Kecskemét, 1885. július-december (14. [13.] évfolyam, 27-52. szám)
1885-10-18 / 42. szám
XIV. évfolyam. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva, vidékre postán küldve: Egész évre - - - - 5 írt 8 kr. Félévre...........................2 írt 50 kr. Negyedévre - - - - 1 frt 25 kr. Egy szám ára - - - - - 10 kr. Előfizethetni a lapra a kiadóhivatalban, valamint a helybeli könyvkereskedésekben. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. Kéziratok vissza nem adatnak. Szerkesztői iroda, 42. szám. Kecskemét, 1885. október 18. Vill. tized, halasi-nagy-utcza 29. szám.KECSKEMÉT A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT POLITIKAI ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI KÖZLÖNYE, S A MINDSZENT-SZEGVÁR-VIDÉKI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT ÉRTESÍTŐJE. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Hirdetmények és „Nyílttéri“ közleményei jutányosan számíttatnak. Hivatalos: u. m. városi és bírósági 3 frt, egyházi egyleti, társulati stb. hirdetmények minden egyes beigtatása 2 frt. Bélyegdij minden beigtatás után 30 kv. Előfizetési és hirdetési díjak fizetendők a kiadóhivatalnál Kecskeméten. Kiadóhivatal: VIII. tized, halasi-nagy-utcza 29. szám. Egyesüljünk! Szervezkedjünk! Az orsz. függetlenségi párt szervezkedésre Isivé felszólítása megjelent. Mi mint a magyar alföld egy jó nagy részének egyetlen függetlensége, orgánuma, elérkezettnek látjuk az alkalmat, néhány szót intézni közeli és távoli elvbarátainkhoz. Nem fájó sebeket föltépni, nem szemrehányást tenni akarunk mi. Ami megtörtént a múltban, legyen az eltemetve méhében s csak a tanulság maradjon meg belőle számunkra : emlékeztetni a haza iránti kötelességeinkre. Mi — a függetlenségi párt — volnánk az egyedüli nemzeti ellenzék, melynek programmja, hazánk függetlensége, egykorú a majdnem ezer éves múlttal. Hazánk közjoga, a történelem tanúságai, a közelmúlt s a jelen sanyarú viszonyai, az érdeklődés, melyet a nyugati művelt nemzetek irányunkban tanúsítanak, mind, mind mellettünk szólanak. Van tiszta, határozott programmunk, van egy közös elvünk,amelynél szebbet, fenségesebbet az istenség sem tudna teremteni: — függetlenné tenni az édes hazát. S a midőn kezeinkben vannak mindezen eszközök, a midőn kötelességünk volna velük terjeszteni a fényt, ápolni az önzetlen hazaszeretet kultuszát, vállvetve működni a boldogságáért, — akkor támasztjuk fel a régi átkot, az ősi viszályt s megtoldjuk a történelem lapjait a nemzeti bűnnel. A függetlenségi párt, úgy itt, mint több szomszédos kerületben egy társadalmi kérdés a zsidódókérdés miatt, ketté vált s ma szétzüllő félben van. Mi — mégegyszer kinyilvánítjuk — nem akarunk hegyedő sebeket föltépni, a szenvedélyek viharát újra felidézni, de ma indulatokból menten, higgadtan gondolva meg a történteket, el nem nyomhatunk egy önkénytelen feltörő fájdalmas sóhajt. Nem kérdjük, nem kutatjuk, ki a hibás, de azt tudjuk, hogy a viszály nem személyeknek, a haza ügyének árt. Egy egyszerű társadalmi kérdés miatt szedni le egymásról ugyanazon párt tagjainak, kiket közös politikai elvek lelkesítenek, a becsület, a mi szomorú viszonyaink között haza elleni bűn, De szükség se volt az elszakadásra, mert hiszen a függetlenségi és 48-as párt eléggé kifejtette álláspontját s nyilvánossá tette programmját a zsidókérdésben; annál többet a törvényre támaszkodó egy antiszemita se követelhet. Csakhogy az antiszemita párt magát erővel a zsidóról akarja elnevezni, neki első: a zsidó kódos; minden más kérdés, — tehát a haza függetlensége is, — előtte nem annyira fontos, neki az csak mellékes dolog. — Ellenben nálunk a zsidókérdés csak 2-ed rangú társadalmi kérdés, mit a párt megoldani szintén feladatául tűzött ki, — de első kérdés és mindenek felett való czélunk: a haza függetlenítése. Erről neveztük el magunkat és erre törekszünk, e fölé más kérdést soha nem helyezünk. Ez a két párt közt a különbség. Gondolják meg minden oldalról, hogy ma ismét olyanok a külpolitikai viszonyok, mint voltak 78- ban a bosnyák háború előtt, gondolják meg, hogy a függetlenségi pártnak egész erejére, törhetetlen szívós összetartásra van szükség, ha csupán csak az erkölcsi siker reményével akar is kilépni a kormány ellen. Ilyenkor veszekedni egy társadalmi, tehát másodrangú kérdés miatt, ilyenkor becsmérelni egymást, — ennél gonoszabb fegyvert a függetlenségi párt ellen még a kormány sem tudna kitalálni. Azok, akik kiválva a régi függetlenségi pártból, egy új pártot, az u. n. „fügetlenségi antiszemita pártot“ alakították, azt hiszszük, nem azzal a czéllal váltak el tőlünk, hogy tönkretegyék, aláássák pártunkat. Szenvedélyektől menten, higgadtan nézhetnek most már körül, s ha ezt teszik, ítéljék meg, várjon mi haszon háramlást a hazára működésükből? A fügetlenségi párt ma vagy tíz-tizenkét taggal kevesebb az országgyűlésben, mint volt a 81-iki válsztások után, s a választókerületeket tekintve, úgy itt nálunk, mint több szomszédos kerületben kettészakadva, a kormánypárt malmának vizét szaporítja s működését könynyiti mpg-Hát ez volt a czél, melyet elérni akartak, érdemes volt ezért különválni s egymást becsmérelni ? Nem! ez czéljuk bizonyára nem volt! de épen azért beláthatják, hogy tévedtek számításukban s megítélhetik, hová vezet, ha tovább is különválva fognak működni Nekünk, mint személyeknek várni valónk tőlük nincs, de van a hazának, mely minden fiától áldozatot követel! Helyezzék hát sziveikben a fajgyűlöletet a 2-ik helyre, tegyék elsőnek a hazaszeretetei s térjenek vissza a régi zászlóhoz! nem oly viszonyok közt élünk ma, hogy másodrangú kérdések fölött minden mást háttérbe szorító vitát folytat- és „Gaszon“ mégsem mozdul meg ágyának biborbársony függönyei mögött. A puha párna fölött, melyen a fiatal isten olympiai ittasságát kialussza, még sötét homály lebeg. Lassan, egyhangúan ketyeg a drága óra a fekete márvány szekrényen, egy életunt éjji lámpa, amely nehéz ezüst lánczokon függ alá a szoba közepéről, halvány rózsaszínű fényt terjeszt maga körül. Az ablakok fénymentesen vannak elzárva. Egyszerre ezen költői némaságot egy prózai ásítás töri meg. Gaszton háromszor-négyszer kényelmetlenül idestova veti magát fekhelyén, végre meghúzza a csengetyűt. Ferencz — a szolga — tiszteletteljesen lép a szoba küszöbére. „Hány óra ?“ kérdi Gaszton még mindig körülvéve a sötét ágyvédők által. Az inas megnevezi az időt és siet urának intésére egy csekély adag fénysugárt a szobába bocsájtani. Azután eloltja az éjjilámpát és kikéri magának a parancsokat roslettjét illetőleg. Gaszton rendeletet az időjáráshoz alkalmazkodnak. Tiszta, felhőtlen égnél külső alakja másként stylizáltatik, mint borult, ködös vagy esős időben. Gaszton mindenkor bizonyos genialis tarkaságot kedvel. pld. különösen tetszik magának sárgásbarna kabátban, fekete fehéren csíkozott mellényben és hússzínti nadrágban. Ehhez járul még a nyakkendők, keztyűk, ingek megválasztása. Ferencz az inas kitűnő ízlése és segédkezése folytán Gaszton toilettjével egy óra eltelte után elkészül. Mindenekelőtt Gaszton megborotválkozik. Ő maga gondoskodik erről, először azért, mivel a borbélyok keze iránt bizonyos kimondhatatlan utálattal viseltetik ; másodszor, mert a szépitési módnak eme jelenete neki bizonyos asthetikai örömöket biztosit. Ha ezzel elkészült, úgy arczát három-négy folyadékkal keni be és végre berizsporozza. Ezen műtét után Ferencz közeledik, hogy urát megfésülje. Gyakorlott keze Gaston ritka hajfürtéit oly művészileg tudja rendbe hozni, hogy a természet hiányait alig vagyunk képesek felfedezni. Felsüti ama csábító hajfürtöket, melyeket „moille Fifme“ oly igézőnek talál. A balzsamok egész illatárja, mit Ferencz fejére ken, édes visszaemlékezést kelt szivünkben Schivas rózsaligetei és Nizza ibolya mezeiről. Mialatt Gaszton felöltözködik, Ferencz sürög-foroghatnánk. A főczél a haza függetlensége, ez követeli tőlük, hogy ne folytassák csupán a meddő, a haszontalan s az elvre nézve csak káros küzdelmet. Mi állunk, ahol állottunk a múltban, vagyunk egyszerű napszámosai a haza boldog jövendőjének, zászlónk a régi mocsoktalan ! nem kell pirulni, ha visszatérni akarnak. Szólunk hozzájuk, mint hazafiak, kik féltjük egyetlen félteni valónkat, kincsünket, a régi elvet. Gondolják meg, hová vezet a mai állapot; gondolják meg, mi lesz az ősöktől örökölt, vérrel szerzet földből, ha még a függetlenségi párt is szétzüllik; gondolják meg, hogy ez alkalmat, az országos szervezkedést csak sok s talán már késő idő múlva fogják megtalálni s ha folyton és egyre kevesbedünk,a jövendő nemzedék előtt őket terheli a felelősség! Ha hozzánk csatlakoznak, mi szives testvéri érzelemmel szorítjuk meg a békülő jobbot s nem emlékeztetünk senkit az okozott keserűségekre. Egy istent imádunk, egy hitet vallunk, egy zászlót követtünk a múltban, egyet kövessünk a jövőben is s aztán jöhet ellenünk akár maga az ördög, visszaverjük a támadást! Azért: egyesüljünk, tömörüljünk, szervezkedjünk! TAMÁS JULISKA EMLÉKKÖNYVÉBE. Mindaddig mig boldog leszesz, Mig egy szív hű lesz hozzád: Legyek általad feledve Én, az egyik jó barát. De ha keserű csalódás járja át a szivedet, Gondolj reám s én akkoron Letörlöm könyeidet. M. A. PÁRISI LEVELEK. — ECKSTEIN ERNŐ UTÁN. VIII. A „Petite-Crevée-k“. Minden nemzetnek vannak oly sajátságos kifejezései, melyet más nyelvre képtelenek vagyunk lefordítani, ilyen a franczia „Petite - Crevée“ kifejezés. A szó szoros értelmében a Gros-Crevéenek ellentéte ama nagyhatú phlegmatikusoknak, kiknek örökké érvényes alakjait a St.-Galleni apátban ismerhetjük fel. Nem állíthatjuk ugyan, hogy ez elnevezés szerencsésen volna megválasztva, de fenntartjuk, miután magyar kifejezés nem meríthetné ki teljesen fogalmát. A mi „piperkőcünk“ sokkal ártalmatlanabb személyiség, még kevésbé illik rá a „járdataposó“ elnevezés. Csavargó, naplopó, sőt a kellő hangnyomattal kiejtett „kölyök“ szó, csak részben födi a fogalmát. A nyájas olvasó eme lények erkölcsi életét legkönnyebben úgy ismerheti meg, ha minden theóriát félredobva, bátran nyúl azok praktikus életébe. Figyeljünk meg egy Petite-Crevéec napi teendői között. Reggeli 10 az óra . . . Évszak, hónap az mellékes. A Petite-Crevéek egyes alakjai még a rekkenő nyári évadban is félelmessé teszik egész Párist; állami átalakulások ép oly kevés befolyással vannak reá, mint a kis kereskedőkre és magányzókra és a 19-ik század sok más hallhatatlan személyiségére, kik a polgári királyság alatt ép oly dicsőségesen virágzottak, mint a császárság és köztársaság idejében. — 10 óra zésére még ürügyet sem találni. S mert a nyers igazat leplezetlen őszinteséggel megmondani nem akarta, nem is merészelte: tehát legczélszerűbbnek tartá a hallgatást. Ha a költségvetés gyászos részleteit tekintjük, kitűnik, hogy a kiadás 344 millió 651 ezer frtra, a bevétel pedig 329 millió 790 ezer frtra van előirányozva, így hiány mutatkozik: 14 millió 861 ezer forint.- De a deficit nem ennyi lesz, mert mint ezelőtt, úgy most is a kormány valóságos szédelgést, ámítást követ el a költségvetés előirányzatánál és a deficit bevallásánál. Ez kitűnik, ha az előző évi költségvetéseket átnézzük. A deficit most 3 millióval többre irányoztatik elő, mint előirányozva lett a folyó évre. Tehát maga a kormány hallgatólag kénytelen bevallani, hogy a pénzügyi helyzet a múlt évihez képest 3 millióval rosszabbá lett. Pedig a múlt évi is átkozott rész volt. A deficit tényleg 41 millióra emelkedett, tehát a költség előirányzatot közel 8 millióval haladta meg. Tehát a múlt évben előterjesztett költségvetés is a pénzügyi helyura körül. ’Vili felé urának egy nehéz ezüst tállán levelecskét hoz, a mely igy hangzik : „Kedves kis kövér kutyácskám ! * Mily nagyszerű volt tegnap Lénárdot asszonyságnál. Kár, hogy az én kis kutyuskám nem volt jelen. A pezsgő-palaczkok úgy durrogtak, mint a poroszok csúnya ágyúi. Kicsiny Lujzád nem takarta be száját kezével, mert legkevesebb három palaczkkal ivott. Ugyebár csúnya Bíbicbe vagyok ? Egész éjszaka hánykolódtam ágyamon és szivem úgy kopogott: bum, bum ! Oh kövér kutyuskám, oly erős vágyam van heringsaláta után. Fifme és a jó Alfréd 11 Va órakor hozzám jönnek, volnál oly kegyes néhány pástétomot, egy hordócska kaviárt s egy kosár silleryt küldeni. Magad is eljöhetnél. Ugyebár megteszed édesem? Maradok szerető Lujzád.“ Gaston ezen gyöngéd írást ama indiferent mosolylyal olvassa, melyek kiélt arczának oly kimondhatatlan ostoba kifejezést kölcsönöznek. Megindulás nélkül köti meg nyakkendőjének csokrát. 10 perczczel utánna az inas egy másik levelet nyújt át a következő tartalommal : Tisztelt Uram-bátyám ! Még egyszer vagyok oly bátor Önt arra fölkérni, segítsen ki nyomoromból, hisz Ön legközelebbi rokonom. Nagyon jól tudja, hogy sanyarú helyzetemnek nem én vagyok oka. Három ízben fordultam Önhöz, de mindig elutasított. Nem napról-napra gyöngébb lesz és én még mindig szembajban szenvedek, alig tudok valamit keresni. Holnap a házbért kellene megfizetnem, de zsebemben egy sous sincsen. A háziúr azzal fenyeget, hogy kilök az utczára. Kölcsönözzön 200 frankot és én meg vagyok mentve. Maradok szerencsétlen unokaöcscse Henri Predier,“ Gaszton emez iratot heringkedvelő barátnőjének levele mellé teszi, s orrára helyezi csiptetőjét „Francois“, kiálltja gyönge orrhangon. — Uram . .. — Itt van 20 drb Lajos arany. Küld el Jeant Chevethhez s gondoskodjál egy hordócska kaviárról, egy lúdmájpástétomról, 4 drb tengeri rákról és 15 * Egy a „d e m i - m o n d“ -nál igen használt megszólítás. POLITIKAI SZEMLE. A költségvetés. A delegáczionális szünetek előtt a képviselőim okt. 15-én tartotta utolsó ülését. Ezen ülésen Tisza Kálmán miniszterelnök benyújtotta az 1884-ik évre szóló zárszámadásokat, Szapáry Gyula gróf pénzügyminiszter pedig beterjesztette az 1886-ik évre szóló költségvetési előirányzatot. A pénzügyminiszter az ország pénzügyi helyzetének szomorú állapotát nem titkolhatván, a kormány gazdálkodásának s a rész budgetnek mentségére egy árva szót is kárnak tartott vesztegetni, a miért nem szólt semmit, csak letette a ház asztalára a deficitet. A kormány nem volt képes botrányos rosszaság!! költségvetési javaslatának védelmére valamit felhozni. Nem volt is* «uvgögK * adrcz a c^umwhi paiT;vtt£y1~ hclj'/sut cRcpiczet vázolása tekintetében szédelgés volt, — igy szédeg és a mostani is.* Pedig hát Tisza Kálmán ezelőtt tiz évvel a pénzügyi helyzet tisztázása végett akasztotta szegre elveit, s a magyar pénzügyeket rendezni ígérte. Látjuk, hogy csak az ígéretnél maradt, — csak beszélte, hogy rendezi, e czimen aztán emelhette az adókat. Most már megtörtént az adóemelés, a temérdek kölcsönfelvétel, az állami javak eltékozlása, és a helyzet mai napig nincs rendezve, tisztázva. Az ország naponként jobban közeledik a bukás felé, a nép mindjobban rongyosodik, de azért Tisza él és uralkodik s pártja lelkiismeretlenül a koncertet tovább is támogatja. A Franczia választások kellemetlen meglepetéseket hoztak a köztársaságra nézve. A publikánus párt jelöltjei tömegesen buktak el s a monarchisták befolyása emelkedett túlsúlyra a választó kerületekben. Ez a csapás a köztársaságra nézve nem épen váratlan , mert a köztársaság az utóbbi időkben erős megpróbáltatásnak volt kitéve , a viszonyok hátrányos alakulásai egyre rongálólag hatottak a köztársasági államforma erejére. De mindenesetre nagy befolyással volt a tajtromos szavazás a választások rész kimenetelére. A lajtromos szavazás egy erőszakoskodó kormány kezében mindenek felett nagy hatalom lett volna , de a nagy becsületérzésű Brisson kormányelnök nem engedte a rendelkezésre álló nagy hatalmat és korteskodást a választók befolyásolására felhasználni, amíg a köztársaság ellenségei minden képzelhető eszközt felhasználtak diadaluk kicsikarására. A választások által okozott meglepetésből immár felocsúdni kezdenek a republikánusok s vezérférfiaik még egyrészt bizalmukat fejezik ki végleges győzelmüket illetőleg, másrészt összetartásra buzdítják a köztársaság minden hívét, a monarchisták részéről fenyegető veszélylyel szemben. Brisson miniszterelnök választóihoz levelet intézett, amelyben ezeket mondja: „Az október 4-ei fájdalmas csalódás hogyan rendíthetné meg a köztársaság iránt a bizalmat? A szűkebb választások után, melyekre nézve majdnem mindenütt megegyezés jött létre, a republikánusok a kamarában több mint 150 szavazattal többségben lesznek, tehát nagyobb többség fölött fognak rendelkezni, mint rendesen az uralkodó pártok parlamenti országokban. A republikánusok továbbá túlnyomó többséggel Uii'nnUi, Baenetuéban 5 vági’Ota övék a káztársasság elnöksége mert övék lévén mind a két házban a többség, a legfelső államhivatal sem sikolhatik ki kezükből. A köztársaság tehát szuverén ura marad úgy a végrehajtó hatalomnak, mint a törvényhozó többségnek. Ez a három hatalom szilárdan össze fog tartani abban az elhatározásban, hogy a köztársasági alkotmányt a monarchikus és klerikális reakció minden támadásától megóvja. Már nehezebb időket is éltünk. Kisebbségben voltunk az egyik kamarában és ellenünk volt a kormány, mégis legyőztük e veszélyeket összetartásunk és egyetértésünk segélyével. Azért az a miniszetérium, amelynek elnöke vagyok, soha sem szűnt meg egyetértésre inteni. Hasonló magatartás csekélyebb nehézségekkel szemben ugyanazt a sikert fogja elérni. A pótválasztásokkal szemben már is egyesülnek az összes köztársasági erők, a kamarában is szükséges lesz az egyesülés. A választók megtalálták a szabályt, mely minket oküveg Syllerről s azután küld el Lujza kisasszonyhoz... de rögtön Ferencz eltávozik. — „Ostoba ficzkó az én kedves unokaöcsém,“ — mormogja Gaszton mialatt piros keztyüit begombolja, — „azt hiszi, mikép pénzem arra való, hogy vele adósságait tisztázzam. Petit farceur, ce eher Henri!“ A „Gerolsteini nagyherczegnőből“ egy dallamot dúdolva lesiet a szőnyegekkel borított lépcsőkön. Figyeljük meg Gaston külsejét egy kicsit közelebbről. A ház kapuja előtt megáll s igy a legjobb alkalom kínálkozik, hogy megszemlélhessük. Alacsony gondosan kefélt cylinder födi a semmitmondó fejet. Arcza fakó, bárgyú. Gondosan ápolt s hegyesre pödört bajusza 45 fok elhajlás alatt mereng a semmiségbe. Szakálla folytonosan a félről magas gallérhoz dörzsölődik. Kötőtűnyi vékony sétapalctája mint szélmalom forog jól ápolt ujjai között. Középnagyságú alakja, büszke magatartása daczára bizonyos lankadtságot mutat. Lábai folyton összeeső félben vannak. Az egész alakon a kiéltségnek s bággyadtságnak színezete uralkodik. Daczára annak, hogy Gaszton még alig 25 éves, úgy néz ki, mintha már négy évtized sulyosodna vállaira. Egy ideig habozva áll meg az utczán. Végtére meggondolja magát s lassú léptekkel megy a Boulevards felé, itt egy kirakatot bámulva, ott egy pillantást vetve valamely tova robogó hintó után. Azután órájára tekint s a megelégedés bizonyos nemével tér egy mellékutczába. Lolott kisasszony a Notre-Dame-de-Lorette utczában egy elegáns lakással bir. Gasztont a legbájosabb mosolylyal fogadja, ki lovagiasan meghajtva magát, csókot nyom a szép fehér kacsára. A csipkés reggeli pongyola oly kedvesen áll testén, a pirosító oly művésziesen van arczára kenve, hogy a 33 viharos nyár nyomait, mit túlélt, csak górcsővel vagyunk képesek felfedezni. A pamlagon a jó „Alfréd“ ül, mellette egy selyem zsölyeszéken nyújtózkodik „Fi - fine nagysám“; az étkek már fel vannak terítve. — „Tti, a kis ölebecske hangos ugatással futkos a termekben.. . ki nem állhatja Gasztont, — az ostoba állat! — Fi done! fogsz-e hallgatni! kiáltja a hölgy a felindulás háromszor vonalzott „cis“ hangján . .. Va-