Kecskemét, 1882. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)
1882-12-03 / 49. szám
1882. — 49. szám. tunkat. Mutassuk meg, hogy ha elsők vagyunk az adófizetésben, nem maradunk utolsók jogaink megvédésében sem. Hisz tekintsünk szét az országban, nem-e mi vagyunk úgy is utolsók körülbelül, kik ez ügyben valamit tennénk ? Többek megbízásából Fekete Mihály: Színház. — A hétről általánosságban. — Lipcsei Judit. — „Ördög a földön“ - „Dobó Katicza.“ — „Doktor bácsi.“ — „Gyöngysor.“ — A színházi hét művészi eredménye vajmi kevés. Okát képezi ennek a darabok összeválogatása, az igazgatóságnak könnyelműsége, szemfényvesztése és Kanabokára illő helytelen eljárása. Ha négy öt kóbor színész összeszedelőzködik s beállít a kanadokai nagykorcsmába előadást rendezni, talán megjárja egy olyan szinlap kibocsátása, mint az „Ördög a földön“-é volt, melyen brilliánt tíszfény hirdettetik és olyan „nagy kettős táncz“, amelynek megtartása lehetetlen, s amely nem is tartatik meg. Hát kérjük alásan ez nem megy, és az ily dolog sohasem egyeztethető meg a művészet komolyságával, különösen itt, ahol a színházba járó közönségre az ilyen „csalogatás“ teljesen meddő marad. Ezt egyszer és mindenkorra figyelmébe ajánljuk az igazgatóságnak, azzal, hogy az olyan „kiállításos“ darabot is mint a „Dobó Katicza“ szintén elhagyhatja, mert ha mulattatja is a karzatot, a „korhű kiállítás“, az értelmes közönségre visszataszító benyomást gyakorol. Ezek után Lipcsei Juditról és Juditnak akarunk egyet-mást elmondani. Kétségtelen dolog, hogy a k. a. jó színésznő, s ennek igazolása id szolgál arcza és hangja, amit különben senki sem fog kétségbe vonni. A k. a. azonban vajmi keveset gondol azzal, hogy ez előnyeit a komikus helyzetekben mérsékelten használja, s olyan jeleneteknél, ahol semmi szükség a kaczajra, teljesen megtagadja. Ö következetesen minden jelenetében •— komédidiázik, magára hívja a figyelmet, provokálja a derültséget. Ennek az jön az eredménye, hogy a színészek épen úgy, mint a diákok „rákaptak“ és már megjelenésekor üdvözlik benne a cirkusz bohóczot. Ez nem megy és mehet így tovább ! Az a színésznő, ki komoly jelenetekből komédiát csinál, aki saját egyéniségét teszi nevetségessé a hatás miatt, annak vagy menekülni kell a színpadtól, vagy — ha lehet — megtérni. A k. a. épen ezen a ponton áll. Vagy távoznia kell, vagy meggondolni magát és játszani úgy, amint ő tudna, ha akarna. Merjük hinni, hogy e megjegyzésünket figyelembe veszi úgy ő, mint az igazgatóság s mind a ketten megcselekszik azt, amit a színészet komoly méltósága megkíván. Szombaton az „Ördög a földön“ czimü Operette került színre. Kedves zene és unalmas szöveg, amelyben a szellemesség vajmi gyéren lelhető fel. Kiváló szerep úgyszólván alig van a darabban s ezt az okozza, hogy a változó epizódok elhalaványitják a főalakokat. Hatvani (Sátán) megtett minden lehetőt Sziklyval együtt, s talán tisztán az ő ügyességük tartotta meg őket mindvégig a színvonalon. Némethy Gizella (Amanda) kis szerepében jobb volt, mint máskor, aminek oka azonban az volt, hogy az apácza növendéki szerep kellőleg megközelítette az ő kezdő játákát, vagyis a szerep idomult hozzá és nem ő a szerephez. Hatvannéggyesesen játszott és szépen énekelt, ezt különben Ő róla előre elmondhatjuk mindig. Sz ő 11 ösy Ilon jól nézett ki s egy két dalt csinosan énekelt. Mihálovicsot kétszer is kitapsolták, ami annak bizonyítékát képezi, hogy meglepő helyesen énekelt s tűrhetően játszott. Kiss János a kapitány szerepét ügyesen betöltötte, hangján azonban némi rekedséget véltünk észrevenni. Vasárnap „Dobó Katicza“ állíttatott elő, az ő gyengeségeivel, de jó alakjaival. Némethy Kornélia (Katicza) mindvégig az ő kedvességével és átgondoltságával játszott, s különösen szépen kiemelte azon részt, mikor Balassát „kezdi ki nem állni,“ mikor feltámadt szerelmét akarja eltitkolni. Ezért a jelenetért feltétlen elismerésünket fejezzük ki. Mikóssy Homonnai bácsit mutatta be s egy sziporkával se jobban és se rosszabbul, mint úgy ahogy azt be kellett mutatni. Katiczával való enyelgő jelenete teljesen méltó volt Némethy Kornél játékához Szakáll Dobót játszotta. Ebergényi a várhadnagy szerepét töltötte be ügyesen s teljes megelégedésünkre. A kisebb szereplők közül különösen kiemeljük Hatvanit, Szepessyt, Sziklayt és Szép Aladárt, kik akartak és tudtak is alakítani. Lipcsey Judit az „Isten áld meg a magyart“ éneklő kart rekedtségével — csúffá és nevetségessé tette. Az utczáról felszedet baltások átkozottul néztek ki. Kedden az „Ördög a földön“-t ismételték kis közönség előtt. Szerdán Sziklay jutalomjátékául a „Doktor bácsi“ t adták elő. E mulatságos helyzetekben gazdag, de alapjában gyenge vígjátékot néhány jó alakja tartja fent, amelyekkel számos derült perczet nyújt a közönségnek. Szakáll a doktor bácsit játszotta és mi csodálkoztunk. Csodálkoztunk pedig azért, mert úgy tetszett, mintha szerepével jobb barátságban állt volna, mint máskor. Eléggé sebesen és folyékonyan beszélt. Alakítása semmi kívánni valót sem hagyott fent, szóval most az egyszer azon a magaslaton, láttuk ahol az ő tehetségével mindig állhatna. Sziklay — akit első helyen kellett volna említenünk— Lubovszki szerepében ragyogtatta tehetségének igazi fényoldalát. E vastag komikummal bíró alakot, amely majdnem a túlzott bohózatba megy át, jó kedvvel, helyes felfogással és kellő mérséklettel mutatta be. A közönség, — amely már megjelenésekor is tüntetőleg fogadta — elejétől végig fokozott tetszéssel kísérte és a tapsokkal egyáltalán nem fukarkodott. Némethy Kornélról (Emma) hogy sokat ne mondjunk azt jegyezzük meg, hogy e kedves szerepben- ha ugyan lehetséges — önmagát múlta felül. Gazsó Margit (Julia) csinosan öltözködött. Bányay most is elemében volt. Szepessy rokonszenvesen játszott, különösen a második felvonás szerelmi jelenetében. Lipcsey Judit ez egyszer illő mérséklettel és — valljuk meg — jellemzően játszott. Csütörtökön valami „Gyöngysor vagy György János, az afrikai hős“ czimű dráma, brilliánt görögtüzzel stb. adatott elő. A csalogatónak látszó czim, az ígért (de meg is tartott) brilliántos görögtüz oly kis közönséget vonzott a színházba, hogy szinte fájt a lelkünk a közönség e páratlan közönyössége miatt. Pedig ha a darab nem is, de a szereplők megérdemeltek volna egy kissé tömegesebb látogatást. A darabnak úgyszólván csak az első felvonása ért valamit, a többi össze van csapva, de ez az első felvonás szépen és hatásosan van írva. Miklósynak bizonnyal egyik jobb szerepe ez, olyan szerep, amit súgó nélkül valóságos bravourral játszik. Azt a megvetett, utált szörnyeteget, akiben az elmúlt századok regényes s nagylelkű hőse rejlik, oly tapintattal és oly tehetséggel alakította, ami nővel a kecskeméti színházban oly elvétve találkozunk, és ha semmi egyéb nem lett volna, ez teljesen kielégített volna mindenkit. Különösen két fénypontja volt játékának: az egyik mikor égő szerelmének utat enged az ajkon selnt-'-'ttatik; a másik pedig mikor feláldozni készül magát, a kis közönség hálásan tapsolta meg a társulat e kimagasló tagját, aki ezekre a tapsokra teljesen méltó volt. s Némethy Kornél, bár nem volt valami hatásokban gazdag szerepe, sokban felemelkedett Miklósyhoz , különösen azoknak tűnt ez fel akik méltányolni tudták a k. a. finoman határolt játékát ott, mikor György János nemeslekét egész gazdag pompájában ismeri fel. Megrázóan szép jelenete volt a felismerésnél, mikor a szörnyeteg, mint afrikai hős jön vissza hozzá. Szepessy ez este nem tartott kellő mértéket s különben ügyes játékát megint hatástalanná egy kirohanással. Talán nem kellene az ily kirohanásoknál mind a két térdét megcsuklatni s olyan helyzetbe hozni magát, mintha valami nagy teher felemelésével bajlódnék; távozása ilyenkor mindig meggörnyedt alakban történik. Hatvani és Hatvaniné kis szerepeikben ügyesen mozogtak, különösen az utóbbi, ki ügyes szobaleány volt. Ebergényi alapos komolysággal engedte magát szerepe által földhöz vezetni. Képzeljék önök, ezt a mondatot: „És most megyek a káposztás kertbe:“ valódi drámai páthossal szavalta — Bol—dog—ta - lan —én! Meg — ha—loktah ! Azonban a haragvó asszonyok nem igen szoktak meghalni ! A másik perczben már szélvészként rohanva át három négy szobán, Kálmán irodájában termett. — Magának azt írta az uram, hogy én vörös boszorkány vagyok! A cselédek is olvasták. Ne is tagadja ! Ott van a névjegy a kezében. Látom. Oh az álnok csúf ember! — Én, vörös boszorkány ! — Én! — Csúffá vagyok téve. Holnap megkezdem a válópört. Engesztelhetetlen gyűilölség. Maga lesz az ügyvédem ! Én vörös boszorkány, én !!! Kálmán nagyot nézett, hanem csakhamar tisztában volt a dologgal. — Kedves Elza! Csendesedjék. Hisz az egész egy fatális tévedés. Esze ágában sem volt Zoltánnak önt sérteni, ő Montepin Xavér „Vörös boszorkány“ czímű regényéért küldött, melyet tőle elhoztam. Tüstént küldöm is neki. — Itt van, nézze ! — Az egészben csak az a baj, — szólt közbe szóra, — hogy a kiváncsi cselédek a konyhában elolvasták a névjegyet s ostobául félremagyarázták. Hallottuk. — Hogy, hogy? Szóra megadta a kellő felvilágosítást. — No majd segítek rajta, — szólt Kálmán s azzal kezébe véve a már előkészített regényt,lvitte a konyhában várakozó Zsuskának. — Nézd Zsuska! Ezért a könyvért küldött a gazdád. Hanem nagyon veszedelmes könyv ám ez ! Nézd csak: itt van a czím „Vörös boszorkány.“ Rémséges dolgok vannak benne. Mond meg a gazdádnak este ne olvassa, mert vele álmodik. Aztán te se pislogass bele, mert könnyen megtörténhetik, hogy valamelyik boszorkány mikor elalszol, megnyom, aztán éjfélkor megnyergel s úgy elnyargal rajtad a Szent- Gellért hegyre, hogy reggel veszed észre, milyen patkós lett a lábad. - Nesze, lódulj hamar, — azután mond meg otthon, hogy a tevis asszony is nem sokára haza megy. Lódult a Zsuskas Kálmán az asszonyoknak a tapintatos eljárásról hűségesen referált. Elza még mindig szótlanul állt. Látta, hogy igaztalanul vádolta férjét. Kezdette magát különösen érezni. Érezte , hogy e pár percz alatt mily végtelenül szenvedett. Hát ha igaz lett volna az - ami hála Istennek nem igaz! —Ha Zoltán őt — boszorkánynak nevezi! Nos aztán? Nem volna-e ő valóban boszorkányhoz hasonló, mikor azt az áldott jó embert úgy felingerelte s egyedül hagyta. —Ezek s ezekhez hasolók czikáztak keresztül kasul Elza szép fejecskéjén. — Aztán csendes hangon szólt: — Biz édesim én egy kicsit felültem. Hanem hát Kálmán barátom okos ember — helyrehozott mindent.— Isten veled édes szóra. — Jó éjt Kálmán! aztán csitt!!! Haza sietett. Zoltánt olvasva találta. A „Vörös boszorkány“ban gyönyörködött. — Zoltán édes? — Parancsolsz ? — Haza hozta a Zsuska a „Vörös boszorkány“-t ? — Most olvasom! — Lásd a másik „Vörös boszorkány“ — is itt van. A maga lábán jött meg. — Melyik ? — Az a rosz vörös boszorkány, a ki ezt a kedves jó embert Tóti Dorka módjára meg akartanyergelni, — megboszantotta, aztán itt hagyta egyedül. No de meg is szenvedett a csúnya „Vörös boszorkány“. — Nem értelek édes Elzám ! Elza sírva, nevetve beszélte el a történteket. — Oh Zoltán! Azon pár percz alatt mennyit szenvedtem. De megérdemeltem. igazán vörös boszorkány voltam ! De nem leszek többé az!. .. A szép asszony körülkarolta férje nyakát. — Zoltán! Bocsáss meg! Szeress, szeress!!! — Szeretlek — nagyon szeretlek — édes szép aranyhajú tündérem!-------- KECSKEMÉT, mintha azt mondta volna: „Most pedig előre a halálba.“ Persze hogy volt nevetés. Az első bál. — Egy bölcsész naplójából. — November 26. Furcsa. Hát tehetek én róla, hogy egy árva mukkot sem tudtam felelni a professor úr kérdéseire? Nem én. Bölcsész hitemre mondom, hogy nem. És ha ő azt merte én nekem mondani, hogy nem tudok semmit, akkor én is le merem írni ide, hogy ő sem tud semmit. Én ugyan nem tudom a filosófiát, de azt igenis tudom, hogy az a két égő szempár szívelhet engem , a professor meg tudja filozófiát, de nem tudja hogy az a barna leány megérti az én szemem ragyogását és visszaszorítja kezemet. Tehát quittek vagyunk. Ne legyek bölcsész, ha nem sikerült az Olvasóköri bál!! Az első bál ez idén Kecskeméten. Mikor teljes gálába vágtam magam és megérkeztem a csillárok bódító világába , az ott tátongó ürességen anynyira megijedtem, mintha professor. .. Eh! Mit tartozik ez ide. Hogy én már sohasem tudom levetkőzni az iskolaport. Ne legyek bölcsész ha nem üres volt a terem. Legény ugyan volt egy rakás, de kisasszony egy sem és ez annyi mintha senki sem lett volna. És amint nagy lassan, nagy várakozásban múltak a perczek és nem jöttek tánczosnék: eszembe jutott az a korcsolya bál, ahol alig néhány hölgy jelent meg és pedig azért, mert egyik sem akart első lenni. Pedig mind fel volt készülve. Ne legyek bölcsész ha nem igy történt meg a dolog. A rendezők kezdtek kétségbeesni, a tánczosok csendes busitságba borultak s a czigányok nem tették keresztbe a vonót Én tudtam méltányolni mindenben az elsőt és méltányoltam is eleget, de annyit bölcsész hitemre mondok, hogy soha úgy nem ragadtattam el, mint ez este, mikor belépett az első nő. Mihez képest az első ibolya, az első hő, vagy az első csalogány dal ? Egy versenyez csak vele — az első csók. (Emlékezel-e még rá te szép elhagyott kedvesem, mikor ott a tükör alatt, a képeket nézve, megcsókoltalak ?) Eh ! De félre az ábrándokkal. (Hiszen te lea lány, hányat csókoltál meg azóta?) Az első tánczosnő »Lh» jött a másik, a harmadik és a mint olvastuk őket egy a, után — szivdobogva tettük ezt. Végre azután keresztbe tette a czigány a vérses kezdetét vette az első csárdás — amiből nekem Aldr. jutott nekem, aki oly kitűnően tánczolom a csárdást, anor, egy bölcsész sem a kerek világon. Hogy pedig nekem nem jutott tánczosnő, annak az az oka egyedül, hogy minden nőre — hat tánczos jutott. Persze! Mondják erre az otthon maradt kisasszonyok, hogy könnyű volt nekik jól mulatni mikor hat jutott egyre. Nincs igazuk. Akik ott voltak, azok oly szépek és oly kedvesek voltak, hogy minden körülmények között lett volna annyi tánczásuk. Ezt bölcsész szavamra mondom. Máskülönbena bál lefolyásáról csak annyit jegyezhetek ide, amennyit „ lapom“-nak írtam, annak a lapnak, melynek rendes bábtudósítója vagyok. Ez a tudósítás pedig így szól. * * * — Kitűnő tánczmulatság tartatott f. hó 26-án Kecskeméten az úgynevezett Olvasókörben. A csinosan és minden izében ízléssel díszített terem, ha nem is telt meg városunk legszebb hölgyeivel, mégis magába ölelte a legeslegszebbeket és a legeslegkedvesebbeket. Az első négyest ugyan összevissza csak 22 pár tánczolta, de oly igazi jókedvvel a minő igen ritkán lelhető fel. Ott láttam a szép leányok közül azokat, akiknek nevét im itt fonom rózsakoszorúba : Mayerfy Juliska (rózsaszín ruhában,) Muraközy Eta (rózsaszín,) Szarvassy Margit (kék) Draggorovics Hermin (rózsaszín), Szokolay Ida (fehér, rózsaszínű diszitéssel), Mórna Jolán (rózsaszín,) Szapanos Juliska (fehér,) Gyenes Karolin (fehér,) Bagi Erzsike (kék), Szokolay nővérek stb. A szép asszonyok közül csak egyet említek fel, Deák Gyuláné asszonyt, aki szintén rózsaszínű ruhában jelent meg fehér csipke díszítéssel. A kedélyes mulatság hajnali három óráig tartott, de oly fesztelen jókedvűséggel, hogy mindazok akik nem voltak jelen méltán sajnálhatják távollétüket.“ * * * Ennyit írtam „lapom“-nak, és hiszem, hogy szószerint „kijön.“ Most pedig midőn bezárom naplóm mai részét, kijelentem, hogy e bál mindig kedves emléket rejt magában az én számomra, mert itt tudtam meg, hogy az az égő szempár — még az enyim lehet. Irodalom. . ..nép-költemények.“ Irta Mistét István. Első füzet. Ára 30 kr. Kapható a szerzőnél Nagy-Körösön Ez a teljes szinte annak a 48 lapra terjedő verses kötetnek, amelyet a napokban kaptunk,a szomszédból, a következő sorok kíséretében : „Tek, szerkesztő úr! Ezt tessék olvasni?! Ilyet még nem pipált Kecskemét! habár nagyra volt „Katona“ dicsőségével, meg a „gyorsvonat“ fütytvel. Egyebe sem volt, alig körösön teremnek a népköltők, mint a suba gallér. —Meg látszik, hogy Arany szelleme leng Nagy Körös fölött Oh! irigy Kecskemét .. . Jó napot!! Ez ajánló levél folytán figyelemmel olvastuk át a kis füzetet és meggyőződtünk , hogy a szomszéd valóban remekművet produkált Hogy azonban olvasóinknak is legyen fogalma e „gyöngy-gyüjtemény“-ről, e helyen nyomatjuk le a füzetben lelhető legszebb verset, amelyben Nagy-Körös leányáról vagyon szó. Figyelmet kérünk! A nóta így hangzik: „Hallod- e te körösi lány, Ne csalogass magad után, Kaczér vagy, nyalka és csaló Csókod után a fiatal mind szomjúhozó. Korán reggel éjfél után Uborkát tolsz a talyigán Százat adsz két uj krajczárért, Alig adták meg az árát a fáradságért. Ott sétálnak a piaczon Bécsből lejött kofa asszony, Deczember 3. Olcsóért sokat megvesznek, Amiből majd a németek jószót esznek. Csinos leány, szép tunika, Nem kellett ma az uborka, Ma igy volt, holnap máskép lesz, Minden körösi lányból szép menyecske lesz.’?) Igen természetes dolog, hogy ezek után nincs más hátra, mint melegen ajánlani Nagy-Körös ezen költői termékét, hogy hadd keljen szárnyra Mistét István költői hirneve s jusson el egészen a Hazafi Veras Jánosig, a ki bizonynyal megtiszteli öt üdvözlő költeménynyel, mint költő kollegát.” ~ Az „Orság-Ili««** V. füzetének tartalma: „Az egyedüli mód“ ifj. Ábrányi Kornél regénybe; utána két csinos rajz, az egyik Kürthy Emiltől „Miha Janó tervei“ cziimmel, a másik, Vaskovits Serédy Izabellától ily czimet visel: „A kántorok gyerekei.” Aztán Kúún Melánia „Virányoslak“ czimű költői novellájának folytatása következik. Vers egy van benne Mészáros Istvántól „Látományok“ czimen. Dr. Lantassa József egri érsek tarczképpel, igen jellemző sorokban van bemutatva. F. A.-tól “Olasz bohóczok„ ismeretterjesztő az „Apokalypsis lovasai“ (Dürer Albert nagyhírű rajzművész metszete után hozott szép képpel) „Utczai énekesek Kairóban“ (képpel) „A két család“ (Munkácsy remek rajzával; „Éneklő dervisek* (a nagyhírű orosz festő: Wereschagin képével) „Newyork tűzjelző táviró rendszere* (Három jellemző képpel: „A Begova-mecset Szerajevóban“ (igen sikerült fametszetben) és az „Érösdi hlak* (képpel). — Az apró rovatok a szokott tapintattal, választékos ízléssel s lelkiismeretességgel szerkesztvék ; ezúttal az „irodalom“ rovatának igen nagy, a kelleténél tán sokkal nagyobb tér van engedve, mi olyan lapnál, mint az Ország-Világ, mely ment kritikai, csupán szépirodalmi és ismeretterjesztő, talán nem kelt oly általános érdeklődést. Hazánk ezen első képes folyóiratát úgy hisszük, szükségtelen bővebben ajánlanunk, ha valamely újság, vagy folyóirat, úgy ez érdemli meg legjobban, hogy minden művelt magyar család asztalán helyet foglaljon. Közelgőnek a téli esték: alig szerezhetünk magunknak kellemesebb időtöltést mással, mint azon olvasmányokkal és szép képek szemlélésével, melyekkel az „Ország-Világ“ ellát bennünket. E kitűnő képes lap előfizetési ára egész évre 10 frt, félévre 5 frt, negyedévre 2 frt, 50 kr. Előfizetői Int Wilckens és Waidl kiadóhivatalában, Budapest, Koronaherczeg utcza 3. szám. Tagel Ottó bizományában Budapesten Schwarcz Mórtól „Az egyenletek megfejtése népszerű modorban“ czímű jeles munka hagyta el legközelebb a sajtót, írva az elemi,felső nép-és polgári iskolák, valamint a képezdék számára is. A munka kiállítása igen csinos, a legmelegebben ajánljuk a illetők figyelmébe. Ára 40 kr — Megjelent az „Önügyvéd** Ill. kiadásának 13-ik füzete (írta Knorr Alajos, kiadja ifj. Nagel Ottó Budapesten a Nemzeti színház bérházában.) E füzetben folytatja a szerző a bizonyítás módjai ismertetését, értekezik a tanukról, bírói szemléről, közli az előleges bizonyítás szabályait, tárgyalja a bírói határozatokat és közli a bírói határozatok bélyegilletékére vonatkozó szabályokat; ezzel áttér a szerző a perorvoslatokra, különösen ismerteti a felebbvitel, illetőleg a fellebbezés, felflyamodás, igazolás és perujsítás szabályait. Ezek után értekezik a jegyzőkönyvi eljárásról, ismerteti a sommás eljárás szabályait és megkezdi az eljárás némely eltérő módjai ismertetését. Különösen tárgyalja a vásári bíráskodást és választott bírósági eljárást. E dús tartalmú füzet ára 30 kr. Az első 10 füzet külön félkötetbe fűzve kapható. Ára 3 fzt. e m. tud. akadémia könyvkiadó bizottsága, könyvkiadó vállalatának pártoló tagjaihoz a következő jelentést küldötte: Az akadémiai könyvkiadó vállalat pártolói tisztelettel értesitetik, hogy az 1882. évre első könyvillemények szétküldése i. é. november 30-kán kezdődik. Az ekkor szétküldetdő munkák a következők: A történelmi (első) sorozatból: Vámbéry Ármin: A magyarok eredete. Ethnologiai tanulmány. II. a műveit nagy közönség igényeihez alkalmazott népszerű kiadás. Egy kötet. Teljes. Syruonds J A. -i rensissance Olaszországban. Fordította Pulszky Károly. II. kötet. E sorozat ára díszesen kötve 4 frt 80 kr. Az irodalmi (második) sorozatból. Szász Károly. A világirdalom eposzai. 11. kötet. Taine N. A. Az angol irodalom története. Ford. Csiky Gergely II. kötet. E sorozat ára díszesen kötve 3 frt 80 kr. A jog- és államtudományi (harmadik) szorozatból. Angol közgazdasági értekezések gyűjteménye. Ford. Földes Béla Egy kötet Teles. Taine H. A. A jelenkori Franciaország .. Toldy László. II. kötet. E sorozat ára disz! Mind a három sorozatnak (6 kötet) ára 1 li 8 lék . - ■_ - .Tagak a pártoló tagok által fizetendők. Ezentúl a vállalat illetményei utánvéttel nem küldetnek szét. Azért tisztelettel felkérjük a t. ez. pártoló tagokat, hogy évi dijukat f. évi november 30-áig az idecsatolt postai utalvány által bérmentve előre beküldeni szíveskedjenek. Egyúttal oly kérelemmel fordulunk minden pártoló taghoz, hogy hatáskörében oda törekedni szíveskedjenek, miszerint ezen vállalat pártoló minél több tj taggal szaporodjanak Ha minden pártoló tag egy új tagot is nyer a vállalat részére, már megbecsülhetően szolgálatot tesz annak felvirágzására. Aláírások a jelen ciklusra folyvást elfogadtatnak. Kedvezményi áron ez idén a következő, szintén e hó végén megjelenő munket bocsátjuk a t. ez. pártoló tagok rendelkezésére Beöthy Leo: „A társadalmi fejlődés kezdete.“ 2 kötetben. Angol diszkötésben. Kedvezményi ára 3 frt 80 kr. Továbbá: Trefort Ágoston : „Kissebb dolgozatok az irodalom, közgazdaság és politika köréből.“ Egy kötet. Angol diszkötésben. Kedvezményi ára 1 frt 80 kr. IT Az ..ilstökös*• 48-dik száma — mint mindig — igen érdekes tartalommal jelent meg. A czímlapon Felekyné Munkácsi Flóra arczképét hozza, rokonszenves sorok kíséretében. „Br. Kemény Gábor uralkodó eszméi“ most is igen elmések. A képek jók és mulattatók. E számban veszünk mutatványt (4 képpel) az „Üstökös“ naptárából. E függetlenségi irányú életlap előfizetési ára negyedévenként 2 frt. — A „Vasárnapi Újság** nov. 26-ki száma a következő tartalommal jelent meg: Felekiné Munkácsi Flóra. — Kassandra, Schiller költeménye Vargha Gyulától. — Éltető és Korlátó et Compt. — A diakovári székesegyház. Dr. Czobor Bélától. — Egy fedél alatt. Angol regény. Irta Payn Jakab. — Ügyes-bajosok Biczó Géza rajzához. — Egyveleg. A műcsarnok uj kiállitása. — Franczia bányamunkások zavargása. — A hittérítők Khinában. Négely Istvántól. — Irodalom és művészet. - Közintézetek és egyletek. — Mi újság? — Halálozások. — Szerkesztői mondanivaló. — Sakkjáték. — Heti naptár. — Képek: Felekiné Munkácsi Flóra — A műcsarnok kiállításából. „Fél a baba“ szobormű Zala Györgytől. — A diakovári széke,egy ház — Egy fedél alatt. — Ügyes-bajosok. Biczó Géza lajza. — Franczia munkások zavargása. — A „Vasárnapi Újság“ előfizetési ára negyedévre 2 frt. ~ Megjelent az „Önügyvéd“ harmadik kiadásának 14-dik füzete, irta Knorr Alajos, kiadja ifj. Nagel Ottó Budapesten, Nemzeti színház épületében. E füzetben a szerző ismerteti a felhívási kereseteket, nevezetesen kérkedés indokából, számadás iránt, a holtunk nyilvánítási eljárást és az elveszett okiratok megsemmisítése iránti eljárást, közli a közjegyzői okirat alapjáni eljárás szabályait, annak ttánna eltér a kiváltságot elnéző hitelintézetek ügyeiben követendő eljárások ismertetésére, nevezetesen közli a magyar földhitelintézet, az osztrák-magyar bank és kisbirtokosok országos földhitelintézete ügyeiben követendő eljárások szabályait; ezután értekezik a házassági váló perekről, különösen katholikus házassági ügyeiről, a protestánsok és vegyes házassági váló perekről és az izraeliták váló ügyeiről, végre megkezdi a kisebb peres ügyi eljárás szabályainak ismertetését és tárgyalja a községi bíráskodás körüli e járást. Ezen igen érdekes és tartalmas füzet ára 30 kr. Az első tűs ffzet, mint a munka első félkötete külön tűzre is kapható. Ára 3 frt. H Scheiber József könyvkereskedő irodalmi jelentése e hétről. Smiles „Kötelesség, jellemrajzok és példákba“, ára 3 frt. Arany „Toldi" 50 kr. „Toldi estje* 50 kr. — Collins „Két lélek útja“, regény, ára 2 frt. -- Szathmáry K. „Az emberi művelődés története“, 3. kötet, ára 10 frt. — Dugonics „Tárház“, vigjáték 5 szakaszban, ára 80 kr. — Lengyel „Gyakorlati kézikönyv a nomuhaszabászatban“, több ábrával. Ára 2 frt. — Barna,Kardos „Serdülők könyve.“ Mulattató és tanulságos olvasmányok. Ára 2 frt. — „Az ifjúság olcsó könyvtára“, jelesebb íróktól vett mutatványok. Egy füzet ára 20 kr. HÍREK. — A katona-ünnepély tárgyában a a múlt vasárnap bizottsági ülés tartatott, amikor Lestár Péter a bizottságnak bejelentő, hogy Horváth Béla hivatalos elfoglaltsága miatt az elnökséget el nem vállalhatja, helyette Szeless József lett elnöknek választva és Nagy Ferencz tanár pénztárnokká. Kimondatott hogy a jegyzők, Kovács Pál és Fekete József az ünnepély rendezését az elnökkel együttesen végezzék.