Kecskemét, 1890. január-június (19. [18.] évfolyam, 1-26. szám)

1890-05-11 / 19. szám

XIX. évfolyam. Kecskemét, 1890. május 11. 19. szám. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva, vidékre postán küldve. Egész évre - - - - 5 frt 1 kr. Félévre - - - - - 2 frt 50 kr. Negyedévre - - - - 1 frt 25 kr. Egy szám ára 10 kr. Előfizethetni a lapra a kiadóhivatal­ban, valamint a helybeli könyvke­reskedésekben. Egyes példányok kaphatók: a kiadó­­hivatalban, Gallia E., Scheiber József és Harkay József kereskedésében. Kéziratok vissza nem adatnak. Szerkesztői iroda, II. tized, Plébánia­ utcza 8. szám.KECSKEMÉT A KECSKEMÉTI F­Ü­­G­G­ETLEN­SÉGI ÉS 48-AS PÁRT POLITIKAI ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI KÖZLÖNYE. HEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Hirdetmények és „Nyílttéri“ közlemények jutányo­san számíttatnak. Hivatalos: u. m. városi és bíró­sági 3 frt. — egyházi, egyleti, társu­lati stb. hirdetmények minden egyes beigtatása 2 frt. Bélyegdij minden beigtatás után 30 kr. Előfizetési és hirdetési díjak fizeten­dők a kiadóhivatalnál Kecskeméten Kiadóhivatal, II. tized, Plébánia­ utcza 8. szám. Gyümölcstermelésünk emelése. A kecskeméti gyümölcs jó hírneve európa­­szerte meg van állapítva. Keresik is, viszik is roppant mennyiségben, és bizony nagyon tekintélyes összeg az, amelyet a gyümölcster­melés révén lakosságunk évről-évre bevesz. Kívánatos tehát, hogy a már megállapított jó hírnévből folyó szerencsés­ helyzetünket mentől nagyobb mértékben kiaknázzuk. Nem szabad megállapodnunk, sőt inkább folyvást haladnunk kell a megkezdett úton. A mi gyümölcsünk iránt való kereslet oly nagy, hogy beláthatlan idő­kig nem kell attól félnünk, hogy talán nem tudjuk eladni, így tehát minden aggodalom nélkül szaporíthat­juk gyümölcsöseinket s termelhetjük nagyobb mennyiségben a gyümölcsöt. De mindennek daczára egyszersmind azon is kell lennünk, hogy gyümölcs­ü­n­k á­r­á­t emeljük. Tapasztaljuk azt, hogy kivált olyan gyümölcsöknél, amelyek gyorsan leér­nek s romlékonyak, azon kényszer alatt va­gyunk sokszor, hogy bármi áron el kell ad­nunk, úgyszólván el kell vesztegetnünk. Ezen a bajon segítenünk kell. Em­anczipálni kell magunkat azon kény-­­szerhelyzet alól, amelyet imént vázoltunk, s erre nézve talán most kedvező alkalom kí­nálkozik. A magyar ipar fejlesztésére ma már igye­keznek minden lehetőt megtenni. Igaz, hogy még nincs önálló vámterületünk, addig önálló és kifejlett iparunk soha nem lehet. De té­ved, aki azt vélné, hogy becsületes iparko­dással a mai viszonyok közt is nem lehetne, ha mindent nem is, de sok üdvösét elérni. Most igyekeznek az ipar fejlesztésére tő­két szerezni. Óhajtják, hogy új iparágak ke­letkezzenek, kívánják, hogy a meglevők fej­­lesztessenek. És erről gondolkozva, lehetet­len, hogy szemünkbe ne szökjék az óriási összeg, amely a különböző alakban feldolgo­zott gyümölcsért (kandírozott, befőzött gyü­mölcs, íz, konzerv stb.) évenként az ország­ból kivándorol! Mivel jobb a külföldi gyümölcs e c­é­­lokra? Mivel olcsóbb a c­ukor — kivált ezen ipar új föllendülése óta — külföldön, mint nálunk? Mennyivel vagyunk mi ügyetleneb­bek, mint a külföldiek? Nem lehetne azt a rengeteg pénzt megtartani a magunk számára? A mi gyümölcsünk épen olyan jó, mint a legjobb olasz gyümölcs e czélra. A czukor, mely ezen­­iparhoz szükséges, szintén jutá­nyosan szerezhető be. Hála Istennek, ügyes­ség és iparosság sem hiányzik nálunk. És bi­zony egy kis jó akarattal az a nagy összeg pénz is a mi zsebünkben maradhat. Szükségünk van egy olyan telepre, amely ezen feladatot megoldja. Szükségünk van egy úgynevezett gyi­mölcs-konzerv ipartelepre. És ez az ipartelep sehol ez or­szágban alkalmasabban fel nem állítható, mint Kecskeméten. Nem lehet c­ólunk e terv részleteit elő­adni ez időszerűit. Azt pedig, hogy mily óri­ási anyagi hasznunkra volna egy ilyen ipar­telep, teljesen fölösleges volna vázolni. Ezúttal csak az volt a c­élunk, hogy ez eszmét a nyilvánosság előtt felvessük s meg­­beszélés tárgyává tegyük. Abból a tőkéből, amely új iparág teremtésére legközelebb moz­gásba hozatik, egy kis ügyességgel, valami­vel több tevékenységgel e czélra bizonyára szerezhetnénk! Beszéljük meg e kérdést. Állapodjunk meg, s azután köztel­ akaratul, vállvetve cse­lekedjünk ! Ha sikerül ezen eszme megvalósulása, úgy abból haszna lesz városunk minden polgárá­nak, haszna lesz az egész hazának ... Horváth Ádám. TÁEGLA. IGEN. Elmondtad az igét, szived mélyibül ... Üdvömnek derengő hajnalcsillaga ! Szerelmet esküvél, s nászkiséreüil Szemed nefelejcsén harmat csilloga. Egy rövidke szót ejtett ki bár az ajk. Lelkemben az holtig visszazengedez, S elszunyad bájcsengésén a bú, ha zajg : Mert büvigéd maga egy Demosztenesz. Fény támadt az Úr egy „Légyen“-én s világ, Létem is e szent ősforrásból ered : Ámde belvilágom tündér fénylakát Te alkottad meg, oh lányka s „Igen“-ed ! Kiss József: ÁCSOKRÓL ÉS CSÓKOLÓDZÁSRÓL Mi a csók ? A hány ember, annyiféle feleletet kapunk e kérdésre. A csók az ajkaknak kisebb vagy nagyobb csat­­tanással kisért rányomása valamire, így magyarázzák azt a lexikonok. Weber „Demokritos“-ában a csók így definiál­­tatik: „A csók olyan étel, melyet cseresznyepiros kanalakkal esznek, de nem minden cseresznye és nem minden kanál egyforma szinű, mindenütt azon­ban ugyanaz a papucs-taktika.“ Szépen értelmezi azt Dóczy Lajos, a „Csók“ czímű vígjátékiban: „Nincs abba jog, nincs akarat, se szándék . Nem csere az, de kölcsönös ajándék. Szüli a perez váratlan, hirtelen, Midőn egy szikra gyújt két födélén. Édes a csók, ha alszik kedvesed S mit önként adna, lopva elveszed . Édes a csók, ha durczás ajakat Megrablasz csókért, melyet az nem ad. Legédesb a csók, ha minden szomjú fél, A csókot adva, csókot lopni vél, Ha vágyát érzi csak, de nem jogát, Csak venni vágy s nem érzi azt, hogy ád. Ám ilyen csókot is százat terem, Nem házasság, de édes szerelem ; De ami ennek is még mézet ád, Ha a világ, az irigy mostoha, Mint őrszem leselkedik rá s reád, S jön perez, hogy érzed: mostan vagy soha S a karba kar és ajkra ajk repül, S minden erő­s érzés az ajkba gyűl, Mindenik első, végső mindenik, Mindenik csókol és csókoltatik. A vágy, mint búvár, amint vizbe éré, Leszáll a pillanatnak fenekére — Oh, egy arasznyi perezben mennyi kincs! Nem csók az, hidd el, a­mely tiltva nincs! Saphir szerint a csók olyan, mint a pecsétvi­­­aszk; mindkettőt forrón nyomják föl és hidegen törik. A csóknak tulajdonkép tudományos jelentősége is van, mert a csók a villamos kísérlet, t. i. a csó­­kolódzók ajkai közt légmentes űr képződik és ha kinyitják ajkaikat, a levegő zeneszóval ismét bemegy. Nagy csoda, hogy a természettudósok eddig nem vizsgálták meg közelebbről a csókot; legalább eddig még nem találtunk említést róla egyik tan­könyvben sem, pedig e tárgyat (kivált a felsőbb le­ány­iskolákban) bizonyára nagy érdekkel tanulnák a növendékek. Az e nembeli kísérletek igen olcsók és veszélytelenek volnának. A csók többfélekép­ hajtható végre: csattanás­­sal, czuppanással, szárazon vagy nedvesen, stb. A csók keletkezését illetőleg kevés adataink vannak. Annyi azonban csaknem bizonyos, hogy már Ádám és Éva csókolták egymást, de az még nincs meghatározva, vájjon az almába harapás előtt, közben vagy után gyakorolták magukat a csóko­­lódzásban. Érdekes volna tudni, hogyan jött Ádám azon gondolatra, hogy megcsókolja Évát. Vannak, akik így magyarázzák Ádám első csók­ját: Ádám nem felejtette el a Darwin-féle ősapá­ink mesterségét, a mások utánozását. Egy napon látta, mint csókolódznak a galambok. Szorgalmas természetbúvár létére azonnal megkísérlelte ugyan­azt Éván ; úgy látszik, jól ízlett neki az első csók, különben nem ismételte volna annyiszor. Mások szerint a kígyó más titkokkal együtt a csókolódzás titkát is megsúgta Évának. Ismét mások szerint Ádám és Éva egy alkalom­mal a gyümölcsös kertben voltak és gyümölcsöt ettek. Nem volt náluk zsebkés, hogy elfelezzék az almát, s Éva kénytelen volt fogaival eszközölni az osztást. Ádám azonnal átvette ajkával Éva szájá­ból a neki juttatott darabkát, de szigorú szocziálde­­mokrata lévén, még többet kivánt és ki akarta ha­rapni. Éva ajkait olyan édes, olyan isteni érzelem fogta el, hogy mindjárt fölkiáltott Himfyvel: „Még egy csókot édesem ! Létemet hadd élhessem !“ És Vajda János szerint: „Egyszer megölelni, Egyszer megcsókolni, Örökké csókolni!“ Ezek azonban csak gyanítgatások, melyek bebi­zonyítva nincsenek és nem lehetetlen, hogy akadni fog még tudós, ki hitelesebb felvilágosítást fog adni erre nézve. Hogy a csók régi szokás, azon körülmény is mutatja, hogy már Homernál is találunk nyomára. Azt beszélik a rómaiakról, hogy mikor hazatértek, megcsókolták nejeiket, hogy megtudják nem-e ittak bort távollétükben ? A leghíresebb csók a Judás-csók. Hogy a jelenkorban miként tanulnak csókolni az emberek, az könnyen megmagyarázható: az anya megcsókolja gyermekét, a gyermek utánozza el. Később a gyermek az anya, nagynéne, stb. kezét csókolja. Ha a gyermekből ifjú lesz, már a fiatal hölgyek kezét kezdi csókolgatni. Ha azután benő a feje lágya­n szerelmi csókokat osztogat a leányok­nak. Férfi korában kevesebbet csókol, de annál többet csókoltatik. Mint öreg­ember szabadságában áll mindenkit csókolni és mindenki által csókoltatni. Ugyanez áll a női nemre nézve, csak hogy ez több csókot kap, mint ad. A csók czélja: valamely érzelemnek kifejezése. Ahány az érzelem, annyiféle a csók. A régiek háromféle csókot ismertek : a barátság a tisztelet és a szerelem csókját. AZ A HIVATALOS TOLL! Az elmúlt hetekben két hivatalos kiadvány jutott kezünkhöz, amelyeket, daczára lapunk szűk terének, lehetetlen nem közölnünk. Előrebocsájt­­juk, hogy nem gáncsolódni akarunk, hanem az a czélunk a két hivatalos kiadvány közlésével, hogy az illetők ezentúl jobban ügyeljenek a hi­vatalos tollra, mert bizony-bizony az ilyen ki­adványok nem valami nagy dicséretükre válnak. A kérdéses kiadványok igy hangzanak: I.­­5021/1890. Hivatalos felzet Dercsényi István kéményseprő iparos folyamodványa tár­gyában. 102/K. gy. 1890 Annak megjegyzésével, hogy a város területének két kéményseprői kerületre történt beosztásáról szóló rendelkezés, mely az engedélyhez kötött iparokról szóló 8006/886. sz. szabályrendeletek között IV. sz. a. levő és a kéményseprői iparról szóló szabályrendelet 2. §-ában foglaltatik, törvényhatósági közgyűlés ál­tal 1867. évi decz. 17-én 403. sz. a. hozott, s kormányhatóságilag is jóváhagyott határozaton alapszik, melynek meghozatalánál azon méltá­nyossági tekintet vétetett figyelembe, hogy Bas­­toria József az I. kéményseprői kerületben al­kalmazott kéményseprő mester a kecskeméti ké­ményseprést mint reáljogot 1855. é. okt. 26-án Handlós Gergelytől 6000 p­­írtért szerezte meg, s ez alapon a kéményseprési jogot a város egész területén az 1867. évi közgyűlési határozat fo­ganatosításáig kizárólag ő gyakorolta, amidőn az 1867. évi 11 .­366. sz. földmivelés-, ipar- és ke­reskedelmi miniszteri rendelettel Dercsényi Ist­ván folyamodó kéményseprő mester részére a fenti szabályrendeletben körülírt II. kéményseprői kerület rendeltetett ki, annak megjegyzésével továbbá, hogy Dercsényi István a kerület érin­tett­ kijelölése óta az újabb beosztás iránt a mostanihoz hasonló kérelemmel a hatósághoz többször járult, de kérelmével úgy a közgyű­lés, mint a magas kormányhatóság által eluta­­síttatott, nevezetesen az 1886. é. ad. 53,840. sz. a. kelt földm­ivelés-, ipar- és kereskedelem­ügyi miniszteri leirattal is, annak megjegyzésé­vel mégis továbbá, hogy az 1886. é. 8006. sz. a. kelt szabályrendelet törvényes formák között ho­zatott meg, s kihirdetése daczára Dercsényi Ist­ván által akkor felebbezéssel meg sem támad­­tatott, s ekként annak rendelkezése most már kérdésessé annál kevésbbé tehető, mert a fel­hozott méltányossági indokok Bastoria József fia és örököse Bastoria Gothardra nézve is felálla­­nak, s kikerülését egyébiránt az I. fokú iparható­ság által az 1884. évi 17. t. sz. 20. §-a alap­ján kiadott engedély folytán bírja: a folyamodó Dercsényi István II. kerületi kéményseprő mes­ter ezen kérvényének, melyben kéményseprői kerülete megnagyobbitását kéri, hely nem ada­tik, különösen azért, mert a folyamodványban felhozott azon adatok, melyek által folyamodó kimutatni törekszik, hogy az I. kerület a II. kerület felett beosztásra nézve túlságos előny­nyel bír, oly összeállításból keletkeznek, mely­nél az egész külterületnek a II. kerülethez tar­­t­ozósága semmi figyelembe nem vétetett, holott pedig a kerületek beosztására nézve az I. fokú iparhatóság i. é. 2468. sz. a. érkezett jelentésé­ben kimutatva van, hogy az állítólagos arány­talanság fenn nem áll, továbbá a folyamodó ké­relmének hely nem adatik még különösen azért sem, mert amiként ezen törvényhatósági közgyű­lési tárgyalás alkalmával is hangoztatva lett, a folyamodó Dercsényi István kéményseprő mester a jelenleg birtokában levő kerületben sem végzi teendőit oly megelégedésre, mint az tőle vár­ható volna, s ennélfogva még kevésbbé lenne képes egy nagyobb kerületben a kívánalmaknak megfelelni, úgy, hogy a fentebbi indokok mellett főkép a bizalom hiánya az, melynél fogva a tör­vényhatósági közgyűlés a folyamodó kérelmének helyt adni nem kíván, s ezen fentebbiek mellett tapasztalása alapján azon meggyőződésének ad kifejezést, hogy a folyamodó által birt kerület jövedelme iparkodó munkálkodás mellett egy csa­lád tisztességes fentartására teljesen elégséges, miről folyamodó Dercsényi István kéményseprő mester hivatalos felzeten értesítendő s az iratok irattárba tétetni rendeltetnek. Kelt Kecskeméten, a város törvényhatósági bizottságának 1890. évi á­pril­is 22-én tartott rendes havi közgyűléséből.“ Magára az ügy érdemére nézve ezúttal nem nyilatkozunk, de lehetetlen meg nem je­gyeznünk első­sorban, hogy egyik felszólaló indokolását belevenni a közgyűlés határozatába, egyáltalán nem járja. Formailag is nagyobb kü­lönbség volna teendő határozat és meg­okol­á­s között. De semmi esetre sem volna szabad egy egyént, mint „m­­e­g b­í­z­h­a­tó­a­u­t“ pellengére állítani egy ilyen határozattal. Ha az illető kéményseprő csakugyan nem teljesíti a kötelességét (amit nem hiszünk), van törvényes út és mód ellene eljárni s ha kell megbüntetni, de így per tangentem ledorongolni sem nem törvényes, sem nem illő. Egyébként is ez a hivatalos felzet egy el­len egy óriási nagy mondat. Elejétől kezdve egészen addig : „Kell Kecskeméten" stb., az egész végzésben egyetlen egy pont sincs! Olvassa el bárki e végzést s lehetetlen, hogy meg ne csömörlenék ettől az irtózatos stylus curialistól. II. A másik kiadvány a főkapitányság hirdetménye a május e­­­s­e­i munkás mozgalmak tárgyában. Ehhez már kommentárt sem írunk. Olvassa el mindenki, de dugja el a lapot, nehogy a nagykőrösiek valahogy meglás­sák, mert bizony beküldik a — Bolond Istókba ! Halljuk . ..3116/1890. sz. T. ez. N. N. iparos úrnak Helyben. Közelebbi időben országszerte munka­­szünetelési tüntetések — különösen pedig e czél­­ból május hó­l-S'-je megünneplésének rendezé­sére, s abban való részvételre a munkások (ipa­ros segédek) részint írásban, részint a vidékre kiküldött izgatók által buzdíttatnak. Tekintve, hogy az ily tüntetések rendszerint, utczai felvo­nulások, körmenetek, s gyújtó szónokla­tokkal kapcsolatban iák, a közrend-, sze­mély- és vagyonbiztonság érdekében, semmi kö­rülmények közt meg nm engedhetők, ugyan-

Next