Kecskemét, 1874. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)

1874-11-22 / 47. szám

II. évfolyam. Kecskemét, 1874. November 22. 47. szám. JP* JP* - •«k ? Megjelen 9? V Előfizetési díj. « minden I Vasárnap. mmi­ : Egészévre- 5 frt —kr-Szerkesztő lakása: WF ^ ^ C KT 1J WB JFf M I Mmk Jj A# wb Jul mMm Jkfl JL ■ I Hind­ó : . .. ... .. I Szűcs Ferenc, _ . . , #1 igtatva 17, kétszer: 13. Politikai és társalmi hetilap. 8“ alatt, a törvényszék épü­­v L v 9 ö5 lete átellenében. Ou &j Bélyegdíj: 30 kr. & •-4»—.—-*r ______________________ ____________________ .r 1 A hüvejk tér egyszer Még nehány szó a megye kikerekítés kérdéséhez. Kecskemét, 1874. november 19. Régi közmondás, a­mely örökké igaz ma­rad , hogy valamint az arany tisztaságát a tűz, úgy az igazság meggyőző erejét a vitatkozás adja meg. Ezért nem voltunk ellenei a nézet­cserének sohasem, mert hiszen nem vagyunk annyira gyengének láttatni, hogy magunkat csalhatatlanoknak higyjük , — ezért akarunk egy vitássá tett ügy újabbi megbeszélésébe bo­­csájtkozni, mert úgy véljük , hogy annak meg­oldását és eldöntését ez­által is siettetjük. A kérdés ez: feladja-e Kecskemét város törvényhatósági önállóságát, hogy egy új me­gye központja lehessen, vagy pedig azt bár­mely körülmények között is fenntartsa? Míg a feladás, mint egyszerű nézet nyil­váníttatott, ellenkező meggyőződésből indulva ki ezzel szemben mi is csak egyszerű nézetet nyilváníthattunk: a törvényhatósági jogok to­vábbra leendő fenntartását. Most azonban, miután túlról a feladás mellett érvek is hozatnak fel, a közigazság és saját álláspontunk szempontjából mintegy köte­lezve vagyunk mi is, hogy a felhozott indokok tüzetes megvitatásába bocsátkozzunk. Az mondatott, hogy „hazánkban eddig is azon városok fejlettek, melyek megyei szék­helyül szolgáltak“, továbbá „ily városokban fej­lett ki csak igazán az ipar, a kereskedelem“... Miután e tételek nem csupán kákán cso­mót kereső viszketegből, hanem igen­is alapo­san vitásokká tehetők, nem leende ét felesleges az ily városok közül csak néhányat is megem­líteni. Azt hisszük, hogy ahol a kereskedelem­hez természetrajzi kedvező helyzet, az ipar emeléséhez pedig az iparosok üzleti kedve, szakértelme és vállalkozási hajlama nem járul, az ily város egyedül csak azért, mert egy me­gyének székhelye, bizony nem virágzik fel épen napjainkban, ellenben a fenntebbi körül­mények leírása mellett felvirágzik az okvetet­­lenü­l, ha mindjárt nem épen központja is egy megyének. Ahhoz, hogy Kecskemét város ipara na­gyobb és hatalmasabb lendületet nyerjen, ipa­rosai részéről saját hivatásukban erőteljesebb testületi szellem , több komoly szakértelem és vállalati kedv szükségeltetik, mint jelenleg van. Őszintén szólunk, mert saját hátrányunkra saját hibáinkat takargatni, magyarán kimondva: mert zsákban macskát árulni nem akarunk. Íme itt van a honvédelmi minisztérium legutóbbi hirdetménye, mely a nagy lapokban is közölte­­tett, mely az ország kisebb iparosainak is tért nyitni akar, melyre nézve az országos iparegy­let már megtette intézkedéseit, —­s ezzel szem­ben mit találunk városunkban!?__ Valóban ily teljes apáthiával szemben , mint megye­szék­hely sem virágzik fel helyi iparunk sohasem. Produkáljanak iparosaink komolyabb eredmé­nyeket, akkor azután iparszükségletei kielégí­tésére bizonyára senki sem keresi fel Budapes­tet , és a kecskeméti ipar mindenesetre meghó­dítja magának azt a vidéket, melyet egyébként hiába törekszik annectálni. A­mi továbbá azt illeti, mintha a megye­­székhelylyel városunkban kereskedelmi piacot is teremthetnénk, ide vonatkozólag legyen sza­bad megjegyeznünk, hogy mi hazánkban csak kétrendbeli kereskedelmi piacot ismerünk. Első rendű természetesen egyedül Budapest, másod­rendűek Szeged, Debrecen, Kassa, Kolozsvár stb. Ha minden helyet egyenként felsorolnánk, kitűnnék, hogy ötödrésznyi másodrendű keres­kedelmi piacunk sincs, mint ahány megyénk van, tehát ezek nem egyes vármegyéket, ha­nem több ilyenekből alakult vidéket csoportosí­tanak és dominálnak; kitűnnek továbbá, hogy ily piacok egy része — mint Szeged, Debrecen stb. még csak nem is megye­székhelyek. Egy megyénél nagyobb, tehát több megyéből ala­kult terjedelmes vidék és kedvező természetraj­­zi fekvés szükségeltetik ahhoz, hogy valamely város kereskedelmi piaccá lehessen. Mit tehet­nénk azonban e tekintetben mi, Budapestnek és Szegednek csaknem közvetlen szomszédságá­ban ? Hogy ily távolságon belől még a legna­­gyobbszerű összeköttetés előnyei is nyomtala­­nul elenyésznek, erre nézve egyik eclatáns pél­dául idézzük Ceglédet. Nem oly dolog ez a­mit szégyenlhetnénk, hanem oly természetrajzi hát­rány , melynek eltávolítása a legnagyobb áldo­zatok árán sem áll hatalmunkban. De feltéve, hogy iparunk és kereskedel­münk némi lendületet talán nyer, még mindig szükséges azon helyzetre is tekintetet venni, mit szám szerint az új megyében elfoglalnánk. Biztosítva vagyunk-e arról eléggé, hogy az új megyében mellőztetni nem fogunk, azaz­ fia nem is minden a mi kívánságunk szerint, de lega­lább nem is érdekeink ellenére is intéztetik el? Hagyjuk beszélni a számokat. Az új megye territóriumául a kecskeméti királyi törvényszék területe terveztetik. A kecskeméti kir. törvényszék területe — hivatalos kimutatás szerént — 69 iVíkhi mfd. la­kossága 176,202 lélek. Ebből a kecskeméti kir. járásbíróság, mely a pestmegyei Alpár és a jászsági Kerekegyház, Lajos­mizse területén és lakosságán kívül Kecskemét város területét és lakosságát magában foglalja, 22 tijdötj midet és 53,152 lelket, ezzel szemben a többi négy já­rásbíróság, mely tisztán vidék 46 Tronon midet és 123,050 lelket képvisel. Tehát Kecskemét város, — leszámítva a leszámítandókat, — az egészben mintegy negyedrész kisebbséget pro­dukál , a­mi a közgyűlés választás alá eső ré­szében elfoglalandó számarányt is tisztán fel­tűnteti. A közgyűlés virilis részében pedig ál­talánosan tudva levő okok miatt, annak csak mintegy hatodrésze szerepelhetnénk. Nem a helyi hiúság túlhajtása, nem is egyéni szónoklási viszketeg tehát, ha Kecske­mét város önálló törvényhatósági jogait feladni nem akarjuk , hanem magának a városnak jól felfogott érdeke hozza ezt magával. Óhajtjuk és teljes erőnkből igyekezünk munkálkodni rajta, hogy Kecskemét központja, székhelye legyen egy felállítandó új megyének, mert ez tagadhatatlanul gyarapítani fogja vá­rosunk intelligenciáját, de nem vagyunk hajlan­dók azért köztörvényhatósági önállásunkat, füg­getlenségünket feláldozni anyagi előny nélkül, városi közérdekeinknek világos kárára. Politikai szemle, Kecskemét, 1874. november 19. A főváros politikai köreinek beszéd tárgyát egy furcsa sikkasztási eset képezi. Ugyanis azon keres­kedelmi szerződési pontozatok, melyek iránt a tár­gyalások az osztrák-magyar külügyi hivatal és az orosz birodalmi kormány közt még folyamatban van­nak , s illetékes intézkedés végett a magyar minisz­tériumnak is megküldettek, ennek egyik hivatalnoka által, a hivatali titok esküellenes megsértésével, köz­lés végett egy bécsi német lapnak megküldettek. A sikkasztó vagy sikkasztók elleni fegyelmi vizsgálatot a budapesti kir. főügyész teljes erélylyel folytatja , mely eddig is már több lényeges körülményre vetett világot. A vizsgálat adatai s az ezen alkalomból felmerült hasonló tárgyú panaszok oda látszanak mutatni, hogy minisztereink egy­némely álláson oly személyzettel veszik magukat körül, kik általában meg nem bízhatók , kik oly ügyekben, melyekben felvilágosítást adniok kellene, elutasítólag bán­nak a közönséggel, míg ellenkezőleg oly dolgokat, miknek megőrzését a kormány becsülete kívánja, egész könynyelműséggel dobnak idegen lapok útján a világ piacára. Bizony nagy ideje volna egy szi­gorú megrostálásnak, hogy csak az maradna a mi jó, és pusztulna el az, a mi rész. — Bars megye bi­zottsági közgyűlése f. hó 17-kén tartá meg igen népes ülését, mely gróf Migazzinak a kormány által elmozdított volt főispánnak bizalmat szavazott, mely­nek nyilvánítására fényes küldöttséget bízott meg. Nem valósult azonban , a mit rebesgettek , hogy ez alkalommal a megye tisztikara is beadja lemondá­sát. — A pénzügyminiszter törvényjavaslat a kocsik, tekeasztalok s még több rendbeli fényűzési cikk megadóztatása iránt a minisztertanácsban legköze­lebb fog tárgyalás alá kerülni. — Erdélyből új párta­lakulási mozgalmakat jeleznek a lapok, melyeknek azonban még most komolyabb jelentősége nincsen. Franciaországban a köztársasági lapok igen érdekes statistikai adatokat közölnek a szereplő pártok jövőjét és életképességét illetőleg. 1871. febr. 8. óta 190 pótválasztás történt, melyek közül 156 a republikánusok, és 34 a három monarchista párt javára esett. Lesújtó tanulság az új idő azon apró emberei számára, kik még mindig hiszik, hogy gyer­mekes fondorlataikkal uralhatják a világot. Németország „vasembere“ a sok mendemon­dára okot szolgáltatott Arním-féle ügyet egész élére állította. Arním gróf újra letartóztatott, s csak a korona herceg közbeléptére hagyta el palotáját a rendőrség. Valóban kiváncsi rá a világ, hogy mit eredményezene ezen annyi port kavart ügy. A spanyolországi viszonyok jellemző megvilá­gítására szolgál azon tény, hogy a republikánus

Next