Kecskemét, 1874. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1874-11-08 / 45. szám
ban akarják munkálni a haza felvirágzását. Hiszen ez a hon édes mindnyájunké , nem csupán önöké, s ha az önök nézete, igyekezete és tevékenysége nem azt eredményezte amit egyenesen akartak, nemcsak, de sőt általa a dolgok természetes rendjénél fogva azt érték el, amit hisszük, hogy pártjuk érdekében is elérni épen nem akartak , — a térengedés nemcsak joguk, hanem honfiúi, polgári kötelességük is. — Nagyszebeni román metropolitává Popásu püspök választatott meg szavazattöbbséggel s felsőbb helyeni megerősítése már legközelebb várható. Beszédében ígérte , hogy Lagunát fogja követni, a népnevelést és a nép anyagi jóllétét elősegíti, s mindenben a congressus tanácsai és közreműködésére támaszkodand. — Folyó hó elsejével, — mely május elsejével együtt a katonaságnál a várva várt karácsonyát hozza, számos előléptetés történt a honvédségnél, melyet József főhercegnek lovassági tábornokká lett kinevezése pár héttel megelőzött. Ezt hittük is az őszi honvédségi hadgyakorlatoknak kitűnő sikerei után. — Az egyes minisztériumok költségvetései , világot kezdenek vetni azon takarékossági munkálatokra is, melyek a pénzügyi crisis fenyegető fellépése óta oly sűrűn lettek hangoztatva. Érdekes e tekintetben a belügyminisztérium költségvetése , mely a városi és megyei főispánok számát jelentékenyen csökkenti. Innét tudjuk meg, hogy minő megyei s városi törvényhatóságoknak egyesítése okozta a reduktiót. A budapesti főpolgármesteren kívül csak három városi főispáni állás van meghagyva , (talán csak azért, hogy a magjából ki ne vesszünk), egy Szabadkának, egy Újvidéknek, s egy Pancsova , Versecz és Fehértemplom városoknak. — Kecskemét főispánja Pest megye főispánja leend. Angolország kormánya a pápai udvarnál levő követét visszahívni szándékozik. Egyébiránt állítják, hogy Antonelli kijelentette volna , miszerint jövőre olyan kormánynyal szóba sem áll, melynek a római olasz királyi udvarnál is van követe. Hát ki mondja még, hogy a róka és savanyú szőllő története csak mese! ? Franciaország jelenleg is, mint mostanában mindig, a választási mozgalmak által hirdeti, hogy mozog. A spanyol harctérnek legnevezetesebb híre, hogy Don Alfonso és neje Donna Blanca elhagyták a csatatért. A katona beszállásolási szabályokról Városunk törvényhatósági bizottsága f. évi október hó 26-kán tartott rendkívüli közgyűlésében , a katona beszállásolásra vonatkozó szabálytervezetet, részletes tárgyalás után elfogadta, illetőleg némi változtatással határozattá emelte. Mielőtt az így megállapított szabályokra észrevételeket tennénk , szükségesnek látjuk főbb részeiben azokat elősorolni. A fizetett adó nagyságához mért osztályozással a katona beszállásolás vagy tettleges beszállásolás vagy pedig váltságdíj szedése által rovatik ki, a szerint, amint a lakosoknak házuk van vagy nincs. A házbirtokosok közül: 1- ször. Azok , kik házosztály adójukon kívül 30 írttól 100 forintig fizetnek adót, kötelesek lesznek egy embert és egy lovat: 2- szer. Azok, kik 100 írttól 200 írtig fizetnek adót egy embert és két lovat. 3- szor. Azok, kik 200 írton felül fizetnek adót két embert és két, esetleg három lovat befogadni. 4- szer. A harminc forintnál kevesebb adót, fizetők egy gyalogos katonát tartanak. Ezen osztályozás által a földbirtokkal nem bíró háztulajdonosokra is rárovatván a tényleges beszállásolás, tagadhatlan, hogy ezen teher nem lesz többé olyan súlyos, már t. i. azon földbirtokosoknak, kik eddig katonát tartottak. De, hogy ezzel a szegényebb házbirtokosok vállaira igen nagy teher létetett, az is tagadhatatlan. Hogy már erről a részről is sok küzdelemmel fog járni a szabály foganatosítása, előre látható. De ezen intézkedést menti az, hogy ez által a teher megosztatik, arányosíttatik a képen, hogy aki többet bír, több katonát tart. Nem lesz kiválólag csak a földbirtokosok terhe. Van azonban a szabálynak egy másik része, mely a házzal nem bírók szállásváltságáról beszél. E szerint azon polgárokra, kiknek házuk nincs, fizetett adójuk után csakúgy kivettetik a teher, hanem azt készpénzben kell megváltaniok, és pedig minden napra embert úgy, mint lovat 10 krral. Indoka is van. „Tekintve a katona beszállásolással járó terheket__“ „Tekintve, hogy a város, mint erkölcsi testület mily tetemes áldozattal járul a beszállásoláshoz ... .“ „Több értékes laktanyát átadott, azokat fenntartja. Irodákat, raktárakat, tiszti szállásokat fogad fel a túlfizetés mellett“. Igaz. De a katona-beszállásolási célokra mindig megvoltak a városnak a maga jövedelmei, s nem is szorult még arra, hogy ezeket a szegényebb osztályú birtoktalan lakosokkal fedeztesse, azon lakosokkal, kik a tűrök vagy kapásoktól fizetett 3-4 írt adót is alig fedezhetik, nem hogy még azt katona-beszállásolásra újra 3 - 4 forinttal megtoldhassák. A közgyűlés maga legjobban tudja, s számtalanszor elpanaszolja országgyűlés előtt úgy, mint a minisztériumok előtt, hogy az országszerte érezhető nyomasztó pénzviszonyok és silány termések által annyira tönkre vagyunk téve, annyira elég a bajunk , hogy annak szaporítása valóban isten kísértés. Ha ezt a közgyűlés olyan nagyon jól tudja , hát ő akkor minek szaporítja! Van-e szüksége erre a „takarékpénztárial kezelendő" tőkére ? Hiszen a városé sem el nem fagyott, sem a szél ki nem hordta, ő haszonbéreiből él. Azokat pedig biztosítja s „per utján is“ behajtja. Mi okozza hát, hogy épen most szorul a szegényembernek talán épen kenyérre valójára? Igaz, hogy a katona beszállásolás olyan teher, melyet közösen kell viselnünk. De van-e segítve e megadóztatással azokon, kik tényleg katonát tartanak? Nincs. A város azt saját kiadásai fedezésére használja , melyeknek alapja eddig is megvolt, annélkül, hogy oly „takarékpénztárilag kezelendő“ adót szedett volna. Ám beismerjük mi is , hogy vannak oly lakosok, kik nagy üzlettel, tőkepénzzel, jövedelemmel bírnak; méltányos, hogy ezek a teherben osztozzanak; de ezeket is csak azért adóztatnék , mert vagyonuk van, és nem azért, hogy házuk nincs. Szerintünk a közgyűlés túl ment azon, amit akart. Azt akarta, hogy a teher osztassák , könyíttessék. De nem akart, nem akarhatott új terhet létrehozni, a szegényebb osztályt még egyszer anynyival adóztatni, mint mennyi királyi adója. Egyébiránt is mire vezetne ez? Most, midőn még a szabály felterjesztve és megerősítve nincs, lehet segíteni. Fizessen szállásváltságot a házzal nem biró földbirtokos, üzlet tulajdonos, tőkepénzes, jövedelemmel biró tisztviselő stb. kinek 40—50 frt. adója van, de ne a 3 frt. adóval megrótt iparos vagy kézi munkás. Egyébiránt ha e szabály megmaradna is, ha megerősíttetnék is, a keresztülvitel első percei meg fogják hozni azt, mit Cassandra jóstehetsége nélkül is már előre látni lehet. TÁRCA. Barátom sírjánál. 1874. Okt. 29. (Elmondatott S.I'-I József sírjánál.) Itt állok sírodnál felejthetlen barát, Ki átlépted immár az élet határát... Esdeklő szavamra nem jösz te már vissza , Omló könnyeimet csak sirhalmod issza. Oh , hogy nékem itt kell viszontlátni téged !... — Fájdalommal vegyes , kínzó önvád éget — De ki hitte volna alig egy pár hóval, Hogy elhervadsz te is a hervadó lombbal. A midőn ágyamnál utólszor láttalak: Én beteg, halovány , — te díszes szép alak, — Én a halálra vált, — te maga az élet... Ki hitte van, hogy én temetlek el téged! ... A törékeny nádszál, túlélte a tölgyet, — Gyenge hullat ím az erős felett könnyet. S ki fölött a szülők már bánkódtak sírva — Én kisérlek téged , a törhetlent sírba. De ilyen az élet , s minden az ég alatt, Egy pillanat ledönt élet s halál falat; — S mit viruló arcra a halál-perc nyomott: Század sem törli le a rettentő nyomot... Az élet tavaszán hunytál el jó barát, — Hogy ne ismerd majdan átél zord viharát; Tiszta , nemes lelked nem való volt ide , — Felszállt, kik megértik, azoknak köribe. Felejthetlen barát! — játszós pályatársam Fogadd igénytelen szavaim hálásan, Hisz te már ott fönn vagy, — minden nyűgtől szabad. Megérted az igaz s szívből jövő szókat... ! Nem is sírok immár enyhe sírod fölött, Hisz tudom, hogy ez is jó istenemtől jött! — Letörlöm orcámról lepergő könnyemet ... Áldalak istenem , imádom szent neved ! Kovács Pál: Könyvek és nők. A könyvek és nők között igen nagy hasonlóság van. Vannak iskolakönyvek, olvasókönyvek, tankönyvek , számolókönyvek , szakácskönyvek. Körülbelől így lehet a nőket is osztályozni. Mielőtt a könyv a világ elé lép, először igazításon megy keresztül. Épen így, ha egy fiatal leány a világba bevezettetik — szinte módosíttatik, megigazíttatik és imitt amott le-letörülnek jó hitéiből, szépségéből és erényéből stb. Mindezt csupan emberszeretetből. Igen gyakran szükségünk van arra, hogy a könyvekben egyetmást kikeressünk, ha valamely város chronique scandaleuse-ében egyetmást ki akarunk keresni — csak valamelyik kiváncsi nőhöz kell fordulnunk s csakhamar többet fogunk tudni, mint akartunk. Vannak egyszerű és díszkötésű könyvek. A szép kötésű könyvek, még akkor is ingerük a szemet, ha a tartalom jelentéktelen. Épen ez az eset nyer alkalmazást sok nőnél, akiknél a kötés érdekesebb a tartalomnál. A gyerekek mindig a szattyánba kötött s arany vágású könyveken kapnak. Mi férfiakut a hölgyek irányában szintén gyerekek vagyunk. Mi is az arany vágás után nyúlunk, hogy játszunk vele anélkül, hogy a tartalommal törődnénk. De a legszebb kötésű könyveket gyakran megunva tesszük a szekrénybe, és így van ez azon aszszonyokkal is, akiknél a kötés a fő dolog, mert gyakran a tűzött s egyszerű kötött könyvek a legérdekesebbek, miként a nők között is azok, akik percail vagy karton ruhában járnak. A könyveknél néha az előszó a legjobb, a nőknél pedig a végszó a legroszabb. Ha a könyv tartalmát akarjuk tudni, csak a néhány szóból álló tartalomjegyzéket kell elolvasnunk, így vagyunk némely nővel is, csak négy szót szóljon, már ismerjük egész tartalmát. A becses könyveket nem szeretjük kiadni szekrényünkből , így a nők között is azok a legjobbak , akik otthon vannak , otthon nem pedig a hangversenyekben , színházak és bálokban. Sok könyvnek csak a kiállítás ad becset. Ez az eset fordul elő sok nőnél, akik csak a kiállítás végett jönnek forgalomba, azaz vétetnek el a vőlegény által. A könyv leggyöngébb oldala a sajtóhiba. A hölgyeknek is meg vannak gyönge oldalaik s ahol ez az eset, ott nem hiányzik a férj elnyomása. Azt kívánjuk, hogy a könyvben minél kevesebb betöltetlen hézag, üres legyen. Ha a nő fejében és szívében üres tér van, az igen nagy baj. Vannak könyvek, amelyek olvasása egy órácskáig csak tűrhetően mulattat, melyet azonban másodszor meg sem óhajtunk olvasni. Épen így, vannak nők, akikkel kevés ideig kellemesen elcsevegünk , akik azonban, ha egyszer ez idő elmúlt, s szemeink elől eltűnnek, se emlékezetet se viszontlátási vágyat hátra nem hagynak. Másrészről vannak könyvek, amelyeket mindig újra meg újra szeretnénk olvasni, s amelyek jelentősége és értéke, minél többször gondolunk reájuk, annál inkább fokozódik. És ezen könyvekhez sok nő hasonlít. Azok akik az első pillanatra nem vakítnak ugyan el, de mégis kívánatossá teszik a másodszori közlekedést. Oly nők ezek, akiken mindig újabb meg újabb szépségeket fedezünk fel, akik nem öltözékükkel hódítnak, kiknek kecseik a szellem és szív kimeríthetlen forrásaiból erednek. Ilyen nőt válasszatok!