Kecskemét, 1876. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)
1876-09-17 / 38. szám
IV. évfolyam. Kecskemét, 1876. Szeptember 17. 38. szám. Megjelen minden Vasárnap. Szerkesztvé a kiallcktvillái , hova a lap szellemi és anyagi részét illető küldemények intézendők. Budai nagy utca, 187. sz. alatt, a törvényszéki épület átellenében. Előfizetési díj: Egész évre . 5 frt. — kr. Félévre . . 3 „ — „ Negyedévre. 1 „ 50 „ Egy hónapra — „ 60 „ Egyes számára : 15 kr. 1 -6 társalmi, ismeretterjesztő és szépirodalmi hetilap. Hirdetés díjak: Magánhirdetéseknél: 1 centiméter magas hasáb-szeletért : 1- szer iktatva . . 20 kr. 2- szer „ . . 15 „ 3- szor . . . 12 „ Hivatalos hirdetések: Minden beiktatásért külön 3 frt. Bélyegdíj minden iktatásnál külön 30 kr. A leánytanítás ügye Kecskeméten. Városunk újabb időben jelentékeny összeget fordít tanügyi célokra. Ezen összeg azonban még mindig törpének mutatkozik, akár a tanítás által elért eredményt, akár az iskolák számát tekintjük, viszonyítván ez utóbbit a tankötelesek létszámához. Ez utóbbiról nem szólok. Ez pusztán anyagi kérdés, melynek előnyös megoldását városunk gondatlanság, erélytelenség által előállt súlyos anyagi körülményei között — úgy sem lehet remélni. Kár volna az elvesztegetett szóért! Hanem a meglevő iskolák által felmutatott szellemi eredmény már tárgyalható. Tekintsünk körül a leánytanítás terén, igen, a leánytanítás terén , mert városunkban, az annyira kívánatos iskolai leánynevelésről napjainkban szólni illuszrius volna. Mai nap, midőn valamely intézmény életrevalósága vettetik mérlegre, nem csupán az jó tekintetbe , mily fokon áll az függetlenül, elszigetelve, elszakítva a múlttól, hanem főleg a múlttak viszonyában , mert a korunkban megkívánt haladást, épen a jelennek múlthoz való viszonyítása tünteti ki. Hasonlítsunk mi is. Ezelőtt néhány évvel, a ma létező elemi iskolákon kívül, volt a városban a magán nevelő intézetek mellett, az egyházak által fenntartott két látogatott, u. n. „növelde.“ Ezekben volt a leánygyermek reggeltől délig, délután 2 órától 5 és 6 óráig, tehát a nap legnagyobb részén át s ha a gyengébb, a tantárgyakban nem tehetett is kellő előmenetelt a tanerő kevés volta miatt, minthogy úgyszólván egész nap felügyelet alatt volt, helyes magaviseletre szoktattatok s a nőknél oly igen fontos szerepet játszó kézi munkákra bőven oktattatok: midőn a növeldéből kikerült, a társas életbe többé-kevesbbé beillett , sőt, ha ismereteit otthon olvasgatással is bevité, akkor bátran megállhatott azok mellett, a kik korszerű, helyes nevelésben részesültek. A leány már kis korában hozzá szokott a munkához , az illem parancsolta magaviselethez s a jól megvetett alapon azután könnyű volt építeni a szülőnek, a magánnevelőnek vagy az olvasmányoknak. És most? Most a növeldék eltűntek a földszinéről. Először néveg, összeolvasztatván a kettő egygyé, leány iskola néven , majd ez évben valóban és véglegesen. Az a mécs, amelyhez a jobb módú szülök gyermekeiket világosságot merítni küldték, ma már kialudt. És nem magától, nem laikusok értetlen rész akaratából. Nem. A bölcs iskolaszék rettenetesen szakértő tagjai látták el. Profit! Régebben felvettetett már az az eszme , hogy minek a kiváltságolt iskola? Valóban — minek ? Ha az iskolák átalában azon állásponton állanának, amelyen államok kellene, ha a tanszobák (nem „tantermek“) világosak, tiszták s nem egészséget veszélyeztetők, nem betegség fészkei volnának arra nézve, aki vagyonos családból származván, tiszta levegőhez szoktattatott, akkor én is azt mondanám, minek a kiváltságolt iskola ? De amíg a város nem rendelkezik egészséges, jó iskolaépületekkel, amíg a zsúfoltság meg nem szüntettetik, amíg a tantárgyak beosztása és tanítása átalában kielégítő , a jelen haladottság színvonalán álló nem lesz — addig azt a hűhót, azt a demokratizmust mutató, de nem jelentő zajt nem értem. Nem tehetek róla, nekem nincs elég eszem annak megértésére, hogy ha azon ember gyermekének tarthat fenn a város iskolát, aki egy forint adót fizet, várjon, miért ne tarthatna fenn azok gyermekei számára is, akik százakat fizetnek ? Egyébiránt itt még csak nem is erről van szó. Mert, hát miben állt a megszüntetett templom utcai leányiskola kiváltsága? Talán abba nem vétetett fel bárkinek a leánya is? Talán a születés, ész vagy pénzarisztokratia talált csak abba bemenetelt? Nevetséges kérdések. A kiváltság csupán abban állt, hogy ott a növendékek kézi munkát is tanulhattak saját pénzük árán, és az egészséges levegőt s jobb tanítást megfizethették évi 5 írttal. Itt tehát tandíjt kellett fizetni, de csak annyit, amennyit egy jómódú szülő sem sokalhat. Ebben állt a templom utcai leányiskola kiváltsága s az iskolaszék gratulálhat magának, hogy ezt a kiváltságot az iskolával együtt megszüntette. Szülök emeljetek kalapot az iskolaszéknek. Most azután megkérdezhetjük, hogy hol álltunk ezelőtt és hol vagyunk most? Haladtunk-e vagy hátra estünk? Hátra, de nagyon. A szülő kétségbe eshetik, ha arra gondol, hogy hova küldje kis leányát. így megy az, ha dilettánsok, a tanügyhöz nem értők, tanügyért nem buzgók kezelik a tanügyet. Az, de hiszen , ha nincs is növelve, ha az iskolák nem haladtak is, nem nyertek is előnyben semmit: ott van a polgári iskola. Igazán ott van a levegőben. Olyan valami az, mint amilyen volna az az épület, amelyet az első emeleten kezdenének építeni. Alap és földszint nincs. Kihúzták alóla. A községi iskolák és a polgári iskola közt hézag tátong. Az átvezető híd, a templom utcai leányiskola megszűnt. Ezelőtt volt jó alap — hiányzott a betetőzés. Ezen lehetett segíteni. Ma van tető — nincs alap. Ezen csak csoda segíthetne — de ebben a csúf anyagias világban csoda nem történik. Haladtunk-e tehát? 1866 ban volt több nevelde, a hol a leány gyermek alap nevelésben részesülhetett, 1876-ban nincs egy sem s még az az egy iskola is megszüntettetett, a mely a többet hivatva lett volna pótolni. Minden ahhoz értő tanügy-barát azt várta, hogy a templom utcai leány iskola mintájára fog javíttatni, átalakíttatni a többi s megtörtént az, amit senki sem hitt, a jó megszüntettetett, a nélkül, hogy a többi iskola felemeléséről gondolkodni valakinek eszébe jutott volna. így aztán nem csuda, ha idegenkedik a közönség a községi iskolától, midőn annak intézői rontani igen, de javítani nem tudnak. Tudom, hogy hiába beszél bárki is, ebben a tanévben a régi állapot (mostoha idők!) visszaállításából nem lesz semmi, haladásról meg épen nevetséges volna szólni. Hanem az iskolaszéki elnök legalább enyhíthetné a bajt — s ezt ajánlom figyelmébe — az által, ha intézkednék, hogy legalább a belső leány iskolában, a kézimunka is taníttassák s a tantárgyak úgy osztassanak be, hogy a polgári iskolába menendők valami nagy zökkenést ne szenvedjenek. _____________ S. Gy. A pápák és Hohenstaufok. (Folytatás.) Itália, Sicilia lesújtva hevert lábainál, s ő a pápaság védúri jogait a pápák minden ellenkezése dacára csak úgy gyakorolta, mint az Ottók. Oroszlán Henrik meghalt, s az ellenséges főurak leghatalmasabb oszlopukat veszték benne. — így ellenségeit ügyesség és szerencse által letiporva, vetélytárs nélkül győzhetlenül uralkodott Európa szíve fölött, míg legszebb korában kellett adóznia halandó természetének. — Vele kihalt a birodalomból az igazság és béke. Halála után sokszoros jaj következett Németországra. A monda szerint Berni Dietrich fekete szellemlovon jelent meg a Mosel vidékén , előre hirdetve a bekövetkező szerencsétlen időszakot. Henrik 3 éves fiút hagyott hátra, ki atyja halálakor anyjával Siciliában volt. A Hohenstauf párt méltán tartott a Welfek hatalmától, kik Arszlán Henrik fiát, Ottót kiálták ki, a gyermek trónörökös helyett ennek nagybátyját, Henrik öcscsét, Fülöp herceget emelték a trónra 1198-ban. — Szelíd kedélyű, finom erkölcsű , és alázatos jámborságú férfiúnak festik kartársai, ki bátyjának majd mindenben ellentéte volt. Tíz évig tartó polgárháborúban szenyezetlenül megőrizte nevét. A két ellenuralkodó heves harcban készült egymás ellen , midőn a pápák leghatalmasbika, III. Ince szent Péter trónjára ült. — Signia grófja, Lothár bíbornok 37 éves volt, midőn pápává választatott. Rendkívüli esze és tudománya, uralkodói tehetségei, mély komolysága s erkölcseinek szigora megnyerték számára kortársai tiszteletét. III. Coelestin pápa alatt mély viszszavonultságban egy könyvet írt „a világ megvetéséről." Nagy jellemszilárdságát nyugodt megfontolással, számitó elővigyázattal s rendkívüli ügyességgel párositá. Uralomvágya bár sokszor tévútra ragadta, mégis megnemesité minden tettét azon magas cél, melyet maga elé tűzött, hogy t. i. az egyháznak valódi feje akar lenni, s hogy az egyházi hatalomnak minden világi kormány és nemzet fölött kell állnia. — Épen úgy meg volt győződve terve rendkívül üdvös hatásáról, mint VII. Gergely, de a százados harc alatt kivívott előnyök megkönnyíték neki diadalát. Gergely az egyház függetlenítéséért küzdött; Ince, elődei kivívott sikereire támaszkodva, már a világi hatalmak leigázására törekedett. Jelszava volt, hogy a pápa Isten nevében Ítélő bírája a királyoknak is. Hogy szellemi fennsőbségét anyagilag is biztosítsa, világi hatalomra igyekezett szert tenni, hogy ítéletének, parancsainak , ha kell érvényt is tudjon szerezni. Ez okból megújult szigorral követelte minden keresztény országtól bizonyos évi adó fizetését , mert „Isten e világ minden országai fölött rendelkezési jogot adott a pápának.“ Ily nagy szellemi hatalom azon vad, zsarnok és kegyetlen korban jótékony ellentétet képezett, de más viszonyok közt nem állhatott, nem is állt meg. Incze függetleníteni akarván magát, a németeknek Itáliából kiűzésén fáradozott. — Fölszenteltetése utáni nap mindjárt kényszerré a császári praefectust hűségi esküre , Anconát és Spoleto hercegséget, hogy a császári helytartókat űzzék el. Ancona helytartója, Anweileri Markward, erősebb lévén a város lakóinál, Incze átkot és sereget küldött ellene. Ily módon néhány város és tartomány került birtokába, s alapját veté meg a későbbi pápai államnak. — így szerze meg a Róma fölötti tulajdonjogot is, melyet előbb nemcsak a német császár, hanem maguk a rómaiak is erősen vitattak a pápáktól. — Incze terjeszkedésének a ravennai érsek irigysége vetett végett. Thusciát, Mathild őrgrófnő hagyományát, szintén meg akarta hódítani, de a városok ellenállása miat beérte a hűségi esküvel. Nem kevesebb szerencsével működött a két Siciliában. Constantin, a zavart viszonyok közt megtartandó fia számára a koronát, elismerte a pápát Sicilia hűbérurának, fölemelte az évi adót s lemondott a normann királyok egyházi ügyekben nyert előjogairól , miért Ince elismerte Frigyest Sicilia törvényes urául. — Constantin nemsokára meghalván, végrendletében „okosság és gyengeség által tanácsolva“ a pápát fia gyámjául kérte fel, ki gyámfia érdekében meg is tett Siciliában minden tőle telhetőt , s még nagyon ifjú korában összeházasító Constantiával, II. Péter aragóniai király leányával s Imre magyar király özvegyével. Érvényt szerzendő azon elvnek, hogy a pápa biró minden fejedelmek fölött, Fülöp Ágost francia királyt kényszeríté eltaszított neje visszavételére, II. Alfonz leoni királyt házassága felbontására közeli rokonság miatt , II. Péter aragónia királyának és Calojohannes bolgár uralkodónak koronát adott, s ez utóbbit országával együtt a római katholika hitre, s a pápa fennhatósága alá térte. I. Sancho portugál királyt évi adó fizetésére kényszerítő, Magyar és Norvégországban trónviszályokat intézett el, Anglia és Némethon ügyeibe rendkívül mértékben és hatalommal befolyt. Mindenütt megszüntette a fejedelmek befolyását egyháziak választásában. Szóval oly hatalommal intézkedett és parancsolt az egész keresztyén világban, s a történet vezetésében oly mértékben volt főintéző, minővel sem előtte, sem utánna egy ember sem. Ő jelzi a pápai hatalom legmagasb polcát, melynek elérésére főleg alkalmasak voltak a németországi zavarok. Emellett nem felejté el a derűst is szüntelenül inteni kötelességei teljesítésére , s ő maga dicső példával járt előttök. Püspökök és magánosok ügyeit nagy előszeretettel , páratlan szorgalommal és éles ítélő tehetséggel döntötte el, s e perekben hozott ítéletei a jogi ítéletek mintaképeiül szolgálhatnak még ma is. — Ilyen volt ama férfiú, ki Ottó és Fülöp trónviszálya közt