Kecskemét, 1884. július-december (12. évfolyam, 40-65. szám)
1884-07-06 / 40. szám
KECSKEMÉT, 40. SZÁM, 1884. Julius 6. 3 és egy függetlenségi párti, vagy két antisemita párti képviselővel több vagy kevesebb legyen-e a parlamentben, — mint akik a pártok számarányán már úgysem igen változtattak volna, — hanem arról volt szó, hogy a józanságnak, a mérsékletnek, az intelligencziának, amely nem szenvedélyek, de megfontolt hazafias érdekek után indul: sikerül-e vállvetve, párttekintet nélkül együttműködve, legyőzni a lelketlen izgatók és jött-ment kóbor apostolok által vad szenvedéllyé korbácsolt veszedelmes antisemita áramlatot, mely városunkban már közel egy év óta terrorizálja a társadalmat, tapossa sárba a tisztességet és teszi tönkre a város reputáczióját. Kiváló érdeket nyert továbbá ez a pótválasztás azért, mert első praecredenst képezett az országban arra nézve, hogy az antisemiták romboló fanatizmusa ellen párttekintet nélkül egy táborban van a helye a haza sorsát és a társadalom békéjét igazán szívükön hordó hazafias polgárság józan tömegének. És ezt a parancsoló szükségességet nemcsak megértették városunk szabadelvű és függetlenségi pártjai, de a július 3-iki pótválasztásnál együttműködve, fényesen ki is vívták a szabadság, egyenlőség, testvériség, az igazi 48-as eszmék magasztos diadalát. Az antisemitizmus mindkét kerületben megsemmisülve vonult el a csatatérről; huhogó baglyai szégyenteljesen vonultak vissza odúikba, ahonnan hisszük, hogy nem is fognak többé előbújni , legalább győztesen nem. El fogja őket örökre fedni legsajátabb elemük, a sötétség. A választási aktus előreláthatólag a város lakosságánk lázas érdekeltsége és a mérkőző pártok minden apparátusának mozgalomba hozatala mellett ment végbe, s mindvégig feszült várakozásban tartotta a kedélyeket. Az egyes pártok reggel 8 órakor zeneszóval és zászlók lobogtatásával jelöltjeiket obligát módon éltetve, vonultak föl a választási helyiségekbe; a fölső kerület a városházához, az alsókerület a Ladányi-házhoz. Legérdekesebb volt a felső-kerületi volt Mocsáry-párt felvonulása, amely a Népkörből egyetlen hatalmas zászló alatt, amelyen nem volt más fölirat, csak ,,1848.“ Elvonult a városházához zárt sorokban, csupa intelligens polgárokból álló impozáns tömegben, folytonosan Kossuth Lajost éltetve s a városházánál már jelenlevő szabadelvű párt által egetverő éljenekkel és hasonlólag „éljen Kossuth Lajos“ kiáltásokkal fogadva. A különben is csekély számmal megjelent Vadnaypártra láthatólag leverő benyomást gyakorolt a Mocsáry-párt ezen tüntető és a független pártállást ekképen külsőleg is kifejezésre juttatott bevonulása. Az alsó kerületben a kormánypárti intelligenczia hasonlólag zárt tömegben vonult a választási helyiségre s a Lipthay-párt által harsány éljenekkel és kitörő lelkesedéssel fogadtatott. A választási harc 7 pontban 9 órakor vette kezdetét, s a függetlenségi és szabadelvű pártok közös akciója daczára is, különösen a felsőkerületben rendkívül heves és az eredmény mindvégig fölötte kétes volt, mert az antisemiták érdekében a katholikus papok és barátok hallatlan erőfeszítéseket tettek. A növendék-papok és szerzetesek a vallási türelmesség és keresztyéni szeretet nagyobb dicsőségére kocsikon hordták be a szent kereszt segítségével fanatizált népet, hogy szavazzon a faj- és vallásgyűlölő, rend- és békebontó antisemitizmusra. Az antisemiták egyébként már előre megérezték, hogy rothad valami az ő Dániájukban, s a választás reggelén oly tartalmú plakátokkal faggatták tele a falakat, aminő desperátus kortes-eszközt már csak a tehetetlen dühében vergődő kétségbeesés sugallhat. Ez az ékes antisemita stylusban fogantatott választási dokumentum ugyanis így szól: „Polgártársak! A bukásának biztos tudatában eszét vesztett sakter-mameluk bérenczkompánia szüntelen azt ordítja még ma is, hogy Persay Ferencz úr, a mi kedves jelöltünk nem választó. Tudjátok meg polgártársak , hogy ez őrületes rágalom és buta hazugság. Aki még most is ezt ordítja, azelőtt ott van az út: tegye le a törvényes ezer forintot és reklamálja meg a választást, ha van hozzá bátorsága! Le a saktermameluk haddal! Éljen Persay Ferencz! A függ. antisemita párt 100-as vezérbizottsága.“ Amely párt ily eszközökkel küzd, az bukásának okát már önmagában hordja. És bukott is — érdeme szerint. Bukásában még csak szánalmat se keltve. Az alsó kerületben Persay bukását délben már biztosra lehetett venni. 2 órakor ugyanis Lipthay már 30 - 40 többséggel rendelkezett s többsége folyton emelkedett, úgy hogy a záróra leteltével 5 órakor a szavazás eredménye kihirdettetvén, a beadott 678 szavazatból Lipthay kapott 375, Persay 303 szavazatot. Lipthay tehát 72 szóval győzött s az antisemitizmus a barátok minden korteskedése daczára le volt teperve. Nem mulaszthatjuk el itt a legnagyobb elismeréssel szólni az alsó kerületi kormánypárt működéséről, amely a szövetségi paktumot amily őszinteséggel magáévá tette, annak ténylegesítését ép oly fényesen keresztül is vitte. A választási elnök átnyújtván Lipthaynak a mandátumot, s ez rövid, lelkes, talpraesett beszédben mondott köszönetet a választóknak, akik óriási lelkesedés és éljenzés között vonultak képviselőjükkel együtt a 48-as körbe. A felső kerületben ezalatt még egyre folyt az elkeseredett és kétes kimenetelű küzdelem. Vámos ugyan kezdettől fogva 9 -10 szavazattal mindig előnyben volt, s 12 többségre csak a záróra kihirdetésekor '/47-kor tudta fölvinni de elnök a záróra végét ‘/48-ra kitűzvén, ez alatt a várakozás- és izgalom teljes egy óra alatt reményen fölüli, vagyis 45 szónyi többségre szaporodott föl Vámos szavazatainak száma, úgy hogy 78-kor a választási elnök kihirdetvén a szavazás eredményét, a beadott 1101 szavazatból Vámos kapott 573, Vadnay 528 szavazatot, s igy Vámos Béla 45 szótöbbséggel a felső kerület országgyűlési képviselőjének leírhatatlan lelkesedés közben kikiáltatott. A legalábbis 5000 főnyi lelkes tömeg ezután a megválasztott képviselő lakására indult, hogy elhozza őt a mandátum átvétele végett a városházához. Leírhatatlan diadalmenet volt ez, aminől Kecskemét még csak egyszer látott: akkor, midőn Kada Eleket az alsó kerületben először választották meg képviselőnek. Vámos Béla választóinak ujjongó és diadalittas tömege élén megjelenvén a városházánál, itt az erkélyen Papp Sándor választási elnök rövid, meleg szavak kíséretében nyújtotta át neki a mandátumot, amelyet Vámos Béla átvevén, gyújtó hatású beszédet mondott a jelenvolt nép ezreihez, különösen kiemelve a függő párt hazafias elhatározását, amelylyel a 48-as zászló alatt sietett az igazi 48-as eszmék diadalának kivívására és ő most a mandátumra tett kézzel esküszik, hogy ezekhez az eszmékhez, a szabadság, jogegyenlőség, testvériség szent eszméihez hűtlen nem lesz soha. Az éljenzés oly vihara zúdult föl e szavakra, aminől a városháza vén falai alig hallottak. Innen a menet — a képviselővel élén — az Olvasókörbe vonult, s úgy itt, mint a Népkörben és 48-as körben egész éjjel ülték a lelkesült választók a diadal ünnepét. Küldöttségek jöttek-mentek egyik helyiségből a másikba s a függetlenségi és szabadelvű pártoknak a közös ellenség legyőzése fölötti ezen testvér-ünnepe a lelkesült szónoklatok egész özönét idézte föl. Gyújtó beszédeket tartottak az Olvasókörben, 48-as és Népkörben fölváltva Vámos Béla, Lipthay Pál, Szeless József, I Tassy Pál, Szabó Mihály, Kovács Pál stb. stb. s énekelték kölcsönösen „Kossuth Lajos azt szente.“ Az ünnep mámora ma már elmúlt. Jusson eszünke, hogy az antisemitizmus csak le van győzve, de nincs megtörve. Tehát a munka még nincs befejezve. VÁLASZTÁSI APRÓSÁGOK. Városunkban, a híres antisemita „góczpont“-ban (miként ezt a nemes várost Ónody Géza elnevezte,) történtek a következő kis epizódok, amelyek némi derűt hintenek a rendkívül elmérgesedett választási harczba. Abban a dűlőben, az úgynevezett „Körösi hegy“-en, ahol többek közt Kada Elek volt országgyűlési képviselő úr szőleje is fekszik, Varga uram volt a korlátlan hatalmú úr, mint alkotmányos úton megválasztott „szölöcsösz.“ Hogy hogy nem, a választók lajstromának legutóbbi összeírásánál kiderült — ami fölött az érdemes szölöcsösz csudálkozott legjobban, — hogy biziyelme kifizetgette apránként a kellő időben az ő adócskáját és most ő is „tisztelt választópolgár.“ Ki is küldötte hozzá a központi választmány annak rendje és módja szerint a szavazásra jogosító cédulát. Szörnyen megvolt erre akadva Varga uram, hogy hát kire „szavalljon“ ő most voltaképen? Miután pedig a maga csősz eszétől eredménytelenül kért ebben a fontos dologban tanácsot, hát Kada Elek úrhoz fordult, mint aki már annyira ösmeri a „haza ügyeit“, hogy Varga uram se jobban a körösi hegy barázdáit. Kada Elek adott is neki tanácsot és pedig azt, hogy „ne szavazzon kend se ide se oda; mert akárhova szavaz kend, csak ellenségeket csinál magának és könnyen kicseppenhet a csészségböl.“ „Biz’igaza van tensuramnak — bólingatott Varga uram, — nem is szavallok hát én sehova.“ De mi történik. Az élelmes antisemita kortesek kibolházták, hogy a körösi hegyen van még egy szavazó, aki nincs megnyerve az igaz ügynek. Nosza rajta mentek és be is hozták a választás napján, június 18-án. Rettentő nagy Vadnay-féle vörös toll ágaskodik Varga uram kalapja mellett, amikor a választási helyiségben, a városháza udvarán véletlenül összetalálkoztak Kada Elekkel. — No hát nem fogadott szót kend — támad rá Kada. Majd meglátja, hogy megbánja Kend. — Engedelmet instállok tenisuram, ha kitűztem is ezt a vörös tollat, azért nem szavallok ám én sehova se. — felelt furfanggal a paraszt. Kada Elek persze nem hitt neki hanem, hogy megtréfálja, megsúgta a gazdasági tanácsosnak, hogy tréfából ijesszen rá Varga uramra. A tanácsnok úr félre is inti az érdemes szőlőcsőszt és ráförmed, hogy igy meg amúgy, ha Vámosra, a kormánypárt jelöltjére nem szavaz, hát kiteszi a szűrét a csőszségből. De ezt már Varga uram is megsokalta és választópolgári önérzettel ekkép felelt: „Csőszség ide csészség oda, — első a szív és haza!“ Es — le is szavazott hűségesen, amint a szív és haza parancsolta Vadnayra. De bezzeg lett belőle nagy baj! Amint választás után néhány nappal találkozik a szőlők közt Boross urammal, a kormánypárti szőlősgazdák egyikével, hát Boross uram azonnal imigyen kezdi a mosdatást: — Hallja kend, amiért Vadnayra mert kend szavazni, elsején ugyan hiába jön a csőszbérért ,én tőlem ugyan nem kap többé egy fél fityinget sem. Alig ütött szeget a fejébe az érdemes szölöcsösznek Boross uram, egynéhány pasztával odább találkozik egy másik szőlős gazdával, Sörös urammal, a Vadnay-párt egyik oszlopával. Ez meg ekként ijeszt rá a szerencsétlen Vargára : — Hallja Kend, ha a pótválasztásnál is nem Vadnayra szavaz kend, elsején ugyan koppan a szeme a csészbértől; az én házamhoz többé be ne merje tenni a lábát. — No édes eszem, most tégy ki magadért, — elmélkedett Varga úr magában. — Most mitévő legyek már? Hát mikor legjobban töprenkedik, töprenkedésében a Kada-féle szőlő felé tengeredik el. Épen odakint találja Kada Eleket. — No te insuram, most tanácsoljon már, most segítsen ki a bajból, a holta napjáig is áldom a lába porát. — És elbeszélte nagy baját. — Megmondtam kendnek ugye? Nem fogadta el a tanácsomat. No hát adok még egyet. Ha ezt sem fogadja meg, ám lássa, mi lesz a következése. — Az isten is megáldja, — dehogy nem fogadom. — Hát lássa kend, az első szavazásnál már szavazott Vadnayra s ezzel kielégítette a Vadnaypártot; szavazzon a második szavazásnál Vámosra s igy ki lesz elégítve mind a két párt. Vállai közé rántotta a fejét erre Varga uram s kezdett motorkázni fejében a jó tanács. És Varga uram meg is fogadta a jó tanácsot. Csakugyan leszavazott jul. 3 án „a szív és a haza“ ellenére — Vámosra. Ezt pedig onnan tudta meg Kada Elek, hogy úgy 9 óra tájban este betekintvén az Olvasókörbe, látja, hogy czigáróval az agyaran Varga uram a czigányok előtt ugyancsak rakja ott deli tagmozdulatokkal a Kállai-kettőst. Vállára üt Kada Elek és megszólítja : — Hát rend itt van ? — Itt uram, mert hát vannak körülményük felett Varga úr és rakta tovább büszkén a ropogóst. * A másik kis epizód, amit elmondani akarok, nem ilyen ártatlan természetű, de annál jellemzőbb. Beállít egyik napon az első választás után a függő párt egyik előkelő pártemberéhez annak híres számadó juhásza Jancsi, aki a legnagyobb tekintély a maga határában s rendesen ő szokta bekommandórozni szavazásra az őragonjában levő pusztai vá