Kecskemét, 1897. január-június (28. [25.] évfolyam, 1-26. szám)

1897-01-03 / 1. szám

XXVIII. évfolyam. 1. szám. Kecskemét, 1897. január 5. Előfizetési «1 ij : helybon házhoz hordva, vidékre postán küldve: Egész évre - - - - 5 frt — kr. Félévre - - - - - 2 írt 50 kr. Negyedévre - - - - 1 írt 25 kr. Egy szám ára 10 kr. Előfizethetni a lapra a kiadóhivatal­ban, valamint a helybeli könyvke­reskedésekben. Egyes példányok kaphatók a kiadóhi­vatalban, Fekete M., Metzger B , Stei­ner M. és Harkay J. kereskedésében. Kéziratok vissza nem adatnak. Szerkesztői iroda: II. tized, Plebánia-utcza 8. szám. KECSKEME A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI PÁRT POLITIKAI É8 KÖZMŰVELŐDÉSI KÖZLŐ MEGJELEN MINDEN VASAENAP. A városi tisztujitás. Az újév legelején, már január 9-én nem csekély megoldásra váró feladat kerül váro­sunk törvényhatósági bizottságának közgyű­lése elé. Ez alkalommal kell megválasztanunk azt a tisztikart, amely városunk ügyeit a to­vábbi hat évre igazgatja. A tisztujitást régi jelentőségéből megle­hetősen kiforgatta az a körülmény, hogy im­már sok fontos állást kinevezés utján élet­hossziglan töltöttek be. Azért mégis előrangú érdekkel és jelentőséggel bir a tisztujitás, annyival is inkább, mert ez dönti el azt a kér­dést is, hogy ki legyen e város polgármestere, vagyis közigazgatásunknak, a város ügyei in­tézésének feje? Könnyű lenne e kérdésre e helyen megha­tározott névvel válaszolni s annak érdekében e sorok által is korteskedni. De mi a maga­sabb, mindenesetre nehezebb oldaláról fogjuk fel a kérdést. Egy lapnak, amely az ellenőr szerepét van hivatva teljesíteni, lehetetlen személyes tekintetekből állást foglalni, ha nemcsak a jelenre, hanem a jövőre is gondol annak irányítója. Tudjuk, hogyha neveket említenénk, egyik részről dicséret, másik részről gáncs várna reánk. A dicséret után nem esenkedünk, a gáncs nem félemiit meg bennünket. Lehet, hogy igy senkinek sem tetszünk, de azért já­runk a magunk egyenes útján. Mi ezen egyenes út követését abban lát­juk, hogy folytonosan a higgadt, nyugodt meg­fontolást és mérsékletet ajánljuk mindenki­nek a figyelmébe, valakit ez illet. Mert csak ezen az úton érjük el városunk jólétét és elő­rehaladását. Szomorú dolog lenne, ha ezt csak egyes ember okosságától és tehetségétől várhat­nánk. Az a fejlődés, amit egyetlen, köré­ből kimagasló egyén létesít, nagyon gyenge alapon nyugszik. Mi azt óhajtjuk, hogy a város ügyeinek intézésére hivatott tényezők együttesen emelkedjenek a helyzet magasla­tára s ebből reméljük haladásunkat. Előre haladásunknak feltétele egyedül az, hogy azon tényezők, amelyek eddig segítették e fejlődést, továbbra is együtt maradjanak, egyakaraton legyenek. A városi tisztujitásnak, a polgármester­választásnak csak nagyon jelentéktelen része lesz azon eredmény, ami esetleg pár szavazat különbséggel jön létre január 9-én. A győzelemben lehet része az esetlegesség­nek is. De esetlegességgel nem lehet kormá­nyozni Kecskemét városát nemcsak hat éven keresztül, hanem egy perczig sem, mihelyst fontos kérdésről van szó. A törvényhatósági bizottság tagjai mind egyformák törvény szerint. De nem egyfor­mák városunk ügyeinek miként való intézése körüli gondolkozásukban. A sok különféle gondolkozásmódok között látunk egy mindin- bább jegeczesiilő központot, amely minden mellóktekinteteken kívül támogatja az elöljá­róságot nemcsak könnyű, de nehéz napjaiban is. Ez a központ az, amelynek áldozatkészsé­gével létesült városunk haladása. Nem nehéz feladat a város törvényhatósági bizottságában személy szerint többségre ver­gődni. De annál nehezebb a megnyert állás­ban megszerezni azok támogatását, akik nem tetszetős jelszavak után indulnak, hanem ala­posan mérlegelik, mi válik e város javára? Tetszetős jelszavak! Ilyenekkel lehet a szavazásnál győzni. De ha elérkezik a pilla­nat, amidőn nem csak szavazni, de áldozni is kell — vájjon együtt áll-e a győztes tábor? Ne vegye ezeket senki személyes vonatko­zásúnknak, mert ez a mi szándékunkban nem állott. Gyarló toliunkkal csak arra akartunk mindenkit figyelmeztetni, hogy városunknak sorsa nem a január 9-ki tisztujitás miként eldőlésétől függ. Hanem függ attól a jóaka­rattól, buzgóságtól és egyetértéstől, amely- lyel támogatnunk kell az új polgármester, az új tisztikar működését minden jóban. Ám szavazzon kiki saját lelkiismerete sze­rint. Melléktekintetekről ne legyen szó. De bármint adja is a sors, ne legyen győző, ne legyen legyőzött, hanem valamennyien egy- akarattal munkálkodjunk városunk javán. Csak a pártoskodás ördöge ne fészkelje be magát közibünk sem a tisztujitás előtt, sem utánna . . . Kecskemét th. város költségvetése 1897. évre. (Vége.) A gazdasági kiadások összege: 84,646 frt 66 kr. igy oszlik meg: előfogatolás 14,162 frt 13 kr.; erdészeti kiadások 4,645 frt; a város épületeinek fenntartása 19,347 frt; a városház fűtése 7,745 frt 75 kr.; a színház fűtése és vilá­gítása 5,500 frt; a széktói fürdőre kiadás 970 frt; a mezei kemenezékre 845 frt 60 kr.; állami adóra és útadóra 22,886 frt 85 kr.; apaállatok beszerzésére s fentartására 6,244 frt 33 kr.; anyagokra és termesztményekre 1,554 frt; gaz­dasági szerekre és eszközökre 746 frt. A különféle kiadások összege: 249,155 frt 69 kr., amely összeg a következő kiadásokból alakul: szenvedő tőkék és kamatai 48,500 frt 50 kr.; külön rendeltetésű alapok tőkéinek ka­matai 34,095 frt 29 kr.; javadalmi kiadások 135,573 frt 50 kr.; marhás levelek beszerzése I, 700 frt; vidéki kórházakban ápoltak gyógydija 3,519 frt. Uj építkezésekre: semmi; Pusztaszer közigazgatási költsége 900 frt; a nagyréti ár- mentesitési költség 1,040 frt; a pusztaszeri regale-bérlet 337 frt 17 kr.; különféle kiadások 13,000 frt; a szikrai szőlőtelep kiadásai 4,005 frt; a törlesztési alapnak 6,485 frt 23 kr. E szerint az összes kiadás 601,090 frt 29 lcrra volt előirányozva, azonban ezen összeg a tisztviselők fizetésének fölemelése folytán emel­kedett. Ezen kiadási összeggel szemben a követ­kező bevételi tételek vannak: Ingatlanok után 273,940 frt 05 kr. Ezen összeg következőkép oszlik meg: Földek haszon­bére és jövedelme 124,476 frt 26 kr. Ezen összeg a következő haszonbérekből alakul: pusztaszeri legrégibb kiosztás 2,331 hold 360 Qöl után 19,641 frt 04 kr.;' pusztaszeri újabb kiosztás II, 196 h. 775 Qöl 9,929 frt 65 kr.; pusztaszeri legújabb kiosztás 2,126 hola 31 Qöl 17,679 frt 22 kr.; úrréti földek 291 hold 397 Qöl 3,465 fit 60 kr.; füzesréti kaszálók 70 h. 40 Qöl 2,075 frt 02 kr.; alsónyomási földek 331 h. 1.415 Qöl 9,261 frt; epreskert melletti földek 50 b. 1,014 Qöl 979 frt 46 kr.; nagyréti földek 725 h. 300 Qöl 11,692 frt 70 kr.; a benei határszélben kiosztott földek 164 h. 1,393 Qöl 827 frt28kr.; a lajosi határszélben kiosztott földek 123 h. 558 Qöl 910 frt 77 kr.; a szikrai közlegelőkből ki­osztott földek 466 h. 219 Qöl 2,577 frt 25 kr.; uagytalfáji erdőföldek 82 h. 850 Qöl 1,385 frt 79 kr.; szolnoki köz végén kiosztott földek 378 h. 1,432 Qöl 4,319 frt 26 kr.; a Mária-kápolna környékén kiosztott földek 135 h. 280 Qöl 2,783 frt 42 kr.; ugyanitt újabban kiosztott föl­dek 75 h. 125 Qöl 1,988 frt 88 kr.; Ballószög- ben a Virág-tanya mellett kiosztott földek Hirdetmények és „Nyílttéri“ közlemények jutányo­sán számíttatnak. Hivatalos: u. m. városi és bíró­sági 3 frt, — egyházi, egyleti, társu­lati stb. hirdetmények minden egyes beiktatása 2 frt. B ily eg díj minden beiktatás után 30 kr. őíizetési és hirdetési dijak fizeten- a kiadóhivatalnál Kecskeméten Kiadóhivatal: tized, Plebánia-utcza 8. szám. 252^yftk^^g^fÖI 1,640 frt 94 kr.; a széktói szőlőkifflnetti földek 30 h. 95 Qöl 707 frt 76 kr., kisebb birtokrészek haszonbére 1,967 frt 12 kr.; cs. és kir. lovassági gyakorlótér 100 h. 1000 frt; honvédlovassági gyakorlótér 70 h. 500 frt; a Muszály alatt kiosztott földek 36 h. 507 Qöl 602 frt 89 kr.; az ágasegyházi és tiszai nádasrétek jövedelme 1,300 frt; a méheslaposi földek 358 h. 1,384 Qöl 4,627 frt 95 kr.; bérlők által megtérítendő adók 8,645 frt 58 kr.; a budai köz végén kiosztott földek 218 h. 1,438 Qöl 4,147 frt 64 kr.; Ballószögben a Király-szőlő mellett kiosztott földek 368 h. 444 Qöl 3,760 68 kr.; Ballószögben a fehértó melletti földek 92 h. 395 Qöl 698 frt 76 kr.; a vágójárási köz­legelőből kiosztott földek 456 h. 535 Qöl 3,073 frt 98 kr.; a téglatelepből kiosztott földek 212 h. 1,359 Qöl 2,256 frt 62 kr. A szentkirályi irtványföldek jö vedelme (660 h. 941 Qöl) 13,080 frt 50 kr. A szikrai s z ő 1 ő t e 1 e p várható bevétele 7,750 frt. A legelőbérekből befolyik 35,000 frt. Az erdők jövedelme 10,300 frt, amely összeg a következő bevételekből alakul: erdő­részletek árából 6,000 frt, ritkítás és nyesésből 1,100 frt, erdőkárosit.ásból 100 frt, boronákért 250 frt, háziszüksógletre, iskolákhoz stb. 2,000 frt, gyümölcsvadonezokért 300 Irt, fűzfavessző 150 frt, csatlóvessző 400 frt. A vadászat jöve­delme 988 frt, a tiszai halászaté 112 frt, ezután adómegtérités 12 frt 40 kr. Az épületek jövevedelme 50,412 frt 74 kr., amely összeget a következő bevételek állítják elő: a szentkirályi malomépület után 468 frt. A Casino egyesület helyisége 700 frt. Casino alatti sörmérőhely 800 frt. Metzger Béla boltja 585 frt 90 kr. Bleyer László boltja 525 frt 80 kr. Ress János boltja 636 frt. A budapesti ház után 16,000 frt. Bene-féle ház 600 frt. Isko­lahelységekül használt épületek 10,570 frt. Sör- házépület után 1,834 frt 27 kr. Katonai kórház 905 frt 40 kr. Az új gyalogsági laktanya 11,771 frt 50 kr. »Kecskés« ez. épület után (2 arany) 10 frt. Póstasip épület 400 frt. Műkerti épület 550 frt. Dékány István-féle ház 75 frt. Ha­rangozó lakház 100 frt. Külsősétatéri mulatóhely 350 frt. Tóth László-féle szélmalom helyén levő épület 40 frt. Pusztaszeri kovács és bognármű­hely 80 frt Széktói fürdő 550 frt. Ágasegyházi korcsma 380 frt. Adler-féle ház 550 frt. Körösi utczai kirakathely 20 frt. Szentkirályi csárda 350 frt. Felső-alpári révházi csárda 62 frt. Laki­teleki csárda 350 frt. Vásári italmérés után 120 frt. Műkerti tánezterem 300 frt. Töltényraktár 10 frt. Pusztaszeri két korcsma után 307 frt 26 kr. Monostori korcsma 52 frt 50 kr. Domokos- féle ház 40 frt. Bérlők által megtérítendő adók összege 307 frt 11 kr. AZ 0 EZREDÉVHEZ. Elszakadsz már tőlünk, ó ezredév, te is; Idők tengerének mély örvénye levisz. Magaddal temeted kevés öröminkef, A számtalan csapást, a mi sújtott minket. Veled szállnak sírba a fények és árnyak, Vesztett reménységek, betöltetlen vágyak. Veled Magyarország nem független volta; Szabadsága úgy, mint Bécs azt bitorolta. Hát ha már itten van szánnivaló véged, Örök nyugodalmat kívánunk mi néked, Hogy ránk viszályoknak mérges szelét fújva, Sötét rejtekedböl ne támadj fel újra. Es azt is kívánjuk, hogy vidd el magaddal A pusztulást, mi jött ránk ezer haddal. Tatártól, töröktől kapott sebeinket, S a németét, mely még most is éget minket. Egyet azonban kér imádkozó ajkunk: A múlt dicsősége sokasodjék rajtunk. Fiad, az új szülött második évezred Ne úgy kezdje éltét, mint te bevégezted. Szakítsa el előbb a pólyamadzagot, Az osztrák sógoron rúgjon aztáfi nagyot, Hogy reánk a foga többé sohse fájjon, Mig mi, boldog nemzet élünk e világon. (Dömsöd.) Tóth István. VÍGAN, FIUK! . r Vígan, fiúk, igyunk egyet, j i Bút feledni csak úgy lehet! Húzzad, czigány, azt húzzad bőgj : „Szivem csakis érte dobog!“... Kék szeme volt, s szőke haja, Lelkem vágyva csüggött rajta ; S hűtlenné lett... régi dolog — Szivem mégis érte dobog 1 Nyárestéken elmerengve, Azt suttogta a fülembe: „Én vagyok a te csillagod, Szivem csakis érted dobog!“ Karjaimmal átölelve, Ajkam lágyan azt rebegte: „Boldog vagyok, nagyon boldog, Szivem is csak érted dobog!“ Álomkép volt, csalfa álom, Délibáb a rónaságon; Hűtlenné lett... régi dolog ... Szivem mégis érte dobog! Vigan, fiúk, igyunk egyet, Bút feledni csak úgy lehet ! Húzzad, czigány, azt húzzad hogy: „Szivem sirig érte dobog!!“ Jankó. r> Az erdész fia. * Észak-Magyarország határán kóboroltam akkor is két hétre egy kis tót falucskában telepedtem meg, hogy a vidék túrfatelepeit tanulmányozzam. Uj ismerőseim erősen biztattak, el ne mulasszam az 1 725 méter magas Babia Gurára felmenni, a hon­nan gyönyörű kilátás nyílik s tiszta időben a (izén­két mértföldnyire eső Krakó is jól látható. Egy rokonszenves fiatal erdészgyakornak ajánlkozott, hogy másnap, úgyis szabad ideje lévén, szívesen eljön velem. Kora hajnalban, már négy óra előtt megindul­tunk s reggel a galicziai határra érve, a hegy ge- rinczén megkezdtük a fárasztó gyaloglást. Hatalmas fenyők árnyékában, millió meg millió haraszt s gyönyörű virágok mellett haladtunk föl­felé, majd csupa áfonya bokrok között törtettünk utat, mig később a törpefenyő-regióba jutottunk, melyen túl csupa kopár szirten másztunk, kapasz­kodtunk az égre. A felhők lábainknál úsztak, ker- getöztek, majd csupa hideg pára, felhőfoszlány közé jutottunk, vadul rohanó ködben jártunk. Elmúlt már déli 1 2 óra, mikor a csúcsra felju­tottunk. A ködfátyol felszakadt s egy fenséges, lélekemelő tájképben gyönyörködhettünk, a leg­pompásabb kilátást élveztük.- Köröskörül, messze, messze a meddig szem lát­hat, csupa megszakgatott fenyves erdő, megszám­lálhatatlan, temérdek hegy terült el. Egyeseknek ormai megaranyozva tündöklenek a lemosolygó napsugárban, majd az egymást űző fellegek futó árnyékrongyokat vetnek oda s egy perezre elkomo­rul a bűbájos vidék egy darabkája. A hideg szél ellen egy terméskövekből emelt sziklafal mögé menekültünk s hozzáláttunk az ebédhez. Később theának való vizet kerestünk a sziklavájatokban s e közben társam egy falura figyelmeztetett. — Látja ott a falu mögött az erdőből kivillanó kastélyt s odább az égnek meredő sziklafalhoz ta­pasztott várrom maradványát? A kastélyt mostani bérlője pálinkafőzővé alakította, de a romokat kí­méletben tartja, mert úgysem használhalja sem­mire. Az a büszke sasfészek, a letűnt századok hatalmának néma hirdetője csak tehetetlenül bámul a csenevész utókor vakmerőségén, mely testvérét igy megcsufitolta. Ezelőtt két századdal annak a kastélynak ter­mei vidám lakodalmas nép danájával voltak tele. A hatalmas birtokos, a büszke várúr a környéknek legszebb leányával esküdött örök hűséget. A magas, erőteljes férfi már túljárt az ötvenen, mig a szép menyasszony csak tizenhetedik gyermekévét élte. A jó barátok nevetlek, a rokonok dühösködtek a vén agglegény legújabb bolond tettén. Mert hát lehetetlen is józan észszel ilyen házasságot kötni. A gazdag s vén főúr elveszi szegény ispánjának le­ányát, aki neki gyermeke lehetne. A mellékszobákban megeredt az emberszólás. Miről is beszéltek volna, mint a boldog menyasz- szonyról. Aztán nem is olyan szép, mint hirdettek. Mi­lyen halovány volt, midőn az oltár elé lépett. Ho­gyan könnyezett, mikor az esküt mondta. Bizo­nyosan az erdészre gondolt. Mert azt mindenki tudja, hogy az erdészt szereti. Már jegyben is jár­tak, mikor a földesúr meglátta a leányt s bele bo­londult. Ilona aztán faképnél hagyta az erdészt. Jól is tette. Most nagyságos asszony, amúgy meg

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék