Kecskemét, 1890. január-június (19. [18.] évfolyam, 1-26. szám)
1890-05-11 / 19. szám
XIX. évfolyam. Kecskemét, 1890. május 11. 19. szám. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva, vidékre postán küldve. Egész évre - - - - 5 frt 1 kr. Félévre - - - - - 2 frt 50 kr. Negyedévre - - - - 1 frt 25 kr. Egy szám ára 10 kr. Előfizethetni a lapra a kiadóhivatalban, valamint a helybeli könyvkereskedésekben. Egyes példányok kaphatók: a kiadóhivatalban, Gallia E., Scheiber József és Harkay József kereskedésében. Kéziratok vissza nem adatnak. Szerkesztői iroda, II. tized, Plébánia utcza 8. szám.KECSKEMÉT A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT POLITIKAI ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI KÖZLÖNYE. HEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Hirdetmények és „Nyílttéri“ közlemények jutányosan számíttatnak. Hivatalos: u. m. városi és bírósági 3 frt. — egyházi, egyleti, társulati stb. hirdetmények minden egyes beigtatása 2 frt. Bélyegdij minden beigtatás után 30 kr. Előfizetési és hirdetési díjak fizetendők a kiadóhivatalnál Kecskeméten Kiadóhivatal, II. tized, Plébánia utcza 8. szám. Gyümölcstermelésünk emelése. A kecskeméti gyümölcs jó hírneve európaszerte meg van állapítva. Keresik is, viszik is roppant mennyiségben, és bizony nagyon tekintélyes összeg az, amelyet a gyümölcstermelés révén lakosságunk évről-évre bevesz. Kívánatos tehát, hogy a már megállapított jó hírnévből folyó szerencsés helyzetünket mentől nagyobb mértékben kiaknázzuk. Nem szabad megállapodnunk, sőt inkább folyvást haladnunk kell a megkezdett úton. A mi gyümölcsünk iránt való kereslet oly nagy, hogy beláthatlan időkig nem kell attól félnünk, hogy talán nem tudjuk eladni, így tehát minden aggodalom nélkül szaporíthatjuk gyümölcsöseinket s termelhetjük nagyobb mennyiségben a gyümölcsöt. De mindennek daczára egyszersmind azon is kell lennünk, hogy gyümölcsünk árát emeljük. Tapasztaljuk azt, hogy kivált olyan gyümölcsöknél, amelyek gyorsan leérnek s romlékonyak, azon kényszer alatt vagyunk sokszor, hogy bármi áron el kell adnunk, úgyszólván el kell vesztegetnünk. Ezen a bajon segítenünk kell. Emanczipálni kell magunkat azon kény-szerhelyzet alól, amelyet imént vázoltunk, s erre nézve talán most kedvező alkalom kínálkozik. A magyar ipar fejlesztésére ma már igyekeznek minden lehetőt megtenni. Igaz, hogy még nincs önálló vámterületünk, addig önálló és kifejlett iparunk soha nem lehet. De téved, aki azt vélné, hogy becsületes iparkodással a mai viszonyok közt is nem lehetne, ha mindent nem is, de sok üdvösét elérni. Most igyekeznek az ipar fejlesztésére tőkét szerezni. Óhajtják, hogy új iparágak keletkezzenek, kívánják, hogy a meglevők fejlesztessenek. És erről gondolkozva, lehetetlen, hogy szemünkbe ne szökjék az óriási összeg, amely a különböző alakban feldolgozott gyümölcsért (kandírozott, befőzött gyümölcs, íz, konzerv stb.) évenként az országból kivándorol! Mivel jobb a külföldi gyümölcs e célokra? Mivel olcsóbb a cukor — kivált ezen ipar új föllendülése óta — külföldön, mint nálunk? Mennyivel vagyunk mi ügyetlenebbek, mint a külföldiek? Nem lehetne azt a rengeteg pénzt megtartani a magunk számára? A mi gyümölcsünk épen olyan jó, mint a legjobb olasz gyümölcs e czélra. A czukor, mely ezeniparhoz szükséges, szintén jutányosan szerezhető be. Hála Istennek, ügyesség és iparosság sem hiányzik nálunk. És bizony egy kis jó akarattal az a nagy összeg pénz is a mi zsebünkben maradhat. Szükségünk van egy olyan telepre, amely ezen feladatot megoldja. Szükségünk van egy úgynevezett gyimölcs-konzerv ipartelepre. És ez az ipartelep sehol ez országban alkalmasabban fel nem állítható, mint Kecskeméten. Nem lehet cólunk e terv részleteit előadni ez időszerűit. Azt pedig, hogy mily óriási anyagi hasznunkra volna egy ilyen ipartelep, teljesen fölösleges volna vázolni. Ezúttal csak az volt a célunk, hogy ez eszmét a nyilvánosság előtt felvessük s megbeszélés tárgyává tegyük. Abból a tőkéből, amely új iparág teremtésére legközelebb mozgásba hozatik, egy kis ügyességgel, valamivel több tevékenységgel e czélra bizonyára szerezhetnénk! Beszéljük meg e kérdést. Állapodjunk meg, s azután köztel akaratul, vállvetve cselekedjünk ! Ha sikerül ezen eszme megvalósulása, úgy abból haszna lesz városunk minden polgárának, haszna lesz az egész hazának ... Horváth Ádám. TÁEGLA. IGEN. Elmondtad az igét, szived mélyibül ... Üdvömnek derengő hajnalcsillaga ! Szerelmet esküvél, s nászkiséreüil Szemed nefelejcsén harmat csilloga. Egy rövidke szót ejtett ki bár az ajk. Lelkemben az holtig visszazengedez, S elszunyad bájcsengésén a bú, ha zajg : Mert büvigéd maga egy Demosztenesz. Fény támadt az Úr egy „Légyen“-én s világ, Létem is e szent ősforrásból ered : Ámde belvilágom tündér fénylakát Te alkottad meg, oh lányka s „Igen“-ed ! Kiss József: ÁCSOKRÓL ÉS CSÓKOLÓDZÁSRÓL Mi a csók ? A hány ember, annyiféle feleletet kapunk e kérdésre. A csók az ajkaknak kisebb vagy nagyobb csattanással kisért rányomása valamire, így magyarázzák azt a lexikonok. Weber „Demokritos“-ában a csók így definiáltatik: „A csók olyan étel, melyet cseresznyepiros kanalakkal esznek, de nem minden cseresznye és nem minden kanál egyforma szinű, mindenütt azonban ugyanaz a papucs-taktika.“ Szépen értelmezi azt Dóczy Lajos, a „Csók“ czímű vígjátékiban: „Nincs abba jog, nincs akarat, se szándék . Nem csere az, de kölcsönös ajándék. Szüli a perez váratlan, hirtelen, Midőn egy szikra gyújt két födélén. Édes a csók, ha alszik kedvesed S mit önként adna, lopva elveszed . Édes a csók, ha durczás ajakat Megrablasz csókért, melyet az nem ad. Legédesb a csók, ha minden szomjú fél, A csókot adva, csókot lopni vél, Ha vágyát érzi csak, de nem jogát, Csak venni vágy s nem érzi azt, hogy ád. Ám ilyen csókot is százat terem, Nem házasság, de édes szerelem ; De ami ennek is még mézet ád, Ha a világ, az irigy mostoha, Mint őrszem leselkedik rá s reád, S jön perez, hogy érzed: mostan vagy soha S a karba kar és ajkra ajk repül, S minden erős érzés az ajkba gyűl, Mindenik első, végső mindenik, Mindenik csókol és csókoltatik. A vágy, mint búvár, amint vizbe éré, Leszáll a pillanatnak fenekére — Oh, egy arasznyi perezben mennyi kincs! Nem csók az, hidd el, amely tiltva nincs! Saphir szerint a csók olyan, mint a pecsétviaszk; mindkettőt forrón nyomják föl és hidegen törik. A csóknak tulajdonkép tudományos jelentősége is van, mert a csók a villamos kísérlet, t. i. a csókolódzók ajkai közt légmentes űr képződik és ha kinyitják ajkaikat, a levegő zeneszóval ismét bemegy. Nagy csoda, hogy a természettudósok eddig nem vizsgálták meg közelebbről a csókot; legalább eddig még nem találtunk említést róla egyik tankönyvben sem, pedig e tárgyat (kivált a felsőbb leányiskolákban) bizonyára nagy érdekkel tanulnák a növendékek. Az e nembeli kísérletek igen olcsók és veszélytelenek volnának. A csók többfélekép hajtható végre: csattanással, czuppanással, szárazon vagy nedvesen, stb. A csók keletkezését illetőleg kevés adataink vannak. Annyi azonban csaknem bizonyos, hogy már Ádám és Éva csókolták egymást, de az még nincs meghatározva, vájjon az almába harapás előtt, közben vagy után gyakorolták magukat a csókolódzásban. Érdekes volna tudni, hogyan jött Ádám azon gondolatra, hogy megcsókolja Évát. Vannak, akik így magyarázzák Ádám első csókját: Ádám nem felejtette el a Darwin-féle ősapáink mesterségét, a mások utánozását. Egy napon látta, mint csókolódznak a galambok. Szorgalmas természetbúvár létére azonnal megkísérlelte ugyanazt Éván ; úgy látszik, jól ízlett neki az első csók, különben nem ismételte volna annyiszor. Mások szerint a kígyó más titkokkal együtt a csókolódzás titkát is megsúgta Évának. Ismét mások szerint Ádám és Éva egy alkalommal a gyümölcsös kertben voltak és gyümölcsöt ettek. Nem volt náluk zsebkés, hogy elfelezzék az almát, s Éva kénytelen volt fogaival eszközölni az osztást. Ádám azonnal átvette ajkával Éva szájából a neki juttatott darabkát, de szigorú szocziáldemokrata lévén, még többet kivánt és ki akarta harapni. Éva ajkait olyan édes, olyan isteni érzelem fogta el, hogy mindjárt fölkiáltott Himfyvel: „Még egy csókot édesem ! Létemet hadd élhessem !“ És Vajda János szerint: „Egyszer megölelni, Egyszer megcsókolni, Örökké csókolni!“ Ezek azonban csak gyanítgatások, melyek bebizonyítva nincsenek és nem lehetetlen, hogy akadni fog még tudós, ki hitelesebb felvilágosítást fog adni erre nézve. Hogy a csók régi szokás, azon körülmény is mutatja, hogy már Homernál is találunk nyomára. Azt beszélik a rómaiakról, hogy mikor hazatértek, megcsókolták nejeiket, hogy megtudják nem-e ittak bort távollétükben ? A leghíresebb csók a Judás-csók. Hogy a jelenkorban miként tanulnak csókolni az emberek, az könnyen megmagyarázható: az anya megcsókolja gyermekét, a gyermek utánozza el. Később a gyermek az anya, nagynéne, stb. kezét csókolja. Ha a gyermekből ifjú lesz, már a fiatal hölgyek kezét kezdi csókolgatni. Ha azután benő a feje lágyan szerelmi csókokat osztogat a leányoknak. Férfi korában kevesebbet csókol, de annál többet csókoltatik. Mint öregember szabadságában áll mindenkit csókolni és mindenki által csókoltatni. Ugyanez áll a női nemre nézve, csak hogy ez több csókot kap, mint ad. A csók czélja: valamely érzelemnek kifejezése. Ahány az érzelem, annyiféle a csók. A régiek háromféle csókot ismertek : a barátság a tisztelet és a szerelem csókját. AZ A HIVATALOS TOLL! Az elmúlt hetekben két hivatalos kiadvány jutott kezünkhöz, amelyeket, daczára lapunk szűk terének, lehetetlen nem közölnünk. Előrebocsájtjuk, hogy nem gáncsolódni akarunk, hanem az a czélunk a két hivatalos kiadvány közlésével, hogy az illetők ezentúl jobban ügyeljenek a hivatalos tollra, mert bizony-bizony az ilyen kiadványok nem valami nagy dicséretükre válnak. A kérdéses kiadványok igy hangzanak: I.5021/1890. Hivatalos felzet Dercsényi István kéményseprő iparos folyamodványa tárgyában. 102/K. gy. 1890 Annak megjegyzésével, hogy a város területének két kéményseprői kerületre történt beosztásáról szóló rendelkezés, mely az engedélyhez kötött iparokról szóló 8006/886. sz. szabályrendeletek között IV. sz. a. levő és a kéményseprői iparról szóló szabályrendelet 2. §-ában foglaltatik, törvényhatósági közgyűlés által 1867. évi decz. 17-én 403. sz. a. hozott, s kormányhatóságilag is jóváhagyott határozaton alapszik, melynek meghozatalánál azon méltányossági tekintet vétetett figyelembe, hogy Bastoria József az I. kéményseprői kerületben alkalmazott kéményseprő mester a kecskeméti kéményseprést mint reáljogot 1855. é. okt. 26-án Handlós Gergelytől 6000 pírtért szerezte meg, s ez alapon a kéményseprési jogot a város egész területén az 1867. évi közgyűlési határozat foganatosításáig kizárólag ő gyakorolta, amidőn az 1867. évi 11 .366. sz. földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszteri rendelettel Dercsényi István folyamodó kéményseprő mester részére a fenti szabályrendeletben körülírt II. kéményseprői kerület rendeltetett ki, annak megjegyzésével továbbá, hogy Dercsényi István a kerület érintett kijelölése óta az újabb beosztás iránt a mostanihoz hasonló kérelemmel a hatósághoz többször járult, de kérelmével úgy a közgyűlés, mint a magas kormányhatóság által elutasíttatott, nevezetesen az 1886. é. ad. 53,840. sz. a. kelt földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszteri leirattal is, annak megjegyzésével mégis továbbá, hogy az 1886. é. 8006. sz. a. kelt szabályrendelet törvényes formák között hozatott meg, s kihirdetése daczára Dercsényi István által akkor felebbezéssel meg sem támadtatott, s ekként annak rendelkezése most már kérdésessé annál kevésbbé tehető, mert a felhozott méltányossági indokok Bastoria József fia és örököse Bastoria Gothardra nézve is felállanak, s kikerülését egyébiránt az I. fokú iparhatóság által az 1884. évi 17. t. sz. 20. §-a alapján kiadott engedély folytán bírja: a folyamodó Dercsényi István II. kerületi kéményseprő mester ezen kérvényének, melyben kéményseprői kerülete megnagyobbitását kéri, hely nem adatik, különösen azért, mert a folyamodványban felhozott azon adatok, melyek által folyamodó kimutatni törekszik, hogy az I. kerület a II. kerület felett beosztásra nézve túlságos előnynyel bír, oly összeállításból keletkeznek, melynél az egész külterületnek a II. kerülethez tartozósága semmi figyelembe nem vétetett, holott pedig a kerületek beosztására nézve az I. fokú iparhatóság i. é. 2468. sz. a. érkezett jelentésében kimutatva van, hogy az állítólagos aránytalanság fenn nem áll, továbbá a folyamodó kérelmének hely nem adatik még különösen azért sem, mert amiként ezen törvényhatósági közgyűlési tárgyalás alkalmával is hangoztatva lett, a folyamodó Dercsényi István kéményseprő mester a jelenleg birtokában levő kerületben sem végzi teendőit oly megelégedésre, mint az tőle várható volna, s ennélfogva még kevésbbé lenne képes egy nagyobb kerületben a kívánalmaknak megfelelni, úgy, hogy a fentebbi indokok mellett főkép a bizalom hiánya az, melynél fogva a törvényhatósági közgyűlés a folyamodó kérelmének helyt adni nem kíván, s ezen fentebbiek mellett tapasztalása alapján azon meggyőződésének ad kifejezést, hogy a folyamodó által birt kerület jövedelme iparkodó munkálkodás mellett egy család tisztességes fentartására teljesen elégséges, miről folyamodó Dercsényi István kéményseprő mester hivatalos felzeten értesítendő s az iratok irattárba tétetni rendeltetnek. Kelt Kecskeméten, a város törvényhatósági bizottságának 1890. évi április 22-én tartott rendes havi közgyűléséből.“ Magára az ügy érdemére nézve ezúttal nem nyilatkozunk, de lehetetlen meg nem jegyeznünk elsősorban, hogy egyik felszólaló indokolását belevenni a közgyűlés határozatába, egyáltalán nem járja. Formailag is nagyobb különbség volna teendő határozat és megokolás között. De semmi esetre sem volna szabad egy egyént, mint „meg bízhatóaut“ pellengére állítani egy ilyen határozattal. Ha az illető kéményseprő csakugyan nem teljesíti a kötelességét (amit nem hiszünk), van törvényes út és mód ellene eljárni s ha kell megbüntetni, de így per tangentem ledorongolni sem nem törvényes, sem nem illő. Egyébként is ez a hivatalos felzet egy ellen egy óriási nagy mondat. Elejétől kezdve egészen addig : „Kell Kecskeméten" stb., az egész végzésben egyetlen egy pont sincs! Olvassa el bárki e végzést s lehetetlen, hogy meg ne csömörlenék ettől az irtózatos stylus curialistól. II. A másik kiadvány a főkapitányság hirdetménye a május esei munkás mozgalmak tárgyában. Ehhez már kommentárt sem írunk. Olvassa el mindenki, de dugja el a lapot, nehogy a nagykőrösiek valahogy meglássák, mert bizony beküldik a — Bolond Istókba ! Halljuk . ..3116/1890. sz. T. ez. N. N. iparos úrnak Helyben. Közelebbi időben országszerte munkaszünetelési tüntetések — különösen pedig e czélból május hól-S'-je megünneplésének rendezésére, s abban való részvételre a munkások (iparos segédek) részint írásban, részint a vidékre kiküldött izgatók által buzdíttatnak. Tekintve, hogy az ily tüntetések rendszerint, utczai felvonulások, körmenetek, s gyújtó szónoklatokkal kapcsolatban iák, a közrend-, személy- és vagyonbiztonság érdekében, semmi körülmények közt meg nm engedhetők, ugyan-