Kecskemét, 1898. január-június (26 évfolyam, 1-26. szám)

1898-01-01 / 1. szám

1. szám. Melléklet „K E G S K E M K T“ 1898. évi 1-ső számához. A városi székház közgyűlési dísztermének felavatása. — Decz. 26. — Nagy ünnepe volt karácsony másnapján Kecskemét város közönségének. Ünnep a szó legnemesebb és legmagasztosabb értelmében. Ünnep, amelyen bár külsőleg fény, pompa csillogott, de valódi jelentőségét nem ez, hanem erkölcsi tartalma adta meg. Kegyeletes és hálás megemlékezéssel kez­dődött az ünnep. Beniczky Ferencz főispán igen tapintatosan találta meg az alap­hangot, amelyből az ünneplésnek kiindulnia kell, hogy teljesen harmonikus legyen. L­e­s­t­á­r Péterről, a város nem rég el­­­hunyt polgármesteréről emlékezett meg nem­csak szép szavakban, hanem érdemeiből font hervadhatlan koszorút s azt helyezte a bol­dogultak áldott emlékezetére. Szerencsés gondolat volt a főispántól, hogy megnyitó beszédében nem hangzatos szavakkal, hanem adatokkal bizonyította be az újabb kor alkotásait, a közgyűlési terem felavatásáig, így e beszéd nemcsak városunk falai között, hanem az országban is nagy hatást tett, ami csak városunk javára fog szolgálni. E beszédet a „Budapesti Hírlap“ dec­ember 29-ei száma is közli egész terje­delmében, a czikk czíme ez: „Hirös város az alföldön Kecskemét.“ Érdemes e helyen közölni a bevezető sorokat: „Hirös város volt mindig, de hirösségét soha sem követelhette meg magának annyi joggal, mint mostanában. Vasárnap avatták fel új székházát, mely a városnak 616.000 forintjába került. Ezt az ünnepi alkalmat arra használta föl Beniczky Ferencz főispán, hogy megnyitó beszédében elmondja a város újabb fejlődésének történetét. A fejlődés arányai olyan nagyszerűek, a ma­gyar polgári erényeknek olyan fényes hirdetői, hogy példaképül áll­íth­a­tják oda az országnak. Azt mondják, hogy a főváros magába szívja a vidéki városok életerejét. Ennek hatalmasan ellentmond a fővároshoz közel fekvő Kecske­mét, melynek életképességét Beniczky beszéde a következő meggyőző adatokkal bizonyítja.“ (Itt következik az egész beszéd.) Nagyérdekű volt a tanács jelentése a városház építésének történetéről. Ez az alkalomszerű rövidséggel megírt, mégis teljesen kimerítő jelentés dicséretére válik Bagi László főjegyző tollának. A jelen­tés utolsó mondatait, amelyek szintén az általa szerkesztett alapkő-letételi okmányok­ból vannak idézve, m­á­r­vá­n­y­t­á­b­l­á­ba vésve kellene elhelyezni a város­ház faláb­a, hogy azt a gyermekek is olvasva, szívekbe edződjenek azon magasztos érzelmek! Az ünnep fénypontja Kada Elek pol­­gármester beszéde volt. Régóta ismerjük polgármesterünknek ritka szónoki kiváló eré­nyeit. Hiszen beköszöntő beszédével is elra­gadott mindenkit. Kellemesen tapasztaltuk legutóbb is, midőn a földmivelésügyi minisz­ter, Darányi Ignácz volt nálunk, hogy Kada Elek akkor is, midőn szakszerű be­szédben tárta fel gazdasági viszonyainkat, akkor is, midőn önérzetes férfiak módjára köszöntött poharat a miniszterre, remekelt. Mély hatást gyakorolt nemcsak reánk, hanem a miniszterre és kíséretére is, akik ezentúl mindenesetre más szemmel néznek Kecske­métre. Mindennek daczára az ünnepi beszéd még Kada Elektől is meglepetés volt. Nem tudunk magunknak beszámolni, hogy mi ha­tott meg bennünket jobban s mi emelte oly magas fokra tetszésünket, a forma művészi tökélye, a költői nyelvezet ragyogása, a nemes érzelmek húrjainak megpendítése, avagy szónoki hévvel történt elragadó előadása a beszédnek ? Azt sem tudjuk megmondani, hogy me­lyik volt a legszebb részlete e hatalmas beszédnek? De mégis kiemeljük abból ked­ves szomszédaink szívből jövő, szívhez szóló meleg üdvözlését. A szeretet e hangja lehetetlen, hogy viszonzásra ne találjon azok­nál, akikhez intézve volt. Tudjuk azonban, hogy az ünnepi beszéd hatása óriási volt. A lelkesedés, az öröm könnyei csillám­lottak nők és férfiak szeméből. Meg-megújuló, szűnni nem akaró tapsvihar és éljenzés reszkettette meg a levegőt. Kedves vendégeink a szív legigazabb melegével sereg­lettek a szónokot kézszorítással üdvözölni .. . Nem akadhatott a nagyteremben egy lélek sem, akinek nem az lett volna a gondolata, érzése: büszkék vagyunk a polgár­­mesterükre! D­r. S­z­e­­­e­s­s József is szerencsésen találta meg beszéde tárgyát. Az ő egyszerű, de épen ezért még inkább szeretetreméltó köz­vetlenségével hatott az érzelemre és érte­lemre egyaránt. Méltó befejezése volt a felejt­hetetlen ünnepnek. Alább adjuk a beszédeket egész terjedel­mükben. Olvassa el azokat mindenki, ne is egyszer, többször is. Ne dobja el azokat, hanem tegye félre, mert időről-időre ha fel­újítja emlékezetében, nagy gyönyörűséget sze­rez magának. És ha városunk polgárait az ünnepen ural­kodó szellem fogja lelkesíteni, akkor Kecske­métnek csak fejlődni és boldogulni lehet!... Előre! I. A székházban. A régi kor emlékeit eleveníté fel Kada pol­gármester az ünnepélyen mondott szép beszédé­ben, s a régi korból visszavarázsolva láttuk ott, a Székely festményeivel díszített remek teremben, az ősi magyar divatot néhány vendégen, s azokon az alakokon, akik mint a város tanácsosai, s an­nak első tisztviselői az elnöki emelvényen, az elnöki székkel szomszédos helyeken ültek: a polgármester, Fekete h. polgármester, Zombory főügyész, Bagi főjegyző, Vámos főkapitány, Mé­száros, Szegedy, Dékány tanácsnokok, Sándor és Szappanos tollvivő jegyzők. Kerekes főmérnök, szintén díszmagyarban, a közönség sorában ült. Teljes összhangzatban állott előttünk a régi kor Isten tudja melyik szép korszakának harmonikus képe, s akik a díszterembe léptek, kellemes meg­­ütődést tapasztaltak .annak láttára. A helyi és vidékről jött vendégeknek nyújtott­­ meglepetés csattanós sikerű volt. Csak egy hiányzott még arra, hogy az ábrándulás teljes és tökéletes legyen: a trombiták és kürtök vagy tárogatók harsány szózata. Mily csábító lett volna, ha pél­dául tarka hírnöki ruhába bujtatott jó zenészek, czímereket hordó zászlókkal ellátott harsonákkal bejárják az egész várost, majd aztán a városháza erkélyére vonulnak, hogy onnan érc­hangon hir­dessék az ünnepély megkezdését. Kár, hogy nők számára fentartott hely nem volt. Az egyhangú feketeség tengerében jól esett volna azokat a bizonyos női arczokat is látni, melyek nagyban rászolgáltak és rászolgálnak arra, hogy Kecske­mét »Híres város az Alföld­ön« legyen. Elhibázott dolog az építők részéről, hogy már eleve női karzatról nem gondoskodtak. A női közönség annyira el volt dugva, hogy csak el­vétve lehetett egy-egy női alakot megpillantani. Pedig a kecskeméti hölgyek koszorúja nélkül mintegy hiányos maradt a kép. Tehát a városi tanács teljes magyar díszben, az emelvényen fogadta a közönséget, mely társa­dalmunk minden osztályát képviselve, kényelme­sen helyezkedett el a félkörre törekvő ülőhelye­ken. A helybeli és fővárosi sajtóról jól gondos­kodtak s a fiatal városi tisztviselők, kik a ren­dezést magukra vállalták, kitűnőleg végezték feladatukat. Midőn már a terem teljesen meg­telt, Kada polgármester kijelölt egy kürldöttsé­­get a főispán meghívására. A főispán dísz­magyarban, különböző rendjelei szalagjaival ékítve, tartó bevonulását s éljenzések között foglalta el helyét Kada polgármester és Fekete­­ polgármester között, miután üdvözölte a tár­saságot s megnyitá a díszgyűlést. Beszéde súly­pontját a város megújhodására fektette s meg­ható szavakban emlékezett a pár éve elhunyt Lestár Péter polgármesterről, mint a város újjá­­alakitójáról. Dicsérte a jelenlegi polgármester érdemeit, komoly törekvéseit, ernyedetlen szor­galmát, kiemelte hivatalára való rátermettségét. Végül megemlékezett a székház tervezőiről, építőiről, műiparosai­ s nevezetesebb iparosairól, kitűnőbb munkásairól. Kifejezte óhaját, hogy e székház az idők végéig a hazafiság, a munkásság, a béke, a boldogság művelt hajléka legyen. Utána Bagi főjegyző állott fel s visszapil­lantást vetett a múltra. Felemlité a Civitas elnevezést, melylyel Kecskemét már oly réges­­régen dicsekedhetik. Adatai oly ügyesen voltak csoportosítva s oly gyors összefüggésben követ­keztek egymásután, hogy előadása fölöttébb érdekfeszitő volt. Kada Elek polgármester költői lendületű szónoklatot tartott. Egész beszéde abban az eszményi légkörben mozgott, mely oly örömest köti össze a földiséget az érzékfelettiséggel s a mindennapiságnak is nemesebb becsértéket tud adni. Azzal kezdte, hogy e székházban az utolsó szegig, az utolsó kulcsig minden új, csak a fölötte elterülő égboltozat régi, mely szelíden hinti nyá­jas sugarait e terembe, hogy elméinket megvilá­gítsa. Ma már tisztán áll városunk múltja előt­tünk; a régi művelődés tanyája elpusztult, tehát újat kellett teremteni, ami sok időbe, rengeteg munkába került s legfőbb tényezője a szülőföld­höz való makacs ragaszkodásban rejlett, mely a kecskeméti embert a sors legádázabb csapásai között is, a legvérengzőbb ellenség dühöngése idején is visszavezette az ősök sirkantjához. Ujhodási és visszaszerző ereje is abban leli magyarázatát, hogy mindig figyelembe vette a megőrizni tudás erényét, amit tudós atyáink úgy fejeztek ki, hogy: »Non minor est virtus quam quaerere, parta tuere.« —Beszédjét viha­ros éljenek szakították félbe koronkint. Dr. Szeless József törvényhatósági bizottsági tag nagy vonásokban utalt a történet logikai következetességére, mely szerint a fejlődés min­dig ama törvényeket követi, melyek szerint vala­mely társadalom megalakult. Hadd álljon a szék­ház rendületlenül, miként a béretek szirtje örök időkön át. Hanem vegyük mintául dicső őseink bölcseségét, munkásságát, kitartását. Legyünk hozzájuk méltók a szerencsében, valamint a bal­sorsban: elbizakodottakká ne tegyen bennünket az, s ne csüggedjünk ez utóbbi csapásai alatt. Hanem fogadjuk meg — úgymond zúgó tapsok között — fogadjuk meg, miszerint soha se fogjuk megtűrni, hogy e tanácskozási terem a pártszen­vedély s az önérdek rút fészkévé alacsonyodjék. Fogadjuk meg, miszerint minden körülmények között odatörekedünk, hogy tanácskozásaink magas színvonalra emelkedjenek az igazi hazafi­ság, az ügybuzgóság, a szent önzetlenség rúgóin. Beszédjét király ő felsége éltetésével végezte. Beniczky főispán ekkor köszönetet mondva a megjelenteknek, a díszközgyűlést befejezettnek nyilvánítá. A fentebb említett beszédeket­ itt közöljük egész terjedelmükben. Beniczky Ferencz főispán megnyitó beszéde: Tisztelt Közgyűlés ! Van szerencsém­ a közgyűlésen megjelent vendégeket, a törvényhatósági bizottsági ta­gokat s a tisztviselői kart ezennel üdvözölni. Meg fogják nekem engedni, hogy ez alka­lommal egy rövid visszapillantást vessek Kecskemét város legújabb történeti fejlő­désére. 1881-ben a város vagyonainak megszer­zése és az adósságok törlesztése befejeztetett, mikor is a városnak több, mint 46 ezer hold földje és 711,521 forint 5 krajczár kész tőkepénze volt, melynek jövedelméből már előbb 21 ezer forintot az iskolák fentartá­­sára fordított. Ekkor vette kezébe a város ügyeinek ve­zetését a város közelebb elhalt nagynevű pol­gármestere, Lestár Péter, kit mindig csak a haza és szülővárosa iránt érzett szeretet vezérelt s ki széles látókörével irányt tudott adni a város fejlődésének s ki mindig támaszt lelt a törvényhatósági bizottságban, mely mindenkor méltányolta nemes és buzgó törekvéseit. Az ő nevéhez fűződik a város újabbkori rohamos fejlődése! Innen kezdődik Kecskemét városnak tulaj­­donképekni haladása. A községi iskolákból ekkor még csak az 1.fő kerületi iskola volt kiépítve, egyéb intéz­mények közül pedig csak a szegénymenház, kórház, műkert, városi sétányok és két köve­zett utcza állottak fenn. Lestár Péter polgármester bölcs vezeté­sének köszönhető, hogy a város vagyonainak megfelelő hasznosítása útján újabb pénzfor­rások nyíltak meg s oly pénzügyi tervezetek voltak megállapíthatók, melyek megvalósí­tása által nemcsak a város vagyona és jöve­delme gyarapodott, hanem a kiosztott nagy területű földek kultúra alá vétele kiváló közgazdasági jelentőséggel biró eseménynyé is emelkedett. Polgármestersége kezdetén építtetett fel a városi téglagyár 25,000 forint, a műkerti nyári helyiség 7,700 forint, a vásári-utczai kövezet 44,000 forint, a széktói nyári fürdő 10,600 forint, a második kerületi iskola 38,000 forint, a közvágóhíd 26,000 forint, a polgári leányiskola 10,800 forint, a Cson­grádi-nagy-utcza kövezete 24,500 forint, valamint a Budai-nagy-utcza kövezete 30,700 forint költséggel. A lakosságnak a katonatartás terheitől leendő megóvása végett 1896. és 1897-ik évben létesíthetett a Rudolf trónörökös nevé­ről nevezett lovassági laktanya 815.000 forint költséggel. A tulajdonképeni nagyszabású alkotások azonban még ezután következtek, melyek sorában elsőrendű helyet foglalt el a város díszének nevezhető és a kor igényeinek meg­felelő új városi székház építése. Ezzel kapcsolatosan indíttatott meg és foganatosíttatott a gyalogsági laktanya épí­tése 200,000 forint költséggel, ugyanekkor építtetett a Ill-ik kerületi iskola 50,000 frt költséggel s bővíttetett ki az állami főreál­iskola 12,000 forint költséggel; ezután lé­tesíthetett az új piacztér 332,000 forint költséggel. Majd a kecskemét—fülöpszállási s tiszaughi vasútak következtek, melyekre a város 352.000 forintot áldozott. Időközben aszfalt járdák is létesültek, melyek 61.500 forint költséget igényeltek. Az ő polgármestersége alatt létesíttetett a 15.000 forint költségű artézi kút és a városi szőlőtelep 17.000 forint költségével s a városháza építési és felszerelési költségeivel, — melyekről a városi tanács külön tesz elő­terjesztést, — ekként az általa létesített in­tézmények csak a felsoroltak szerint: két millió hatszáz negyven­öt ezer forintot tesznek ki, azon, számokban ki nem fejezhető szellemi és anyagi haszon mellett, mely a létesített intéz­ményekből a város kultúrájára és közgazda­ságára hárult. Ha még megemlítem, hogy alatta kezde­tett meg több nagyszabású intézmény léte­sítése, melyekről alább lesz szó,­­ ha továbbá megemlítem a kis részletekből álló földek folytonos kiosztását, az ingyenes népoktatást és azt, hogy alatta létesült a városi javadalmi hivatal, a városi zálogház, úgyszintén a zeneiskola, valamint az ő közreműködésével és általa javasolt áldozatkészséggel jött létre az állami szőlőtelep s az állami földmíves iskola: — mindent nem mondottam el, de halvány vonásokban némileg vázoltam az ő áldásdús működését, melyről ezen ünnepélyes alkalommal megemlékezni kötelességemnek tartottam. Most tehát az első kegyeletes megem­­lé­ke­zés a nagyérdemű volt polgármester, Lestár Péter emlékét illesse. Legyen áldott az ő neve és emléke s érdemei maradjanak meg hálás emlékezetünkben. Az ő érdemei mellett kiváló elismerés illeti a város törvényhatósági bizottságát, mely a kor szelleméhez híven, áldozatokat áldozatokra hozott s ezektől soha meg nem rettenve, ritka egyértelműséggel a haladás zászlója alá sorakozott és ezáltal magas értelmiségének oly tanújelét adta, mely a város történetének egyik legszebb mozzana­tát képezi. Elismerés illeti a város kötelességtudó tisztviselői karát, mely dicséretes munkás­sággal mindenkor feladata magaslatán állott. Lestár Péter halála után Kada Elek egy­hangúlag megválasztott polgármester úr vette át az ő örökét, a­ki nagynevű elődjének méltó utódjává lenni ígérkezik. Kada Elek szintén széles látkörrel, nemes ambitióval és energiával bír, mit bizonyít azon körülmény, hogy keresztül tudta vinni, miként a tanítói árvaház Kecskeméten állít­tassák fel; az ezzel kapcsolatos utczarende­­zés s a folyamatban levő munkástelepítések pedig az ő kezdeményezését és terveid gon­doskodását dicsérik. Ő hajtotta végre s fejezte be az elődje által iniciált műveket, minek: KECSKEMÉT 1898. január 1.

Next