Kecskemét, 1875. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1875-05-23 / 21. szám

~ ' • \ y/- 1 y III. évfolyam. Kecskemét, 1875. Május 23. 21. szám. F ................ J ^ Előfizetési díj: $ minden ÉST Egész évre. 5 írt — kr. Vasárnap. Fél évre • • 3 » — » —. wn c vv n aii n m Szerkesztő lakása: ppp ® ^ |g SEft Egyes szám a nyitó" Sasek utcában,tre fff M BBk lg*® «aff» jgT® 9 Hirdetés-díj: 229. SZ. a. n SB m. m H, 85 lm jffi JE IHI JLJH JH 1 ll hüvejk tér egyszer \ nnl ■■fi ■Pl Kor wmsM hbh Éilfli ni ni ■ ■Üli«ló háromszor: 7 kr. Szűcs Ferenc, Hivatalos Mrd. díja: ää , Politikai és társalmi hetilap. • alatt, a törvényszék épu- » 1 a, ----« a, 60 S^jr* Bélyegdij: 30 kr. & --taW rs%8»>......... $ Megjelen & tete átellenében. Politikai szemle. Kecskemét, 1875. május 20. Félhivatalos» lapjaink szerént a trónbeszéd az uralkodó által helyben hagyatván, az országgyűlés még e hét végével be fog rekesztetni. Azután országszerte megkezdődnek a választások, s ezekkel együtt a korteskedés és jó világ. Valóban itt az ideje, hogy az országgyűlés mielőbb feloszlattassék, a választások megejtessenek, s az új parlament elég idején összehivassék arra nézve, hogy a jövő évi költségvetést — mely mindenek felett elsősorban érint bennünket,— még ez évben kellő részletezéssel s időt kívánó meggondolással letárgyalni lehessen. A megkésés szülte elhamarkodás és a csaknem örökös indemnyit, mely az eddigi kormányok egyik jellemző vonása, nem kis mértékben játszott bele azon pénzügyi zűrzavarba, mely most mint Damokles kard függ nemzeti létünk felett. A múlt hetekben némileg megzavarta Európa csendéletét azon harcias zaj, melyet angol és német lapok ütöttek, hogy Német Franciaország rövid időn újat húznak egymással, s a dolog állítólag már a formaszerű hadszenetig fejlett volna. Legutóbbi hírek azonban azt jelzik, hogy az európai béke miatt aggodalomra semminemű további ok nincs. Tehát e szerént vaklárma lenne az egész. Ki tudja. Napjainkban oly jó titoktartó a diplomácia, hogy a háborúról csak akkor értesülünk , mikor az első ágyúlövés dörgése felriaszt. Oláhországban megkezdődtek a parlamenti választások. Folyó hó 9-én a forradalmi párt egy kis lázadást rögtönzött s el akarta foglalni a városházát. A katonaság azonban idejekorán közbe lépett, s helyreállítá a rendet. Görögországból, Athénből vett hírek szerént a Bulgaris-minisztérium lemondott, s az ultra-demokrata párti Tripukis bízatott meg az új kormány alakításával. Állítólag Tripukis és a király közt teljes egyetértés uralkodik a további teendőkre nézve. Kossuth Lajos levele. (Folytatás.) Én azt gondolom, hogy társadalmi elméletek helyett, a közelgő választások gyakorlati terére kellene az egész mozgalmat tervszerűen irányozni, ez az, ami most időszerű. Éspedig azért, mert sok dolog közrehathat ugyan az ipar és kereskedés előmozdítására, de ezekben bizonyos fokozat van. Mindenekelőtt azon alapfeltételek megszerzését kellene munkába venni, amelyek nélkül az ipar és kereskedés felvirágoztatása teljes lehetetlenség, bár mint erőlködjék is a magán- és társadalmi tevékenység. S mert ezeket csak törvényhozás útján lehet megszerezni, s mert a törvényhozási sikert csak a választásoknál lehet előkeríteni, s mert a választások a küszöb előtt állanak: hát biz én minden tevékenységet ezen dologra öszpontosíttatnék: ezt tűzném ki (hadtanilag szólva) működési objectumul s azt semmi mással nem complicálnám. Aki sokat markol , keveset szorít. — Igenis, én is összehívnám országos értekezletre (nem congressusra) a magyar iparosokat és kereskedőket s az ipar és kereskedés ügybarátait; — de csak úgy, ha magamat eleve biztosíthatnám, hogy felhívásomnak sikere lesz. Fiascotól minden áron óvakodni kell. Kifejteném felhívásomban , hogy, ha közgazdászatilag magunkat a végpusztulásnak resignálni nem akarjuk, miért van itt annak ideje, hogy a magyar iparosok és kereskedők nagy közfontosságú, speciális érdekek biztosítása végett a nemzet közéletében határozott iránynyal tömörített erővel állást foglaljanak. Nem gyámkodás aluli emancipatióról szólanék, mert gyámkodásban bizony a hazai ipar és kereskedés érdekei nagyon mostohán részesültek, hanem szólanék arról, hogy ápoló gyámkodás helyett az ország legfontosabb érdekei a politikai gyávaság vélt exigenitásnak martalékul dobattak, és szólanék a veszélyről, mely Tisza miniszteriális programmjában a magyar ipart és kereskedelmet fenyegeti. És el nem mulasztanám megemlíteni, hogy az előtömörítésre annál nagyobb szükség van, mivel a határozottan reactionárius s főkép a magyar kézműiparosok ellen intézett új választási törvény folytán, a magyar iparos választók száma keservesen leapasztatott s hogy e súlyos veszteség hatását csak a megmaradt erők tömörítésével s intenziv erélylyel lehet most ellensúlyozni. Erre azonban nem elég az, amire a pesti iparoskor szorítkozik, hogy az ipar és kereskedés érdekei szóhoz juthassanak, hanem tisztába kell jönni az iránt, hogy mik ezen érdekeknek leglényegesebb requisitumai ? Concret alakot kell adni az érdekek igényeinek, miszerint a kívánt szóhoz juttatásnak határozott iránya s a nemzet közéletébeni állásfoglalásban öszhangzás legyen. E célból országos értekezletre hívnám össze az ügybarátokat, oly végre: 1. Hogy megállapíttassanak azon cardinális pontok, melyeket az összeműködésre tömörítendő iparos és kereskedelmi elemek, mérvadó critériumnak, elengedhetlen feltételnek fognak tekinteni a képviselőjelöltek kiszemelésénél s a választásoknál az ipar és kereskedés szempontjából. 2. Hogy meghatároztassék, melyik azon politikai párt, melynek programmjában és irányában ezen cardinális feltételek megszerzése körül erélyes törekvésre legtöbb garancia találtatik s hogy az adott tömeges csatlakozás kimondassák. 3. Hogy a homogén erők szerveztessenek, miszerint az iparos és kereskedő választók azon párt zászlaja alatt speciális érdekeik alapján tömörülve, ezen érdekek érvényesítését öszhangzatos működéssel , erélyesen munkába vehessék. Én uram, most ily keretet adnék a mozgalomnak. Ami azon cardinális pontokat illeti, melyek a közelgő választásokra mérvadó critériumal lennének felállítandók, én háromra, s csakis háromra szorítkoznék. Az első és legfőbb: az osztrák-magyar vámterület-összeolvadás felmondása, s az önálló magyar vámterület felállítása. Ez az alpha „Hinc omne princípium, hue refer exitum.“ E nélkül sohasem lesz virágzó magyar műipar, e nélkül viszont nem lehet élénk belkereskedés, mert ez a nyerstermék, érték s iparáru-érték cseréjének közvetítésén alapszik, pedig az élénk belkereskedés oly hatalmas közgazdászai tényező, hogy azzal fontosságban a legterjedtebb külkereskedés sem mérkőzhetik. Ez első pontban oly hatalmas emeltyű áll önöknek rendelkezésére , hogy meg lennék győződve, miként ezt kellő erővel felhasználva, ha talán nem is absolut többséget az egész országban, de bizonyosan többséget lehet a magyar s különösen a városi elemekből a választási urnák körül összegyűjteni, mégpedig tisztán közgazdászai alapon, azon magas politikai tekintetet még csak nem is említve, hogy amely percben külön vámterületünk lesz, azon percben magyar kérdés is lesz az európai politikában (most a boldogtalan fúzió folytán nincs többé!) mert a külön vámterület, a külön államiságnak symboluma. Önök e nagy dolognak három száraz szót szántak körlevelükben, míg meddő eszméknek, melyeknek kézzelfogható testük nincsen vagy épen céltévesztők, ne mondjam veszélyesek, lapokat szentelnek. — Bocsánatot kérek, ez nem praktikus eljárás. Kapcsolatban az önálló vámterülettel, melynek az önálló magyar kereskedelmi politika természetes következménye, a második cardinális pont, az önálló vámterület vámtarifáinak tisztán hazai érdekek szempontjából osztályozása, oly módon, miszerint ne legyenek ugyan arra számítva, hogy mindent magunk gyártsunk s oly iparágakat is meg akarjunk honosítani, melyekre földtani viszonyainknál fogva , szemben más fejlett iparú nemzetekkel mi hivatva nem lehetünk; ne is arra legyenek számítva, hogy a tespedésnek prémiumot nyújtsanak, hanem igenis arra, hogy a műipar azon ágainak életerős kifejtése , melynek geographiai, geológiai és népesedési viszonyaink által természetszerűleg indicálva vannak, a kérdés nehézségeinek legyőzésében mérsékelt védvámok által nemcsak a távolabb külföld, hanem a szomszéd osztrák ipar elnyomó versenye ellen is oltalmaztassék. Minden egyébre nézve pedig a szabad kereskedés elvének hódolva, a vámok csupán jövedelmi szempontból szabályoztassanak , miszerint a chronikus deficitekkel küzdő országos financián segítve legyen s a már a nemzeti vagyontőkének megtámadásáig csigázott egyenes adóterheken könynyítve legyen. (Anglia most már a szabad kereskedés elvének hódol, de azért roppant bevételi budgetjének 28°/p-jét a vámok adják s ez teszi lehetővé, hogy a föld, ház stb. egyenes adó annak csak 3°/0-jére s a jövedelmi adó , mely mellett külön kereseti mód nincs, csak mintegy 9%-jére rúg. Én azt gondolom , hogy különösen azokra az iparágakra nézve, melyek a hazai nyers termények értékesítésére vannak irányozva, a mérsékelt védvám-követelést a cáfolhatatlanságig hatalmas érvekkel lehet támogatni. Csakugyan irtózatos neme az a gazdálkodásnak , mely szerint (hogy példában szóljak) eladunk egy mázsa nyers gyapjút a külföldre 100 frtért, s aztán ugyanazon mennyiség gyapjút visszavásároljuk posztó alakban 200 frtért, ahelyett, hogy gyapjúnkat saját munkánk által annyira értékesítenék. Ily bolond gazdálkodás mellett lehetetlen el nem pusztulni. Azután a nemzetgazdászat nem mathesis, melynek minden tétele, minden időben, mindenhol egyaránt áll. A nemzeti gazdászatnak is vannak ugyan absolut igazságai, például, hogy a pusztán vagy főkép földmivelő ország meteorológiai esélyek játéka lévén, biztosságra soha nem számíthat, ma saját zsírjában fullad, holnap éhenhalással küzd. Hogy műipar nélkül a nemzeti közvagyonosság sem magas fokra nem emelkedhetik, sem biztosságra nem számíthat. Hogy a nemzeti tőkegyarapodás kútfeje az értelmes munka. Hogy élénk kereskedési forgalom, könnyű s a lehetségig olcsó hitel s gyors, biztos és olcsó közlekedhetés nélkül lehetetlen stb. stb. — de mikor aztán arra kerül a sor, hogy hát miként kell a munkának hóna alá nyúlni ? miként kell a hitelre módot nyújtani ? a közlekedési eszközöket létrehozni ? Itt már megszűnik a mathematikai formulák átalánosítása, itt korral, viszonyokkal kell számolni; a mi egy helyütt célszerű, másutt nem az , a mi itt jó, amott rész. (Folyt. köv.) / Törvényhatósági közgyűlés. 1815. évi május 18. és 19. Kiss Miklós főispán d. e. 9 órakor a gyűlést megnyitván, polgármester Bagi László szokásos havi jelentését következőkben terjeszti elő.