Kecskemét, 1898. január-június (26 évfolyam, 1-26. szám)

1898-01-01 / 1. szám

1. szám. 6. Helybenhagyta a közgyűlés az egyessé­­get, hogy a puszta-monostori róm­. kath. egyház és a város közös templom s iskola területét te­­lekkönyvileg is elkülönítsék. 7. (7—12. előadó Fekete István). Leck­­ner Ödönnek a közgyűlési terem terveiért és a munkálatok vezetéséért járó művezetői díj fejében 2000 irtot állapít meg a közgyűlés, amelyből már korábbi határozat folytán 1000 frtot kifizettek. Ez ügy kapcsán, a főispán igen tapintatos és helyes indítványára, általános éljenzés között jegyzőkönyvi köszönetet szavaztak ifj. Bagi László főjegyzőnek, mint aki a városház épí­tése ügyének összes és fölötte bonyolult és ne­héz adminisztráczióját vezette. 8. .J­óváhagyták az u­t, e­z a l­­­á­m­p­a­v­i­l­á­g­i­­tás kezelésének 1896. évi eredményéről tett jelentést. Az előirányzat 8 ezer forint volt, a tényleges kiadás 7028 frt, ami kisebb az előző évi 7260 írtnál is. Muraközy Pál város­gazdának az anyagszerek kezeléséért 50 frtot szavaztak meg. 1­9. Egyhangúlag felemelte a közgyűlés, a Kecskeméti Jótékony Nőegylet ipariskolájá­nak évi segélyét 300 frtról 600 írtra ál­landóan, Györffy Balázs felszólalása ér­telmében. 10. A belügyminiszter jóváhagyta a város 1896. évi költségvetését. 11. Az árvaszéki tartalék-alap jövedelmei felhasználása tárgyában kelt belügyminiszteri leirat szerint fog ezentúl a város eljárni, mert nagy a c. ez. minisztérium bölcsessége s ahhoz muszáj alkalmazkodni. Szerencse, hogy ezúttal a­­v­áros kára nélkül. És még nagyobb szerencse, hogy a papír olcsó is, türelmes is ... 12. Elfogadták a tanács javaslatát Biczó János és Sztankay Lajos ipariskolai rajztanítók nyugdíj­jogosultsága és korpótlék iránti igénye tárgyában. Hogyne! Hiszen a ja­vaslat törvényen, szabályrendeleten és gyakor­laton alapult. Ezért a referáda 36 részét szíve­sen elengedték volna a közgyűlés tagjai. 13., 14. (13—15. előadó Mészáros Jó­zsef, rekedtsége folytán ifj. Bagi László.) A th. bizottsági tagok kellő számban lévén jelen, végleg megszavazták a Kurucz-tér mel­letti és a Dudogh Sándor által felkért üres tel­kek eladását. 15. Tudomásul szolgált, hogy a belügymi­niszter jóváhagyta a Szentháromság-tér, a Me­­zei-utcza szabályozási tervét. Ez ügybe a közok­tatásügyi m. kir. miniszternek is van beleszó­lása, amelylyel azonban eddig késett. Sürgető felterjesztést intéznek hozzá. 16., 24. (16—27. előadó Szegedy György.) Helybenhagyták a monostori 36, a bugaczi 26 részlet nyárfa, az ágasegyházi 21 részlet nád, a szikrai 33 részlet nyárfa és ugyanannyi fűzfa, a vágójárási 48 részlet akácz és nyárfa, a nagy­­nyiri 41 részlet a czethali 32 részlet nyárfa eladását. Mindezen eladások j­ó­v­a­l becsáron fölül történtek. 25. Elhatározta a közgyűlés, hogy a kis­­csalányosi nyomási földekből a szán­tásra alkalmas részleteket 3 évre haszonbérbe adja. Igen helyesnek tartjuk, hogy a tanács elejtette ezen földek eladásának tervét. Ez a nyomás különösen értékes közelségénél fogva s később bizonyosan jól fel lesz használható bár­mily városi czélra. 26. Elfogadta a közgyűlés, hogy a város és Szappanos János ágasegyházi földjei ké­sítése ópiummal vagy cocainnal. A szokásos iszákosnak kevésbbé lesz ártalmas a kávé, mint a szeszes ital, de mindazonáltal az is csak káros hatású marad. A felnövekedő nemzedéknél azon­ban szem előtt kellene tartanunk, hogy mindezen ingerlő szer a rendes táplálkozásból száműzessék, és megkísérleni a táplálkozásban változtatást esz­közölni. Ami a jelenleg használatban levő pótszereket illeti, melyek a babkávét ugyan olcsóbbá teszik, de azt sem ízletesebbé, sem az egészségre előnyösebbé nem teszik, úgy gyógyszempontból ezek is csak bajnak mondhatók, mely a szegényeket és gyengé­ket legkeményebben sújtja. Minthogy pedig ezen pótszerek már csak őrölve kerülnek a kereskede­lembe, többnyire bebizonyult utánzatoknak és az egészségre ártalmas keverékeknek vannak kitéve. Az egyedüli kávé-pótszerek, melyek az egész­ségre nézve ártalmasnak nem mondhatók, a gabona­­nemetekből előállítottak; ezek előállítása újabb idő­ben az árpának pörkölése, vagy még inkább annak malátázása által eszközöltetik. Az árpa ugyanis a malátázás által olynemű változást szenved, hogy a benne lévő keményítő egy része dextrinné (keményítő czukorrá) változik, minek következ­tében vízben olvadékonyabbá és könnyen emészt­hetővé lesz. Mindezen készítmények azonban azon hátrány­ban szenvedtek, hogy a felöntésnek íze nagyon is lisztes, émelygős és üres, vagy keserű és fanyar volt, úgy, hogy magukban vagy babkávéval keverve huzamosabb ideig nem élvezhetők, mi a mai napig létező összes úgynevezett malátakávékról mondható, melyek egyszerűen malátából vagy pör­költ árpából állanak. Előhaladás­a részben tehát nem történt. Egészen másképpen áll a dolog az ismeretes Kathreiner-féle maláta-kávéval, melynek előállítása által nyeretett először ezen nevet megérdemlő maláta-kávé. Ebben nincsenek meg ezen hátrá­nyok. Ennek előállításánál a legfontosabb körül­mény abban áll, hogy egy új találmány ál­ól sikerült egyúttal a külön módon malátázott árpá­nak a kávé gyümölcséből készített kivonat hozzá­adásával a babkávé ízét és zamatját megadni. Ezen Kathreiner-féle készítés által egy a maga nemében egészen összehasonlíthatatlan készítmény nyeretik, melyből őrlés után oly leöntést kapunk, melynek íze a babkávét nagyon megközelíti, anél­kül, hogy ennek egészségellenes hátrányaival bírna. Ennek színe, szaga és íze a kísérletnél a babkávéval annyira egyező, hogy tejjel keverve és kenyér hozzáadásával a különbség alig észlelhető. Ennek előállítását kifürkészendő, már sok előkelő vegyész és gyógyász, úgymint Pettenkofer, Ziemsen, Virchow, Aubry, Mansfeld, Hofman orvos­tudorok a Kathreiner-féle készítményeket alapos elemezés alá vette. Mint utolsó, dr. Hueppe Nándor ismert gyógyász Prágában, elemezte azokat. Az elemezés eredménye volt, mi itt főérdekkel bír­hat, legény anyagokban vagy növényi fehérnye 9.31 °/0 - tól egész 10.81 °/0 -ig és kivonati anyagokban, tehát tápértékben 44.67°/0-tól 5 5°/0 tartalomig. A készítmények továbbá más idegen és ártalmas alkatrészektől menteseknek bizonyultak. Ennek következtében ezen malátakávé olvadé­kony fehérnye, zsír, kivonati anyagok, különösen keményítő-czukor tartalmánál fogva nagyon is figyelemre méltó tápszernek tekinthető, és eme sikerhez még annak ingerlő hatása is hozzájárul. Ennek ingerlő erősítő hatása a babkávé ellenében már előre is érvényesül és utólagos tompító és bénító hatással nem bir. Mindenekelőtt nem bir semminemű káros hatással az emésztésre, úgy, hogy ezen készítmény, eltekintve az itt említett Vasárnap, január 2-án: Vereshajú. (Páratlan bérlet) Hétfőn, 3-án: Kaméliás hölgy. N. Rápolth­y Katinka újon­nan szerződtetett tag első fellépte. (Páros bérlet.) Kedden, 4-én: Czigány. Jubiláris díszelőadás Breznay Géza tiszteletére. (Bérletszünet.) Szerdán, 5-én: Egy szegény ifjú története. N. Rápolth­y Katinka újonnan szerződtetett tag második fellépte. (Páratlan bérlet.) előnyöktől, a minden körülmények közöti káros hatású babkávé helyett mindenkinek, de különösen gyermekeknek, vérszegény leányoknak és gyenge idegzetű asszonyoknak legjobban ajánlható. Amennyiben azonban a babkávénak sok évi megszokása a Kathreiner-féle maláta­ kávéra az átmeneteit megnehezíti, úgy az minden esetre a legjobb vegyítőszernek mondható, mert nagyobb mennyiségben vegyítve, saját részével a babkávét ízletesebbé teszi és annak az egészségre ártalmas hatását bizonyos tekintetben elenyészti, miért is a Kathreiner-féle maláta-kávé ezen tekintetben is a legjobban ajánlható. Továbbá a gyermek táplál­­kozásához megkívántató tej a Kathreiner-féle maláta-kávéval vegyítve, igen kellemessé és ízle­tessé válik. Mindezek után a Kathreiner-féle maláta-kávé a babkávét minden tekintetben teljesen helyettesíti, az említett esetekben pedig a babkávéhoz a legjobb keveréknek bizonyult, mi különösen népségünk munkás­osztályára egészségügyi szempontból a legnagyobb fontossággal bír, melynél nemcsak az élvezeti, hanem a táplálkozási tényező is nagy szerepet játszik és nagy fontossággal bir. Dr.B.H. KECSKEMÉT 1898. január 1. kött a mesgyét akként rendezték, hogy ezáltal Szappanos János tulajdonába 28 kath. hold jus­son holdanként 50 írtjával. 27. Helybenhagyták az ughi vasúti állomás mellett a szikrai közlegelőből 44 (2­92 holdas) részlet árverésen történt eladását. Átlagos vételár 191 frt. 28. (28—33. előadó ifj. Bagi László.) A városi közönség részére szükségelt könyvkötő munkák készítését zárt ajánlati verseny útján Pataky István könyvkötő nyerte el. 29. A törvényhatósági igazoló választ­mány elnökéül a főispán kinevezte Dömö­tör Sándort, tagjaivá Muraközy Jenőt (új), Tatay Jenőt és dr. Horváth Mi­hályt (új). Ezt megelőzőleg e bizottság tag­jaiul választotta a közgyűlés Szappanos Istvánt 101, Györffy Balázst 80, Ko­vács Sándort 70, Szabó Mártont 66, Tóth Ignáczot 64 szavazattal. Szavazatot kaptak még:d­r. Horváth Mihály 62, Rapcsányi István 50­, Szokolay Mihály 41, dr. Kovács Mi­hály 36, Diószeghy József 1 szavazatot, 4 sza­vazat érvénytelen volt. 30. A törvényhatósági számonkérőszék tagjaivá az eddigieket: t. i. Dömötör Sán­dort és Muraközy Józsefet választot­ták meg. 31. A törvényhatósági leállítási bizott­ság maradt a régi, vagyis választott elnök id. Szeles Kálmán, választott tisztviselőtag Szegedy György tanácsnok, kinevezett becslők Sándor László, Héj­­­as József, Papp Ferencz. Kinevezett állatorvos Bartha Gergely. 32. A közigazgatási bizottságba meg­választották Györffy Balázst 64, Nagy Lajost 63, Laukó Károly és Szabó Mártont 62, Szokolay Mihályt 61 sza­vazattal. Szavazatot nyertek még Tatay Jenő 58, Muraközy József 58, dr. Horváth Mihály, Rap­csányi István, Szappanos István 57—57 és Diószeghy József 1 szavazatot. 33. Az árvaszéki pénzek elhelyezé­sére a közgyűlés egyhangúlag a Kecskeméti Takarékpénztár­ Egyesületet jelölte ki. Ezzel a díszteremben tartott első közgyűlés véget ért. Az olajfa. Irta: Hanusz István. Pindaros görög költő azt mondja, hogy Herak­les az olajfát az Istros (Duna) folyó árnyékos forrásaitól hozta. És noha nem gondolt ő a Badeni nagyherczegség Schwarzwaldjára, hol a Duna eredetét veszi, hanem a Pirenék franczia­­országi lejtőire, mert azt hitte, hogy az ős Ister forrásai ott vannak, még­sem adhat neki a nö­­vényföldrajz igazat, mert az olajfának, legalább annak a fajtának, melyet az emberi kultúra meg­hódított, kelet az ősi hazája, nyűgat felé onnan terjedezett el és teljesen meghonosodott. Itália sajátságos lombzöldjét legerősebben jellemzik az olajfák, mond Viktor Hehn, még­pe­dig az Olea pallens, melyet a régiek Flava vagy Fulva Oliva-nak neveztek. Messziről halavány szürke-zöld alapszínű miatta a táj, mintha köd és hamu nyugodnék rajta. Összehasonlítható bár az olajfa a mi füzeink lombozatával, de attól mint ég és föld úgy különbözik. Csodálatosnak írja Goethe olasz útjában az olajfát, majd olyan az, mint nálunk a fűz, kifogy a derekának a fabele, összevissza hasadozik a kérge és mind a mellett erőteljes külsejű. Meg­tetszik a fáján is, hogy nagyon lassan nős, mert mondhatatlan finom a szövete. A levele egész fűzszerű, de gyér számú a gályákon. Firenze kö­rül minden hegyet az koszorú­, csak Arezzo-nál ritkul már inkább. A rá fölfutó repkény ellen védekezni elegendőkép nem bir, noha neki csak­úgy árt, mint más fának és könnyű is volna tőle megóvni. 1890-ben január 14-én volt Tivoli­ban az olajszüret; a makknagyságú bogyókat vigan rázták a fákról, mint P. Schachinger látta. Álli­­lag 600 évig élnek ott az olajfák; vannak is szá­zados törzsek ott s annyira átlyukgatták üregek, hogy az ágaik súlyát alig bírják. Csak a tulaj­donos gondja tartja fönn, hogy össze nem roskad­­nak. A bogyóik alakja annál inkább megközelíti a gömböt, minél több ápolásban részesül a termő­fajuk. Raguza kertjei a Sergio hegy oldalában van­nak, írja Herman Ottó s az olajfa-lombozat­nak megfelelő halvány-zöld övet alkotnak a város fölött. Az olajfa ott oly jelentőségű, mint Alföl­dünkön a búza. Nyolcz fa után megél egy család, húsz fa már vagy orvosság, száz fa gazdagság. Óvják s ápolják is a talajt s a fát minden telhető gonddal, mert a föld nem közönséges föld s az olajfa termése élet. Minden kert egy széles terrasz s ez övet képez a hegy oldalán, fölötte ismét terrasz-öv s igy tovább a Sergio oldalán fölfelé. Ezek az olajfának a termőhelyük s átlag véve gazdagon fizetik a reájok fordított munkát. Büszke Korfu sziget az olaja mennyiségére, 3 millió fát számítanak ott. Hihetetlen, mennyi olajat fogyasztanak el egyéb világítóanyag híján, midőn a templomok számtalan lámpáiban éjjel­nappal ég és mégis annyira a közjólét alapja ott az olaj­nyerés, hogy ha a szokottnál bővebben üt be a szürete, a legnagyobb pénzzavarból is képes a sziget népét kiszabadítani, annyi jut kivitelre. A kis Paxo sziget egymaga átlag 8000 mázsa olajat ad évente. Kréta szigetnek valódi élettőkéje az olajfa; sűrű, hatalmas erdőket alkotó haszonfa az ott, némely olajligetnek több kilométer a kiterjedése. Kevés pedig a gond rájuk, az ágakat nem nyesik, a talajt alattuk nem javítják, miért nem minden esztendőben hoznak jó termést; pl. az 1886/7. évi 55 millió kilogrammos bogyótermésre 1887/8-ban csak 12 milliós következett, mintha pihenőt akar­tak volna a fák csinálni. Van kerek, tojásdad és hosszas fajtájú bogyó Krétában és azok mindenikéből ütnek olajat, kiválasztják pedig előbb a házi használatra szánt selejtősebb minőségűt, a kivitelre szánt résznek a neve pirinoladha. Ez a sziget legjobb adó­alapja, mely csak 1889-ben a török kormánynak 700,000 frt bevételt biztosított. Az olajfa tenyészete hajdan virágzott Kis- Ázsiában Amisus és Sinope között is a tenger­­­ parton, ahol ma nyoma sincs már, sőt emleget Strabo Sinnada és Docimia között a félsziget belsejében 11 km­ hosszú olajfa erdőt, amelynek ma csak híre van. Ma csupán a délibb fekvésű Samsun és Trebisonde partvidékre szorítkozik a tenyészete, valamint a nyugati és déli partokra, hol Lydia, Jonia, Karia termesztik, de csekély és silány eredménynyel, Cilicia partvidékén azon­ban már vadon is föllép. A Libanon hegységnek első és legfontosabb jellemző fája az olajfa, mely ott is fölötlik tör­zsének szeszélyes alakulásával. Ritkán látni egyenesen nőtt karcsú törzset, majd mindenik lecsepült, villámtól hasogatott; a régi fák odvasak, áttörtek, reezések, mint valami harang­láb, alul halommal áll körülöttük a föld, hogy görcsös gyökérzetöket elfödje, mely mintegy erőszakosan törekszik abból kibontakozni. Az ilyen fantasztikus alakú törzseken nem nyugsza­nak erős főágak és azokból sarjadó karok, hanem egész sűrű galynyaláb, vékony sutnyókból, vesz­­szőkből. Ha a szem egy-egy olajfa ligetet áttekint, a minő Kúra tartományban van Shueifat mellett százezerig számlálható törzsekből áll, olyan altafás erdő képe áll előtte, amely falábakon lát­szik nyugodni. Nincs tájképszépítő vonás benne; fakó, világos­szürkén fénylő lombozata a vidékre ernyedt, komor színt áraszt, azt hinné az ember, hogy sűrű porréteg lepte el a leveleit. És hogy az olajfával az ember kibéküljön, írja Fraas, annak művelődéstörténeti fontosságára kell gon­dolnia s az áldásra, melyet az arra a vidékre áraszt. (Vége köv) SZÍNHÁZ. Az úvvégi műsor nem volt fölöttébb érdekes. A Délibábok czím­ű új népszínmű nem nyerte meg a közönség tetszését, habár sikerülten került színre; ellenben a Kanári szigetek herczeg­­nőjének második előadása határozott tetszésben részesült, mert jobb is volt az elsőnél. Sajátságos, hogy a mű legfinomabb szépségei majdnem elsikla­nak a közönség figyelme elöl, míg a kirívóbb részek azt mindjárt megragadják. A tábornoki kettőst, melynek érdeme nem a magában eléggé közönsé­ges dallamában, hanem jól kidolgozott bevezetésé­ben áll, ismételtették. Szintilyen ismétlésben része­sült az angol kettős, amit különben a Lévay-testvér­­pár megnyerő jelenségének kell tulajdonítanunk. Kellemes estét szerzett közönségünknek az egy­rest alatt színre került Szerelmi varázsital és Huszárszerelem. Az előbb említett ope­rettere vonatkozólag már a múlt évben is megírtuk volt, hogy helyesebben viselné a Varázsital vagy­ Bájital egyszerű czímét. Németh (Péter), Lévay Margit (Rózsi), Breznay (borbély), Markovics Margit (Margit), Tóth Elek (Lajos), Oláhné (Brigitta) részint énekükkel, részint játékukkal, jó együttest adtak vele. Németh szépen énekelt, hanem legke­vésbé se tudjuk, mi indíthatta arra, hogy a szin elé járuljon s az egyik szélső páholyban ülő hölgyeket pezsgővel kínálja meg! Megkímélhette volna a zavartól, melyet hirtelen megjelenésével nekik oko­zott. A Huszárszerelem, ez üde magyar vígjáték mint mindig, úgy most is mulattatató volt. Vihary és Győré a két Barkóst személyesítették, Markovics Margit ezúttal hangulatot tudott adni szerepének (Anna); a h­uszárszerelem jellemzését csípős humorral mondta el. Mátray (Hüppig), Mérey (Hüppigné), M. Várhidy Rózsa (Sárika), Breznay (lelkész), Tóth Elek (Kálmán), Bagi (Pista), Beth­leni (Berényi), Oláhné (Zsuzsi) is egyenkint s együt­tesen mind oda hatottak, hogy a közönség szóra­kozzék és minél többet tapsoljon. Kommen Jolán k. a., szinitanodát végzett növendék vendégfölh­ete alkalmából 1 dolovai nábob leánya és Csiky vígjátéka. A nagymama került színre. A vendég az elsőben Szentirmaynét,­­ a másodikban Márthát játszta. Itt a szó legszoro­sabb értelmében kezdővel van dolgunk, olyan kez­dővel, aki mindent az iskolai törvény utasításai szerint tanult be. Nyilván tehetséget fedeztek fel benne, mert a­mit tett, azt ügyesen tette. A szín­padon könnyűden mozog, csinosan társalog, folyé­konyan beszél. Jövő tanulmánya bizonyára meg­edzi tehetségét arra, hogy a színi pályán haladást tegyen. A Dalovai nábob leánya ezúttal másodszor került színre ez évadban, a Nagy ma­mát először láttuk. A czímszerep vivőjét, Nagy­­nét nyílt jelenetben kitapsolták. Az előadás jó volt, a főbb szerepeket Győré (ezredes), Bagi (Ernő), Tóth Elek (Kálmán), Várhidy Rózsa (Pi­roska), Markovics Margit (intézeti tulajdonossal), Kövessy Ilona (Galambosné), Breznay (lelkész) játszták. Mátray (Tódorka) és Oláhné (Szerafin) drasztikus alakításukkal megnevettették a közön­séget. Kommen Jolán k. a. Mártha szerepében jóval szerencsésebb volt, mint Szentirmaynéban. Ki is hívták. tő. s­o­r :

Next