Kecskemét, 1884. január-június (12. évfolyam, 1-39. szám)
1884-02-14 / 13. szám
XIII. évfolyam. — 1884. 13. szám. Kecskemét, február 14. csütörtök. Előfizetési díj : Hirdetmények Helyben házhoz hordva, ii- és „Nyitbéri“ közlemények kr. TJTf \ T JT ¥Y vitányosan Félév. 1/ |i I V I# I A 11 |i I városi és bárósági 3 fit, Negyededre 50 kr. 9^^L 9 lg®* SR9 IH1 9lH I egyházi, egyleti,társulati stb. Egy szám ára G kr. 9 ' A ^9 ^F 9 ' M §885 9 9 I 9 hirdetmények minden egyes Előfizethetni , hl*- I \ ^ W ÁJP I \ A—f Ill. 1 hivatalban, valamint a hely- — ' bélyegdijbeli könyvkereskedésekben, minden beigtatás után 30 kr. Egyes példányok ugyanitt A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI PÁRT Kéziratok kaphatók. . .. .. r. r .. .. vissza nem adatnak. POLITIKAI ÉS KOZMUVELŐDESI KÖZLÖNYE. muM* Hal-piacz, Héjjas-féle ház. Plebánia-utcza 8-dik szám. MEGJELEN CSÜTÖRTÖKÖN ÉS VASÁRNAP. Antisemita mozgalmak a fővárosban. A „Függetlenség“ febr. 11-iki számában olvastuk, tehát e tekintetben a leghitelesebb forrásból tudjuk, hogy Budapesten, a Józsefvárosban az antisemita párt már megindította a képviselő-választási mozgalmakat . f. hó 10-én az antisemita érzelmű józsefvárosi választópolgárok gyűlést is tartottak e tárgyban, amely gyűlésen jelen voltak: Istóczy Győző és Vadnay Andor országgyűlési képviselők, Csatár Zsigmond a „híres népszónok“ (amint a „Függ.“’ őt nevezi), az öreg dr. Nendtvich Károly, az ifjú dr. Rácz Géza és Szemnecz Emil hírlapírók, akiket már mi is ismerünk. A gyűlés gyakorlati eredménye az lett, hogy egy 100-as bizottság alakíttatott a választások előkészítésére és majdan vezetésére. A dolognak ez a gyakorlati oldala bennünket nem érdekel, de érdekel az elméleti rész, érdekelnek az ott tett nyilatkozatok , érdekelnek pedig annyival inkább, mert azokat jelenlétével és hallgatag hozzájárulásával Vadnay Andor felsőkerületi képviselő úr is szentesítette. Márpedig ezek a nyilatkozatok nem egyeztethetők össze sem a függő párt elveivel, sem Vadnay Andornak azon ünnepélyes kijelentésével, amelyet megválasztatása alkalmával a Ladányi-ház udvarán ezerek füle hallatára tett és amely szerint ő a zsidó kérdést „békés úton, törvényes eszközökkel“ kívánja megoldani. Csatár Zsigmond, a „híres népszónok“ kijelentette ugyanis, hogy „neki az emanczipáczió nem kell semmi fajtájában.“ Tehát még abban sem, amelyben Vadnaynak kell, t. i. egyénenkénti, érdemszerinti megadásában. Csatár kívánja, hogy „minden zsidó, aki 1848. óta jött be az országba, záros határidő alatt kiutasíttassák.“ No már, hogy a zsidók kiutasítását miként képzeli „békés úton, törvényes eszközökkel“ keresztül vinni akár Vadnay Andor, akár Szemnecz Emil, aki Csatár után fölszólalva „védte pártját a forradalom vádja alól, hisz — úgymond — törvényes eszközökkel is győzhetünk.“ Törvényes eszközökkel! Hiszen a zsidók kikergetése már forradalmi, már törvényen kívüli állapot! Avagy lehet törvényes, békés állapotnak nevezni azt, amikor néhány 100 ezer ember, akiknek alkotmányos úton hozott, királyilag szentesített s az egész nemzet becsülete által garantírozott törvényes szent jogai vannak arra, hogy e hazában „élhet és meghalhat“, nagyban és egészben ugyanazon jussal és ugyanazon kötelességekkel, mint bármely fia e hazának: ez a néhány 100 ezer ember egyszerre törvényen kívül helyeztetik, szentesített alkotmány, királyi szó és nemzeti becsület sutba dobásával minden jogaitól megfosztatik, az országból kikergettetik és a jogegyenlőség nagyobb dicsőségére proklamáltatik a jogtiprás elmélete ! Aki ezt törvényes állapotnak nevezi és békés úton megoldhatni hiszi, az vagy magát ámítja, vagy másokat akar ámítani. De az az egy bizonyos, hogy az ilyen antisemitizmussal a függ. párt kezet soha nem foghat, annak czéljait és embereit soha nem támogathatja. És váljék a szakadás köztünk és a függ. pártnak ezen antisemitizmushoz szító elemei közt minél mélyebbre, annál jobb a függ. párt jövőjére nézve. Ne ámítsák hát magukat (ha ugyan az önámitás nem szántszándékos) se Vadnay Andor, se a többiek azzal, hogy az ő „törvényes, békés“ antisemitizmusuk a valódi antisemitizmus. Dehogy az! A Csatár Zsigóé, meg az Istóczy Győzőé az, akiknek programjuk: „ki a zsidókkal Magyarországból“, — és ami ennek természetszerű függeléke, hogy „üsd a zsidót!“ Mert ha űzzük, akkor ütjük is. Antisemitizmus csak egyféle van : a fanatikus, a felforgató antisemitizmus, amelyet Istóczy és immár Csatár Zsigó képviselnek. Ez ellen az antisemitizmus ellen küzdött a helybeli függő párt tavaly deczemberben, és ez ellen fog küzdeni a országos függő párt most májusban. A függő párt nem akar jogot fosztani, hanem jogot reparálni, jogot egyenlősíteni. A zsidóság azon jogállása pedig, amelyet — nem a régibb törvények — hanem az emanczipáczionális törvény formulázott, még módosítást, kiegészítést, reparálást igényel politikai, egyházi, közgazdasági és társadalmi téren egyaránt. Ezt sürgette a „Kecskemét“ attól a percztől fogva, amikor az első czikket a zsidókérdésben 1882-ik évi 24-ik számában megírta; ennek a szükségnek tett eleget a helybeli 48-as kör s később az országos függ. párt akkor, amikor programm-pontozatait a zsidókérdésben megalkotta. És ez nem közeledés az antisemitizmus felé; ez távolodás attól. Mert amíg nem volt a függ. párt álláspontja a zsidókérdésben szorosan körülírva, addig vádolhatták őt antisemitikus irányzatokkal. Ma nem teheti azt többé senki. Ott vannak a programmpontok, amelyekben az van megírva, hogy a függő párt nem anti-semita, hanem ha úgy tetszik anti-antisemita; azaz: meg akarja oldani a zsidókérdést — nem úgy mint Csatár és Istóczy — a zsidók nélkül, hanem magukkal a zsidókkal. Álláspontja nem a létező jog tagadása, hanem a létező jogok egyenlősítése. Aki ezt tartja, az velünk, aki nem, az ellenünk. Hívják azt azután akár Vadnay Andornak, akár Héjjas Józsefnek. Ennyit akartunk és ennyit tartottunk szükségesnek elmondani a józsefvárosi gyűlés alkalmából és a 24-iki helybeli pártközgyűlés küszöbén. Szolgáljanak az itt mondottak részben feleletül a „Kecske Lapok“ 1. évi 4-ik számának „Pártjaink és az antisemitizmus“ czímű vezérczikkére is. POLITIKAI SZEMLE. BELFÖLD. A KÉPVISELŐHÁZ. A képviselőhöz hétfői ülésében ismét a régi megszokott unalom honolt s néhány jelentéktelen tárgy intéztetett el meglehetős gyorsan. Az elnök Cziráky gr. haláláról emlékezett meg, mire a bűntettesek kiadására nézve Brazíliával kötött szerződés tárgyalása következett, melynél Fenyvessy Ferencz és Irányi Dániel tettek módosításokat. Ezután a szegedi honvédtiszti lakház és laktanya építésére szükséges költségfedezet felemeléséről szóló törvényjavaslat következett, mely vita nélkül elfogadtatott. Majd a közös hadsereg katonai nevelő és tisztképző intézeteiben magyar állami alapítványokra elhelyezett magyar ifjakról szóló miniszteri jelentést vették elő. Tatay Kálmán többféle megjegyzést tett a katonaképzés és nevelés terén követendő irányelvekre nézve s szeretné, ha az ifjak a János főherczeg által hangoztatott humánus nevelésben részesíttetnének. A ház e jelentést tudomásul vette. KÜLFÖLD. AZ EGYPTOMI HÁBORÚ. Az egyptomi háború, mely oly elkeseredéssel folyik, sok borzalmat idézett elő már eddig is. Nem elég most már, hogy oly sok ember elhullott, hogy szegény Hicky pasa is odaveszett, mert helyenként az éhség is kezdi fölütögetni fejét, így Szinkatban, miután a lovakat, kutyákat és macskákat már mind megették, a fák leveleit és kérgeit rágják az emberek, csakhogy csillapítsák éhségüket és e szomorú helyzetben a szomszéd, úgynevezett „barátságos törzsek“ sem akarnak nekik segélyt nyújtani. Az angolok most Gordon tábornokot küldték Khartunba, kinek az álprófétával egyezséget kellene kötni. Azonban ettől sem várnak sokat, miután azt hiszik, hogy a málidi csakhamar kezébe keríti Khartumot s akkor Gordon tök is az ő fogságába jut, sőt az angol lapok kétkednek a sikerben még az ellenkező esetben is, mert nem hiszik, hogy a sikereitől felbuzdult álpróféta s a fanatizált, föltüzelt hadsereg alkudozásokba bocsátkoznának. A TONKINGI HÁBORÚ. A tonkingi ügyekről Harmand, a Párisba visszatért polgári kormányzó a Figaro egyik szerkesztője előtt nevezetes nyilatkozatot tett, melyben reményét fejezte ki, hogy minden jól fog végződni, mihelyt Baknisch el lesz foglalva. Elmondá, hogy a tonkingi nép jámbor, szorgalmas és békés, melyet könnyű lesz czivilizálni. A kereskedelem és ipar tekintetében, mint gazdag országot, Francziaország legjobb gyarmatinak tartja, mely a belefektetendő költségeket sokszorosan vissza fogja fizetni. A franczia csapatok egészségi állapotát a legkedvezőbbnek testi és ezt a jó éghajlatnak tulajdonítja. Általában véve az egész beszéd a felzúdult kedélyeket akarja lecsendesíteni azzal a kedvező biztatással, hogy minden a lehető legjobban fog végződni. Csakhogy e beszéd daczára is tény az, hogy a tonkingiak a szegény keresztény lakosokat ugyancsak aprítják ám . A PÁPA ENCZIKLIKÁJA. A római pápa terjedelmes encziklikát intézett a franczia főpapsághoz, melyben a franczia népet dicséri vallásosságáért, egyszersmind üdvözli őket buzgalmukért. A konkordátumról szólva, azt bölcs politika sugallatának tartja s hiszi, hogy az okok, melyek miatt annak idejében a konkordátum megköttetett, ma is elegendők annak fentartására. Végül pedig reméli, hogy az érdeklődés, melyet Francziaország irányában tanúsított „meg fogja szilárdítani az egység kapcsát, mely Francziaországot a szentszékkel összeköti s mely mindkét félre nézve mindenkor számos jelentékeny előny kútforrása volt . Ezek amaz encziklika nevezetesebb pontjai. Azonban, tekintve Francziaország jelenlegi egyházügyi politikáját, a pápa reménye aligha megy teljesedésbe, mert a régi idők s a maiak közt egy hosszú nagy elválasztó vonal áll, melyet nehéz úgy az egyik, mint a másik félnek átlépni. »■. v. SZÍNHÁZ. — Czeczil házassága. — Peleskei nótárius. — „Sohasem kell akarni a lehetetlent !“ Ez az ismert mondás jutott eszembe, a mikor a szinlapon „Czeczil házassága“ czimszerepét Bodrogi Lillának láttam kiosztva. És bár erősen bíztam Bodrogi Lina tehetségében, mégis féltem attól, hogy a szerep nehézségei alatt ha leroskadni nem is, de mindenesetre észrevehetőleg meg fog inogni ez a szépen fejlődő, nagy reményekre jogosító fiatal tehetség.