Kecskemét, 1898. január-június (26 évfolyam, 1-26. szám)
1898-01-01 / 1. szám
1. szám. Melléklet „K E G S K E M K T“ 1898. évi 1-ső számához. A városi székház közgyűlési dísztermének felavatása. — Decz. 26. — Nagy ünnepe volt karácsony másnapján Kecskemét város közönségének. Ünnep a szó legnemesebb és legmagasztosabb értelmében. Ünnep, amelyen bár külsőleg fény, pompa csillogott, de valódi jelentőségét nem ez, hanem erkölcsi tartalma adta meg. Kegyeletes és hálás megemlékezéssel kezdődött az ünnep. Beniczky Ferencz főispán igen tapintatosan találta meg az alaphangot, amelyből az ünneplésnek kiindulnia kell, hogy teljesen harmonikus legyen. Lestár Péterről, a város nem rég elhunyt polgármesteréről emlékezett meg nemcsak szép szavakban, hanem érdemeiből font hervadhatlan koszorút s azt helyezte a boldogultak áldott emlékezetére. Szerencsés gondolat volt a főispántól, hogy megnyitó beszédében nem hangzatos szavakkal, hanem adatokkal bizonyította be az újabb kor alkotásait, a közgyűlési terem felavatásáig, így e beszéd nemcsak városunk falai között, hanem az országban is nagy hatást tett, ami csak városunk javára fog szolgálni. E beszédet a „Budapesti Hírlap“ december 29-ei száma is közli egész terjedelmében, a czikk czíme ez: „Hirös város az alföldön Kecskemét.“ Érdemes e helyen közölni a bevezető sorokat: „Hirös város volt mindig, de hirösségét soha sem követelhette meg magának annyi joggal, mint mostanában. Vasárnap avatták fel új székházát, mely a városnak 616.000 forintjába került. Ezt az ünnepi alkalmat arra használta föl Beniczky Ferencz főispán, hogy megnyitó beszédében elmondja a város újabb fejlődésének történetét. A fejlődés arányai olyan nagyszerűek, a magyar polgári erényeknek olyan fényes hirdetői, hogy példaképül állíthatják oda az országnak. Azt mondják, hogy a főváros magába szívja a vidéki városok életerejét. Ennek hatalmasan ellentmond a fővároshoz közel fekvő Kecskemét, melynek életképességét Beniczky beszéde a következő meggyőző adatokkal bizonyítja.“ (Itt következik az egész beszéd.) Nagyérdekű volt a tanács jelentése a városház építésének történetéről. Ez az alkalomszerű rövidséggel megírt, mégis teljesen kimerítő jelentés dicséretére válik Bagi László főjegyző tollának. A jelentés utolsó mondatait, amelyek szintén az általa szerkesztett alapkő-letételi okmányokból vannak idézve, márványtáblába vésve kellene elhelyezni a városház falába, hogy azt a gyermekek is olvasva, szívekbe edződjenek azon magasztos érzelmek! Az ünnep fénypontja Kada Elek polgármester beszéde volt. Régóta ismerjük polgármesterünknek ritka szónoki kiváló erényeit. Hiszen beköszöntő beszédével is elragadott mindenkit. Kellemesen tapasztaltuk legutóbb is, midőn a földmivelésügyi miniszter, Darányi Ignácz volt nálunk, hogy Kada Elek akkor is, midőn szakszerű beszédben tárta fel gazdasági viszonyainkat, akkor is, midőn önérzetes férfiak módjára köszöntött poharat a miniszterre, remekelt. Mély hatást gyakorolt nemcsak reánk, hanem a miniszterre és kíséretére is, akik ezentúl mindenesetre más szemmel néznek Kecskemétre. Mindennek daczára az ünnepi beszéd még Kada Elektől is meglepetés volt. Nem tudunk magunknak beszámolni, hogy mi hatott meg bennünket jobban s mi emelte oly magas fokra tetszésünket, a forma művészi tökélye, a költői nyelvezet ragyogása, a nemes érzelmek húrjainak megpendítése, avagy szónoki hévvel történt elragadó előadása a beszédnek ? Azt sem tudjuk megmondani, hogy melyik volt a legszebb részlete e hatalmas beszédnek? De mégis kiemeljük abból kedves szomszédaink szívből jövő, szívhez szóló meleg üdvözlését. A szeretet e hangja lehetetlen, hogy viszonzásra ne találjon azoknál, akikhez intézve volt. Tudjuk azonban, hogy az ünnepi beszéd hatása óriási volt. A lelkesedés, az öröm könnyei csillámlottak nők és férfiak szeméből. Meg-megújuló, szűnni nem akaró tapsvihar és éljenzés reszkettette meg a levegőt. Kedves vendégeink a szív legigazabb melegével sereglettek a szónokot kézszorítással üdvözölni .. . Nem akadhatott a nagyteremben egy lélek sem, akinek nem az lett volna a gondolata, érzése: büszkék vagyunk a polgármesterükre! Dr. Szeess József is szerencsésen találta meg beszéde tárgyát. Az ő egyszerű, de épen ezért még inkább szeretetreméltó közvetlenségével hatott az érzelemre és értelemre egyaránt. Méltó befejezése volt a felejthetetlen ünnepnek. Alább adjuk a beszédeket egész terjedelmükben. Olvassa el azokat mindenki, ne is egyszer, többször is. Ne dobja el azokat, hanem tegye félre, mert időről-időre ha felújítja emlékezetében, nagy gyönyörűséget szerez magának. És ha városunk polgárait az ünnepen uralkodó szellem fogja lelkesíteni, akkor Kecskemétnek csak fejlődni és boldogulni lehet!... Előre! I. A székházban. A régi kor emlékeit eleveníté fel Kada polgármester az ünnepélyen mondott szép beszédében, s a régi korból visszavarázsolva láttuk ott, a Székely festményeivel díszített remek teremben, az ősi magyar divatot néhány vendégen, s azokon az alakokon, akik mint a város tanácsosai, s annak első tisztviselői az elnöki emelvényen, az elnöki székkel szomszédos helyeken ültek: a polgármester, Fekete h. polgármester, Zombory főügyész, Bagi főjegyző, Vámos főkapitány, Mészáros, Szegedy, Dékány tanácsnokok, Sándor és Szappanos tollvivő jegyzők. Kerekes főmérnök, szintén díszmagyarban, a közönség sorában ült. Teljes összhangzatban állott előttünk a régi kor Isten tudja melyik szép korszakának harmonikus képe, s akik a díszterembe léptek, kellemes megütődést tapasztaltak .annak láttára. A helyi és vidékről jött vendégeknek nyújtott meglepetés csattanós sikerű volt. Csak egy hiányzott még arra, hogy az ábrándulás teljes és tökéletes legyen: a trombiták és kürtök vagy tárogatók harsány szózata. Mily csábító lett volna, ha például tarka hírnöki ruhába bujtatott jó zenészek, czímereket hordó zászlókkal ellátott harsonákkal bejárják az egész várost, majd aztán a városháza erkélyére vonulnak, hogy onnan érchangon hirdessék az ünnepély megkezdését. Kár, hogy nők számára fentartott hely nem volt. Az egyhangú feketeség tengerében jól esett volna azokat a bizonyos női arczokat is látni, melyek nagyban rászolgáltak és rászolgálnak arra, hogy Kecskemét »Híres város az Alföldön« legyen. Elhibázott dolog az építők részéről, hogy már eleve női karzatról nem gondoskodtak. A női közönség annyira el volt dugva, hogy csak elvétve lehetett egy-egy női alakot megpillantani. Pedig a kecskeméti hölgyek koszorúja nélkül mintegy hiányos maradt a kép. Tehát a városi tanács teljes magyar díszben, az emelvényen fogadta a közönséget, mely társadalmunk minden osztályát képviselve, kényelmesen helyezkedett el a félkörre törekvő ülőhelyeken. A helybeli és fővárosi sajtóról jól gondoskodtak s a fiatal városi tisztviselők, kik a rendezést magukra vállalták, kitűnőleg végezték feladatukat. Midőn már a terem teljesen megtelt, Kada polgármester kijelölt egy kürldöttséget a főispán meghívására. A főispán díszmagyarban, különböző rendjelei szalagjaival ékítve, tartó bevonulását s éljenzések között foglalta el helyét Kada polgármester és Fekete polgármester között, miután üdvözölte a társaságot s megnyitá a díszgyűlést. Beszéde súlypontját a város megújhodására fektette s megható szavakban emlékezett a pár éve elhunyt Lestár Péter polgármesterről, mint a város újjáalakitójáról. Dicsérte a jelenlegi polgármester érdemeit, komoly törekvéseit, ernyedetlen szorgalmát, kiemelte hivatalára való rátermettségét. Végül megemlékezett a székház tervezőiről, építőiről, műiparosai s nevezetesebb iparosairól, kitűnőbb munkásairól. Kifejezte óhaját, hogy e székház az idők végéig a hazafiság, a munkásság, a béke, a boldogság művelt hajléka legyen. Utána Bagi főjegyző állott fel s visszapillantást vetett a múltra. Felemlité a Civitas elnevezést, melylyel Kecskemét már oly régesrégen dicsekedhetik. Adatai oly ügyesen voltak csoportosítva s oly gyors összefüggésben következtek egymásután, hogy előadása fölöttébb érdekfeszitő volt. Kada Elek polgármester költői lendületű szónoklatot tartott. Egész beszéde abban az eszményi légkörben mozgott, mely oly örömest köti össze a földiséget az érzékfelettiséggel s a mindennapiságnak is nemesebb becsértéket tud adni. Azzal kezdte, hogy e székházban az utolsó szegig, az utolsó kulcsig minden új, csak a fölötte elterülő égboltozat régi, mely szelíden hinti nyájas sugarait e terembe, hogy elméinket megvilágítsa. Ma már tisztán áll városunk múltja előttünk; a régi művelődés tanyája elpusztult, tehát újat kellett teremteni, ami sok időbe, rengeteg munkába került s legfőbb tényezője a szülőföldhöz való makacs ragaszkodásban rejlett, mely a kecskeméti embert a sors legádázabb csapásai között is, a legvérengzőbb ellenség dühöngése idején is visszavezette az ősök sirkantjához. Ujhodási és visszaszerző ereje is abban leli magyarázatát, hogy mindig figyelembe vette a megőrizni tudás erényét, amit tudós atyáink úgy fejeztek ki, hogy: »Non minor est virtus quam quaerere, parta tuere.« —Beszédjét viharos éljenek szakították félbe koronkint. Dr. Szeless József törvényhatósági bizottsági tag nagy vonásokban utalt a történet logikai következetességére, mely szerint a fejlődés mindig ama törvényeket követi, melyek szerint valamely társadalom megalakult. Hadd álljon a székház rendületlenül, miként a béretek szirtje örök időkön át. Hanem vegyük mintául dicső őseink bölcseségét, munkásságát, kitartását. Legyünk hozzájuk méltók a szerencsében, valamint a balsorsban: elbizakodottakká ne tegyen bennünket az, s ne csüggedjünk ez utóbbi csapásai alatt. Hanem fogadjuk meg — úgymond zúgó tapsok között — fogadjuk meg, miszerint soha se fogjuk megtűrni, hogy e tanácskozási terem a pártszenvedély s az önérdek rút fészkévé alacsonyodjék. Fogadjuk meg, miszerint minden körülmények között odatörekedünk, hogy tanácskozásaink magas színvonalra emelkedjenek az igazi hazafiság, az ügybuzgóság, a szent önzetlenség rúgóin. Beszédjét király ő felsége éltetésével végezte. Beniczky főispán ekkor köszönetet mondva a megjelenteknek, a díszközgyűlést befejezettnek nyilvánítá. A fentebb említett beszédeket itt közöljük egész terjedelmükben. Beniczky Ferencz főispán megnyitó beszéde: Tisztelt Közgyűlés ! Van szerencsém a közgyűlésen megjelent vendégeket, a törvényhatósági bizottsági tagokat s a tisztviselői kart ezennel üdvözölni. Meg fogják nekem engedni, hogy ez alkalommal egy rövid visszapillantást vessek Kecskemét város legújabb történeti fejlődésére. 1881-ben a város vagyonainak megszerzése és az adósságok törlesztése befejeztetett, mikor is a városnak több, mint 46 ezer hold földje és 711,521 forint 5 krajczár kész tőkepénze volt, melynek jövedelméből már előbb 21 ezer forintot az iskolák fentartására fordított. Ekkor vette kezébe a város ügyeinek vezetését a város közelebb elhalt nagynevű polgármestere, Lestár Péter, kit mindig csak a haza és szülővárosa iránt érzett szeretet vezérelt s ki széles látókörével irányt tudott adni a város fejlődésének s ki mindig támaszt lelt a törvényhatósági bizottságban, mely mindenkor méltányolta nemes és buzgó törekvéseit. Az ő nevéhez fűződik a város újabbkori rohamos fejlődése! Innen kezdődik Kecskemét városnak tulajdonképekni haladása. A községi iskolákból ekkor még csak az 1.fő kerületi iskola volt kiépítve, egyéb intézmények közül pedig csak a szegénymenház, kórház, műkert, városi sétányok és két kövezett utcza állottak fenn. Lestár Péter polgármester bölcs vezetésének köszönhető, hogy a város vagyonainak megfelelő hasznosítása útján újabb pénzforrások nyíltak meg s oly pénzügyi tervezetek voltak megállapíthatók, melyek megvalósítása által nemcsak a város vagyona és jövedelme gyarapodott, hanem a kiosztott nagy területű földek kultúra alá vétele kiváló közgazdasági jelentőséggel biró eseménynyé is emelkedett. Polgármestersége kezdetén építtetett fel a városi téglagyár 25,000 forint, a műkerti nyári helyiség 7,700 forint, a vásári-utczai kövezet 44,000 forint, a széktói nyári fürdő 10,600 forint, a második kerületi iskola 38,000 forint, a közvágóhíd 26,000 forint, a polgári leányiskola 10,800 forint, a Csongrádi-nagy-utcza kövezete 24,500 forint, valamint a Budai-nagy-utcza kövezete 30,700 forint költséggel. A lakosságnak a katonatartás terheitől leendő megóvása végett 1896. és 1897-ik évben létesíthetett a Rudolf trónörökös nevéről nevezett lovassági laktanya 815.000 forint költséggel. A tulajdonképeni nagyszabású alkotások azonban még ezután következtek, melyek sorában elsőrendű helyet foglalt el a város díszének nevezhető és a kor igényeinek megfelelő új városi székház építése. Ezzel kapcsolatosan indíttatott meg és foganatosíttatott a gyalogsági laktanya építése 200,000 forint költséggel, ugyanekkor építtetett a Ill-ik kerületi iskola 50,000 frt költséggel s bővíttetett ki az állami főreáliskola 12,000 forint költséggel; ezután létesíthetett az új piacztér 332,000 forint költséggel. Majd a kecskemét—fülöpszállási s tiszaughi vasútak következtek, melyekre a város 352.000 forintot áldozott. Időközben aszfalt járdák is létesültek, melyek 61.500 forint költséget igényeltek. Az ő polgármestersége alatt létesíttetett a 15.000 forint költségű artézi kút és a városi szőlőtelep 17.000 forint költségével s a városháza építési és felszerelési költségeivel, — melyekről a városi tanács külön tesz előterjesztést, — ekként az általa létesített intézmények csak a felsoroltak szerint: két millió hatszáz negyvenöt ezer forintot tesznek ki, azon, számokban ki nem fejezhető szellemi és anyagi haszon mellett, mely a létesített intézményekből a város kultúrájára és közgazdaságára hárult. Ha még megemlítem, hogy alatta kezdetett meg több nagyszabású intézmény létesítése, melyekről alább lesz szó, ha továbbá megemlítem a kis részletekből álló földek folytonos kiosztását, az ingyenes népoktatást és azt, hogy alatta létesült a városi javadalmi hivatal, a városi zálogház, úgyszintén a zeneiskola, valamint az ő közreműködésével és általa javasolt áldozatkészséggel jött létre az állami szőlőtelep s az állami földmíves iskola: — mindent nem mondottam el, de halvány vonásokban némileg vázoltam az ő áldásdús működését, melyről ezen ünnepélyes alkalommal megemlékezni kötelességemnek tartottam. Most tehát az első kegyeletes megemlékezés a nagyérdemű volt polgármester, Lestár Péter emlékét illesse. Legyen áldott az ő neve és emléke s érdemei maradjanak meg hálás emlékezetünkben. Az ő érdemei mellett kiváló elismerés illeti a város törvényhatósági bizottságát, mely a kor szelleméhez híven, áldozatokat áldozatokra hozott s ezektől soha meg nem rettenve, ritka egyértelműséggel a haladás zászlója alá sorakozott és ezáltal magas értelmiségének oly tanújelét adta, mely a város történetének egyik legszebb mozzanatát képezi. Elismerés illeti a város kötelességtudó tisztviselői karát, mely dicséretes munkássággal mindenkor feladata magaslatán állott. Lestár Péter halála után Kada Elek egyhangúlag megválasztott polgármester úr vette át az ő örökét, aki nagynevű elődjének méltó utódjává lenni ígérkezik. Kada Elek szintén széles látkörrel, nemes ambitióval és energiával bír, mit bizonyít azon körülmény, hogy keresztül tudta vinni, miként a tanítói árvaház Kecskeméten állíttassák fel; az ezzel kapcsolatos utczarendezés s a folyamatban levő munkástelepítések pedig az ő kezdeményezését és terveid gondoskodását dicsérik. Ő hajtotta végre s fejezte be az elődje által iniciált műveket, minek: KECSKEMÉT 1898. január 1.