Kecskemét, 1881. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1881-05-08 / 19. szám

1881. — 19. szám. KECSKEMÉT, rétet uj cseréppel rakatta ki: Milyen barbarizmus ! — Az úri banda egy héttel ismét elhalasztotta májusi mulatságát és a jövő vasárnap fogja azt megtartani a műkertben. — A „Kecskeméti Lapok“ folyó évi május hóleső napján megjelent számában reám vonatkozólag azt írja, hogy én egy választópolgárt arra kértem volna mikép ha pártommal nem szavaz is, adja szavazatát legalább én reám, mint az 1-ső kerületben felléptetett bizottsági jelöltre. Erre nézve ezennel felhívom a „K. L.“ szerkesztőségét, nevezze meg azon egyént, mert azt hiszem, hogyha volt bátorsága ellenem ezen vádat a szerkesztőségnek besúgni, lesz bátorsága azzal nyílt sisakkal elő is állani. Deák László: Közgazdaság. — Az Assicurazioni Generali 49-ik évi mérlege lapunk mai hirdetési rovatában található. E szerint 1880. évben a díjbevétel 10.595,506 frt 76 krra rúgott készpénzben, a tűzkárosztály dijkötvény tárcája 1.606,933 frt 61 krral emelkedett s most 13.676,187 frt 60 kr. Az 1880-ik évben e biztositó társulat 8.004,562 frt 73 krt fizetett ki a károkért, ebből Magyarországra 1.785,209 frt 36 kr. esik. A társulat által kezelt tőkék jövedelme a múlt évhez képest 128,451 frt 98 krral emelkedett 994,042 forint 92 krra, az értékpapírok árfolyamának hullámzása miatt alkotott tartalék emelkedett 211,187 frt 71 krral 500,046 forint 3 krra. A múlt évben kibocsátott 1000 drb új kötvény által a társulat alaptőkéje 1.050,000 frttal emelkedett, az ezen részvényekre befizetett agio 1.009,340 frt egészen a tartalékalap javára íratott. Az életbiztosító osztály tárcája 62.109,045 frt 67 kr. tőke és 166.724 frt 45 kr. rente, ez osztály tartalékalapja 15.449,019 frt 78 kr. A társulat a 315 frttal befizetett részvényekre ez évben 180 frank osztalékot ad aranyban. Az igazgatótanácsba ez évben beválasztották Hegedűs Sándort is. Az Anker élet- és járadékbiztosító társaság gr. Zichy Ödön elnöklete alatt április 20-án tarta meg rendes évi közgyűlését. A megjelent részvényesek által 383 drb részvény lett letéve. Az igazgatósági jelentésből a következőket emeljük ki: Az 1880. év eredménye különösen kedvezőnek mondható. Benyujtatott 13.171,226 frt tőke és 5496 frt életjáradékra szóló bevallás. Érvényben volt az év végén 79,137 szerződés 120.444,171 frt tőkéről és 43,514 frt járadékról. Életeseti biztosítás nyeremény nélkül 645,800 frt nyereményrészesüléssel 1.905,123 frt erejéig köttetett, a túlélési csoportokba 699 új tag lépett 1.308,859 frt jegyzéssel. A túlélési csoportok és nyereménynyel egybekötött életeseti biztosítások állománya az év végével 13,657 tag által jegyzett 55.609,062 frt volt, s ezek vagyona 20.487,385 forintot tett, elhelyezve 25.778,050 forint jelzálogi biztosítékot nyújtó értékpapírokban, 302,530 frt kötvény kölcsönökben és 22,266 frt készpénzben. Az 1880-diki csoport feloszlásánál 3.156,895 frt készpénz lett kifizetve s a befektetések átlag 7/4u/3-os kamatot hoztak. A kifizetett életeseti biztosítások a biztosított összegen 20,26°/0 nyereményt jövedelmeztek. Haláleset 322 fordult elő, miáltal 710,775 frt lett esedékes. A nyereménynyel biztosítottak közt a halandóság kedvező volt, és az ezen táblázat szerint biztosítottak a jelen évben az évi dij 24%-kát élvezik osztalékkép. A bevételek élet- és a haláleseti dijakért 80,070 frttal emelkedtek és 1.337,242 frtot, a túlélési csoport betétek 1.525,547 frtot, vagyis összesen 2.862,789 frtot tettek, ebből 344,477 frt első évi díj volt. A díjtartalék 7.693,755 frtról 8.215,879 frtra emelkedett. Az 1880-as nyereség végösszege 328,957 frt, melyből az igazgatóság ajánlatára 150,000 frt külön tartalékba helyeztetik s a maradvány akkép osztatik fel, hogy 5,902 frt uj számlára lesz elővive és 173,055 frt felosztásra fordittatik, úgy, hogy tekintettel az alapszabályszerűleg a tartalékra és igazgatósági jutalékokra fordított összegekre részvényenként az 5% kamaton felül 17 7% osztalék lesz fizetve. A tartalékhoz csatolt összeg 22,708 frtot tesz, miáltal ez 304,225 frtra növekedett. A közgyűlés az igazgatóságnak a felmentvényt megadta s a nyeremény felosztására vonatkozó indítványokat helyben hagyta. társulat neve alatt s a genuai köztársaság uralmukban hagyta a szigetet 1556-ig. Chios évenkint 120 ezer arany seudot jövedelmezett, mely összeg a részvényes családok között a hódításba befektetett pénzmennyiség aránya szerint osztatott fel. A kormányválasztási szavazatokat is amaz arány határozta meg, mely példa egyetlen a maga nemében. Az összegyűlt családok egy korlátlan fejedelmet választottak. A sziget 13 kerületi főnök alatt állt, kiknek véleményét a fejedelem fontos dolgokban megkérdezni tartozott. 1566-ban haddal a törökök vették meg. 1694-ben rövid időre a velencei köztársaság kezén is volt. A híres csezmei tengeri csatát, mely nevét a kisázsiai parton levő Csezme (hajdan Casytes) városkától nyerte, Orloff orosz admirál 1770-ben a török flotta fölött a szkiai csatornában vívta ki. A görög szabadságharc kitörése előtt e század elején Szkip a legvagyonosabb sziget volt az Archipelagusban, sőt a török részéről annyi előzékenységben részesült, hogy a nagy hír nekik saját nemzeti polgár bíróságot, jegyzőket és egészségrendőri felügyelőket engedélyezett, hanem amint a görögök fölkeltek Európában, Szkip semleges akart maradni, hogy gazdag kereskedelmét megőrizze, mert félt a szomszédos törököktől. Ezek csakugyan 80 kezest adattak át maguknak, kiket fölváltva 40-ével a citadellába zártak s egy hadtestet is helyeztek ott el, mely úgy viselte magát, mint háborús földön. Ekkor 2000 samiota görög, kik inkább rablás végett, mint a szabadság érdekében fogtak fegyvert, betör a szigetre. Csakhamar megjelent ott a török flotta (1822. március 23.) s leöli a lakosokat, kivéve 42 ezret, kiket elad. Szkip romhalmazzá válik; féktelen kicsapongásnak adják át magukat a törökök; részeg dervisek a karóba húzott fők ezrei közt járják táncaikat, az agák fülfüzérekkel ékiték nyakukat. De az ünnepélyek közepett Canaris gyújtóhajót csatol a Kapudan-basa hajójához, mely 3000 részeg törökkel légbe röpül. Ugyanazon órában az athenei akropolisra is kitüzetett a keresztes zászló. A szkioi eseményből megtanulták a görögök, mi vár rájuk, ha a törökök felülkerekednek, s hogy saját bátorságukon kívül nem helyezhetik egyébbe reményeket, mert Szkionak 130 ezer lakosából is csak 16 ezer maradt. Fővárosa Kasztro a sziget keleti partján, hol festői vidéke miatt kis Genua nevet is nyert. Ezt különben inkább kereskedelme miatt adták neki a genuaiak, mert ez Konstantinápoly, Szíria és Egyiptom felé mindig virágzott. Hogy is ne ? midőn a főváros évenként 35 ezer kilogramm finom selyem anyagot dolgozott föl a legkitűnőbb selyemszövetekké. Volt a városban egy főiskola is 700 tanulóval, nyomdával és 30 ezer köteter könyvtárral, miért is lakói büszkén új Athenae-nek nevezgeték. Van a fővárosnak vára, kikötője 2 világitó toronynyal, székhelye továbbá egy görög érsek és egy római katholikus püspöknek, ma is számos görög temploma van és egy középiskolája. Lakossága azelőtt 30 ezer főből állt, 1822 óta alig birt 15 ezerig fölszaporodni. Tenger alatti távirója Symma, Kréta és a Dardanellák felé vezet; hajón Szmyrnából 10 óra alatt juthatni el, Konstantinápolyból ellenben 30 — 32 óra kell Kasztroig, melyet a Lloyd társulat hajói szíriai és egyiptomi útjákban rendesen érintenek. Már az ókorban jelentékeny város volt Kasztro, benne Polluchos Athene istennő tiszteletére nagy templom emelkedett, volt színháza és számos kereskedője. Sőt mint Plinius mondja, a keményítőt (amylum) itt találták föl. Jelentékeny pontok még a szigeten: Phanae kikötő a déli csúcson, valamint a nyugati vadregényes tájon fekvő Neamoni kolostor, melyet állítólag IX. Constantin görög császár építtetett, ma szorgalmas szerzetesek lakják. Említésre méltó a delphini kikötőnél egy sziklába vésett amphitheatrum-féle rom a hegytetőn, mely a fővárostól éjszakra egy mértföldnyi távolságban kies vidéken fekszik; e helyet Homer iskolájának nevezik. Közepén négyszegletű lapos mészkő-szikla van, melyen mint a hagyomány tartja, a világtalan költő tanított és dalolt. Szkip ugyanis a leghatározottabban vitatja, hogy ő hazája a híres dalnoknak, kinek leírása dicsőségéért Szmyrna, Rhodus, Colophon, Salamis, Argos és Athenae versenyeztek. Chandler e követ Kybele istennő szentélye maradványának tartja, hol a Dea két oroszlány közt volt ábrázolva, Jococke ellenben két múzsa közt Homert látja az alakokban. Szkiában született még Theopmpos történetíró, Jón tragoedia költő Theokritos bölcselő, Skymnos földjeiró és sok mások. Múlt hó 3-án azonban szomorú nap viradt a görög szigettenger gyöngyének lakóira és kegyetlenül rázta föl abból a boldog érzetből, melybe egy szép haza gyermekeit ringathatja. A Smyrnában megjelenő „Reformé“ című lap szerint a katasztrófát megelőzőleg a jég nyomasztó volt, az ég felhős, az atmosphaera villamossággal telt, a tenger merev, mozdulatlan és a lakosságot kimagyarázhatlan nyugtalanság fogta el. Erre egy leirhatlan földalatti morajra fölfelé törő erős lökés következett, mely a gyönyörű szigetet alapjában renditette meg. Örül mozgásba jöttek ajtók, ablakok, falak, boltivek, kémények, ropogott, recsegett, dűlt minden s a por és füst felleg cháoszából irtóztató sikoltozás hangzott föl. Egy iszonyú lökés 12 óra 20 perckor volt, 10 másodpercig tartott, de elég hosszan arra, hogy a virágzó kasztot nekropolissá változtassa. Száz meg száz áldozat feküdt a romok alatt rögtön agyonzúzva, mások félig eltemetve kínlódtak. Egy photograph ablakán ugrik ki, de fiatal praeparatorát az ajtónál zúzza agyon a kőomlás. Egy gyermek a romok alól anyját akarja kivonszolni s a menekvőket hívja segítségül, de a következő pillanatban lezuhanó kémény sújtja agyon. Három fiatal ember egy palota erkélyén áll, nincs idejök viszafordulni, az utca közepére zúdítja őket a rengés és menten kiadják lelküket. Egy házban 40 muzulmán új házas volt együtt vallási szertartáson, összemorzsolja a leomló ház valamennyit. A Kosztor nevű genuai eredetű váras, hol 400 házban a helyőrség, muzulmán és izraelita családok laktak, 12 méternyire sülyedt le és csaknem egészen összeomlott; egy kis házban 30 török nő ült együtt, egy sem menekült közülök. Nem látni ott egyebet egy minaretnél, azt is kupola nélkül. Egy kolostor 60 öreg szerzetest temetett maga alá. Némelyek szinte csodálatosan menekültek meg. Egy várandó asszony 25 óráig feküdt háza romjai alatt, borzasztó helyzetében megszülte gyermekét, de az meghalt, ő ellenben viszonylag elég jól érzi magát. Akadi, ki épen siestát tartott, turbán nélkül rohant az utcára. A sziget defterdarja, egy hófehér szakálú aggastyán, odaliszkjaival háza kertjébe menekül, de a törmelékek annyira körülbástyázzák, hogy csak segélykiáltásokkal adhatnak életjelt, erre kenyeret dobálnak nekik és így kerülik el az éhhalált. Egy fiatal táviró valódi hőstettet művel. Sadyk kormányzó pasa azzal bízza őt meg, hogy Smyrnát tudósítsa a szerencsétlenségről. Utat tör magának az ifjú a romok közt a távirótelepig és elküldi az értesítéseket. Életét maga pasa is véletlennek köszöni. A második rengés után, mely 3 óra múlva következett, a tengerparthoz sietett; ha egy hivalnok kiáltására útközben vissza nem fordul, egy mellette lezuhanó roppant kődarab épen fején találja. Hodsa Ahmed Tewfik, kit angol biblia fordítások terjesztése miatt büntetésből internáltak Szkiába, fölhasználta az általános zavart és angol hajón Angliába ment. Eddig 250 lökést észzleltek, köztök 40-et anynyira hevest, hogy azok bármelyike a legerősebb épületet is romba dönthette volna; a szigeten levő összes házaknak V3-da olyan, hogy kiigazítva lakható. A romok alá temetett hullák erjedése miatt az eltakarítás lehetetlenné vált, az egyes helyek fertőtlenítése által igyekeznek a járvány kitörését megakadályozni. Agyonnyomatott 5000 ember, megsebesült 1800, a vagyonbeli kár több 10 millió írtnál. Ekkora szerencsétlenség méltán hozta rezgésbe a közös emberi család szívében az irgalom és könyörület gyöngéd húrjait. A szultán rögtön két hajót küldött élelem és sátrakkal, Mithad pasa másik kezét, melyeken orvosok is érkeztek. Konstantinápolyban segélygyűrtó bizottság alakult, élén a szultánnal, de míg ez oldalról kötelességet teljesítettek, Athén nemzeti rokon érzetének adott kifejezést, midőn rögtön élelmet és orvosokat bocsátott útnak Szkiába. Nemzetközi rokonszenv vezérelte az angol, osztrák , magyar és amerikai hajókat, melyek rögtöni segélynyújtás végett megjelentek. A francia tengerészek egymást bátorítják az élők kiásásánál. A Bouvet francia fregatte derék legénységéből 5-en súlyos sebeket is kaptak a mentési munkálatoknál. Más mentők a lazán összefüggő és beomló romok alatt lelték halálukat. Sérvkörök hiányában a holtakról kellett leszedni a fehérneműt. Az életben maradtak közül sokan megörültek. Nincs toll, mely e borzalmakról hű képet tudna adni! A vagyontalan pápa 5000 lírát küldött, a londoni lord-mayor apr. 7-ig 10000 font sterlinget gyűjtött, de az ember-szívben két egymással keményen küzdő hatalom vív, az emberbaráti részvét mellett az alávaló önzés is fölemelte fejét a szkip szerencsétlenség színhelyén , hogy a megrendítő képből a sötét színek se hiányozzanak: tolvajok, kalózok bandája lepte meg a szigetet, hogy a romok közt értékes tárgyakat harácsoljanak össze az alatt, míg a nemes részvét emberélet mentés körüli munkában volt elmerülve, és talán ez az oka annak, hogy a nagy mértékben folytatott aljas üzelmeknek még eddig véget nem lehetett vetni. Közgazdasági és üzleti hírek. Kecskemét, 1881. Május 6. Gabnaüzlet. Az e heti gabnaüzlet a gyenge behozatal miatt csak igen szűk korlátok közt mozgott. Rozs, melyből csak néhány kisebb tétel került forgalomba, szilárd irányzatot követ. Árpa szintén jól tartja magát keresett, és 15—20 krral drágábban eladható. Tengeriben e hét folyamán élénk üzlet volt, és oláh minőségben nagy mennyiségben köttetett. A sertés üzletben a hét folyamában lanyha iránylat mutatkozott, mivel pedig jó disznóban a kínálat is jobb volt, az árak ismét 1—10 bkrral csökkentek. Szalonna kereslet 60—61 frtért adatott el. Eladatott: Tisztabúza . . . 11.50-12.50 m. m. Rozs.................... 10.00—10.15 Árpa.................... 6.80— 6.95 11 Zab.................... 6.50- 6.751» Tengeri kecskeméti 5.60- 5.651» „ bánáti . . 5.85- 5.90 11 „ máj.-jun. . 5.95- 0.00 ii „ júniusra . 6.05- 6.10 ii ,, oláh . .6.20- 0.00 ii CSARNOK. Töredék László K. naplójából. Kossuth anyjának halála. Indiánok kereszténnyé avattatása. Január 14, 1853. A new-yorki hírlapok ma közlötték, hogy Kossuth Lajos édesanyja Belgium fővárosában Brüsselben meghalt. Megbotránkozásukat nyilvánították azon, hogy a belga kormány nem engedte meg Kossuthnak hogy Belgiumban csak 24 óráig is maradjon, és így hogy haldokló anyjától búcsút vehessen ha csak a rendőrség felügyelésének magát alá nem veti. A fenkölt lelkű nagy honleány, bár mennyire szaggatta is szivét az anyai fájdalom, hogy utolsó áldását nem adhatja kedves fiára, kérte őt, hogy oly lealacsonyító feltételt el ne fogadjon s a nemeslelkű nő, a jó anya, a hű honlány hőn szeretett kedves fiától a félénk, gyáva kormány által elválasztva, két leánya hű ápolása között szenderült örök álomra dec. 28-kan 1852-ben. Meghalt ő a fájdalommal telt szivü anya, a hon kiszenvedett mártírja; de nem halt ki, mert mint a sok évek terhes idők vihara által kidöntött nemes tölgy, mely egy hatalmas sarjadéknak adott életet, mely dísze az erdőnek, nevelt ő is és hagyott hátra, családjának díszére, honának büszkeségére, az elnyomott emberiség javára egy magzatot, egy tökéletesen kiképzett, tudományos, munkás jó hazafinak nevelt, roppant tehetségű fiút, akiben élni fog ő, mig a világ fenn áll. Zsarnokság igája alatt sóhajtozó s nyögő milliók áldása leng a boldogult sírja felett s imája az igazságos Istenhez méltó boszúért a szívtelen zsarnokok fejére. Milliókkal együtt szívből gyászolom Kossuthunk anyyát, honunk kiszenvedett hű leányát. Kalapomra az eddig elveszett honomért hordott fátyol tetejére új gyászfátyolt boritok ő érezte. Január 17. 1853. Este 7 órakor egy new-yorki methodista templomba mentem nehány keresztyénné lett indiánnak beavattatását látni. A kis templom már 7 óra előtt tömve lett részint az egyház híveivel, részint kiváncsi nézőkkel. Az indiánok (8 férfi és 1 lány) mindnyájan, de különösen a férfiak egészen keresztyénes, sőt csinos uras öltözetben, térítőjük vezetése alatt jöttek be, s a szószék elé tett lócán foglaltak helyet a közönségnek arcai. Először az egyház hívei énekeltek s papjuk a szószékből imádkozott, ez után az indiánok beszéltek anyanyelvökön, melyet egy közöttök angolul jól tudó tolmácsolt, s közben közben indián nyelven methodista templomi éneket énekeltek. Azután az egyház hívei énekeltek és közülök egy kettő egész elragadtatással, mondhatni dühvel imádkozott; papjuk rövid alkalmi beszédet tartott (mint szinte a térítő is), s a híveket adakozásra szólította fel, hogy a kicsiny s szegény indián egyházat iskola építésben segítsék. A felhívásnak szép eredménye lett. Ezután a beavatottak indultak kifelé, menetközben jobbra-balra örvendő fehér hitsorsosaikkal baráti, testvéri kezet szorítottak. Ezen szelídült vadak ügyes, szép, több hangú éneklését álmélkodva hallgattam, s az egyház hívei egészen el voltak ragadtatva. Nyelvöket illetőleg észrevételem ez, hogy abban kemény hangú betű nincs, ajkaikat beszéd közben soha össze nem csukják, következés képen ajak betűik nincsenek, de annál több torok és sor betűjök, r betűjök nincs ; ezeknél fogva nyelvök kellemetlen egyhangzású, nyafogó. Február 14. 1853. Ma Bálint napja van. Északamerikában ez az ifjakra nézve nevezetes nap. Már napokkal előbb a könyv, metszvény- és irószerárus boltok előtt kitett cifra hirdetmények tudatják a járókelőkkel, hogy ott Bálintnapi képek és jegyek (billett) nagy választékban kaphatók; a boltok pedig tömve vannak fiatal hölgy-, férfi- és gyermek vásárlókkal, kik az elébők terített roppant mennyiségű és nagy választékú képekben és jegyekben ízlésük céljuk, körülményeik, viszonyaik és erszényeikhez képest, válogatnak. Ezen képek és jegyek, két fő fajra oszthatók u. m. tréfásokra és szerelmesekre. A tréfások rendesen igen durva gúny, torzrajzok, fametszvények, durván színezve, alattok néhány sorból álló verssel, melyekrendesen telvék goromba címekkel, durva sértő élcekkel. Ezeket leginkább férfiak szokták küldeni egymásnak; áruk 5-6 kr. A szerelmes tárgyak ij 5 V4 rét nagyságúak, csinos, néha pompás, jelentésteljes ábrázolattal, festménnyel, cirádákkal, finom kinyomásokkal díszítettek, valóságos művészi kiállításúak, többnyire szerelmes verssel, vagy legalább szerelmesre vonatkozó szóval ellátvák. Ezeket ifjak szokták küldeni leányoknak; mind a tréfás, mind a szerelmes tárgyúak minden levél vagy csak név nélkül, borítékba zárva, címezve, a levélgyűjtőbe vettetnek s rendesen, pontosan kézbesittetnek. Ezen a napon a postákon a levelek száma legalább is megkétszereződik, és így ez a szokás pénzügyi tekintetben a kormánynak haszonhajtó. Az éhes lap kapók, ezen évenként előforduló, átalánosan szokásos durva tréfa által magukat megsértetteknek nem érzik, de ha érzik is nem tudván, hogy ki a küldő, azon nem segíthetnek. A szerelmes, bár névnélküli hőnyilatkozatoknak gyakran komoly szerelmi viszony fejlődés s összekötés is a következménye, mert habár névnélkül s gyanútlanul kézbesíttetik is a szerelmet valló lap, az ügyes leány vagy fiatal özvegynő finom tapintattal rendesen kiugrasztja a bokorban lappangó „Amor“-t, aki nyíltan talán soha se mert volna szerelmet vallani. (Folytatjuk.) Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: Kovács Fál. Május 8.