Kecskemét, 1886. július-december (15. [14.] évfolyam, 27-52. szám)
1886-09-12 / 37. szám
XV. évfolyam. 37. szám Kecskemét, 1886. szeptemberüké. Előfizetési (kj. és „Nyílttéri“ közlemények jutányosan számíttatnak. Hivatalos: u. m. városi és bírósági 3 frt, egyházi, egyleti, társulati stb. hirdetmények minden egyes beigtatása 2 frt. Bélyegdij minden beigtatás után 30 kr. Negyedévre Egy szám helyben házhoz hordva, vidékre postán küldve: Egész évre - 5 frt 1 kr. Félévre - - 2 frt 50 kr. - 1 frt 25 kr. ára 10 kr. Előfizethetni a lapra a kiadóhivatalban, valamint a helybeli könyvkereskedésekben. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. Kéziratok vissza nem adatnak. Szerkesztői iroda: VIII. tized, halasi-nagy-utcza 29. szám. A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT POLITIKAI ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI KÖZLÖNYE, S A MINDSZENT-SZEGVÁR-VIDÉKI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT ÉRTESÍTŐJE. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Hirdetmények Előfizetési és hirdetési dijak fizetendők a kiadóhivatalnál Kecskeméten. Kiadóhivatal: VIII. tized, halasi-nagy-utcza 29. szám, 1 902.o. Iskoláink. Egy ks tanév kezdetét jelzi a mozgalmas városi élet mindenütt a hazában. A múzsafiak megválnak a szülőktől, s ki vasúton, ki meg saját alkalmatosságán siet a városba beiratkozni, tanulni. A „Veni Sancte“ ájtatos dallama elhangzott mindenütt s a munkára készülő ifjú sereg erőt és szorgalmat kér a mindenhatótól. Erőt és szorgalmat! Erőt a lankadás ellen, szorgalmat, törekvést az erőhöz, melyet ifjú lelkében érez. Különös elmélkedésre kényszerít bennünket az új iskolai év. Kevés az iskolánk s ezek ellen is sok a panasz. Kihez forduljunk azért, hogy ennek az országnak iskolát, sokkal több iskolát adjon, mint amennyi van. A tanköteles gyermekek ezrei maradnak el az iskolától; 1000—2000 lakosú községeknek még nincs iskolájuk s a szülők kénytelenek gyermekeiket télvíz idején harmadik községbe küldeni iskolába. Hja! A budget nem engedi! Iskolára az országgyűlés nem adhat pénzt, mert másra kell! Sokkal fontosabb dolgokra kellenek a milliók, a hadseregre és a kir. operaházra. De nem ez a főbaj. Tanügyünk élén oly férfiú áll, akinek nevét csak tisztelettel említhetjük meg. Hanem annál több az irtani való az iskolákban magukban. Sokat kellene írnom, ha mindazon vádakat föl akarnám sorolni, melyek elemi és középiskoláink tanítói és tanárai ellen emeltetnek. Az ország tanítói karát mélyen sújtja az a vád, hogy nem felelnek meg a követelményeknek. Az ifjúság nevelésére nem fordítanak elég gondot, mert saját magukat sem nevelik tovább. A tanár ha diplomát kap, állásáért pályázik, felül a kathedrára és tanít, tanít, tanít. .. Amit ő megtanult azt százszor elmondja minden évben, de hogy tovább tanulna, hogy mi vélné magát a kor haladásával, hogy védené magát a feledés ellen, arra ő nem gondol, így beleéli magát a maradiságba, nem vesz tudomást semmiről, ami az iskola falain kívül történik s tanítványai mindig megszégyenítik őt tudásukkal, mert legalább nekik uj könyvük van. Második sajnos hibája az iskolának, hogy fölszerelései hiányosak. A gyermek testi és szellemi tápot keres az iskolában; a lelkét, szellemét elhanyagolja a tanári kar előbb említett hibája, testét az iskola rész felszerelése. Rossz fűtés, világítás, hátgörnyesztő padok, lélekölő miazmás levegő rendes ismertetője az iskolatermeknek. A gyermek rosszul világított szobában tölt naponként 4 — 6 órát s majdnem természetesnek látszik ilyen körülmények között, hogy a tanulók 60%-féka állandóan hibás szemű. A rossz levegő elsatnyitja a szabad léghez szokott gyermeket s ehhez járul még az iskolapadok rendszertelen volta s készen van előttünk okozata annak, hogy ifjúságunk mért olyan satnya, halvány és öszszegörnyedt. Nem akarom e súlyos vádakat általánosítani, mert mély tisztelettel adózom a kivételeknek is. De ameddig a bajokon segítve nem lesz, addig ne várja az iskolától senki azt, hogy hivatásának megfeleljen, hogy ép, erős és tudnivágyó ifjúságot neveljen. Még egypár szót a szülőkhöz! A tódulás az iskolákba, a tudomány felsőbb csarnokai felé, utóbbi időben oly mérveket öltött, hogy félni kell attól, miszerint hazánkban a proletáriátus rövid idő alatt háromszorosra szaporodik fel. Ma már mindenki a tudomány csarnokaiba készül, hogy aztán diplomával kezében elmehessen koldulni, vagy legjobb esetben fát vágni, havat söpörni. A szülők tehetnének erről. Gondoljanak gyermekeik jövőjére, mérlegeljék meg pontosan az állapotokat s úgy bocsássák pályaválasztásra őket! A tudományos pályának van manapság legtöbb tövise, ezen a pályán boldogulhatni legnehezebben. A tudományos pálya nehéz, hálátlan volta daczára a szülőknek is nagy megerőltetésébe, óriási költségbe kerül s mégis, ennek daczára, épp a legszegényebb néposztály küldi gyermekeit a tudományos pályára. Pedig a tudományé csak a múlt, — és a kereskedőé, az iparosé az egész jövő! Fontolják meg ezt jól. Gelléri,ria trónjáról és szept. 7 én elindult Szófiából haza, Budapesten és Bécsen keresztül Darmstadtba. Tehát a nagyhatalmak, az orosz, német és osztrák császár közös egyetértése alapján buktatták meg a kisállamot és annak szellemi és hadi erényekben nagyfejedelmét. — Nem igaz már a régi magyar példabeszéd a hollóról, mert szegény Sándorral a hatalmibbak ugyan csúnyául elbántak. A „B. N.“ szófiai tudósítójának távirati értesítése szerint, Sándor fejedelem helyzetét s az azt előidéző okokat tisztán átértette, igaza van, midőn Ausztria Magyarországot okolja sorsa miatt, de előre látja azt is, hogy mily öngyilkos és őrült politikát követ az osztrák keleten. Sándor fejedelem kijelente, hogy határozott meggyőződése, hogy Románia királya is az ő sorsára jut, ha nem jár kedvében a czárnak. Amint helyreáll Bulgáriában a rend és nyugalom, Romániában kezdi meg aknamunkáját az orosz politika. Ha Károly király okul az én példámon — mondá a fejedelem — s feláldozza függetlenségét az orosz törekvéseknek, akkor Ausztria - Magyarország lesz a vesztes, mert Románia Erdélyországot kívánja majd kárpótlásul s Oroszország rajta is lesz, hogy megkapja. De ha nem tágít Károly király, akkor elveszti előbb Dobrudsát s aztán Romániát is. Én tudom legjobban, hogy Románia megpróbáltatása nem sokáig fog már késni. A nagyhatalmak közül legjobban neheztel a fejedelem Ausztria-Magyarországra, melynek diplomácziáját — úgymond — vaksággal verte meg az isten. A bolgár nép semmit se veszt az ő távozásával, de Bécsben meg fogják emlegetni azt a napot, melyen ő lemondott trónjáról. Ilazautaztában nem is szállt ki Bécsben, mert nem akart sokáig egy levegőt szívni Kálnoky gróffal. Bulgária bukása már bekövetkezett, utána jön Romániáé és Szerbiáé. — Nagy Péter ezár végrendekte értelmében a muszka innen onnan már nem sok idő múlva Konstantinápolyt is elfoglalni készül. Azután pedig a sor már a császári városon, Becsen lesz. HAZUGSÁG. Hazugság minden itt a földön, Merő hazugság itt a lét, Az élet álom s a halálon, Túl, vár az élet újra még ! Hazudsz, midőn fülembe súgod, Hogy szived, mily forrón szeret, Mert jól tudora, hogy hiúságból, Ölelsz csak által engemet. Hazudok én is, hogy ha versben Leirom nagy szerelmemet, Oh mert hisz az oly véghetetlen Hogy azt leírni nem lehet! Catulus. DORIS. - TÖRTÉNETI RAJZ. -A Szent Miklós temploma zsúfolásig megtelt nem ugyan ájtatoskodni vágyó, hanem kiváncsi közönséggel. A szép Ritter Dorottya, vagy mint általában nevezték, a szép Doris, a székesegyház zenekarmesterének magas képzettségű művész leánya éneklé a magán részeket, ezt meghallani a főváros minden lakossá törekedett. A hit elhatott a királyi lakig is, s a fiatal II. Frigyes, ki nemcsak lelkesedni tudott a zenéért, hanem maga is kitűnő zenész és énekes volt, a kiváncsi tömeg közé vegyült s hallgatta Doris hangját. Minden hang, minden akkord hevesebb dobSándor fejedelem bukása. Sándor bolgár fejedelem a három császár-szövetség nyomása alatt kénytelen volt lemondani Bulgábanásba hozta az ifjú trónörökös szivét s az éjsötét szemek lángoló tüze a karzaton éneklő szép leányt kereste. Doris ismerte a szemek villámát a mintha azokból gyújtó anyag tört volna keblére, lelkesedettel!), szebb, meghatóbb, elragadóbb volt hangja mint valaha, s midőn az utolsó akkord is elhangzott, kimerülve dőlt egy padra s lankadt tenkintete kisérte a templomból távozó ifjú trónörököst. * „Hadnagy vagyok a testőrségnél“ e szavakkal mutatta be magát másnap reggel a szép Dorisnál egy fiatal ember, zsebéből kis levélkét véve ki átnyujta e szavakkal: „levelet hoztam kegyednek a trónörököstől“ s a nélkül, hogy bevárta volna a meglepetéstől elfogult leány válaszát, elhagyta a kis szobát, egyedül hagyva Dorist, ki reszkető kézzel tartotta a levélkét. Arczát elfutotta a pír, szive szorult, keble dobogni kezdett, s hófehér ujjacskái feltörték a piczi pecsétet, anélkül, hogy Doris tudta volna mit tesz. Nem, nem lehet, suttogá magában a szép leány, a levél elolvasása után, nem lehet, nem tehetem atyám tudta nélkül ... s mégis . .. itt megállott, gondolata s a kis levélkét még egyszer átfutotta s a keblébe rejtette, mint a tetten ért csintalan gyermek, midőn elrejti csínjának bizonyítékát. Hogy folyt le a nap, mit tett Doris leküzdte-e keblének heves dobogását, elárulta-e atyja előtt a drága titkot, mit keblén rejtegetett, hatottak-e az első hevében itt lángoló sorok a fiatal művésznő lelkére, ne kutassuk, hanem este 7 órakor álljunk oda a Szt.Miklós templom sarkához, s tudni fogunk mindent. A félhomályban két ifjú közeledik, mindkettőn testőregyenruha van, s bár bizalmasan be-- A téglagyár részvénytársaság körbemenetésének alapját Czegléden aug. 3- án tették le némi ünnepélyességgel, melyen a társulat igazgatóságának tagjai, több részvényes, a polgármester stb. vettek részt. Beszédet Szekeres Miklós a társ. jogtanácsosa tartott. Az alapba egy emlékirat, pénznemek, a helyi lapok egy egy példánya s nehány drb Kossuth-bankó is helyeztetett el. -- Rablógyilkossági kísérlet. Czeglédről írják: „A szomszédos Törtei községben borzasztó rablógyilkossági kísérlet követtetett el e hó 1-én, melynek Rosenfeld Károly ottani lakos, nálunk is általánosan ismert s közszeretetben álló szélgetnek, az egyiknek egész modorán észrevehető a tisztelet, hogy ne mondjuk alázatosság a másikkal szemben. — El fog-e jönni? kérdi az egyik. Én hiszem fenség, felelt a másik, fenséged levelét kézbesítettem, s a művésznő nem utasította vissza. A trónörökös volt, azzal a hadnagygyal, ki Dorishoz vitte az ifjú levelét. Nézze fenség, itt jön, szólt most a hadnagy, —ogy-e mondtam, hogy eljön, én visszavonulok, élvezze fenség háboritlanul az első pásztor óra perczeit, melyek, hogy ne legyenek utolsók, én telkemből kívánom fenségednek. A hadnagy félre vonult s a trónörökös az utcza sarka felé irányzó lépteit, bonnet egy ifjú alak lefátyolozott arczczal közeledett. Doris volt.* A lejtőn csak az első lépés nehéz, az örvény felé haladó csak az első lépésnél inog, ha az meg van téve haladunk nyílsebesen le a lejtőn, míg nem a sötét örvény összecsap fejünk felett — elmerülünk. Doris megtette az első lépést. A trónörökös szerelmi vallomását meghallgatta, s feltartóztatlanul futott lefelé a lejtőn. Minden este más és más ürügyet adott atyjának, hogy ki kell mennie a városba, s mindig a Szt.-Miklós templom felé tartott. És a királyi lakot minden este két testőrtiszt hagyta el: a trónörökös s a hadnagy, s a véletlenség mindig úgy hozta magágával, hogy a Szt.-Miklós templomnál Dorist találták. Pár hét telt el. A trónörökös felkereste Doris lakását, mint műértő jött s mutatta be magát az apánál, ki művészi élvezettel hallgatta végig a trónörökös és a kedves Dorisának őket+ A tanitóképezdénél Nagy Körösön mozgalom indult meg, hogy a fafaragászat is taníttassák az önként vállalkozó növendékeknek. Egyik igazgató tanácsos Kalocsa Balázs az előleges költségeket már fedezte is, a rajztanár pedig a tanításra ingyen vállalkozott. E nemes áldozatkészség nem szorul dicséretre. + Új igazgatónő választása. Nagy- Körösön a legutóbbi nőegyleti igazgató-választmányi ülésen, egyhangúlag és közmegegyezéssel igazgató tanítónőnl: Medgyassay Lenke k. a. minden tantárgyból kivétel nélkül kitűnő oklevéllel biró tanítónő választatott meg, Hőseit, nem látott a dologban mást, mint a két művész együttes társulását, együttes haladását. A művész órák mind gyakoriabbakká lettek s a szegény hadnagynak napról-napra hosszassabb ideig kellett a karmester háza előtt sétálva várni órára. Az ének órát a szerelem boldog órái váltották fel, s ezeket minél hoszabbakra akarta nyújtani a fiatal hevesvérű trónörökös. A „katona király“ I. Frigyes neszét vette a trónörökös kalandjainak. Nem volt az az ember, ki a szív dolgába feledte volna, hogy fia, koronájának örökössé, s katonai keménységgel lépett fel. — Külföldre utazás két évre szólt a hajthatatlan apa fiához, a leányt pedig a bíróság fogja megkérdezni, mi jogon tolakodott be a főherczegnők jogai közé. Az ifjú herczeg elutazott. Dorist a rendőrség elfogta, s a törvényszéknek adta át, mely a királytól sajátkérőleg itt következő utasítást kapott: „A börtönbe vetett Ritter Dorottyát, holnap reggel, előbb a börtön előtt, azután atyja lakásánál s harmadszor a város végén meg kell veszőztetni s azután a szandowi dologházba küldendő örök időre. A törvényszék elborzadt a rendelet felolvasásánál, de a „katona király“ parancsának ellenszegülni a „független bírák“ nem voltak elég erősek. A borzasztó ítéletet betű szerint végrehajtották. A szép leány, a hírneves művésznő meggyalázva, háromszor megvesszőzve a dologházba került, a trónörökös külföldön volt, s a hadnagyot, ki a szerelmi viszonyt közvetité megfosztották várbájtjától, s hat évi várfogságra vitték, mint az erkölcstelenség előmozdítóját. * POLITIKAI SZEMLE. VIDÉK. Czegléd. madakai bérlő egész családjával csaknem áldozatul esett. Az esetet, melynek Imre városunkat is már kora reggel izgalomba hozta, hiteles adatok alapján a következőkben közölhetjük. Múlt szerdán éjféltájban négy fegyveres rabló hatolt be Rosenfeld lakásába, melynek utcza felöli részén egy négyszögméternyi lyukat vájtak. Közvetlen az áttört falú szoba mellett fekszik Rosenfeld és neje hálószobája, melynek ajtaja mint rendesen, ekkor is kitárva állott. Rosenfeld 11 óráig olvasott ágyában, s bár kétségtelen, hogy a rablók már ezt megelőzőleg behatoltak a házba, semmi legkisebb zajt sem hallott. A rablók látván, hogy Rosenfeld ébren van, a vájt nyilános ismét visszahúzódtak, magukkal vivén az asztalon fekvő tajtékpipát is, melyet reggel a nyílás mellett találtak meg. Éjfél tájban Rosenfeld neje nagy zajra ébredt fel, s az éjjeli mécs világánál rémülve látta hogy két rabló férje arczát egy vánkussal lenyomva tartja, kettő pedig kezeit és lábait összekötözni igyekszik. Kétségbeesve könyörgött a rablóknak, hogy csak életüket kíméljék meg, s ellenállás nélkül adnak át mindent, amit elvinni akarnak. Eközben a vánkost igyekezett elvenni fuldokló férje arczáról, aki kétségbeesetten küzdött a rablókkal. Míg a bekormozott arczú rablók egyike a szerencsétlen nőt félholtra verte, azalatt Rosenfeldnek sikerült magát a rablók keze alól kiszabadítani s az ágyból kiugrani. Újabb küzdelem fejlődött, miközben a rablók egyike Rosenfeldre revolveréből több lövést intézett, melynek következtében Rosenfeld két lövést kapva a földre hanyatlott. Nagy szerencse, hogy Rosenfeld kisfiának sikerült ez alatt az udvarra kimenekülve a cselédeket és a szomszédokat fellármázni, mert ennek hallatára aztán a rablók rögtön megfutottak anélkül, hogy valamit raboltak volna. Rosenfeld igen súlyos sérüléseket szenvedett, állapotát azonban a helyszínen megjelent orvosok nem mondták életveszélyesnek. Az egyik golyót, mely a fejnek volt irányozva és a homlokcsonton lapult meg sikerült már kivenni, a másik azonban, mely a mellbe fúródott, még benn van. A vizsgálatot Potorán István kir. járásbiró rögtön a legnagyobb erélylyel indította meg. Bűnjelek egy a rablók által ott felejtett kötélen s egy letépett ruhadarabon kívül, nem találtattak. Mint halljuk, a rablók már pénteken kézrekerültek s ezek egyikénél a revolver is lisztes zsákba rejtve megtaláltatott.“ Nagy-Kőrös.