Kecskemét, 1876. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1876-01-16 / 3. szám
IV. évfolyam. Kecskemét, 1876. Január 16. 3. szám. minden Vasárnap. Szerkesztődő kiálóhivatal , hova a lap szellemi és anyagi részét illető küldemények intézendők . Budai nagy utca, 18. sz. alatt, a törvényszéki épület átellenében. Előfizetési díj: Egyes szám ára : 15 kr.KECSKEMÉT társalmi, ismeretterjesztő és szépirodalmi hetilap. Hirdetés díjak: Magánhirdetéseknél: 1 centiméter magas hasáb-szeletért : 1- szer iktatva . . 20 kr. 2- szer „ . . 15 „ 3- szor „ . . 12 „ Hivatalos hirdetések: 1 -szer iktatva 3 frt — kr. 2- szer „ 2 „ 75 „ 3- szor „ 2 „ 50 „ Hélyegdíj : minden iktatásnál külön 30 kr. Megjelen Egész évre . 5 írt. — kr. Félévre . . 3 „ — „ Negyedévre. 1 „ 50 „ Egy hónapra — „ 60 „ Közéletünk. E lapok múlt számában jelent meg egy cikk, mely társalmi életünket talán kissé erős színekkel rajzolta; de elfér rajtunk egy kis kemény beszéd, mert a baj gyökeres s azt szelíd hátású gyógyszerrel orvosolni már alig lehet. Én néhány szóval közéletünket akarom jellemezni, melyről ugyan már igen sok íratott itt és a társlap hasábjain, azonban nem fölösleges azt időnként felfrissíteni , mert a magyar embernek természetében fekszik, hogy akkor kezd valamiről figyelmesen gondolkozni, ha százszor egymásután a fülébe dörgik. Aki figyelemmel kíséri a napi sajtót, feltűnhetett előtte azon valóban elszomorító jelenség, hogy az ország minden vidékén a közügyek iránti érdekeltség annyira aláhanyatlott, miszerint a teljes indolenciához igen közel állunk. S ha kutatni akarná valaki ennek okát, fáradozásait, aligha koronázná siker, mert e jelenség okait kifürkészni fölötte terhes föladat, sőt csaknem lehetetlen. Az önkormányzati szervezet tökéletlensége vagy a magyar ember közmondásos szalmatüze hibás-e itt, vagy talán együtt mind a kettő, nehéz lenne elhatározni. Addig, míg a Bach és Schmerling korszak járma alatt nyögtünk, folytonosan a szabadság, az önkormányzat után sóhajtoztunk s most, midőn megnyertük és közel tíz éve gyakoroljuk, azt kell tapasztalnunk, hogy az önkormányzatban , a közügyekben való részvétel anynyira csökken, hogy az alkotmányos önkormányzat iránti szeretetünkben vetett hitünket megrendíti s úgy látszik, mintha meguntuk volna közügyeinket saját belátásunk szerint intézni s ismét vágyakoznánk egy boldog Bachkorszak után, melyben a civilisátorok gondolkoznak és tesznek helyettünk s határoznak rólunk nélkülünk, mi pedig a kényelem puha párnáira dőlve, kipihenjük fáradalmainkat, melyeket a közügyek ideig-óráig önálló intézése okozott és nyugszunk a szerzett babérokon. Pedig oly szép az az önkormányzati jog s annyira nélkülözhetlen kelléke a közjólétnek, hogy ahol az hiányzik, tespedésben van minden ; míg ahol fönnáll és egészséges alapokra van fektetve, minden a legszebb virágzásban van. Igaz, hogy ehhez első és nélkülözhetlen kellék az állampolgárok bizonyos fokú műveltsége, mely képessé teszi őket ezen szép jogot s illetőleg annak beidérését nemcsak fölfogni, hanem kellő értelemmel gyakorolni is; ezt pedig csak hosszas gyakorlat adhatja meg. De mi magyarok csak nem mondhatjuk, hogy nem volt még időnk beletanulni, mert hiszen nálunk az alkotmányos élet egykorú a nemzet életével s mégsem tudunk vele élni s még most is kell olykor-olykor hallanunk, hogy nem értünk meg az alkotmányos életre. — Nem értünk meg, igen, mert csak akkor tudjuk becsülni s akkor sóhajtozunk utána, ha elveszik tőlünk, de ha kezeink között van, nem akarunk vele élni. Tapasztaltuk ezt a legutóbbi országos képviselő választásoknál, ugyanis míg az 1865. és 1869. évi országgyűlésekre történt képviselő választások a választók oly tömeges részvéte mellett ejtettek meg, hogy talán egy szavazó sem maradt el, addig a későbbieknél alig fele, a legutóbbinál pedig alig egynegyede jelent meg a választóknak. Pedig egyetlen választó szavazata az ország sorsát döntheti el szavazatok egyenlősége esetében, így vagyunk a községi önkormányzatban is. A törvényhatósági bizottság közgyűlésein sokszor alig van jelen a határozatképes szám, legyen bár kitűzve tárgyalásra a legfontosabb közérdekű tárgy s érintse az bár a polgárok legvitálisabb érdekeit. De nem, van mégis rá eset, midőn a bizottsági tagok csaknem teljes számmal jelennek meg, ha t. i. egy szerény irnoki állomás töltendő be választás útján. Ekkor a sógor, koma, szomszéd és jóbarát kedvéért már csak be kell menni a közgyűlésre, mert hát ezt vagy amazt meg kell választani, különben nem fognak jól állni a város ügyei s veszélybe dől a haza. Nem mondom én , hogy nem érdemel figyelmet bármily alsórangú állomás betöltése, de ha akkor be tud valaki menni a közgyűlésre szavazati jogot gyakorolni, ha választás van, nem látom át, miért ne mehetne be, ha fontos közérdekű tárgy fölött lesz határozat hozandó s miért ne mehetne be, ha csak halaszthatlan teendője nincsen, mindig, hogy szavát, ha kell, a mérlegbe vesse. Ha pedig valaki csak azért marad el a közgyűlésről, mert hát ideje ugyan volna rá, de kedve nincsen, az olyan nem érdemli a bizalmat, mit polgártársai hazaroltak reá, az olyannak legyen elég belátása helyét másnak átengedni, ki tud is és akar is a közügyekhez hozzászólni. A jó polgár büszke arra, ha polgártársai benne bizalmat helyeznek s felruházzák a joggal, hogy szavazatával járuljon a közjólét emeléséhez s tehetsége szerint igyekszik annak megfelelni, dús jutalma lévén neki a teljesített polgári kötelesség öntudatában. Minél kifejlettebb a közélet, s minél műveltebb valamely nemzet, annál nagyobb súlyt helyeznek a polgárok arra, hogy a közügy s így közvetve saját ügyük intézésében részt vegyenek; mert hiszen a magánjólét a közjóléten alapszik és megfordítva s ezek oly szoros összefüggésben állanak, hogy egyik a másik nélkül nem is képzelhető. A közjólét előmozdítására pedig hatalmas emeltyű a közügyek iránti érdeklődés. E tekintetben igen szerencsés helyzetben van Angolország, melynek igen kifejlett közélete van, polgárai a közügyek iránt rendkívül érdeklődnek elnnyira, hogy számtalanszor a fontosabb külpolitikai ügyekben is meetingeket tartanak az ország minden részén s kifejezést adnak a nemzet kívánságának s kormányuk a legtöbb esetben respectálja is a nemzet ily módon kifejezett óhajtását. Mi párosulva szorgalom, ipar és általános műveltséggel, azt eredményezi, hogy gazdag az ország s gazdagok, tehetősek az egyesek. Nekünk ugyan soká kell várnunk, míg ennyire viszszüik, de legalább meg kell kezdenünk az odavezető áttörést s lassan, de biztosan el fogjuk érni a célt: a mindnyájunk által óhajtott közjólétet. Sz. Gy. Országgyűlés. Január 8-dikán a képviselőház ismét megkezdte üléseit a szünidő után. Ghycy K. elnök üdvözli a ház tagjait s hogy ő Felségeik a ház üdvözletét köszönettel fogadták. Bemutatja a beérkezett kérvényeket. Abaúj, Pozsony, Marmaros, Zombor, Eperjes, Bazin, Szabadka, Nagyvárad, Nagybányáét a közigazgatási bizottságról szóló törvényjavaslat ellen, Jászkun kerületét mellette. A kérvényi bizottság jelentését a ház elfogadta. Január 10-kén napirenden van a közigazgatási bizottságról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Guttner Gyula előadó ajánlja a javaslatot elfogadásra. Szerinte a javaslat a közigazgatás legsarkalatosb hiányain akar segíteni s hogy az javítani fog a közigazgatáson. Tisza K. nem akar hoszasabban szólani s ígéri, hogy a leendő módosításokat figyelembe veszi s a célszerű javaslatot elfogadja, mely nem veszélyezteti a törvényjavaslat célját. Mocsáry L. véleménye az, hogy a t. javaslat lerombolja az önkormányzatot s a centralisátió felé vezet. Amíg a miniszter határozottan meg nem mondja azt, hogy miként akarja a közigazgatás minden ágát reorganizálni, addig sötétbe tapogatózunk. A törvényjavaslattól nem várhatni a közigazgatás javítását, azért azt nem fogadja el. Tisza Lajost nem elégíti ki teljesen ezen javaslat, de amit Mocsáry akar visszaállítani, az csak a történet lapjain szerepelhet. Szerinte gyökeresen az javít, ha administrálnak a tiszviselők s a megye ellenőriz s szükség esetén utasítja őket a fegyelmi bizottság elé. Minthogy azonban ezek még most nem igen népszerű eszmék: elfogadja a t. javaslatot, melyben haladást lát. Komjáthy Béla nem fogadja el a t. javaslatot, mert meg van győződve, hogy önérzetes ember nem vállalkozik a szerepre, melyet a javaslat a bizottság tagjai számára kijelöl. Plachy Tamás állítja, hogy a t. javaslat nem semmisíti meg az önkormányzatot. Az adóbehajtás körül sem lesz annyi visszaélés, ha ezen ügyre a törvényhatóságnak is befolyása lesz. A centralisatiót hazánkban veszélyesnek, a municipalizmus visszaállítását pedig — melyért Mocsáry lelkesül — lehetetlennek tartja. Január 11. folytattatik a közigazgatási bizottságról szóló 1. javaslat tárgyalása. Bujanovics L. felszólal a tisztviselők kinevezése mellett. Az igazságszolgáltatásnak a közigazgatástól elválasztását vívmánynak tartja. Nem fogadja el a törvényjavaslatot, mert nem tartja előhaladásnak. B. Kemény G. elfogadja a t. javaslatot, mely sem nem centralizál sem nem haboz a két irányzat közt. Mindenek előtt kijelenti Mocsárynak, hogy beszédével, mivel kiindulási pontjuk merőben ellentétes, nem foglalkozik. Gebbé K. nem fogadja el a t. javaslatot, fél a sok beszédtől s kevés cselekvéstől. Berecky L. Nem tartja veszélyeztetve az önkormányzatot a kinevezett hivatalnokok által. Kállai B. A megváltozott viszonyok átalakítást igényelnek, a mai napig is fennálló megye — szerinte — megbénítja a kormány intenzióit. Kárhoztatja a. javaslatot, mert az némi javulást sem képes nyújtani s az csak növelni fogja a fejetlenséget; a javaslatot nem fogadja el. Pulszky Ágost. Elismeri, hogy a jelen terv nem oldja meg végleg a közigazgatást , s hogy a társadalom fejlődésével nagyobb mérvű önkormányzat lesz lehető. A jobboldali ellenzék politikáját, mely több áldozattal kevesebb jogot ad a nemzetnek nem fogadja el, a 1. javaslatot támogatja. Zichy Nándor gr. Jobb létünknek kétségtelenül egyik fő feltétele a helyes közigazgatás, oly institutio, mely az állami s törvényhatósági közegeket egy testületben egyesíti, nem lehet a jó közigazgatás tényezője. A javaslatot nem fogadja el. Tisza K. miniszterelnök közigazgatásunkat oly rosznak, minőnek hirdetik nem tartja s a fegyelmi eljárás módosítása mellett fenn lehetne azt tartani. A törvényjavaslatnak az is feladata, hogy kiirtassék az országban azon szomorú idők alatt, de most nem helyesen táplált téveszme, mely ellenségnek tekinti azt, ki az állam érdekeit védi. Azon utat óhajtá követni, melyet Anglia: fentartani a parlamentarismust s annak érdekében módosítani formáit a szintén fentartandó önkormányzatnak. Január 12- én folytattatik a vita a t. javaslatról. A t. javaslat mellett szólották Móric Pál és Szenicei Ödön. Ellene Sennyei Pál b. és Kállai Ödön. Móric P. A törvényjavaslatot bírálva elfogadja azt, miután a benne foglalt szervezet a nemzet érdekeinek megfelel. Sennyei P. dr. Hoszú beszédét azzal végzi, hogy a törvényjavaslat intézkedései nem képezik azon beható és gyökeres reformművek alapját, melyet az ország oly sóvárogva vár. Ha ez a rendszer, mely most terveztetik, tarthatatlannak fog