Kecskemét, 1878. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1878-01-06 / 1. szám

VI. «vfolyam. Kecskemét, 1878. Január 6. 1. szám. Or Megjelen minden V asá rna p. Ö Xierknaitó­és binilolii vutnl. hova a lap szellemi és anyagi részét illető kül­demények intézendök : Iiudai nagy litca, 187. sz. alatt, a törvényszéki épület átellenében. Előfizetési díj: Egész évre . 5 írt, — kr. Félévre . . * „ — * Negyedévre. 1 „ 50 „ Egy hónapra — , 60 , Egyes szám ára : 15 kr. Q & O Hirdetés díjak: Hágán hirdetéseknél: 1 eentiméter magas ha­sáb-szeletért : 1- szer Iktatva. 2- szer „ 3- szor ­20 kr. 15 „ 12 „ Hivatalos hirdetések: Minden beiktatásért kü­lön 3 frt. Bélyeg-díj i minden iktatásnál külön 30 kr. Előfizetési felhívás a „KECSKEMÉT“ HETILAP hatodik évfolyamára. Lapunk eddigi magatartásából azok, kik iránta némi érdeklődéssel voltak, beláthatják, hogy kitűzött célja volt: az igazságért küzdeni becsületes eszkö­zökkel 8 e végből ostorozni a társadal­mi ferde kinövéseket. Ismeretterjesztő és szépirodalmi müvek ismertetése által a közművelődést előmozdítani. Hog) ezekben mennyire felelt meg lapunk hivatásának, mutatja a közrész­vét, mely iránta oly szépen nyilvánult egyesek és egy tekintélyes párt részé­ről a múltban, és nyilvánul a jelenben is, midőn a szerkesztőt a kitűzött cél felé való törekvésben bátorítani, segí­teni buzgolkodnak. Midőn a szives részvétet, a bátorító támogatást, a helyeslő nyilatkozatokat, ágy lapunk iránya, magatartása, mint a személyünk iránt tanúsított rokon- szenvet megköszönjük, ezzel kapcsolat­ban nem mulaszthatjuk el kijelenteni, hogy midőn kötelességünket mint eddig, úgy ezután is a legjobb meggyőződé­sünk szerint teljesítjük, a politikai vi­szonyokra is kiterjesztjük éber figyel­münket 8 teljes erőnkből fogunk működ­ni a fennálló — fajunkra és nemzetünkre gyalázatot hozó — viszonyok megváltoz­tatására. Lapunkat politikai lappá változ­tatjuk. A mostani kormány ellenében el­lenzéket képezünk. A függetlenségi párt elveit igyekezünk győzelemre jut­tatni mint olyanokat, melyektől várjuk — a mostani kormány elvével ellentét­ben — nemzetünk boldogságát, hazánk jólétét, felvirágozását. Akik az ily meggyőződésünket és ezen erős elhatározott szándékunkat he­lyeslik és ebben támogatásunkra óhaj­tanak lenn : iazok lapunk iránt táplált re­ményűkben sohasem fognak csalatkozni. Ennyi az, a mit előfizetési felhívá­sunkban Ígérünk s amelynek teljesíté­sére magunkban erőt, tehetséget és szi­lárd akaratot érezünk. A „Kecskemét“ hetilap előfizetési ára. Egész évre 5 „ Félévre 3 frt. Negyedévre 1 „ 50 kr. Szerkesztő- és' kiadóhivatal: budai nagy utca 187. sz. alatt, a törvényszéki épület átellenében. Szűcs Ferenc, felelős szerkesztő. Boldog újévet! Mily boldog az a nemzet, mely biza­lommal tekinthet kormányférfiai műkö­désére. A bizalom mindig meghozza jóltevö hatását, úgy a bizalommal visel­tető , mint a bizalmat kiérdemelt szá­mára. A hol megvan győződve a nemzet, hogy intéző vezérférfiai boldogsága s boldogtalansága azonos az övével, hol a kettő érdeke egy és ugyanaz: ott teljes megnyugvás boldogítja a nemzet­test kebelét. S ha biztos kezek kormányozzák a nemzet élethajóját, kik ismerik a záto­nyokat , melyek fennakadással fenyeget­nek , s ismerik a sziklás helyeket, me­lyek széttörést eszközölnek, és ezeket kikerülik, oly helyre igyekezvén, hol biztos kikötő kínálkozik alkalmas he­lyül a megnyugvásra: az ilyenek meg­érdemlik a bizalmat és becsülést. Ha oly férfiak állanak tényezőkként a nemzet élén, kiknek eszét és szivét nem az önérdeklesés, hanem a nemzet érdeke tartja elfoglalva, kik a közügy előmozdításán tevékenyen munkálnak: ezek érdemlik meg a nemzet tiszteletét. Ha valamely kormány csak úgy képes működni, hogy a működésben a nemzet előre bizalmát adja s a nemzet azzal előre mintegy megajándékozza: akkor igyekezzék azt kiérdemelni. Ha látja a nemzet, hogy a bizalom az ö jól­létének , érdekének előmozdítására for- dittatik, a bizalom fokozódni fog s míg egyrészt jól esik azoknak, kik jóremény- nyel hozzájárultak az üdvös működés eszközléséhez, addig azok, kik az elö- leges bizalomnyujtást megtagadták s tényékhez kötötték: azok is sietnek maguktartása megváltoztatására, hogy ök is részesei legyenek a jó, az üdvös munkának. De ha reményében csalódik a nem­zet, ha a jóhiszemű bizalom önjava ellen használtatott: akkor erkölcsi köte­lessége a bizalmat megvonni, nehogy bűnös segítője legyen önkárának, ön­veszedelmének. Ha a mostani, úgynevezett „szabad­elvű“ kormány múltját és jelenét tekint­jük meg , váljon mit tapasztalunk? A „szabadelvűdnek nevezett kor­mány elöleges bizalmat kívánt, hogy „áldásos“ működése annál nagyobb le­gyen. Sokan hagyták el e kívánatra (no meg más egyébért is) a régi zász­lót, mely alatt becsülettel küzdöttek. Az „önállóvám“ és „független nemzeti bank“ volt az édesgető jelszó, melyet ha nem valósit az annyi bizalmat kivánó „sza­badéi vít>‘ kormány, becsületbeli köteles- lességiiknek mondták a tölünk távozók hozzánk visszatérni. Es mik történtek azóta? Váljon a „szabadelvű“ kormány beváltotta-e ígé­retét, ragaszkodott-e kijelentett elvéhez? Azon az úton haladt-e, melyen elindulni készült? Nem helyezkedett-e oly állás­ra , mely a magyar nemzet közérzületé­vel ellenkezik, és ellenkezni fog min­dig, míg fiaiból végkép ki nem vesz fajunk szeretete, sokat zaklatott hazánk iránti ragaszkodása, nemzetünk dicse múltjának emléke? Az „önálló vám“ és „független nem zeti bank“ feletti küzdelemben mi húz tűk a rövidebbet; kormáuyférfiaink mit sem akartak arról tudni, hogy csak ezek elnyerése, elvevése feletti reményber lett megnyerve a kivánt bizalom. Hazánk érdekei, melyek annak létezésére nagy befolyással vannak, egymásután áldoz- tattak fel s nem tudtak az osztrák poli­tikusok oly követelők lenni, hogy a mi engedékenységünk határáig eljutottak volna. A közjogi küzdelem a mi legyö- zeté8Ünkkel végződött. A keleti háború alkalmával nem tudja magát tájékozni a sorsán tűnődő nemzet, mert nincs a ki erről felvilá­gosítaná ; a bizonytalanság kétes söté­tében engedik tévelyegui, mely annál rémesebb, minél sötétebb. Es ha kér, esdöleg nyújtja karját: nincs a ki meg­hallgassa. Ha önérzetesen emeli fel kérdöszavát: becsukják előtte az ajtót s mint gonosztevőt üldözik, ki hangot mer adni a közérzületnek. Andrássyt és Tiszát dicsérik a muszka lapok s ez annyival fájóbb a kesergő nemzetnek, minél inkább tudja, hogy sorsa nagyrészben ezek kezében van. Egész Európa felénk tekint, hogy mit teszünk mi, midőn természetes szö­vetségesünket, rokonunkat, a szeren­csétlen napok alatt legjobbjaink meg- mentöjét gyilkolják ellenségeink, kik fenevad módjára fognak reánk törni, hogy utjokban ne álljunk. Es mit te­szünk? Semmit!! Azt sem tudjuk, hogy nem vagyunk-e szövetségesei legnagyobb ellenségünk­nek, nem vagyunk-e legnagyobb ellen­ségei legigazabb barátainknak? Midőn mindezeket tudjuk, látjuk, váljon nem méltán sohajtunk-e fel: Isten! magyarok istene! adj már vala- hára sokat szenvedett népednek, bol­dog újévet! Csak azt tudjuk — se tudat gyöt- röleg hat aggódó lelkünkre — hogy kormányunk titkolódzik a nemzet előtt, és minél több oka van a titkolódzásra: nekünk annál nagyobb okunk van a félelemre! IIj évre. (18J8.) Évek után évek múlnak; Egyik elmegy, itt a másik: Kebelünkben száz reménynek Tüze ismét fölcsillámlik. Jobb jövőt hoz majd ez év! így Biztatjuk csüggedő lelkünk’: Virágra száll ismét harmat, A bimbó kifeslik — fakad , S napsugárban ragyog egünk. Évek után évek múlnak; A jobb jövőt várjuk hiven: Évek után évek múlnak S a régiben marad minden! Istenem! hát mikor jő már Az a régen várt kikelet... Hát csak e nemzet élte az, Hol mosolygó enyhe tavasz Nem követi a zord telet...? Évek után évek múlnak; Minden múlik a világon, Csak az éber honfigond , mint Vándor madár száraz ágon, Ottan búsul, ottan viraszt A nagy távolba tekintve! Az éj hideg, szárnya fárad, Vihar után vihar támad, Célját tán nem is éri be... ? Nagy Isten, ah ! ki e népet Vezérléd véres csatákon, És megtelepitéd itt a Kárpát, Tisza s Duna tájon, Ki fegyvert adál kezébe, S dicsőséget fegyverének, Most vonnád meg tőle karod ... Hogy elveszszen azt akarod ... Gunyjára sok ellenének ? Nagy Isten ! kit már őseink Hadúr név alatt imádtak, Vedd ügyét kezedbe ismét Hű népednek, e hazának. Hogy betöltse hivatását Melyért harcol ezredéve, Melyért annyit tűrt, szenvedett, Hordta a békét, keresztet És patakként omlott vére ... * * * Sötét az éj, éjfél közéig, Bűvös árnyuk megjelennek, Ah , ti vagytok ! nemzetemnek Dicsőségi itt lebegtek .. . ? Szent István, László, Nagy Lajos, Hunyad, Rákóczi, Tököli... Ti őrködtök hát felettünk:... Nem félek! ah, el nem veszünk... Nem hagytok minket megölni...! Török Árpád. Egyről másról. A minek a kezdete rósz, ritkán szo­kott annak a folyamata vagy vége jó lenni; már pedig az tagadhatatlan, hogy a mi népnevelési ügyünknek kezdete rósz, na­gyon is rósz volt; rósz volt pedig nemcsak azért, mert nem az itthoni ébresztés és buzgóság, hanem az ellenállbatlan kor­szellem tolta előtérbe, s ha az európai concertből csúfosan kimaradni nem akar­tunk, tehát előle ki nem térhettünk, ha­nem azért is, mert épen azok, kik a dolog­nak élén állottak és állanak a népnevelés terén, főkép annak gyakorlati oldalátte­kintve, teljesen járatlanok, gyakorlatla­nok voltak, és azok még ma is. Igazolja ezen állításunkat az, hogy mindjárt a kül- országi rongyokból összefércelt törvény- javaslaton, a népuevelés terén teljesen tájékozatlan és arról előlegesen nem is gondolkozó képviselőház igazítani mitsem tudott, pedig nagyon sokat lehetett és kellett volna. Igazolja az, hogy a nép­nevelés hátramaradásának főokát mindig a tanítókban keresték és most is ott kere­sik, pedig nem ott volt és most sem ott van. Igazolja az, hogy a népnevelésre olyan törvényeket hoztak, melyeket vég­rehajtani okosan nem lehetett, de a kor­mány sem akarta. Igazolja az, hogy a temérdek évi költséggel felállított áldásta- lan és népszerűtlen tanfelügyelői hivatalok kézalatt — mint a lapokban is Írva volt — ellentétes eljárásokra utasitattak; mi elbámultunk, mert azt hittük, hogy az a rettentő költséggel járó nagyságos tanfel­ügyelői hivatal a végrehajtással nem biró egyházi kormányok gyengeségét, tehetet­lenségét van hivatva pótolni, s a népneve­lés nagy folyamának medréből az akadá­lyokat, szírieket, iszapokat stb. ki fogja k

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék