Kecskemét, 1884. július-december (12. évfolyam, 40-65. szám)
1884-07-06 / 40. szám
2 KECSKEMÉT, 40. SZÁM. 1884. Julius 6. mint 40 millió köbméterre tehető, — megtelnék velök olyan alagút, melynek átmetszete a szentgotthárdi tunnelnek felelne meg, hossza azonban az egyenlítőtől a sarkkörig, érne vagyis körülbelül 1000 mf. távolságra. E jégeső okozta mérséklet sülyedés elegendő leendett a Rajnának öt nap alatt Baselig elfolyó összes vizét megfagyasztani. E jégeső a fáknak nemcsak lombozatát verte le, de gallyait is, nemcsak a szalmafedeleket lukgatta ki, de a legerősebb háztetőket is. Ezrével volt található a jégréteg elolvadása után a mezei és házi nyúl, varjak, rigók, verebek, mind agyon verve, sőt Etampes mellett egy gyermeket találtak a jég alá temetve holtan, több mint száz seb okozta halálát. Ez óriási elemi csapás, mint mondjuk a maga következményeiben nem csekély befolyása volt annak a franczia forradalomnak előidézésére, mely Európa békéjét alapjában több évtizedre rendítette meg. Jelentékenyebbnek mondható ennél az a jégesés, mely 1834-iki máj. 27-én Oroszország mezőit csépelte le a Feketetengertől a Baltitengerig akkora területen, melyet 10 szélességi és 15 hosszúsági földrajzi fok elfoglal. Ez Európának ama vidékén 21,700[_j] mérföldet tesz ki és mégsem idézett elő eszmeharczot! Nagy jégesés volt az is, mely 1865. május 9-én Catelet környékét látogatta meg, a rétségre lehullott jégszemekben 600 km. hosszú és 2 km. széles rakást képeztek; e mennyiséget 600,000 köbméterre becsülték és olvadás 4 napon túl tartott. Cazortában 1829-ben a kilogramm súlyú jégdarabok háztetőket lagattak be, de ekkorák csak több jégszem összefagyásából keletkeznek. Amely jégesőt Munke 1822. június 6-ától említ Triesztben, annyira összetört egy 16 éves lányt, hogy pár nap múltán sebeibe belehalt. Amely jégesés 1860. augustus 27-én Lipcsében több mint 4-edfél millió frt kárt okozott, 70-180 gramm súlyú darabokban hullott alá és a melyeket belőlük Lange megmért 18 cm. kerület-vastagságúak voltak. Volt a 1787. augusztus 19-én Corno körül 300 grammos, Nögerath pedig 1822. május 7-én Bonn vidékén 420—475 gramm súlyú jéggömbök hullásáról tanúskodik. Szabó Ignácz tanár 1871. június 19-én Eger körül az ökölnyi nagyságú idomtalan jégdarabokat 280-300 gramm súlyúaknak mérte; ha azonban meggondoljuk, hogy Tessier a tyúktojás nagyságúakat csak 45 - 70 gramm nehezeknek találta s e szerint a 400 grammot meghaladóknak legalább is egy gyermekfej nagyságával kell vetekedniük, méltó zavarban lehetünk, mennyi hitel adható ama légi krónikásoknak, kik miképen Müllernél olvashatni túlcsigázott képzelődésekben elefánt-nagyságú jégszemeket is láttak. Leggyakoribb a jégesés a mérsékelt öv alatt és legritkább a sarkvidéken. Simpson mint rendkívüli dolgot mondja el, hogy 1839-ben a szélesség 68-ik foka alatt, a Boothia szorosban esővel kevert jeget látott hullani. A forró földövön bár hamarább megtörténik, de mégis esemény egy-egy jégesés, mely csakis hegyek közé szorult mérsékelt éghajlatú vidékeken történik meg. Humboldt délamerikai utazása közben, mely 1799-től 1803-ig tartott, csak két jégesésnek volt szemtanúja. Clapperton, Denham és Wainright meg Afrika belsejében láttak hasonló tüneményt, de már Alexandriában az 1873/4-iki tél 11 jégesőt hozott. A jégesőnek valódi színterét tehát a szélesség 30—60 fokai közt kereshetjük, — és mi e vidéknek majdnem középpontján lakunk, mert mint Bastendorf Károly őrnagy, a katonai geographiai fölvételi intézet aligazgatója múlt évben meghatározta, nagy templomunk tornya a fenti keleti hosszúság 37' 21' 306" alatt az éjszaki szélességnek 46° 54’ 398"-én fekszik. E borzasztóan szép természeti tünemény Európa nyugati részeiben inkább tavasszal jelentkezik, keleti felében ellenben, hová hazánk meg Oroszország közép és déli vidékei is tartoznak, inkább nyáron hull, mikor a hőség legnagyobb. Éjjel csak nagy ritkán van jégesés. Németországban évenként átlag 5-öt számítanak, Európa nyugati partjain ellenben 3-szor annyit is. A jégszemek alakja legtöbb esetben gömbölyű, de Utrecht környékén 1846. szeptember 9-én csaknem mind lencseidomnak hullottak 8—22 mm. átmérővel. Dr. H. Klein „Physische Geographie“ czímű munkája 409-513. lapjain a legbizarrabb alakulású 8 darab jégszemnek adja át metszetét rajzban. W. Zimmermann: „Erdball. I. Band II. Hälfte“ 265-ik lapján szinte mutat be szokatlan külsejű jégszemeket és azt mondja, hogy Berlinben rendkívül ritka tünemény a jégesés, pedig Brandenburg tartomány e tekintetben szomorú nevezetességre tett szert némely klimatológiai munkákban. Ennek magyarázatát megadja Dove. 1767-ben, úgymond, Berlinben egy előkelő idegen fordult meg, kit utóbb Nagy Frigyes po-S dalként hallgathatod Szivem dobbanását. Fogadd el angyalom, S neked nyílik szivem, S tied lesz virágja , Szivvirág, szerelem. Fogadd el angyalom, S leszek én csillagod, S szivem szerelmünktől, Mint egy csillag ragyog. Josz király Sansonciba hivatott és azt kérdezte tőle: „Mit beszélnek a fővárosban?“ „Felséged hadi készületeit tárgyalják.“ Berlin figyelmét más irányba terelendő, értesítést küldött a király mind a két berlini lap részére, hogy Potsdamban irtózatos jégesés volt, de minden cáfolatnak közzétételét megtiltotta. Az értesítések tök nagyságú jégdarabokról szóltak, melyek házakat zúztak be, sok embernek karját, lábát törték, a szekerek elé fogott szarvasmarhát lecsépelték stb. Mivel pedig a jelzett időben a legszebb idő uralkodott Potsdamban, bámulat és bosszankodás fogta el annak lakosait és mint egy ember keltek föl, ragadtak tollat és protestáltak e hírlapi kacsa ellen. Soha eddig össze nem verődött Berlin felé akkora postaszállítmány, mint ezúttal, mert Potsdam jóhírét megmenteni minden lélek kötelességének ismerte, de hasztalan, mert a cáfolatokat nem merték lenyomatni a szerkesztőségek. A király czélt ért, nem a háborúról beszélt a főváros, de mivel akkor még igaznak tartották a nyomatott betűt, átment e jégeső hite komoly munkákba is. Mint Dove tovább mondja, ehhez hasonlóan 1802. május hó 2-án Putzemischel (talán Pusztai Mihály) magyarországi faluban volt egy felsőbb rendeletre egy olyan jégeső, melynek szokatlan öreg szemei közt kivételkép egy akkora akkora találkozott, melynek széle, hossza egy méter, magassága pedig majd annyi volt, 8 ember fölemelni nem bírta, minélfogva 11 mázsa súlyúra becsülték. Azt hitték ezzel a közbeszéd irányára befolyást gyakorolni kívánó körök, hogy el van érve a nagyság netovábbja, pedig tévedtek, mert Tippa Sahib uralkodása alatt Seringapatam mellett Kelet-Indiában ázsiai tudósítások szerint egy akkora jégszem, vagy inkább tuskó esett, le, mint valami elefánt. Ha már nagyot akar az ember mondani, mit is gonirozza magát kicsinységekkel ? TARCZA. ABLAKODRA . . . Ablakodra szilnék, Ha volnék pacsirta, S dalolnék oly szépen, Hogy szived is sima; S ha bírni szeretnéd A dalos madárkát, Önként hozzád szólnék, S öröm van’ a rabság. Hogyha virág volnék Virágos kertedben: A többi virág közt Én nyílnék legszebben , És hogy kebledre tűzz, Engem leszakítnál : Boldogság volna úgy Kebleden a halál. Hogyha csillag volnék Fent a magas égen, mint az esti csillag, Ragyognék oly szépen : Lefutnék az égről, Lefutnék te érted, Mert fénynél, nagyságnál .Jobb’ szeretlek téged. Nem vagyok sem madár, Sem virág, csillag sem, S így mást nem adhatok : Csak szerető szivem. Fogadd el édesem, S leszek én madárkád, Sz—y Bea. HALOTTRABLÓ NÉGEREK. Cincinnati közelében egy néger család kis kunyhója porig leégett. Először azt hitték, hogy a tűz véletlen baleset folytán támadt s a kunyhók lakói is odaégtek. Hárman laktak a kunyhóban: Beverly Taylor 70 éves, neje 55 és fogadott leánya Jena 11 éves, mindnyájan fekete bőrűek. Amint a romokat átkutatták, semmi nyomuk sem volt. Világosnak átszőtt, hogy itt is bűntény történt, mégpedig, mint a nyomozás kiderítette, oly rettenetes, amily csak néger agyban fogamzhatott. A Marshal (bíró) miután pár napig a környéken hiába kutatott, arra a gondolatra jött, hogy Chinnatiban az orvosi egyetemen kérdezősködik, várjon ott a napokban nem adtak-e el bonczolásra hullákat? (Amerikában tudvalevőleg a nullákat vásárolják.) A doktor nemmel válaszolt e kérdésre, de másnap odaszent a bíróhoz, hogy igenis a kunyhó leégése éjjelén egy néger férfi és két nő hulláját vették meg. A bírónak megmutatták a hullákat, s ő rögtön felismerte ezekben az eltűnt személyeket. Mind a háromnak a feje be volt zúzva. A bíró csudálkozását fejezte ki, hogy az egyetemen meggyilkoltak hulláját megveszik, mire az orvos azt válaszolta, hogy az eladótól július 3-án minden önhittség nélkül elmondhatta Kecskemét városa, hogy az ország szeme felé volt fordulva. Várakozás teljes reménységgel volt felé fordulva. Most már elmondhatja azt is, hogy fényesen igazolta azt a várakozást, amelyet a haza jobbjai, a béke és igazi szabadság barátai hozzáfűztek. A július 3-iki pótválasztásnál nem arról volt már ugyanis szó, hogy egy kormánypárti sohasem kérdezik, honnan kerítették a hullákat Különben is fel lehet tenni, hogy e fejsebek a hullák kiásása vagy a szállítás alkalmával keletkezhettek. A bíró erre két gyanús négert, Ingalls Allent és Beim Johnsont elfogatott; ezek nemsokára be is vallották, hogy a bűntettet ők követték el. Allen Ingalls így adta elő a gyilkosságot: Bellis Johnson értesítette, hogy az orvosi egyetemen szükség van hullákra. — Igen, de honnan vesszük a friss hullát ? — kérdem én tőle. — Hát majd megöljük Taylorékat, azok nem tudják magukat védeni — mondá Behn vállat vonva. Ingalls e beszélgetés után felkereste az egyetem tanárait, s ígéretet tett, hogy ő kerít hullát. Az orvosok 15 dollárt ígértek minden hulláért, azonfelül levelet adtak neki egy Dixon nevű emberhez, akinek meghagyták, hogy szekerével várakozzon Ingallsra, ott ahol ő kívánni fogja. Allen és Behn egy üveg whiskyvel és fütykösökkel felfegyverkezve indultak a kunyhó felé. Útközben jókorákat hörpentettek az üvegből, hogy bátorságuk cserben ne hagyja őket. Mikor a kunyhóba beléptek, a két öreg a tűznél ült, a kis leány pedig valamit dolgozott. Behn szó nélkül agyba-főbe verte a leányt és az öreg négert fütykösével. Ezekkel csakhamar elkészültek, de az asszonynak szívós élete volt, ellentállt,úgy, hogy mint magát. Ingalls kifejezte: „elkerülhetetlen szükség“ volt őt megfojtani. Ezután a kunyhót felgyújtották. Ekkor a hullákat zsákba gyömöszölték s a közelben várakozó kocsihoz hurczolták. Az egyetemen a 45 dollárt a hullák átadásánál rögtön kifizették nekik. Azt lehet hinni, hogy a halottszerzés e módja Cincinnatiban s általában Ohio tartományban oly elterjedt dolog, mint pl. Párisban az angyalcsinálás. A JÚLIUS 3-IKI PÓTVÁLASZTÁS.