Kecskemét, 1888. január-június (17. [16.] évfolyam, 1-26. szám)
1888-01-01 / 1. szám
1. szám, hanem azok házi és ipari szükségleteiket is olcsón és jó minőségben beszerezni, továbbá terményeiket és ipari gyártmányaikat jobb árban értékesíteni. Czegléd. -f- Pártoljuk a hazai ipart! E jelszóval hívta fel a budapesti Egyetem ifjúsága hazánk minden igaz magyar érzelmű polgárait a cselekvésre, s örömmel jelezhetjük, hogy ez irányban országszerte megindult az üdvös mozgalom, legközelebb a karácsony ünnepek alatt Czegléden egy ottani jónevű kereskedő Csörgey Lajos, a szepessági és késmárki hazai czérnaszövő gyárak termékeit nyilvános kiállításon mutatta be oly szép csoportban, hogy valóban hazánk ezen úgyszólva legjelentékenyebb iparág termékeinek ily változatos szépségű gazdagsága minden szemlélőt kellemesen lepett meg, nevezett kereskedő, mint kecskeméti születésű, jelzett tárgyak ismertetésével Kecskemét város közönségének is kedveskedni óhajtván, azokat az új év 1., 2. és 3-ik napjain az Iparegylet helyiségében fogja kiállítani. Nagy-Kőrös. + A „Nagy - Kő r ös“ szerkesztőjének 10-ik éves szerkesztői működése évfordulóján, Tóth József szerkesztő tisztelői decz. 28-án társas estélyt rendeztek, melyre a „Kecskemét“ szerkesztője is meghivatott, ki azonban elfoglaltsága miatt ott személyesen nem jelenhetett meg, azonban üdvözletét küldi a szomszéd városba a „N. K.“ érdemes szerkesztőjének. Félegyháza. + Jegyzőválasztás, vagy inkább kinevezés volt Pélegyháza város legutóbbi közgyűlésén. A 2-ik aljegyzői állás volt üresedésben, pályáztak rá 5-en, a kandidáló bizottság kijelölt 3 kormánypárti pályázót s mivel 2 folyamodó függetlenségi volt, azokat nem jelölte ki, noha a közgyűlés nagy többsége ezek közül akart választani. A kijelölés után a három közül kettő — előleges megbeszélés szerint — visszalépett, s maradt egyedüli jelöltnek Cserényi Géza, kit a kisebbségben levő kormánypárt és a polgármester meg akart jegyzővé tenni, így a közgyűlés választói joga kijátszatván, a polgármester kinevezte Cserényi Gézát aljegyzőnek. A felháborodás nagy a pakli miatt. Az egész dologban azonban az a legérdekesebb, hogy Holló Lajos orsz. képviselő a választás elrendeléséről szóló határozatot annak idejében megfelebbezte, a polgármester mégis választást rendelt s kinevezte a tisztviselőt. Tehát a választást megrendelő határozat még nem jogerejű s már van jegyző. Most már a félegyházi basa-polgármester meg van szorulva. No majd kimenti Tisza Kálmán, mester ő az ilyen kamukérós dolgokban! FARSANG ELŐTT, karcsú kedves teremtés azt felelte, hogy ő neki csak a thea-eszélyre (ha lesz) van engedélye, bálba még nem mehet, s mindezekre nagy hangon, mintegy nyomatékkal feleli a harmadik, hogy ő a tanítók báljában óhajt résztvenni, s oda el is megy, mert az szokott a legsikerültebb lenni az összes bálok között s ez utóbbi szándékot, véleményt osztják a többiek is. Mig ők igy együtt tereferélnek, Hermes az istenek hírnöke kihallgatja beszédüket s megörülve viszi a hirt a bálok királynőjének : „az idén is lesz tanitóbál Kecskeméten“, e kellemes, meglepő hírrel örvendezteti meg Terpsidore asszonyságot, ki is királynői magatartással, büszkeségének méltó tudatában sétálgat végig terjedelmes szalonjában. — Emlékszel-e kedves Hermesem, hogy most egy éve is mennyire megtisztelő volt reám nézve a tanítók bálja ? Ez volt az első bál, hova bevonulásomat megtartottam, s oly pompásan, igazán fényesen sikerült, hogy teljes megelégedésemre szolgált. Egy fejbólintás, egy mosoly, melylyel e szavait kisérte a bálok királynője, elég volt Hermesnek, hogy emlékezetébe idézze azt a napot. — Valóban kedves Terpsicorém, emlékszem már — mond Hermes — sokat jártam abban az időben hallgatózni a kecskeméti hölgyek között s nem találtam egyetlen egyet sem, ki magasztalólag s dicsérőleg ne szólt volt róla, mindannyi kedves emlékkel távozott onnan s őrzi azt hitemi mint a törpe földalatti kincsét, mit évek hosszú során át rejteget; egy azonban mégis volt, fát sem kecskeméti) kinek keblébe zárt, viszonzatlan szerelme miatt epedő szive fájdalmai itt még mélyebben sebzették érző szivét. — Igazán elszomoritanának e szavaid, ha nem tudnám, hogy ő már megvigasztaltatott, mert rég Hymen vette pártfogása alá s ha eljö az idén is, azok között foglaland helyet, kik e kedvesnek ígérkező bál után édes emlékekkel keblükben vetik magukat Morpheus ölelő karjaiba ! Jó királynő! gondod van neked az efféle szenvedőkre : tudom, te ajánltad őt is Hymen pártfogásába, de mit is e kérdés ?!. .. Olyan jól esett ez a pár szó Terpsidorenak, olyan kellemesen érintették e szavak szive gyenge húrjait s megelégedetten veté magát egy karos székbe. Elábrándozik, ép azon mereng, vájjon mikép tartja meg remek bevonulását az ő szokott ünnepiességével, s mint hódolnak neki nők, férfiak egyaránt, ő pedig azalatt tervének titkos szálait szövi, melyek végre Hymen oltáránál érnek véget. S valóban a tánczvigalmaknak megvan az a jó, mondhatni egyetlen sajátságos jó oldala, hogy az ismeretségszerzés hatalmas factora; de itt köttetnek ám, a szerelmi frigyek is, történnek érdekes kalandok, alapot találnak a szerencsés, néha szerencsétlen házasságok. Majd fülébe cseng a kis, maroknyi, de lelkes ügybuzgó, ügyes zenekar gyönyörű játéka s a dalárda jó magyar dala, mely felvillanyozza az idegeket; szemei elé idézi a rögtöni sürgést-forgást, mely mindenünnen megindul, hogy elkezdhessék a tánczot, melynek láttára sziverepes dobogó keblében folytatá Róza. Vezessen ez bár jó vagy roszra, anynyi bizonyos, hogy szüleimnek otthonuk lesz nálam, s az a tudat, hogy az ifjúság neki hódol, kellemesen érinti kedélyét, gyengéden, mint az esti zefira patak tovalebbenő habjait, fodros hullámait. S ő örül, gyönyörködik a szép ifjúság láttára, mely közé, mikor az fáradni kezd, leszáll, s új kedvet, friss erőt önt beléje, mire még nagyobb szenvedélylyel lett tova a fényes tánczteremben. E merengéséből Hermes ébreszti fel. — Jártomban-keltemben érzésemre esett, hogy a jogászifjúság is készülődik egy bálra s az előleges lépéseket már meg is tette, de hogy az Ige megvalósul-e, az Jupiter titka. — Az nem titok többé; minden évben akarnak rendezni, de mindjárt kezdetben zátonyra futnak, mint az a hajós, ki hosszú útra készül s kiindul Scylla és Charybdis környékén; ők örökös vitatkozásban, egyenetlenségben töltik idejüket. Egyik lehetőnek tartja, — nem ismerve a helyi viszonyokat, — hogy „elite“ bál rendeztessék, másik „füzérkét“ óhajt, harmadik műkedvelői előadással egybekötött tánczmulatságot; némelyik tanácsolja, hogy a jogi önképzőkör, másik, hogy a segélyegylet, harmadik javasolja, hogy tekintet nélkül ezekre, az egész jogászifjúság tartsa ; s így addig-addig tervezgetnek, hogy körmükre ég a dolog és semmit sem tehetnek. Igazán haragszom, amiért azok a szép jogászbálak, melyek ezelőtt Kecskeméten tartottak, most késnek az éji homályban, s úgy tűnnek fel emlékemben, mint a végtelen nagy sötétségben egy világító fáklya, mely már kialudni készül s még néhanéha fellobban! Terpsidore asszonyság bosszúsan kel fel karos székéből, kimért léptekkel jár-kel szobájában, ajkait harapdálja, szemeit mereven a földre szegezi, villámokat szór szerteszét ésfekete szeme, nem találja helyét, mintha forrni érezné ereiben a vért, mintha minden ellene esküdni látszanék, sértené az ő büszkeségét s mondaná: „azt az ifjúságot te nem tudod meghódítani, nem bírod bűvös körödbe vonni; hiába, inkább Bachusnak áldoz az, mint neked !“ — Hagyjuk ezt, ne légy ily bosszús, kedves Terpsicorem, még idő előtt méltatlankodói, nem tudható, vájjon nem tisztelnek-e meg ők is egy bállal. — Igazad van, idő előtti még az elégületlenség, de nem is érdemes, hogy e miatt emésszem magam, a tanítók kétszeresen is pótolják e hiányt. Azért is kedves Hermesem, menj s készítsd el a bál útját, éleszd az ifjúságban a jó kedvet, kopogtass a leányok ajtaján, csak mondd: azért jövök, hogy egyetmást elbeszéljek a tanítók leendő báljáról, beszélj a papákkal és mamákkal, hogy vigyék el kis leányukat ebbe a bálba, megbánni nem fogják s biztositlák, hogy mindenütt a legszívesebben fogadnak. Siess tehát ... a viszontlátásra a bál után. — Találkozunk! Karikás. Kecskemét, 1887. decz. 28. Egy kis, négy-öt tagból álló hölgytársaságban, mely délutánonkint egyik vagy másik helyen a napi újságok tárgyalása végett összegyűl, várjon beszélhetnének-e másról, mint hogy melyik bálba mennek el a farsangban! Egy barna, éjfürta kis leány azt mondja, hogy ő a múltkor már volt a casinó estélyen s igy még egybe, az olvasóköri bálba mehet a papával való régebbi egyezség értelmében , mire a szőke, nyúlánk, teljes szépségében megmutatta önnek. Szavamat zálogul, hogy őszinte tükör lesz önre nézve. Képzeletes szavaim nagyon tetszettek Rózának és meg kellett ígérnem, hogy egy hét múlva viszszajövök. Midőn legközelebb magunkra voltunk, Róza szomorúan mondá: — Aggodalmas hírek! A véletlen imént tudtomra adta, hogy jó szüleim elvesztették vagyonukét, és ezt szeretetből, áldozatok árán titkolták. Önt kivéve, senkivel se fogom közölni csalódásomat. Szegény anyámnak szíve hasadna meg, ha tudná, hogy szeretetteljes apró fondorkodásai, melyekkel rejte előttem a valót, sikertelenek maradtak. Azt fogom tetetni, hogy minden a régiben maradt, és elhatároztam, hogy megmentem őket a nyomortól. Romhányi Ákos — most már megnevezhetem — itt volt feleletemért. Kérdem tőle, vájjon valóban úgy szeret-e, miként ezelőtt egy héttel mondta. — Minden bizonynyal kedvesem felelte. — Szeretem önt jelleme és szépsége miatt egyaránt! — Ön hízelgő tükörhöz hasonlít, feleltem, mintha csak szavaiban látnám magamat. — Oh bár mindig ha tükre lehetnék, viszonzá, mely minden erényét, minden tulajdonát visszatükrözné. Legyen nemmé! Van csekély vagyonom. Miben se fog hiányt szenvedni és mindent megteszek, hogy boldoggá tehessem. E szavak hallatára szüleim jutottak eszembe . . . férjhez menetelem megmenthetné őket. — Ha nejévé leszek felelém, ön csakhamar megbánná. Mások csudálhatják, de én nem hízeleghetem, mert nem láthatom arczát. Ákos sóhajtott. — Ez olyasmire emlékeztet, mondá, mit nem szabad ön előtt eltitkolnom. Korántse vagyok szép, Róza kisasszony. Önzőnek fog ítélni, de bármilyeút legyek is teljes szivemből szeretem. — A jövő hó elejére tűztük ki lakodalmunkat. * * * Sylveszter estéje ismét közeledett. Ép egy év múlt el, mióta Róza egybekelt szeretett Ákosával. A zavartalan tiszta boldogság éve. Legboldogabbá tette az a gondolat, hogy anyává lett. Azt mondták neki, hogy a kis leány valóságos angyal, de a szegény Róza nem láthatta. Teljesen megnyugodott abban, hogy soha se fogja többé látni a ragyogó kék eget, de az a gondolat, hogy kedves leányát soha se fogja láthatni, majdnem megtörte szívét. De az anyai szeretet szilárd! — Róza éjjel-nappal kérte a jó Istent hogy csak egyetlen pillanatra adja vissza szeme világát. Csupán egyetlen pillantásért esedezett. Aztán elégedett és boldog lesz élte fogytáig. Körülbelül két héttel Sylveszter estéje előtt Ákos mondá: — Kedves Rózám ! Ámítottalak, midőn ama különféle szépítő vizek használatát tanácsoltam neked. Ezek a hályog eltávolításának műtétéhez voltak szükségesek. Nyugodt lehetsz. Reményeim a legközelebbi napokban valósulni fognak. — Hiszed, hogy a műtét sikeres lesz? kérdezi Róza. — Bizonyosan felelte Ákos, de akkor. .. — Nos? — Látni fogsz. Kiváncsi vagyok, miként vélekedel majd rólam. — Ákos viszonta Róza habozás nélkül, hadd történjék meg a műtét. De nem fogod fel szerelmem nagyságát. Fantastikus önámitásnak hiszed. Még nem ismersz, gonosz. * * * író asztalom egyik zugában Róza levele hever, melyet nekem irt, és melyet örökre megőrzek. Tegnap olvastam el ismét Sylveszter estéjén, eszembe jutottak a boldog órák, melyeket a felvidéki kisfaluban töltöttem. Róza többek közt azt írta: „Meg vagyok győződve arról, hogy boldogságom e világon senkit se fog jobban érdekelni, mint önt, kedves barátom. A műtét megtörtént és hála Istennek, sikeres volt! Tiltva van az izgalom, amiért is nem terhelem ama borzasztó nap minden részletével. Egy merész tettemet még is közlöm önnel, mely miként Ákos mondá, a legborzasztóbb következményeket szülhette volna. Közvetlenül a műtét után, midőn magamhoz tértem brodalmomból, észrevettem, hogy szememet erősen bekötözték. Szentül kell megígérnem, hogy tíz napig nem érintem a köteléket. Képzelhetni a halálos kint, melyet az a bizonytalanság okozott vak vagyok-e, vagy látok. Egy álló hétig nem érintettem a köteléket. De hisz ön tudja, hogy a nők kíváncsisága közmondássá vált. Különben menthető valók, a kőszívű emberek annyira csigázták a kegyetlenségüket, hogy gyermekemet ölembe tették. Ezt azután nem bírtam elviselni. Magamra hagytak gyermekemmel. Kissé szellőztettem a köteléket, de e pillanatban belépett az ápolónő. Miként szidott. . . még bűnbánást tetettem! De mihelyt az öreg hátat fordított, örömkönnyek patakzottak szemeimből. Megláttam gyermekemet! Oh, kedves barátom, ha érezhetné e szavak boldogságát : „Megláttam gyermekemet!“ De nem árultam el titkomat, mert nem akartam megrontani Ákosom örömét. Végre elmúlt a tiz nap. Midőn e nagy pillanat elérkezett... ép Sylveszter napja volt. Ünnepiesen öltöztetve székemhez vezettek nagy tükör elé. Anyám mellettem volt. Miként remegtem, kívül a harangok zúgtak. — Vegyék le a köteléket! mondá az orvos. Világos, kápráztató köd, s aztán ... óh! aztán láttam. Most is hullanak örömkönyeim, midőn boldog pillanatra emlékezem. Anyám, atyám, az orvos és az ápolónő vettek körül. Amott kedves gyermekem feküdt a bölcsőben. A dicső verőfény és a virágokkal teli edény ismét éreztették velem, mit egykor gyermekkoromban érezek ... de különös ... e pillanatban arczom, melyet sohase láttam, elém sírt és mosolygott a tükörből. — Miért remeg az a tükör anyám ? kérdezem. — Nem sejted ? viszonzó anyám. Talán bizony valaki a tükör mögé rejtőzött! — Ákosom! — kiáltám felugorva. — Jer, jer ide hozzám! — Nem merészli mondá anyám látszólag szomorúan. — Nem merészli ? ismétlem, szabadulni akarva a jó üreg karjai közül. — Óh! hát nem szeretném akkor is, ha oly rút lenne is, mint vakságom éjjele volt ? — Jer Ákosom ! Jer kedves férjem ! E pillanatban Apolló szépségű ifjú lépett felém búvó helyéből. Nyakába borultam! — Kedves nőm! suttogá. — Ákosom! — Isten áldjon meg mindkettőtöket, suttogá anyám, örömkönnyeket hullatva. Kedves barátom ! Ezt a Sylveszter napot sohase fogom feledni, ha még száz évig élnék is. Az elbúcsúzó ó év magával vitte szomorú éjjelemet, az új év ajándékul hozta szemem világát. Várjon volt-e boldogabb széles e világon, mint én, midőn másnap reggel Ákosom „boldog új évet“ lehelt ajkaimra!“ KECSKEMÉT. A LEGTÖBB ADÓT FIZETŐK NÉVSORA 1888-ra: 1. Muraközy József* 1469.50 2. Szél Imre 1292.10 3. Schvarcz Dávid 1279.09 1888. január 1. 4. Mester Mihály 983.93 5. Laczi József 974.34 6. Sárközy Pál* 961.06 7. Szokolay Sándor* 934.36 8. Szappanos László* 865.94 9. Bogyó Pál* 863.96 10. Szappanos István* 828.70 11. Szőke Kovács András 781.10 12. Szappanos Elek 751.06 13. Dr. Hanthó István* 726.34 14 Tóth Ignácz* 720.68 15. Molnár János* 692.52 16. Id. Tóth Lajos* 664.46 17. S. Kovács Mihály 655.16 18. Horváth Bála* 649.78 19 Tatay Jenő* 639.50 20. Szappanos János 638.47 21. Héjjas József 636.29 22. Beretvás Pál 627.70 23. Lázár János 626.39 24. S. Kovács László 600.16 25. Domokos Bódi* 581.64 26. Brachfeld József 569.57 27. Horváth Döme* 569.08 28. Deák László 540.65 29. Antal Péter* 515.32 30. Nagy Lajos* 513.60 31. Bánó Imre 505.12 32. Hacker Lajos 491.03 33. Id. Poór István 488.95 35. Hacker Ferencz 482.75 35. Vágó László* 481.74 36. Kovács Sándor 475.38 37. Kis Mihály (Szabó) 462.28 38. Adler Károly 462.04 39. Dragoslovich Döme 459.97 40. Katona Zsigmond* 447.54 41. Cs. Szabó János 446.07 42 Löwi Gynla 432.80 43. HollÓ8y Zsigmond* 431.28 44. Laczi István 429.38 45. Szokolay Mihály* 424.46 46. Gaál József* 419.22 47. Keresztes János* 417.52 48. Szentkirályi Tóth Ferencz 415.84 49. Gyenesi Sándor 413.68 50. Molnár Frigyes 410.38 51 Sz. Varga János 408.04 52. Vári Ede 406.38 53. Dömötör Sándor* 405.94 54. Bende György 405.10 55. Id. Kóhn Sándor 400.32 56. Szilágyi Ignácz 396.80 57. Kovács József* 389.10 58. Lipthay Pál 388.54 59. Dékány József 384.71 60. Fazekas József 384.60 61. Ifj. Dékány Mihály 379.57 62. Id. Ludvig Mihály 378.54 63. Lichtner Ferencz 378.28 64. Györffy Balázs* 377.60 65. Ervi Kiss Aladár 376.18 66. Id. Bánó Gergely 363.94 67. Pátkay Lajos* 358.68 68. Nyúl Mihály 356.36 69. Zimay Károly* 349.46 70. S. Kovács József* 348 .66 71. Schvarcz Jakab 343*19 72. Hazay József 335 70 73. Héjjas István 332.69 74 Id. Csáki József 332.20 75. Witz Antal 330.98 76. Feuermann József 329.70 77. Szűcs Ferencz* 328.64