Kecskemét, 1875. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1875-09-12 / 37. szám
III. évfolyam. Kecskemét, 1875. Szeptember 12. 37. szám. ===== -----9 Megjelen 9 m f Előfizetési díj: % By ' Egész évre . 5 frt — kr. minden __________ _____ I Fél évre. . 3 „ — m U fi 0 If ¥■ HHII fii rg; 5: A i I| U M aa m &WA JLl m m ää Szűcs Ferenc, msmm «MdB xsmxm w mmss « háromszor: 7kr. hivatalos helyisége: Hivatalos Mrd. díja alatt, a törvényszék épit- Politikai és társalmi hetilap. íre.:“"* | télé átellenében. £ & Bélyegdíj: 30 kr. & ^g., ---- A „Kecskemét“ t. olvasóközönségéhez! Ajánlatosnak ítélvén minden időm tanulmányozásra szentelését, elhatároztam , hogy a lapszerkesztés gondjait, különben is gyönge vállaimról leemelem. Midőn a „Kecskemét“ szerkesztésétől való visszalépésemet felölelő ezen elhatározásomról a lap igen tisztelt olvasóit és munkatársait tisztelettel van szerencsém értesíteni, kedves kötelességemnek ismerem köszönetét mondani a nagybecsű támogatásért s kérem a lapnak olvasóit és munkatársait, tartsanak meg becses emlékezetükben, ha arra érdemesnek ítélnek. Eklen, 1875. szeptember 7. Német Ödön. Kecskemét, 1875. szeptember 11. Lapunk eddigi szerkesztője, Német Ödön sír, a lap vezetésétől visszavonulván, a „függetlenségi párt“ lapbizottsága reám bízta közlönyének szerkesztését, mely irántam kifejezett bizalmat, midőn megköszönöm, kijelentem, hogy a lap felelős szerkesztését és az azzal járó teendőket átveszem azon erős meggyőződéssel, hogy csekély erőmet és tehetségemet igaz és jó ügy szolgálatára, a „függetlenségi párt“ elvei győzelmének előmozdítására szentelem. A párt méltán megvárhatja a szerkesztőtől, hogy előre jelezze a célt, megmutassa az utat, mely felé törekszik, melyen haladni akar, feltárja gondolkozásmódját azon eszköz használatára nézve, mely kezébe adatott. Ez lenne most az én kötelességem, de minderre itt nincs szükség, ezek ismeretesek a „Kecskemét“ t. olvasói előtt azon közel másfél évi idő óta, melyben, mint munkatárs, s mint helyettes szerkesztő a lapot támogattam és vezettem , mely működésem eredményeként kell fogadnom a közbizalmat is, melylyel megtiszteltetni szerencsés valók; nincs tehát szükség arra, hogy politikai elvemet fejtegessem , s az okokat szellőztessem , a melyek arra birtak, hogy a felhívásnak engedjek, csak azt jelentem ki határozottan , hogy semmiféle személyes ambitió nem vezetett, midőn a felelős szerkesztőséget elvállaltam. Csekély tehetségemet és erőmet a közjó előmozdítására készséggel ajánlom fel, ha azt hiszi a közönség, hogy ezáltal hasznot tehetek, és ígérem, hogy a pártot, melyhez tartozom, támogatni, elvünket győzelemre juttatni főfeladatomnak, erkölcsi tisztemnek tekintem. A minket közvetlen érintő városi ügyekben is részrehajlatlan igazság, a város közönsége jólétének szem előtt tartása, előmozdítása lesz a „Kecskemét“ jelszava. A függetlenséget a szerkesztésnél megtartom mindenkivel szemben és nem fogok megfélemlíttetni senki által a közjó előmozdítását célzó működésemben. Jól tudom — az eddigi tapasztalatok után — hogy a szerkesztő helyzete nehéz és hogy a lap fentartásának sok ellenségei vannak, de reményem, hogy e nehézségeket le tudom győzni s az ellenségekkel meg tudok küzdeni. Hogy pedig ez inkább lehetővé váljék, kérem a munkatársakat nyújtsanak erre segédkezet, együttes működés és összetartás a kivánt eredményt meghozza. A 1. olvasó közönséget arra kérem, hogy a lapot tömeges anyagi támogatásával kitűzött céljában segítse. Most pedig hazánk jobb jövője iránti erős hittel és bizalommal megkezdem azon munkát, melyre csekély erőmet és tehetségemet felajánlottam. Szűcs Ferenc, felelős szerkesztő és kiadó. Néhány szó „Az összeférhetlenségi kérdéshez.“ A „Kecskeméti Lapok“ I. évi 35. és 36. számaiban „Összeférhetlenségi kérdéshez“ cím alatt, az iránt — ha várjon a városi ügyész tagja lehet-e az ügyvédi kamarának ? két különböző nyilatkozat tétetett közzé. Az előbbi számban e kérdés, K. L. betűk aláírásával — igenlőleg fejtetik meg, míg ellenben az utóbbi számban, Madarassy László kir. ügyész úr, azt tagadólag dönti el. Én — mint városi tiszti ügyész — e kérdés által érdekelve vagyok, de nevezett kir. ügyész úr, mint reclamáló, és így ez ügyben egyik fél, szinte érdekelt; ha tehát ön e kérdés feletti nézeteit, az említett lapban nyilvánította és tette közzé, tőlem sem lesz szerénytelenség, sőt úgy magam, valamint Kecskemét város közönsége érdekéből, kötelességemnek tartom ide vonatkozó nézeteimet és véleményemet hasonlóan a helyi lapok egyikében közzé tenni. Az 1870: XLII-ik t. c. 60-ik §-a a tiszti ügyész hatáskörét következőleg határozza meg: „A tiszti ügyész, az árvaszék tagja, s a törvényhatóság jogtanácsosa. Véleménye, olyan ügyben, melynél a jogi szempont a döntő , a határozathozatal előtt mindig meghallgatandó. Őre a törvényeknek, a törvény erejével bíró szokásnak, a törvényhatóság szabályrendeleteinek az önkormányzatban és a közgyűléseken, képviseli a törvényhatóságot magánügyeiben. Megindítja a széksértési kereseteket, s indítványozza a kiszabandó bírság mennyiségét. Foganatosítja a tisztviselők ellen elrendelt tiszti keresetet.“ Az ezen §-ban előszámlált teendők mind olyanok , melyek vagy per útján, vagy peres úton kívül, de minden esetre bíróságok előtti eljárást igényelnek és tesznek szükségessé, és midőn nevezett ügyész úr azt állítja, hogy az idézett „egész törvényszakaszban sehol sincs kimondva az, hogy t. i. a tiszti ügyész, a törvény előtt, peres ügyekbeni képviselője a köztörvényhatóságnak“ , vagy nem veszi az idézett §. tartalmát kellő figyelembe, vagy olyat állít, mit jobb meggyőződése szerint maga sem hisz. Ezen állításom igazolására szükségesnek látom a többször idézett §-ban elősoroltakat kissé bővebben szellőztetni, ugyanis: a) „A tiszti ügyész az árvaszék tagja s a törvényhatóság jogtanácsosa.“ Hogy a tiszti ügyésznek, a kitett minőségben , az árvaszéknél mi szerepe van, az lentebb , annak helyén fog előadatni, s e helyütt egyelőre csak annyit jegyzek meg, hogy az árvaszék körében , a tiszti ügyésznek még csak egy betű közigazgatási teendője sincs. b) Hogy „a tiszti ügyész a törvényhatóság jogtanácsosa.“ E minőségénél fogva a tiszti ügyész részt vesz a jogügyi bizottságban , azon bizottságban t. i., melynél, az oda utalt ügyek , csakis jogi szempontból vizsgáltatnak meg, s amely ügy eldöntésében, jogi szempontból, e bizottság vitás kérdést nem talál, annak közigazgatási oldala fejtegetésébe soha nem bocsátkozik. c) „Véleménye olyan ügyben, melynél a jogi szempont a döntő, (mint például a tiszti keresetek megrendelésénél stb.) a határozathozatal előtt mindig meghallgatandó.“ Ezen szöveg világosan kifejezvén, hogy a tiszti ügyész, csakis jogi szempontból véleményez , ennek ellenében senki sem lehet oly elfogult, hogy ezt közigazgatási cselekménynek igyekeznek feltüntetni. d) (A tiszti ügyész) „Őre a törvényeknek, törvény erejével bíró szokásnak, a törvényhatóság szabályrendeleteinek az önkormányzatban és a közgyűléseken.“ A ki a törvénynek s ennek erejével biró szokásnak és szabályrendeleteknek őre, bizonyosan nem közigazgatási cselekményt gyakorol, sőt inkább arra ügyel fel, hogy a határozatok , végzések hozatalánál s egyéb eljárásoknál, az azokat szabályzó, s alapul szolgáló, vagy korlátozó törvények raegtartattassanak, s arra az illetők, ha t. i. szükséges, figyelmeztessenek. e) „Képviseli (a tiszti ügyész) a törvényhatóságot magánügyeiben.“ Erre nézve az illető kir. ügyész úr azt jegyzi meg, „hogy ezen röviden oda vetett mondat, nem azt mondja ki, hogy t. i. a tiszti ügyész, a törvény előtt, peres ügyekbeni képviselője a köztörvényhatóságnak, hanem azt, mit nyomban utána a törv. cikk meg is magyaráz, hogy t. i. a köztörvényhatóság nevében megindítja a széksértési kereseteket, s foganatosítja a tisztviselők ellen elrendelt tiszti keresetet.“ (Folyt köv.)