Kecskemét, 1891. július-december (20. [19.] évfolyam, 27-52. szám)

1891-07-05 / 27. szám

27. szám. Julius hó 1-én Konkoy-Thege József mondott kitűnő beszédet pártunk részéről a törvényjavaslat ellen. Pártunk e kiváló tagja huzamost időn keresztül Pestmegye szolgálatában állott s a gyakorlati ismeretek egész tárházából ügyesen szedte elő a fegyvereket. Bethlen Gábor gróf következett most, a volt hatalmas főispán, a szászok megregulázója és az erdélyi magyar közművelődési egyesület elnöke. Kitűnő és erélyes beszédben támadta a kormány javaslatát. Tors Kálmán a nála megszokott meghódító érveléssel beszélt pártunk álláspontja mellett. Közben beszélt Horváth Boldizsár a volt igazságügyi miniszter, a javaslatot elfogadta ugyan, de azért „ami nincs benne“ sőt kifejtette, hogy „ami benne van“, az milyen rossz! Július hó 2-án Dobay Antal beszélt pártunk részéről az államosítás ellen s jóízű magyaros beszédében bemutatta a hacikorszakbeli cserebogárleves evő cseh beamtereket. Utána Hentaller Lajos támadta igen figyelemre méltó beszédben a javaslatot. Különösen Kossuth Lajosnak József nádor fölött mondott emlékbeszédéből vett idézetei arattak nagy tetszést. Tulok Benő nagyon ügyes beszéddel rontott neki a javaslatnak, kiemelve, hogy pártunk nem fél a képviselőház feloszlatásától. Isaák Dezső nyomós érveket hozott fel a javaslat ellen s példákkal szolgált, hogy miként korteskedik a kormány. Farkas Imre szép beszédében sok új érvet hozott fel a javaslat ellen s friss levegőt hozott a vitába. Végül Gulácsy Dezső kormánypárti támogatta a javaslatot azért, mert Uray Imre a minap kisütötte, hogy egy főispáni ebéden Gulácsy Dezső úr rengeteg leszólta a javaslatot. A hű mameluknak ezt kelett hogy jóvá tegye ... Július hó 3-án a vitát egy kis ribillió előzte meg. Polónyi Géza ugyanis indítványozta, hogy a ház utasítsa a honvédelmi minisztert,báró Fejérváry Gézát, hogy mielőbb feleljen a honvédezredeseknek a közös hadsereg kötelékébe való átkommandírozása tárgyában tett interpellácziókra. E felett szavazni kellett, de miután a kormánypárton nagyon kevesen voltak, pártunk kivonult a folyosóra, és így a ház nem volt határozatképes. Persze a mameluk urak bűsölnek s azt akarják, hogy pártunk képviselői izzadjanak. Ha mindenáron tárgyalni akarják, úgy legyenek ők is jelen. Pártunk részéről ma Udvardy Ferencz és Jeszenszky László báró beszéltek igen nagy sikerrel, mindkettő alapos érveléssel mutatta ki a javaslat hiányait, úgy látszik, hogy az általános vita csak a jövő héten ér véget. TANÜGY. Iskolai értesítők. 7'70 t.lansággal, megdicsérve a dicsérendőket, kiemelve a kiemelendőket, részletes tudósításban ismerteti lölebbvalójával és alattvalóival egyképen, és úgy az iskolák is, mint minden társadalmi intézet, írásban számolnak be működésükről, pártatlanul, objektíve, szigorú tárgyilagossággal. Erre szolgálnak a tanév végén kiadott Értesítők. Az iskola az életnek nevel. És mégis az élet ismeri legkevésbbé azt a nagy fáradalmat, melybe ez kerül. Oka ennek az, hogy számtalanok az élet útjai, melyekre eloszolva küzd, harczol az emberáradat a mindennapi kenyérért, s ebben a harczban nem igen gondolunk egymás bajára, fáradtságára, elég mindenikünknek édes minmagunké. A legcsendesebb, a legzajtalanabb hivatás az élethivatások között az iskoláké s illetve ezek vezetői a tanítók és tanároké. Lassan, csendben munkálkodnak ők azon, hogy az ifjúságból az élet hívatott katonáit neveljék; e nevelésnek egy-egy sarkpontjára érünk hosszú tíz hónap alatt, mely után jól megérdemelt rövid két hónap szünidő jön nevelők és növendékek számára egyaránt) Egy-egy zárköve tevődik le ilyenkor az ifjúság nevelésének, mi, hogy mily úton éretett el, mennyi fáradtságba került s mily eredményeket hozott, arról számolnak be az iskolai Értesítők. ■ Kiadásuk czélszerű és okadatolt. Czélszerű, mert belőlük ismerjük meg egy év fáradtságát s gyümölcseit. S okadatos, mert hisz az iskolák működéséről csak a nyilvános záróvizsgák alkalmával vesz tudomást közönségünk egy kis része, bővebb tudósítást hát ezeknek kell nyújtaniok. De mert az Értesítők nem adatnak olvasmánykép a nép kezébe, a sajtónak kell minél bővebben ismertetnie őket s a bennök foglaltakat, hogy így a közönség megtanulja belőlük minél jobban méltányolni azok érdemeit, kik az életre harczosokat készítenek elő. Tanügyi rovatunkban tehát készséggel adunk helyet az iskolai Értesítők ismertetésére s mert helyi lap vagyunk, főkép a helybeli iskolák Értesítői számára. S ismertetni fogjuk mindegyiket bőven, tárgyilagosan a bennük felhozott adatok nyomán, hogy tanügyeink állapotáról, fejlődéséről minél jobban tájékozva legyen a nagyközönség! Elsőnek kaptuk a helybeli államilag segélyzett polgári és elemi leányiskola Értesítőjét a lefolyt tanévről. S örömünkre szolgál, hogy belőle leányaink neveléséről közölhetünk adatokat, melyek fényesen megczáfolják amaz állítást, mintha a leánynevelés hazánkban el volna hanyagolva s leányaink az életben szűk családi körben nyert feladataiknak csak úgy, ahogy, a társadalomban pedig épen nem tudnának megfelelni. Mert neveljék úgy egész Magyarországon a leányokat, mint a mi államilag segélyzett polgári s elemi iskolánkban, s akkor a magyar nő nemcsak szépségéről és kedvességéről, hanem műveltségéről, testi és lelki boldogságáról is híres lesz széles e Világon ! A füzet elején Pásthy Károly igazgató felelete foglaltatik egy volt növendékének levelére ,,A nő valódi értéke“ ezimen. S ez a tanulmány nemcsak olyan szükségszerű közlemény, melylyel manapság divat az iskolai Értesítőket megtölteni, hanem magas irodalmi színvonalon álló tanulmány, mely nemcsak az anya kötelességét leányaival szemben, de az iskola — a második nevelő anya — programmját a leánynevelésben is élőnkbe terjeszti. Mert a nő valódi értékét csak a nevelés adhatja meg az anya és iskola részéről, a természettől nyert szépség és bár nem érték, csak külső disz. A nevelés pedig legyen testi és lelki; a testi nevelés az egészségre, a lelki a műveltségre terjedjen ki. S most kedves, atyai hangon ismerteti czikkíró a testi és lelki nevelés eszközeit és módjait; a táplálkozást, a testedzést, a ruházkodást, továbbá a vallásosságot, a házias munkásságot és egészséges kedélyt, az igaz és szép szeretetet, az érzések finomságát, a felkölt gondolkozást, a kötelességérzetet és bizodalmát a jóban jelölvén meg olyanokul, melyek a nő valódi értékét megszerzik s illetve alkotják. Pásthy Károlyné czikkét el kellene olvasni minden anyának, mert ennél szebb és igazabb útmutatást senki nem adhat, hogy mint neveljék leányaikat a szerető, gondos szülők ! Azt mondtuk, hogy a fentebbi bevezető czikk egyszersmind az iskola programmját is adja a leánynevelés terén. Lapozza át velünk a kedves olvasó az Értesítőt, s igazat fog nekünk adni. Beszámol ez növendékei testi és lelki neveléséről egyképen; ismerteti a lefolyt tanévben a polgári s úgy az elemi iskolákban elvégzett tananyagot, a női kézimunka tanítás eredményét, a testgyakorlat mikénti alkalmazását, szóval mindazt, mi hivatva van az iskolákban a nő valódi értékét megadni. Megtudjuk ebből, hogy a növendékek a polgári iskolában tanultak hit- és erkölcstant, magyar-s német nyelvet és irodalmat, történelmet, földrajzot, számtant, mértant, természetrajzot, vegytant, ásványtant és földtant, természettant, egészségtant és gazdaságtant, e reális tantárgyak mellett éneket, szépírást és rajzot, női kézimunkát, testgyakorlást és rendkívüli tantárgykép a franczia nyelvet. Az elemi iskola tananyaga pedig elvezet bennünket az írni s olvasni tudás kezdetétől, s szükséges vallás-, erkölcsi fogalmak elsajátításától addig a pontig, hol a nevelés első stádiuma véget ér, az általános tudás alapjai lerakvák, s ki bővíteni akarja, az feljebb mehet, ki pedig megállapodik, az is számot tarthat az iskola végre 1t, habár nem iskolázott névre. Igen szép a női kézimunka eredménye, melyből kitűnik, hogy a polgári iskola I. osztályában 428 darab női kézimunka készült s 109 frt 62 krnyi anyag dolgoztatott fel. A II. osztályban 230 db készült 70 frt 33 kr. feldolgozott anyagértékben; a III. osztályban 171 darab 245 frt 44 krt feldolgozott anyagértékben s végre a IV. osztályban 115 darab 118 frt 92 kr. feldolgozott anyagértékben. Összesen 944 darab munka 544 frt 30 kr. anyagértékben. Az elemi leányiskola I. osztályában 112 darab a II. osztályban 107 db, a III. osztályban 121 darab, s a IV. osztályban 140 darab női kézimunkát csináltak. E kézimunkák a tanév végén ki is voltak állítva s a nagy közönség tetszését minden tekintetben kiérdemelték. Az Értesítő ezután adatokat közöl a lefolyt iskolai év történetéből, meleg szóval emlékezve meg az intézet egyik, tiz éven át volt tanítónője Szarvassy Margit távozásáról, ki a budapesti állami nevelőnőképző- és leánynevelő-intézethez neveztetett ki a lefolyt tanév elején rendes tanítónőül s kinek helyébe Ekkert Irma, volt felső leányiskolai igazgatónő helyeztetett át Aradról. Ismerteti az ifjúsági „Önképzőkör“ mű ■ M ii i iibii i ■ i ■ i m ■■un ii ■■■ i■■■■ i i— IIII■ II n m~n mű ködését, az ifjúsági és tantestületi könyvtár gyarapodását, a hivatalos látogatásokat, a vizsgálatok sorrendjét és az évzáró ünnep műsorát. Majd a befolyt tandíjakról, iskolai tanszerek és bútorok gyarapodásáról, az iskolai takarékpénztár működéséről közöl statisztikai adatokat s a tantestület és felügyelő bizottság névsorát ismerteti. Az iskolai növendékek névsorából kitűnik, hogy a polgári iskola I. osztályának 55, a II. osztálynak 26, a III. osztálynak 27,s végre a IV. osztálynak 17 növendéke volt, összesen tehát 125; az elemi iskola I. osztályában pedig a tanulók száma 41, a II-ban 37, a III-ban 33 s a IV. osztályban 35, összesen tehát 146 volt. Szorgalmuk és maguk viseletéért jutalmat nyertek: a IV. osztályból Szabó Sarolta, Goldberger Jozefin, Sasváry Vilma, Vajda Lujza és Steiner Ida; a III. osztályból Schwarz Hona, Ruttkay Jozefin, Walter Czeczil, Csapek Kornélia, Czvetkó Henrik, Szalontay Gizella és Keresztes Ilka; a II. osztályból Mészáros Viki, Goldberger Irma, Keresztes Mari és Laukó Margit; végre az 1. osztályból Szokolay Irén, Szüless Margit, Hajagos Róza, Botkár Vilma, Láber Sarolta és Bagi Etelka. A füzet végén statisztikai adatokat találunk a növendékek vallás, anyanyelv, kor és előmenetel szerinti beosztására. Ebből kitűnik, hogy a polgári iskola I. oszályában 24 róm. kath., 13 helv. vallásu, 4 ágostai és 14 izraelita; a II-ben 8 róm. kath., 8 helv. vallású, 1 ágostai és 9 izraelita; a IlI-ban 9 róm. kath., 7 helv. vallású, 3 ágostai és 8 izraelita ; a IV-ben 8 róm. kath. 3 helv. vallású és 6 izraelita növendék volt; anyanyelv szerint az I. osztályban 5 és a III.-ban 1 német kivételével mind magyar. Előmenetelre nézve kitűnő volt a polgári iskola II. osztályában 3, a III.-ban.5 és a IV.-ben is 5. Elenképen felvilágosítást nyújt a kimutatás az elemi iskolák tanulóiról is s az Értesítő a jövő évre szóló igazgatói figyelmeztetéssel záródik be. -y -~n. A kecskeméti államilag segélyzett polgári és elemi leányiskola XVI-dik értesítője az 1890—91-dik iskolai évről. (Kiadta: a felügyelő bizottság. Szerkesztette: Pásthy Károly igazgató.) A kapuzárás megtörtént: az iskolai évnek vége. S mint jó hadvezér, ki egy diadalmasan átküzdött csata történetét lelkiismeretes pártat-Felhágnak a buczka tetejére szétnézni. Távol látszik egy legeltető juhász. Híres gyerek! Messziről is ráismernek a Benga Dömére. Bizonyos, hogy az volt a tolvaj! Oda érve azzal köszönt a számadó: „Hallod-e Döme ! az én bárányom alighanem itt bégetne most nálad, ha a határdomb alatt nem hagytad volna a belét!“ A Benga Döme szeme olyat villan, mintha az egész becsületét egyszerre akarná bevilágítani s foghegyre kapva a pipát, oda vágja : „Én tőlem ugyan rendben is beéghetne, mégsem tudnék róla !“ A legkedélyesebben folyik a feleselés s ez alatt a számadó szeme összevissza kutat, keres. Azt már kitudta, hogy Benga Döme volt a tolvaj, mert a bél melletti nyomok is összevágnak a sarka állásával, hanem hol a corpus delikti ? Hol a bárány húsa, bőre ? A gúnyáját hiába kutatná fel, ott még nyomát se se látná, pedig bizonyos hogy az éjszaka már jószát falatozott a húsból. Tovább beszél, ide-oda járkál a számadó , beszéd meg a járás meghozza a jó gondolatot. Egy fa törzsén maréknyi homokot lát. Oda van ragadva a homok a fa derekához. Erre megint azt mondja magába, hogy „nhm ?!“ Mikor gödröt ásnak, a homoktól úgy tisztogatják az ásót, hogy először odacsapják a fa törzséhez. Aztán oda ragad a homok. Hát itt nem messzire gödröt ástak. Minek ásták ? Amintegy magában okoskodik, hát a Benga Döme pulija nagyon egy helyre szorítja a nyáját, pedig se ideje, se helye a nagy hajkurászásnak. Erre már megint azt mondja az öreg számadó : „ohó!“ És ez most azt jelenti, hogy megvan a bárány ! Ahova legjobban szorítja a puli a birkát oda megy, szétveri a nyájat s addig szurkálja botjával a földet, mig egyszer mélyen leszalad a földbe a bot. Behomokolt, birkanyommal elboronált veremben, sok fajta gyanús dolog közt, olt fel egy hússal teli bográcsot, meg a báránya bőrét. Hasztalan a tagadás. Ilyenkor legokosabb kiegyezni. Legtöbbet kiegyeznek s nem mennek be a bíróhoz vádaskodni. Panaszkodás asszonytempó. Sokszor azonban „páros viaskodásra“ kerül a dolog. A gamós bot alatt akkorát puffan a kemény kalap, mint egy kölyök taraczk s csak akkor támad belőle baj, ha az egyik úgy elesik, hogy többet nem mozdítja meg a lábát. Az ilyen dologba belekotnyeleskedik a „hivatal.“ Hanem, ha olyan kis fejlyukasztás, vagy gyöngéd derékleütéssel végződik a kiegyenlítés, hát arról nem tud semmit a törvényszék. Aki kapta tűri. Majd kijön a sora, hogy visszaadja hat tetejével. Az ilyen passzusra se érdemesített birkafélének az ellopása azonban csak gyerekjáték. A keresés hitvány munka. Sose lopják ki a határból, egy nap alatt nyomára akadhat az ember, vagy ha túljártak az eszén, hát segít magán könnyen. Akire gyanakszik, attól lop helyette másikat. Más a lábas jószág ! A trnó reggelre az ötödik határban őgyeleg, a csikó meg a tizedik határban fújja ki magát. Ennek nyomozásához nem elég a tapasztalat, oda széles ismeret, nagy összeköttetés szükséges. Jó viszonyban kell lenni annak a nagy pusztának csikós és gulyás arisztokratáival, a melyik puszta Örkénytől kezdve lenyúlik a Bácska aljáig. Mikor a bugaci pusztáról elvesz a jószág, hát számadó, bojtár rögtön keresi a nyomát, s ha valami kocza betyár volt a tolvaj, hát megtalálják. De ha valami nagyon „járatos“ kézzel van dolguk s nem boldogultnak, hát azt bejelentik az ő főkapitányuknak, a kiérdemült vén csikósnak, az öreg Zubornyáknak. Az öreg kiballag a cserényhez s felveszi a tényállást. Hol legelt a jószág? Ki volt az őrző? Milyen volt az idő ? Merről fújt a szél ? Mikor ugatott a kutya? Láttak-e aznap gyanús alakot a pusztában ? Ha láttak, merre látták ? stb. stb. Nem szedi a szót jegyzőkönyvbe, de azért jobban megmarad a fejében, mintha húsz árkust firkáltak volna tele. Mikor ezzel készen van, akkor rágyújt a pipára s azon gondolkozik, hogy ha a leírt körülmények között neki kellett volna ellopni azt a jószágot, hát hogy lopta volna el ő ? Ez a legalaposabb útbaigazítás. Azonnal beszalaszt egy embert a városba „igazságért. Ez az „igazság“ a jószág passzusa. Mikor a passzust kihozták, felpattan a lovára s torony iránt vágtat Bácskának. A szomszéd pusztákon sok olyan pásztor van, a kik sok ideig együtt ették a vármegye kenyerét. Ez a kenyér testivé-lelkivé teszi a barátságot. Neki is van ilyen sok czimborája, a kikkel útközben szóba áll s ha egyiktől nem, a másiktól bizonyosan hall olyat, a minek sok a haszna; sőt egymás közt úgy meg is hányják vetik az ügyet, hogy amit elkerül az egyiknek az esze, megtalálja a másik. Csakhogy az a Bácska egész birodalom ! Merre folytassa úgy az útját, hogy haszonnak menjen? Itt már más nem vezeti, csak a billeg! Ha p. o. annak a jószágnak F. K. a billege, akkor talán lóhalálban nyargal Kelebia felé. A. L. billegő jószágot tán nem is kereshet másutt, mint Csantavér alatt. Cs. B. betűsnek úgy lehet, hogy Verbász körül a tanyája, ha meg olyan karikabilegű az a jószág, hogy vagy korona, vagy horog nyúlik ki a karikából, hát akkor talán Palánkáig meg se állhat. Ez olyan érthetetlen dolognak látszik, pedig nagyon egyszerű. Sok jómódú gazda van Bácskában. Jómódú gazdával illik a jegyzőnek jó lábon állni, s itt-ott megesik, hogy az a gazda egyszerre 20 lovára is kiállíttatja a passzust. Teheti, mert magának van ménese s esetleg épen 20 lovat akar eladni a vásárban. Van azok között sárga, pej, fakó, kesely, bóka . Feuillet Oktáv utolsó regénye. Feuillet Oktáv, a két hó előtt elhunyt világhírű franczia regényíró legutolsó műve, a „M ü v é s z b e cs It t e ! ” czímű kétketes regény most jelent meg Singer és Wolfner Egyetemes Regénytárában. A halhatatlan költő hattyúdala e ragyogó szépségű mű, méltó befejezése az ő alkotásai hosszú Sorozatának. Ami Feuillet Oktávot a jelenkor legnagyobb regényírójává tette : a gondolkozás nemessége, az életnek költői felfogása, a csodálatos elevenségi rajz, a művészi meseszövés — az mind benne van a „Művészbecsület“ kötetben; sőt a mester e végső remeke fölötte áll többi műveinek, megragadó hatalmassága drámaiságával. — Érdekfeszítő, óriás arányokban növő erejű dráma ez a regény, melynek végső katasztrófája megráz, de ki is békít, mert Feuillet világnézetének tiszta fénye sugározza be a romokat. A „ Művészbecsület“ sikere példátlan; eredetije három hét alatt százötven kiadást ért. A magyar fordítás vászonba kötött, kitűnően szép kiállítású két kötetének ára 1 írt. A magyar szépirodalomra mostoha idők járnak. A napi sajtó, mely gyors, de felületes produkczióra csábítja az írókat, nem engedi megérteni, művészi magaslatra emelkedni a tehetségeket, s természetesen mindnyájan rajta van a billeg, a gazda nevének kezdőbetűi, vagy egy karika. Ezek a passzusok pedig azért készülnek, hogy jó alkalomkor kéznél legyenek. Ha beletéved a ménesbe egy idegen ló, hát kikeresik azt a passzust, amelyik rávág a színére. A passzus biliegét olyanra igazítják, mint a ló biliege. Ha pedig olyan belük vannak a lovon, hogy azokat a passzusba nem lehet kiigazítani, pl. S-ből nem lehet csinálni L betűt, hát akkor akad olyan gazda a kinek van alkalmas kezdő befelti neve. A járatos ember tudja, hogy melyik tájon, milyen jellegű gazda lakik. Ez a „billeg-kérdés.“ Ezt szokták meghányni-vetni a czimborák s ha az öreg Zubornyák nagyon siet, hát melegében viszszatereli a jószágot. De hát ha olyan a billeg, hogy több bácskai lótermelő gazda passzusát is lehet használni? Ilyen esetben csak a felelősök segíthetnek a bajon, ők tudnak mindent a megyében. Aki az ő szívükhöz hozzáfér, annak nyelve van az ügye. Csakhogy annak híres családbélinek kell lennie. Ez a legmagasabb összeköttetés. Van is a Zubornyák família olyan, hogy nem egygyel dicsekedhetik, aki 111........ Eh ! Minek a dicsekvés ! Hát ismerik egymást, punktum. Jó czimborák pedig segítenek egymás baján. Szép is az ilyen pusztai rendőr mesterség! Csakhogy már innen-onnan ezek is kivesznek. Panaszkodik az öreg Zubornyák, hogy a fiatalság élhetetlen. Iskolát építettek a puszta szélben s a helyett, hogy szabadjára hagynák a gyerekeket, hát ölik a betűvel. Bizony sok embert is megöl az a betű ! Kacsa Elek. KECSKEMÉT , 1891. julius 5. IRODALOM.