Kecskemét, 1880. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1880-07-04 / 27. szám

reimest mindig zavarják. Jakab megérkezik a postáról, hozza az újságot, a postán Mordány Pistának, egy hires zsiványnak személyleirá­­sát hallotta , mely Morlai alakjával szerinte megegyezik. Jakab az elfogásra embereket vesz maga mellé s el is fogják Sándort és Sziklási elébe vezetik. Nelli örömmel ismeri meg. Móric újra beszökik s Margit nagy ije­delmére az ebédlőben feldöntve az asztalt, betoppant. Sziklásit megijeszti, hogy Lőrinc számára megkéri Margitot. Jakab levelet hoz Sziklásinak Légházitól, melyben azt írja, hogy miután Morlay meghalt, nem ellenzi leányának Lányai Sándorral való összekötte­tését. Morlay meghallja saját halála hírét, melyet maga terjesztett, hogy jegyesével össze ne kelljen kellnie, most, miután a dolog így történt, lemond, mert a szép mátka a hűségről nem igen különös példát adott. Nelli megköszöni a lemondást és Sán­doré lesz. De Morlay újra előáll kérési szán­dékával Margit iránt, Sziklási látván , hogy Margitot így elveszti, mit tegyen most ? az agglegények sorára jutva, gazdaasszonyát el­veszi , a­mely esemény Móricot is megtéríti. E darabban a költő az agglegényeket teszi nevetségessé az idejében való boldog szerelem feltüntetésével. Komikus személyei új alakok s nemcsak a helyzetek által nevetségek, hanem önma­gukban is; a látszat és valóság közti össze­ütközés Móric és Margit által szép megolda­tást nyer, míg Szálkay felsülése és utólagos sajnálkozása Sziklási felett még nevetségesebbé teszi a jelenetet. Sziklási nőgyűlölőnek tünteti fel ma­­­­gát, de kezdetben kitetszik, hogy Margitot nem gyűlöli, sőt féltékeny, midőn az Móric­cal beszél. Nagy baj neki a leányőrzés; a féltékenység mindig fokozódik benne; fél, hogy Margitot Móric elszédíti; aztán Lőrinc szándéka rémiti meg s kényszerülve van a savanyú almába harapni. S­z­á­­­k­a­i már özvegy, de addig segít Nell­it őrizni, hogy öreg szive fiatal lángra gyulad iránta és szerelmet is vall neki térden állva; komikus helyzetbe jut, midőn Móric rajta kapja és lenyomja, maga is letérdel s igy­­eli Sziklási a társaságot. Majd felajánlja magát, hogy miután Nellit itt nem lehet megőrizni, vigyék az ő házába, de Sziklási nem akarja a tejet macskára bízni, a­mint Sándor és Nelli nyilvánosan megvál­­ják előtte szerelmüket, haragosan ott hagyja őket. Csodálkozik Sziklási esetén és ráfordítja saját mondását az ősz hajakról. Morlay Móric egy jószivű, de ledér világfi, de minden szépbe szerelmes lesz, de nem akar megnősülni. Nelli énekét meg­hallja és magát is meglátva, szerelmes lesz belé s vesztegetés és fmTangon­di*TMj de nem tudja, hogy Nelli az , kit neki elje­gyeztek s midőn halála hírét, melyet maga költött, meghallja, sajnálja, hogy igy járt, de már le kell mondani. Sziklási sorsa annyira hat rá, hogy nem akar többé virágról virágra szállani, hanem elhatározza , hogy a legelső szép uralkodjék hódoló szivén. Még itt is következetes marad jelleméhez. Morlay jelle­mét a költő egy kissé túlzásba vitte, de kedves marad azért, mert az élénk, szelle­mes társalgás, ha kissé bizarr is, mégis folytonos derültségben tart s maga részére nyer. Nevezetes alak még Margit, Sziklási gazdasszonya, ki mint okos asszony, szereti gazdáját, ha tán elvenné, különben ártatlan és midőn Lőrinc Móric levelét hozza, hogy az ő ártatlanságát valaki Sziklási mellett próbára tenné, számit rá, hogy a­z elveszi s roszul esik fülének hallani Sziklásinak a sze­relemről tett nyilatkozatát, hogy ha van is érzés, mely egy holdestvénél tovább tart, csak gőg és kitüntetés oka. Rémültében Szik­lási karjaiba szalad, mert Móricot zsiványnak nézi, midőn a helyzetek céljához vezetik, majd kiszökik örömében a szive s igy L­ő­­r­i­n­c szerelme és kedveskedése kárba vész , mert Sziklási hoppon hagyja. Légházy Nelli a darabnak egyik ked­ves alakja, ki az elzáratásnál jobban szereti Sándort. A vén szerelemvalló elől enyelegve tér ki; sok természetesség van benne, de mint Kisfaludynak majd minden szerelmes nőalakjában: érzelgősség is. Lányai Sándor olyan, mint minden szerelmes, egyoldalú jellem , Morlayra való féltékenysége ad némi érdeket neki, azért kell a darabban lennie ,hogy Móric meg legyen büntetve és hogy legyen Nellit kihez adni. (Folyt, köv.) Ezen iskola, a­mely 4 osztályból áll, úgy a szülők, mint a tanügy barátok előtt a rövid pár év alatt, a­mely idő óta fenn áll, a legszebb sikert aratottul ismertetett el. Évi vizsgálata a múlt hó 30-án tartatott meg számos szülő és tanügy barát előtt, ez alkalommal a tanítványok értelmes feleletek, s helyes felfogás által tüntették ki magukat. Ezen tanoda növendékei általában oktattattak mindazon tantárgyakban, amelyek az ellem­i iskolák számára rendelvék, ezeken kívül a német nyelv és a kézi munkában. A vizsgák eredménye legfőbb mértékben az intézet tu­lajdonos k. a. szakavatottsága és ernyedetlen buzgalmának köszönhető. A jelen voltak a legnagyobb megelégedés mellett távoztak, azon óhajnak adva kifejezést, hogy vajha több növendék vétethetnék fel ezen igazán j­ó intézetbe. II. TANÜGY. A vizsgáknak , a­melyek úgy a tanárok, tanítók , mint a tanulók egész évi tehetségé­nek , ügybuzgalmának és szorgalmának hév­mérője szokott lenni, vége , — az 1879/80. tanév berekesztve. Mi hírlapírói kötelességünket teljesítve, habár röviden is, kötelességünknek ismerjük városunk iskoláiról­­. olvasóinknak referálni. I. Mielőtt a hozzánk beküldött iskolai érte­sítőkkel foglalkoznánk, szükségesnek tartjuk egyik iskoláról, a melyről ilyen tanügyi érte­sítő tudomásunk szerint kiadva nincs­ em­lékezni meg, értjük a S­z­i­l­á­d­i Mari k. a. magán leányiskoláját. K­ECSKEMÉT, 1880. — 27. szám. Julius 4. Szerkesztőségünkhöz beküldetett: A kecskeméti m. kir. állami főreáltanoda 1879 — 80. évi értesítője. Kiadta: Dr. Dékány Ráfael, igazgató. Az értesítő tartalmát a következőben re­­gistráljuk: az intézet ez évi történelmében semmi fontosabb mozzanat sem fordult elő. Az igazgatói jelentésből kitűnik, hogy az in­tézet szertárainak fenntartása és gyarapítására a minisztérium részéről utalványozott évi áta­lány oly csekély, hogy abból a legszüksége­sebbeket sem fedezhetni. Az intézet ifjúsága június hó 8-kán ének és szavalattal ünnepelte a királyi pár koronázási ünnepélyének 13-dik­ évfordulóját, mely alkalommal felolvastattak az önképzőkör tagjai által készített pályamun­kák feletti bírálatok is. Az igazgatói jelentés után következik Kiss Lajos, tanár úr értekezése „Az avarok“-ról. Történelmi tanulmány, mely úgy vonzó iránya, mint szorosan hazai történelmünkkel össze­függő tárgyának érdekessége és az események kritikai megvilágítása folytán igen érdekes és tanulságos értekezés. A statisztikai adatokból kitűnik, hogy az intézetnek 149 növendéke volt; ezek közül helybeli születésű 68, vidéki 81 ; — az érett­ségi vizsgálatnál 9 tanuló érettnek nyilvánít­tatott, 2­­visszavettetett, 1 pedig az osztály­vizsgálatnál elégtelen osztályzatot nyervén — az érettségi vizsgálatra nem bocsáttatott. A tanári karból irodalmilag működtek: dr. Dékány Ráfael, dr. Szemák István, Ha­­nusz István. *) Ezenkívül a tanári kar ez év­ben is 11 népszerű, tudományos felolvasást tartott. Az igazgatói jelentés azon óhajtással vég­ződik , hogy már egyszer valahára megszűn­nének a reáliskolák. Ú­rzó­-, indokolt,tifla, mes­terségét teremtett machinációk, igy ez ifjú intézet­­ háborítatlanul folytat­hassa működését. A jövő tanévre a beiratások augusztus hó 29-kén kezdődnek. Irodalom és művészet. — A „V­a­s­á r­n­a­p­i Újság“ június 27-iki száma következő tartalommal jelent meg: „Puskin Sándor.“ — Költemények : „Re­mény nélkül. Dal a madárról. Szülőföldemen.“ Csengeri Jánostól. — „Kolozsvári élet e szá­zad elején.“ Déryné naplójából. •— „Petőfi Sándor kiadatlan arcképe.“ — „Budapesti kö­zépidő.“ Hoitsy Páltól. — „Ázsiai fejedelmek Európában.“ Vajda Jánostól. — „A gőzház.“ Verne Gyula regénye. — „Az orosz sereg 1879. január 1-én.“ — „Az iskolaév végén.“ — „Egyveleg.“ — „Petőfi-religuiák.“ „Vasár­napi levél: Királyasszony kertje.“ Porzótól. — Irodalom és művészet, közintézetek, egy­letek, egyház és iskola , mi újság? stb. rendes heti rovatok. Képek: Puskin Sándor. — Petőfi utolsó arcképe. Orlay Soma 1849-ki festménye után. — „Vivant vacationes“(képcsoportozat) Gyulai Lászlótól. — A gőzház (egy kép). — Petőfi rajzai és kéziratai: Arany János és Bem arc­képe , a nagyszalontai csonka torony, Petőfi Zoltán, Bem írása , stb. A „Világkrónika“ 26-dik száma következő tartalommal jelent meg : „Az orosz nagyherceg újabb leleplezései.“ — „Egy száz tonnás ágyú“ (képpel). — „Spielberg vára“ (képpel). — „Vasco de Garaa, a Kelet-Indiába vezető tengeri út fölfedezője“ (képpel).­­ „1848. és 1851. március 17-ke Bécsben.“ — „Az 1848 —49-iki erdélyi had­járatból.“ — „Afrikai magyar.“ — „Krokodil­­vadászat Csehországban.“ — „A rabszolgaság­nak uj felvirágozása Egyptomban.“ A „Vasárnapi Újság“ előfizetési ára negyedévre 2 frt., a „Politikai Újdonságok­kal együtt 3 frt. — Ugyancsak a Franklin- Társulat kiadóhivatalában (Budapest, egyetem­utca 4. sz.) megrendelhető a „Képes Nép­lap“, legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre t­art. — E három hetilap mellék­lapja a „Világkrónika“ képes hetiközlöny megrendelési ára a Vasárnapi Újság, Politikai Újdonságok vagy a Képes Néplap előfizetői részére negyedévre 50 kr., félévre 1 frt. *) Az értesítőben ugyan nem foglaltatik, azon­ban nekünk tudomásunk van róla, hogy az intézet ta­nárai közül irodalmi terén hasznosan működtek az em­lítetteken kívül: Habina János, Sldlosnyay Ambrus, Virányi Ignác és Wissinger Károly urak is. Szerkesztő: — A „K­é­p e­­s C­s­a­l­á­d­i L­a­p­o­k“ ol­vasói ismét nagyszerű meglepetésben része­sültek. Mehner Vilmos , a lap kiadója rend­kívüli kedvezmény gyanánt egészen ingyen oly pontás műlapokat adott lapja előfizető­inek , minőben még külföldi lapok sem része­sítették olvasóikat. E két műlap két kitűnő művésznőnknek: Blaháné Lujza asszonynak, a népszínház pacsirtájának s a nem rég el­hunyt Paulayné asszonynak szinnyomatú arc­képe. Volt alkalmunk e képeket látni s mond­hatjuk, hogy azok kivitele valóban oly gyö­nyörű , hogy semmi kívánnivalót sem hagy fönn. A jövő negyedévben a lap Helvey Laura ismert művésznőnek hasonló arcképét hozza mellékletül. Ily módon a „Képes Családi La­pok“ olvasói szinte észrevétlenül jutnak egy páratlan szépségű, megbecsülhetlen értékű album birtokába, mely minden szalon-asz­talnak díszét fogja képezni. Mindez eléggé megmagyarázza azon nagymérvű érdemlett pártolást, melyben a „Képes Családi Lapok“ az olvasó közönségnél részesül. — Rautmann kiadásában Budapesten megjelent „Rautmann Magyar Lexiconá“-nak 56. és 57. füzete, — egy füzet ára 30 kr.; nálunk kapható: Spitzer József és fia, úgy Gallia E. könyvkereskedésükben. Az országos színészeti iskola operai osztá­lyának ez évi vizsgálata. Miután a „Kecskemét“ figyelemmel szokta kisérni az országos közintézetek működéseit, nem mulaszthatom el, hogy e lapok olvasóit az országos színitanodának e hó elsején a nem­zeti színházban megtartott vizsgájáról ne értesítsem; magától értetődik, hogy értesí­tésem a lap keretéhez mérten szűk körre fog szorítkozni. Mindenek­­előtt ki kell általánosságban jelentenem, hogy a f. évi vizsgának ered­ménye a legközelebb múltéhoz viszonyítva, az elfogulatlanul bírálót ki nem elégíthette, nem elégíthette pedig ki azért, mivel a szük­séges általános haladást egyáltalán nem lehetett észlelni, ámbár egyesek vizsgálata sikerült is , azonban azt hisszük, hogy a­mi hiány most mutatkozott, az a jövő évben helyre pótol­tatik , s úgy a működő tanárok, mint a növendékek, a most tapasztalt hiányt pótolni fogják. Áttérve azonban a részletekre, ki kell emelnünk : Wachtel Irma k­­a­t., a­ki Ophe­­liát mutatta be , — hangja tiszta , csengő , előadása finom, hibája a lámpaláz. Grünwald Etel k. a. a „Kegyenc nőben“, mint Leonora szerepelt, e szerepében kitüntette magát, szépen énekelt,—úgyszintén Wein Margit szerepét énekelte. Í­í(ü'i­í'lli a Sz’ü'dé éítökk. a. is, a­kinek szép, mezzo­szoprán hangja érdemes a kiművelésre. Szándékosan hagytam hátra azt az egyet­len egy tagját az intézetnek, a­ki egymaga tanúsított igen szép haladást, és ez, a­ki iránt a „Kecskemét“ olvasói leginkább érdeklődnek, értem Handtel Ilka kis­asszonyt, Kecskemét szülöttét, a­kit szülő­városa a múlt téli idény alatti vendégszereplése után előnyösen ismer. A kisasszony általában igen szép haladást tett, gyönyörű alt hangja erősbödött, terjedelemben sokat nyert s csen­gőbbé vált, felfogása helyesbült. Ízlése fino­mult s igy általában elmondhatni róla, hogy azon intézetnek, a melyben kiképeztetését nyerte, mindig becsületére válik. A vizsga alkalmával „Mignonban“ a címszerepet, Gou­­dinet, „A király mondta“ operette­jében pedig Flarambel marquis szerepét énekelte. Mindkét szerepben hosszas és gondos tanul­mányt , kiváló szorgalmat és elvitázhatatlan tehetséget árult el. A­midőn e szép ered­ményhez őszintén gratulálunk, csatlakozunk azokhoz, a­kik őt a méltán megérdemlett sűrű tapsokkal és felfelhangzó éljenekkel tün­tették ki. M­á­t­r­a­y Olivér: ÚJDONSÁGOK.­ ­ H­e­l­y­e­s intézkedés. A kir. járás­bíróság hivatalos szobái előtt lévő folyosó szűk és sötét is, télen a hidegben pedig eze­ken felül rettentően hideg; és ezen eddig nem lehetett segíteni dacára annak, hogy ott naponta 50—60 igen tisztes férfi és nő, peres fél várta a sort, amig ügyét tárgyaltathatja; most végre S. Kovács József, kir. járásbiró úr erélyének sikerült kivinni, hogy a folyo­só ajtóval zárassák el, ezzel aztán az ottani meghűlésből keletkezni szokott betegségek­nek eleje vétetik. ■ = Örökbe adandó az anya szegény­sége miatt egy egészséges szép 11/2 éves fiú­gyermek. További értesítést a szerkesztő ad. — Nevelőül ajánlkozik a szün­időre egy érettségi vizsgát tett volt reál tanuló. — A szerkesztő a további értesítést megadja.­­ (Beküldetett). Inokai viszássá­­g­o­k. Van Inokán két kebelbarát, akik egy­mással úgy vannak, mint Castor és Pollux, — ezek mindegyike a községnél kisebb és nagyobb hivatalban szolgálnak. Történt, hogy egyiknek szüksége volt a hó lejártával pénzre, hivatali fizetésére, a másik elegendő pénzbő­ségben lévén, fizetésére szüksége nem volt, h­a pénz nélkül szűkölködő fizetését fel akar­ván venni, a perceptornál azért jelentkezett, az készséggel nyúlt a bankók után, mielőtt fizetett volna, azt kérdezte Tokodytól: „ugy­e a Lázas pénzét is átveszi?“ — „Nem.“ — „Akkor nem adok pénzt, én csak Lázassal együtt fizetem ki.“ És Tokody nem kapta ki fizetését. Miért ? Tán azért, mert nem volt oly takarékos , mint Lázas, vagy pedig tán, mert a közigazság úgy hozza magával, hogy az egyik ne legyen elébbvaló, mint a másik. No már ilyen nálunk Kecskeméten nem tör­ténhetne meg, milyen boldogok is vagyunk mi nagy­városiak !! ! Veszünk, pusztulunk. A párat­lanul álló Mollináry-bakák közé beütött a pusz­tító fergeteg; csak nem rég írtuk, hogy egy a gyakorlatok közben felakasztotta magát az ő nadrágszijjára, — ma ismét constatálnunk kell egy esetet; egy közülök a héten ismét azt cselekedte, azonban az éber tisztek egyike ezt is észrevette és az ipsét a kellemetlen helyzetből kiszabaditá. — most egyéb baja nincs még, minthogy minden kötözködő szerszámától megszabadítva, fogságban elmél­kedik bolondos tette fölött. — Veszélyes kutyaharapás. Vá­­rady Pál 14 éves fiát a piacon egy kutya megharapta és pedig annyira súlyosan, hogy ágyban fekvő beteggé vált.­­ Furcsa napszám fizetés. Pál János napszámra járó ember, kukoricáját res­zelvén maga megkapálni, hivott napszámoso­kat, a kikkel azt tisztességgel meg is kapál­­tatta, nemcsak, de miután napszámosai jól dolgoztak, elvitte testvéréhez is és azét is megkapáltatta. De miután meg vagyon írva, hogy „a munkás méltó az ő bérére“, köve­telték napszámjukat, ekkor a bölcs kollega azt mondá, hogy nem elég az, hogy enni adtam ebben a szűk világban. De a munká­sok nem köszönték meg a szép vigasztalást­, hanem a rendőrségnél feljelentették ez esetet, a­mely aztán a hűvösre utasította a bölcs munka- és bérnemadót.­­ Öngyilkosság. A Mollináry-ezred egyik közlegénye a múlt hó 26-kán este 9 órakor, saját lőfegyverével magát agyonlőtte, — a lövés oly erős volt, hogy a szerencsét­lenen keresztül menvén , a szoba padlózatának ment s onnét visszaugorva, egy társában is majdhogy kárt nem okozott. — Indokolatlan mulasztás. A Molnár János-féle gyógyszertár és Reiner A. és fia boltja között volt egy deszka átjáró, a melyen sáros időben kevés sárral át lehetett járni, amidőn ott a kövezet az utca közepén elkészíttetett, a deszka átjáró felszedetett, azonban a kövezet csak az utca közepére ra­katván, két­felől mély vízlefolyás hagyatott nogibin _go*­yMro(15-is.cyu.nntji0.-ii.rr01, volna, most már a­ki sár nélkül akar át­menni , kénytelen az egész boltsort megke­rülni, a­mi 1/4 órát­ vesz igénybe, pedig na­gyon bajos ám különösen a gyógyszertárhoz ennyi kerülőt tenni. Ugyan ki bölcselkedte már ezt megint ki?­­ E­g­y lámpa. Molnár János úr gyógy­szertára mellé egy mintalámpa — a­melyhez a világító­­anyag nevezett gyógyszerész úr által lett volna adandó — felállítása rendeltetett el, — fel is állíttatott a „mintalámpa“ oszlopául egy tanyai kútágashoz hasonló ágas, ezt azon­ban , miután a felállítás költségeinek felerész­beni viselését is magára vállalt Molnár úr el nem fogadta, hanem egy csinos lámpa felállí­tását kívánta — elmaradt; ugyan kérdezzük édes bölcs urak ott a városházánál, hát a csínra nem ad már a város semmit ? ! Az országgyűlési képviselő vá­lasztók ideiglenes névjegyzéke a összeíró kül­döttség által összeállítva f. hó 5-től 25-ig d. e. 8 órától 12 óráig, d. u. 2 órától 6 óráig Hankovszky Imre városi tisztviselő felügyelete mellett a városházi tanácsteremben közszem­lére lesz kitéve. A délelőtti órákban meg­tekinthető , a délutáni órákban pedig lemásol­ható az bárki által is. A reclamátiók 5-től 15- ig írásban adandók be. Figyelmeztetjük rá polgártársainkat, nehogy legszentebb polgári jogaik gyakorlatától mások hibája miatt el­etessenek.­­ Aratás. Beköszöntött a nyár s vele városunk közönsége által oly félve reménylett aratás, de melynek eredménye még kétes. Mint eddig mutatkozik vetéseink jól fizetnek, csak azután értékesitésök is aránylagos, s a sok adó, elmúlt évek csapásai által súlytott lakosságunknak legyen valahára javuló álla­pota.­­ Az iskolai tanévnek vége , meg­­elégülten s reményektől duzzadó kebellel tér­nek haza, a haza leendő oszlopai s a jövő reményei. De csendesebb is a város,­­ külö­nösen a szerencsésen vizsgázott fiatalság éj­jeli duhajkodásai is véget értek s mi is nyu­galmasabb éjszakákat remélhetünk.­­ Vonat kisiklás. A magyar állam­vaspályán Isaszeg és Pécel között e hó 1-én d. e. 9 órakor a 7. számú személyvonat, a felügyelőség mulasztása miatt kisiklott, a locomobil, egy teher és egy 3. osztályú kocsi köz­öl mélységbe zuhantak, a többi fennakadt, csak a vonatvezető szenvedett zúzódásokat, a többi mintegy 100 utasnak a kiállott óriási ijedtségen kívül mi baja sem lett. A Kukla István Szolnokból szökött s gyilkosságot elkövetett katonát e hó 2­kán felakasztották Debrecenben.

Next