Kecskemét, 1880. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1880-05-23 / 21. szám
VIII. évfolyam. Előfizetési díj: Helyben káéhoz, vidékre poétán küldve: Egész évre - - 5 frt — kr. Félévre - - - 3 frt — kr. Negyedévre - - 1 frt 50 kr. Egy hónapra - — frt 60 kr. Szerkesztői iroda: II. tized, Korona-utca 355/b. sz. Hazay-ház. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetményeket a szerkesztőség is elfogad. A „Nyílttér“ díjazása a szerkesztő által állapíttatik meg.KECSKEMÉT A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI PÁRT POLITIKAI ÉS KÖZMIVELŐDÉSI HETILAPJA. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Hirdetési díj: 1 centiméter magas hasábszeletért : 1- szer iktatva - - - 20 kr. 2- szer iktatva - - - 15 kr. 3- szor iktatva - - - 12 kr. Hivatalos hirdetmény minden beiktatása külön 3 frt. Bélyegdíj 30 kr. Kiadóhivatal: a reform, bazár épületben. Mindenféle pénz és hirdetmény a kiadóhivatalba küldendő. Egyes szám 15 krért a bazárépületben, „Spitzer J. és fia“ könyv- és papírkereskedésében is kapható. A „Kecskemét“ szerkesztése ügyében a függetlenségi párt vezérbizottságától a következő sorokat vettem: Tekintetes Szerkesztő Úr! E lapok legközelebbi számában közlött azon nyilatkozatából kifolyólag, miszerint a szerkesztőségtől visszalépni szándékozik, van szerencsém a függetlenségi párt vezérbizottsága nevében fölkérni, hogy a lap szerkesztését addig folytatni szíveskedjék, míg a bizottság ez irányban intézkedni fog. Eddig tapasztalt buzgó és önzéstelen fáradozásáért megbízóim nevében is köszönetet mondva vagyok Kecskeméten, 1880. évi május 20-kán egész tisztelettel Parragh Gedeon, elnök. A fentebbi sorok folytán indíttatva érzem magamat arra, hogy e lapok szerkesztését továbbra is addig megtartsam, amig a laptulajdonos függetlenségi párt vezérbizottsága a további szerkesztés tárgyában rövid idő múlva intézkedni fog. Kecskeméten, 1880. május 22. Németh Dániel, szerkesztő. Habarék-taktika. Ahol az eszmék hiányoznak, ott rendesen az eszmék forgácsát, a furfangot, az agyafúrtságot szokták csörgetni. Elvek hiányában a taktika öblös fegyvere pufog, jámbor lelkek félrevezetésére. Midőn önmagunknak többé létjogunk nincs, mások létjogosultságának alapjait tűrjuk vakondok gyanánt. Ezt teszi legújabban az önmagával tehetetlen egyesült ellenzék, — kifogyva honboldogitó eszméiből s belátva, hogy nagyszabású reformjai, melyeket oly nagy hűhóval kürtött világgá, ebben az országban a kutyának se kellenek. Naponként érzi elveszni lábai alól a talajt és sámsoni végerőlködésében rázza most ellenzékieskedésének oszlopait, hogy ha, úgymond, már neki vesznie kell, legalább ellenségeit is a romok alá temetendi. Legújabb taktikája a szélsőbalt a kormánypárt , respektíve Tisza Kálmán dédelgetettjeként, hogy ne mondjuk titkos szövetségeseként föltüntetni. Jól tudjuk, hogy az egyesült ellenzék nem tudja megbocsátani a szélsőbalnak, a múlt választások alkalmával vallott kudarcot , amidőn dacára, hogy ennek elveivel kacérkodott, átkozottul megcibálva, megnyirbálva került ki a választási urnákból. Mindenütt megverte a szélsőbal. Ilyesmit nem lehet könnyen felejteni. Az országgyűlési ülésszak megnyíltával újra kezdődött a játék a délibábbal, mely a közeljövőben miniszeri bársonyszékeket csillogtatott az egyesült ellenzék „önzetlen“ nagyjai elé. Sajtójuk recsegtette a réztrombitát, ütötte a nagy dobot, hogy elfeledtesse a vereséget. Szinte belesikerült az ország a nagy jövendölgetésekbe, melyek oda mentek ki, hogy mikép fog összeomlani a Tiszapárt; mikép fogják azt odahagyni a Deákpárti elemek s fognak átsétálni ő hozzájuk, csak az első jó alkalmat várják, mikép fogják ők a dissidensekkel megbuktatni Tiszát! Nos hát a dissidensek ki is váltak a kormánypártból, de azért az egyesült ellenzéknek nem tették meg azt a szívességet, hogy ez az ő hátukon lépjen föl a nyeregbe. Megmaradtak külön pártnak, mely a hány fő, szint annyi ész. Csupa vezér — párt nélkül. És Tisza Kálmán az egyesült ellenzék mérhetlen boszúságára a dissidensek nélkül is él és uralkodik, nemcsak, de egymásután zúzza halommá a kabarék minden, hajánál fogva előrántott reformeszméjét. Innen a dühöngés egyfelől a szélsőbal, másfelől a kormánypárt ellen. A két szék között pad alá jutott lehetetlenség, ezen föltápászkodni akaró végerőlködése a takarékpárti sajtó legújabban, tele torokkal kürtött taktikája, mely úgy szeretné föltüntetni a szélsőbalt, mint amely titokban egy követ fúj Tisza Kálmánnal, hogy ketten összemorzsolják a mérsékelt ellenzéket, másrészt pedig Tisza Kálmánt a szélsőbal szaporodásának oka gyanánt szerepelteti. Ez utóbbi fölfogásával csak saját magának állít ki szegénységi bizonyítványt, m oly ingatagnak állítván saját létalapját, miszerint az alól Tisza Kálmán kényekedve szerint szedheti ki a köveket, hogy más párt törekvéseit tetőzze azokkal; előbbi állítása azonban oly tendenciákat tulajdonít a szélsőbalnak, melyek merőben ellenkeznek a párt eddigi magatartásával , céljaival, elveivel, meggyőződésével. De hova céloznak tulajdonképen a kabarék sanda mészárosai e legújabb taktikával? Egy csapásra két legyet vélnek üthetni. A szélsőbalt olybá igyekeznek feltüntetni a nemzet előtt, amely titokban paktál Tiszával, csakhogy lehetetlenné tegye az egyesült ellenzék reform törekvéseit , főképen a közigazgatási kérdésben, újabban a középtanodák ügyében. Ez az argumentum akar szólni lefelé, a nemzetnek. A másik csapás Tisza Kálmán politikájának van szánva s úgy bemutatva, mint amely szükség esetén nem irtózik a radikális velleitásoktól sem, és kész engedményeket tenni a szélsőknek is, csakhogy megtartsa hatalmát. Ez apelláció akar lenni fölfelé a koronához. Nincs is rosszul kifundálva a dolog. Csak egy nagy hibája van. Nincs Magyarországon ember, aki ezt a kombinációt komolyan vegye, még maga az egyesült ellenzék sem. Tarthatatlansága evidens. Tisza Kálmán még ma is oly hatalmas pártnak korlátlan ura, hogy egyáltalában nem szorul a hatalom megtartása érdekében a szélsőbal támogatására. És ha igen, ugyan ki ellen ? Az egyesült ellenzék ellen ? No bizon! Másrészt a szélsőbal sokkal jobban ismeri Tisza Kálmánt, semhogy valaha ráadhatná a fejét a forró gesztenye kikaparására , még engedmények árán sem. „Timeo danaos et dona ferentes!“ Senkire nem alkalmazható e mondás jobban, mint e fúzió nagy mesterére. Eltekintve ettől, a szélsőbalnak sokkal szentebb, sokkal nagyobb kötelességei vannak múltja, elvei, meggyőződése iránt, semhogy arról egy pilanatra is megfeledkezhetnék. A szélsőbal nem conspirálhat, nem paktálhat senkivel anélkül, hogy meg ne tagadjon valamit elveiből; a szélsőbal álláspontja nem tűr kompromissumot, anélkül, hogy önmagát ne kompromittálja. Ennek a pártnak elvei vannak s mihelyt ez elvekből csak egy hajszálnyit enged, feldől magasztos predentálja s romba dönti önmagát. Mi nem alkuszunk. Mi senkinek szekerét tolni nem fogjuk. Vagy velünk, vagy ellenünk. Legyen az akár Tisza Kálmán , akár Apponyi gróf. Ezt vegyék tudomásul azok a taktikázó urak. Kovács Pál. 21. szám. Kecskemét, 1880. Május 23. Töredék László K. naplójából. (Folytatás.) Március 17. 1852. Este 7 órakor Cairo alatt állott meg hajónk, hol másnap délután 4 óráig roppant nagy számú gyapot-bált vett be, azt New Orleansba viendő. Ma és a következő két éjjel oly hideg volt, hogy a hajó fedezetén állott kádban a viz késfok vastagságnyira fagyott. Március 20-kán este 9/2 órakor Napóleonnál állottunk meg, hol Újházi és Pomutz kiszállottak. Március 21. 1852. Este 8 órakor Wicksburgnál állottunk meg, hol Kossuth nejével, Pulszkinéval, Hajnikkal, Greichenekkel és hű szolgájával Gressákkal kiszállottak, onnan másnap Mississippi állam kormányzója látogatására, ki a magyar ügynek nagy barátja, Jacksonban rándulandó. Mi pedig a viszontlátásig tőlük búcsút véve, utunkat New Orleans felé folytattuk. Március 22. 1852. Reggel 7 órakor a jobb parton Nochest értük, melynek egy része lapos dombon terül el, mig más része a part mentében a domb alatt húzza meg magát, zöldelő erdőtől környezve. Nochesen alól déltájban egy helyen, hol a gőzhajótulajdonosnak faraktára volt, fa bevétel végett megállottunk. Gyönyörű tiszta, napos, meleg idő volt. 3-4 nappal ezelőtt még lombtalan erdőkkel szegélyzett partok között futottunk , a még szunnyadozó természet komor kinézésűvé tette a vidéket, melyet a hajó magas fedezetéről téli kabátba burkolva, merengve, mélán szemléltünk. És most, mintha hajónk a tündérek országába jutott volna, az üde, meleg, friss tavaszi illatos levegőben vékony ruhákban nyüzsögtünk a hajó fedezetén, — dehogy a hajó fedezetén, — a mint hajónk a parthoz kötött, a mint a padló deszkák kinyujtattak, s mi megtudtuk, hogy ott egy órát töltünk, mint a tavasz első melege által köpűjökből kicsalt méhek, kiröpültünk a partra s a virágokkal tarkázott zöld gyepen, mint gyermekek futkostunk s heverésztünk egy darabig; azután egy közel levő „plantation“ (ültetvény)-be vitt be kíváncsiságunk. Az urilakban senki se volt otthon , azért nem volt, ki bennünket vendégekül fogadott volna. Az egyszerű, de csinos és kényelmes épület zöld, lombos erdővel környezett, gyönyörű virágos kertben volt. Itt már láttunk szabadban nyíló rózsákat, kaméliákat, leandereket és más virágokat. Hajónkhoz vissza az erdőn mentünk keresztül, melybe a tavasznak örvendő vidám madárkák hangversenyében gyönyörködtünk. Láttunk itt már zöld ugyan, de már nagy földi epreket, piros fabogyókat, pillangókat, gyíkokat stb. Különösen tűntek fel nekünk sok vén fák, melyeknek lombjai alig látszottak a rólok sűrűn nagy csomókban hosszan csüngő, barnás színű, vastag cérna forma szálakból álló élősdi növénytől, melyet a fákról le szoktak tépni, s midőn a növényt a külső boritékától megszabadítják , ott marad a közepe, egy lószőr forma hosszú, fekete, ruganyos szál, melylyel kereskedést űznek, mert az lószőr helyett derékaljak s divánok töltésére használtatik a szegényebb nép által. Március 23. 1852. Ma mindig róna, a viz mentében 5—6 száz öl szélesen kiirtott és cukornáddal ültetett termékeny partok között haladtunk. Falak, városok itt nincsenek, hanem csak úgy nevezett plantációk, (ültetvények). Minden birtokos a maga nagy kiterjedésü birtokán fákkal s virágokkal diszlő kert közepén épített csinos mezei lakban lakik. Ehhez közel két sorban vannak két-két szobából álló apró házak, melyekben az ültetvényhez tartozó földmivelő szerecsen rabszolgák laknak családjaikkal.* (Folytatjuk.) KISFALUDY KÁROLY, mint drámaíró. (Folytatás.) A következő szin: Trencsény vára. Erzsébet már megérkezett, Idával szerencsétlen sorsáról beszélget s minden reménye Csákban van, csak benne tudja képzelni a szép tettet és férfi nagyságot. Az apród Csákot jelenti, ki a Rákoson tartott országgyűlés eredményét beszéli el. Erzsébet már kész volna lemondani , hogy a nemzet Károlyhoz állott, de Csák felvilágosítja a fondorlatokról. A sereg útra indul, hogy Erzsébet érdekében küzdjön, maga Csák is táborba száll, Nyitrába megy. Dávid és Demeter Trencsényben találkoznak, a heves Demeter ismét a papok ellen fakad ki, kik a nyakukra ültek, a herék, de majd lerázzák. Omodét pünkösdi nádornak nevezi, kinek az Isten megbocsáthatja bűnét, de ő nem. Dávid sajnálja, hogy atyja ez ügyben külön tekintetű. Hogy tovább mi történt volna, nem tudjuk , a darab itt félbe szakad. Eddig tulajdonképen cselekmény sincs, csak a cselekménynek indító okai vannak előadva. Most következnék a két párt küzdelme , a magyaré és az olaszé. Bármint vitte volna ki a költő darabját, hitem szerint Csák tragikai személy nem lehetett volna, inkább Omodé és Domos. Csáknak egész jelleme külsőleges összeütközésekre hagy következtetni , de emezeké tragikai elemeket foglal magában, a melyeknek kifejtése Csák alakját háttérbe szorította volna s igy a darab nem is lett volna címszerű, vagyis nem Csák lett volna a darab hőse. Kisfaludy nyelve e tragoedia töredékében leggondosabb; jambusai erőteljesek. Majdnem minden tragoedia írónál megtörténik , hogy a coburnusban járás szerte*) A hatvanas években az Egyesült Államokban dühöngött belháború legfőbb eredménye lett a déli államokban létezett rabszolgaság eltörlése. Rabszolgák helyett a nagy ültetvényeket feketék mivelik ugyan, de vagy fizetésért vagy részben. Sok ültetvényen, hol a rabszolgák szerették azokat, a rabszolgák megmaradtak ugyan helyükön, de nem mint rabszolgák, hanem mint szerződött munkások.