldozásával engesztelte ki népe tartozását. Élete csendes, szinte eseménytelen. De a külső mozdulatlanság mélységeket rejtett ott a szigeti kolostor öles falai mögött. Vállalhatott volna sokkal tevékenyebb, szembetűnőbb szerepet is, olyant, amely emberi számítás szerint sokkal sikeresebb lett volna a nemzet