Állami Katona József gimnázium, Kecskemét, 1888
4 annak YT-ik kötetére (1823.) mert az 5-ik számú czikk , Szabados Kecskemét városában született vagy lakott íróknak Nevei és tudvalevő Munkái“-val foglalkozik. 1820. táján ugyanis már annyira voltunk, hogy Nagy István, akkoriban itt működő reform, liceumi tanár, 54 részint itt született, részint itt működött irót emlithet fel, kik a magyar irodalom érdekében fáradoztak, a nevezett idő óta azonban még másik 54-et találhatunk, kik nemzeti irodalmunkat előmozdítani törekedtek s így egész nyugodt lélekkel elmondhatjuk , hogy városunk megtette a magáét ott is, ahol szellemi életről volt szó. Nézzük korszakonként a kecskeméti írók működését. Tény az, hogy oly magyar irodalmi mű, mely a figyelmet magára vonhatná, csak az irodalmi újkor kezdetével található, tehát a XVI-ik század közepe táján. Az ezen ideig fölmerült költői és prózai munkák leginkább csak történetírónak és nyelvbúvárnak valók; a történetíró kútforrásul, a nyelvbúvár pedig arra használhatja azokat, hogy a neológusokkal szemben küzködjék a nyelvrontás ellen. Amíg tehát irodalmunk nem volt, addig Kecskemétről sem mutathatunk fel szót, de a mohácsi vész után alig pendült meg a lant, s alig hangzott el az első szónoklat a reformáció kezdetén. Kecskeméten már lépett fel két kiváló egyén, nevezetesen Bálint és Máté nevű papok, kik a magyarországi reformáció első és nagyhírű apostolai közé tartoztak. Ezek közül az első Török Bálint, akkori országos főúr által Debreczenbe helyeztetett át s ott folytatta működését; a másik itt maradt s azt hiszik hogy vezetékneve Skaricza volt. De Skaricza Máté nemcsak mint jeles szónok említhető; hires volt úgy is, mint buzgó, tevékeny népzsoltár költő. Nem lehetünk-e hát büszkék arra, hogy Kecskeméten már 1550. táján akadtak oly emberek, a kik úgy a szónoklat, mint az egyházi költészet terén kitűntek s irodalmunkban úttörőkként szerepeltek. Ugyanezen század (XVI.) végén még két nevezetes ember említtetik, u. m. Végh Mihály kecskeméti születésű, reform, lelkész és Búzás Mihály, kecskeméti Búzás Balázs erdélyi reform, püspök fia. Az előbbi 1585. körül irt egy szent éneket, mely a régi zsoltáros-könyvben először 1595-ben nyomatott ki, azóta pedig ugyanazon énekeskönyv minden kiadásában megjelent. Az ének kezdete ez: „Mikoron Dávid nagy búsultában“ A versek akroszikonjai e nevet adják ki: Michael Végh kecskeméti. A másik vagyis Búzás Mihály pedig arról nevezetes, hogy 1600-ik évben a tolnai reform, iskola szétromboltatása után tanítványaival együtt Kecskemétre jött s itt a ma is virágzó reform, főiskola alapját megvetette s ugyanekkor itt prédikátor lett. Ha ezek után a XVI-ik század irodalmi tevékenységének összes ered-