Kecskemét, 1874. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)

1874-11-08 / 45. szám

ban akarják munkálni a haza felvirágzását. Hiszen ez a hon édes mindnyájunké , nem csupán önöké, s ha az önök nézete, igyekezete és tevékenysége nem azt eredményezte a­mit egyenesen akartak, nemcsak, de sőt általa a dolgok természetes rend­jénél fogva azt érték el, a­mit hisszük, hogy párt­juk érdekében is elérni épen nem akartak , — a tér­engedés nemcsak joguk, hanem honfiúi, polgári kötelességük is. — Nagyszebeni román metropolitává Popásu püspök választatott meg szavazattöbbséggel s felsőbb helyeni megerősítése már legközelebb vár­ható. Beszédében ígérte , hogy Lagunát fogja követ­ni, a népnevelést és a nép anyagi jóllétét elősegíti, s mindenben a congressus tanácsai és közreműkö­désére támaszkodand. — Folyó hó elsejével, — mely május elsejével együtt a katonaságnál a várva várt karácsonyát hozza,­­ számos előléptetés történt a honvédségnél, melyet József főhercegnek lovassági tábornokká lett kinevezése pár héttel megelőzött. Ezt hittük is az őszi honvédségi hadgyakorlatoknak kitűnő sikerei után. — Az egyes minisztériumok költ­ségvetései , világot kezdenek vetni azon takarékos­­sági munkálatokra is, melyek a pénzügyi crisis fe­nyegető fellépése óta oly sűrűn lettek hangoztatva. Érdekes e tekintetben a belügyminisztérium költség­­vetése , mely a városi és megyei főispánok számát jelentékenyen csökkenti. Innét tudjuk meg, hogy minő megyei s városi törvényhatóságoknak egyesí­tése okozta a reduktiót. A budapesti főpolgármeste­ren kívül csak három városi főispáni állás van meg­hagyva , (talán csak azért, hogy a magjából ki ne vesszünk), egy Szabadkának, egy Újvidéknek, s egy Pancsova , Versecz és Fehértemplom városoknak. — Kecskemét főispánja Pest megye főispánja leend. Angolország kormánya a pápai udvarnál levő követét visszahívni szándékozik. Egyébiránt állítják, hogy Antonelli kijelentette volna , miszerint jövőre olyan kormánynyal szóba sem áll, melynek a római olasz királyi udvarnál is van követe. Hát ki mondja még, hogy a róka és savanyú szőllő története csak mese! ? Franciaország jelenleg is, mint mostanában mindig, a választási mozgalmak által hirdeti, hogy­­ mozog. A spanyol harctérnek legnevezetesebb híre, hogy Don Alfonso és neje Donna Blanca elhagyták a csatatért. A katona beszállásolási szabá­lyokról Városunk tör­vényhatósági bizottsága f. évi október hó 26-kán tartott rendkívüli közgyűlésé­ben , a katona beszállásolásra vonatkozó szabály­tervezetet, részletes tárgyalás után elfogadta, ille­tőleg némi változtatással határozattá emelte. Mielőtt az így megállapított szabályokra észrevételeket tennénk , szükségesnek látjuk főbb részeiben azokat elősorolni. A fizetett adó nagyságához mért osztályozás­sal a katona beszállásolás vagy tettleges beszállá­solás vagy pedig váltságdíj szedése által rovatik ki, a szerint, amint a lakosoknak házuk van vagy nincs. A házbirtokosok közül: 1- ször. Azok , kik házosztály adójukon kívül 30 írttól 100 forintig fizetnek adót, kötelesek lesznek egy embert és egy lovat: 2- szer. Azok, kik 100 írttól 200 írtig fizet­nek adót egy embert és két lovat. 3- szor. Azok, kik 200 írton felül fizetnek adót két embert és két, esetleg három lovat befo­gadni. 4- szer. A harminc forintnál kevesebb adót, fizetők egy gyalogos katonát tartanak. Ezen osztályozás által a földbirtokkal nem bíró háztulajdonosokra is rárovatván a tényleges beszállásolás, tagadhatlan, hogy ezen teher nem lesz többé olyan súlyos, már t. i. azon földbirto­kosoknak, kik eddig katonát tartottak. De, hogy ezzel a szegényebb házbirtokosok vállaira igen nagy teher létetett, az is tagadhatatlan. Hogy már erről a részről is sok küzdelemmel fog járni a szabály foganatosítása, előre látható. De ezen intézkedést menti az, hogy ez által a teher meg­­osztatik, arányosíttatik a képen, hogy aki többet bír, több katonát tart. Nem lesz kiválólag csak a földbirtokosok terhe. Van azonban a szabálynak egy másik része, mely a házzal nem bírók szállásváltságáról beszél. E szerint azon polgárokra, kiknek házuk nincs, fizetett adójuk után csakúgy ki­vettetik a teher, hanem azt készpénzben kell megváltaniok, és pedig minden napra embert úgy, mint lovat 10 krral. Indoka is van. „Tekintve a katona beszállásolással járó terheket__“ „Tekintve, hogy a város, mint erkölcsi tes­tület mily tetemes áldozattal járul a beszállásolás­hoz ... .“ „Több értékes laktanyát átadott, azokat fenntartja. Irodákat, raktárakat, tiszti szállásokat fogad fel a túlfizetés mellett“. Igaz. De a katona-beszállásolási célokra min­dig megvoltak a városnak a maga jövedelmei, s nem is szorult még arra, hogy ezeket a szegényebb osztályú birtoktalan lakosokkal fedeztesse, azon lakosokkal, kik a tűrök vagy kapásoktól fizetett 3-4 írt adót is alig fedezhetik, nem hogy még az­t katona-beszállásolásra újra 3 - 4 forinttal megt­oldhassák. A közgyűlés maga legjobban tudja, s szám­talanszor elpanaszolja országgyűlés előtt úgy, mint­ a minisztériumok előtt, hogy az országszerte érez­hető nyomasztó pénzviszonyok és silány termések által annyira tönkre vagyunk téve, annyira elég a bajunk , hogy annak szaporítása valóban isten kísértés. Ha ezt a közgyűlés olyan nagyon jól tudja , hát ő akkor minek szaporítja! Van-e szüksége erre a „takarékpénz­tár­i­­­a­l kezelendő" tőkére ? Hiszen a városé sem el nem fagyott, sem a szél ki nem hordta, ő haszonbéreiből él. Azokat pedig biztosítja s „per utján is“ behajtja. Mi okozza hát, hogy épen most szorul a szegényembernek talán épen kenyérre valójára? Igaz, hogy a katona beszállásolás olyan teher, melyet közösen kell viselnünk. De van-e segítve e megadóztatással azokon, kik tényleg katonát tartanak? Nincs. A város azt saját kiadá­sai fedezésére használja , melyeknek alapja eddig is meg­volt, annélkül, hogy oly „takarékpénztári­­lag kezelendő“ adót szedett volna. Ám beismerjük mi is , hogy vannak oly la­kosok, kik nagy üzlettel, tőkepénzzel, jövedelem­mel bírnak;­­ méltányos, hogy ezek a teherben osztozzanak; de ezeket is csak azért adóztatnék , mert vagyonuk van, és nem azért, hogy házuk ninc­s. Szerintünk a közgyűlés túl ment azon, amit akart. Azt akarta, hogy a teher osztassák , könyít­tessék. De nem akart, nem akarhatott új terhet létre­hozni, a szegényebb osztályt még egyszer any­­nyival adóztatni, mint mennyi királyi adója. Egyébiránt is mire vezetne ez? Most, midőn még a szabály felterjesztve és megerősítve nincs, lehet segíteni. Fizessen szál­­lásváltságot a házzal nem biró földbirtokos, üzlet tulajdonos, tőkepénzes, jövedelemmel biró tisztviselő stb. kinek 40—50 frt. adója van, de ne a 3 frt. adóval megrótt iparos vagy kézi mun­kás. Egyébiránt ha e szabály megmaradna is, ha megerősíttetnék is, a keresztülvitel első percei meg fogják hozni azt, mit Cassandra jóstehetsége nélkül is már előre látni lehet. T­ÁRCA. Barátom sírjánál. 1874. Okt. 29. (Elmond­atott S.I'-I József sírjánál.) Itt állok sírodnál felejthetlen barát, Ki átlépted immár az élet határát... Esdeklő szavamra nem jösz te már vissza , Omló könnyeimet csak sirhalmod issza. Oh , hogy nékem itt kell viszontlátni téged !... — Fájdalommal vegyes , kínzó önvád éget — De ki hitte­ volna alig egy pár hóval, Hogy elhervadsz te is a hervadó lombbal. A midőn ágyamnál utólszor láttalak: Én beteg, halovány , — te díszes szép alak, — Én a halálra vált, — te maga az élet... Ki hitte van, hogy én temetlek el téged! ... A törékeny nádszál, túlélte a tölgyet, — Gyenge hullat ím az erős felett könnyet. S ki fölött a szülők már bánkódtak sírva — É­n kisérlek téged , a törhetlent sírba. De ilyen az élet , s minden az ég alatt, Egy pillanat ledönt élet s halál falat; — S mit viruló arcra a halál-perc nyomott: Század sem törli le a rettentő nyomot... Az élet tavaszán hunytál el jó barát, — Hogy ne ismerd majdan átél zord viharát; Tiszta , nemes lelked nem való volt ide , — Felszállt, kik megértik, azoknak köribe. Felejthetlen barát! — játszó­­s p­á­l­y­a­társam Fogadd igénytelen szavaim hálásan,­­ Hisz te már ott fönn vagy, — minden nyűgtől szabad. Megérted az igaz s szívből jövő szókat... ! Nem is sírok immár enyhe sírod fölött, Hisz tudom, hogy ez is jó istenemtől jött! — Letörlöm orcámról lepergő könnyemet ... Áldalak istenem , imádom szent neved ! Kovács Pál: Könyvek és nők. A könyvek és nők között igen nagy hasonló­­s­­ág van. Vannak iskolakönyvek, olvasókönyvek, tankönyvek , számolókönyvek , szakácskönyvek. Körülbelől így lehet a nőket is osztályozni. Mielőtt a könyv a világ elé lép, először iga­­­­zításon megy keresztül. Épen így, ha egy fiatal­­ leány a világba bevezettetik — szinte módosíttatik,­­ megigazíttatik és imitt amott le-letörülnek jó hité­­i­ből, szépségéből és erényéből stb. Mindezt csupa­n emberszeretetből. Igen gyakran szükségünk van arra, hogy a­­ könyvekben egyetmást kikeressünk, ha valamely­­ város chronique scandaleuse-ében egyetmást ki aka­­r­­unk keresni — csak valamelyik kiváncsi nőhöz kell­­ fordulnunk s csakhamar többet fogunk tudni, mint­­ akartunk. Vannak egyszerű és díszkötésű könyvek. A szép kötésű könyvek, még akkor is inger­ük a szemet, ha a tartalom jelentéktelen. Épen ez az eset nyer alkalmazást sok nőnél, a­kiknél a kö­­­­tés érdekesebb a tartalomnál. A gyerekek mindig a szattyánba kötött s arany vágású könyveken kap­nak. Mi férfiakut a hölgyek irányában szintén gye­rekek vagyunk. Mi is az arany vágás után nyúlunk, hogy játszunk vele a­nélkül, hogy a tartalommal­­ törődnénk. De a legszebb kötésű könyveket gyakran meg­unva tesszük a szekrénybe, és így van ez azon asz­­szonyokkal is, akiknél a kötés a fő dolog, mert­­ gyakran a tűzött s egyszerű kötött könyvek a legér­dekesebbek, miként a nők között is azok, a­kik percail vagy karton ruhában járnak. A könyveknél néha az előszó a legjobb, a nők­nél pedig a végszó a legroszabb. Ha a könyv tartalmát akarjuk tudni, csak a néhány szóból álló tartalom­jegyzéket kell elolvas­nunk,­ így vagyunk némely nővel is, csak négy szót szóljon, már ismerjük egész tartalmát. A becses könyveket nem szeretjük kiadni szek­rényünkből , így a nők között is azok a legjobbak , a­kik otthon vannak , otthon nem pedig a hangver­senyekben , színházak­ és bálokban. Sok könyvnek csak a kiállítás ad becset. Ez az eset fordul elő sok nőnél, a­kik csak a kiállítás végett jönnek forgalomba, azaz vétetnek el a vőle­gény által. A könyv leggyöngébb oldala a sajtóhiba. A hölgyeknek is meg vannak gyönge oldalaik s a­hol ez az eset, ott nem hiányzik a férj elnyomása. Azt kívánjuk, hogy a könyvben minél keve­sebb betöltetlen hézag, üres legyen. Ha a nő fejé­ben és szívében üres tér van, az igen nagy baj. Vannak könyvek, a­melyek olvasása egy órács­káig csak tűrhetően mulattat, melyet azonban má­sodszor meg sem óhajtunk olvasni. Épen így, van­nak nők, a­kikkel kevés ideig kellemesen elcseve­günk , a­kik azonban, ha egyszer ez idő el­múlt, s szemeink elől eltűnnek, se emlékezetet se viszontlátási vágyat hátra nem hagynak. Másrészről vannak könyvek, a­melyeket min­dig újra meg újra szeretnénk olvasni, s a­melyek jelentősége és értéke, minél többször gondolunk reájuk, annál inkább fokozódik. És ezen könyvekhez sok nő hasonlít. Azok a­kik az első pillanatra nem vakítnak ugyan el, de mégis kívánatossá teszik a másodszori közlekedést. Oly nők ezek, a­kiken mindig újabb meg újabb szépségeket fedezünk fel, a­kik nem öltözékükkel hódítnak, kiknek kecseik a szellem és szív kimeríthetlen forrásaiból erednek. Ilyen nőt válasszatok!

Next