Kecskemét, 1900. január-június (28 évfolyam, 1-25. szám)
1900-01-07 / 1. szám
XXVIII. évfolyam.■ szám Kecskemét, 1900. január 7. Előfizetési (lj . /ben házhoz hordva, vidékre postán küldve: kész évre - - - - 5 frt — kr. élévre - - - - - 2 frt 50 kr. Negyedévre - - - - 1 frt 25 kr. Egy szám ára 10 kr. Előfizethetni a lapra a kiadóhivatalban, valamint a helybeli könyvkereskedésekben. Egyes példányok kaphatók a kiadóhivatalban és a helybeli könyvkereskedésekben. Kéziratok vissza nem adatnak. Szerkesztői iroda: II. tized, Plébánia-utcza 8-ik szám.KECSKEMÉT FÜGGETLENSÉGI ÉS NEGYVENNYOLCZAS PÁRTI POLITIKAI ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI KÖZLÖNY. MEGJELEN MINDEN VASARNAP. Hirdetmények és „Nyílttéri“ közlemények jutányosan számíttatnak. Hivatalos: u. m. városi és bírósági 3 frt. — egyházi, egyleti, társulati stb. hirdetmények minden egyes beiktatása 2 frt. Bélyegdij minden beiktatás után 30 kr. Előfizetési és hirdetési dijak a kiadóhivatalnál Kecskeméten fizetendők. Kiadóhivatal: II. tized, Plébánia-utcza 8-ik sz Felhívás előfizetésre. Az 1900-ik évvel lapunk pályafutásának XXVIII-ik évfolyama kezdődik. E hosszú múlt alatt, minden viszontagságok között hűségesen szolgálta a „Kecskemét“ a függetlenségi és 48-as párt elveit. Ezen kívül tevékeny részt vett városi közügyeink megbeszélésében. Tette mindezt lapunk teljesen önzetlenül, szigorúan tárgyilagosan és minden melléktekintetek nélkül. Ez lesz lapunk iránya a jövőben is. Épen ezért nekünk nincs szükségünk hangzatos felhívásokra. Egyszerűen azt kérjük, hogy t. olvasó közönségünk ezentúl is legyen szives bennünket támogatni jó munkánkban s igyekezzék ezáltal lehetővé tenni azt, hogy kitűzött czéljainkat mentől nagyobb mértékben szolgálhassuk. Legyen tehát szabad kérnünk az előfizetések megújítását s lapunk terjesztését! Az előfizetési módozatok lapunk homlokán olvashatók. Hazafias üdvözlettel A „Kecskemét“ szerkesztősége: Dr. Horváth Ádám felelős szerkesztő, kiadóhivatala: Sziládi László kiadótulajdonos. A Kerekes F. főmérnök városszabályozási tervezete. Kerekes Ferencz, városunk érdemes főmérnöke értékes újévi ajándékkal lepte meg városunk közönségét. Elkészítette és pedig rövid idő alatt, formális megbízatást nem is várva, azon előmunkálatokat, amelyeknek az alapján megállapítható városunk új szabályozási terve, amelynek minél előbb való elkészülte általános óhaj. Szerencsésnek érezzük magunkat, hogy az új évet azzal nyithatjuk meg, hogy lapunkat ezzel a nagyszabású tervezet közlésével ékesíthetjük föl. Kérve kérjük. olvasóinkat, hogy legyenek szívesek éber figyelemmel kísérni ezt a rendkívül fontosságú tervezetet. Tines!. ÚJ ÉVI ÁBRÁNDOK. 1900. Gyömöry Frigyestől. Itt hagylak már innen-onnan Fényben úszó gyöngy világ, Melynek ölén Istent dicsér Minden bokor, minden ág. Itt virul az éden kertje, Nem kerestem máshol azt. Itt éltem át évente a Bűvös-bájos szép tavaszt. S most itt ülök kandallómnál, Lobog, pattog bent a tűz, Mig odakint a hóvihar Gonosz egy játékot űz. Mig odakint jeges útján Süvöltve fut a kerék És a tömött felhők miatt Nem tekinthet szét az ég: Addig én itt a melegben Szobám falai közül Nézem, a mint a förgeteg Zúgva jön s tovább röpül. Itt merengek ablakomnál A letűnt évek felett, Áldást hozó volt e pályám, Vagy megtörte lelkemet? Megtörte azt a balsorsnak Mélyre ható ereje, És az egymást hűn követő Csalódások tengere. Jó hogy a tél, — az a másik — Az agg kornak zord tele, Beköszöntött nálam is már És az enyészet vele. Az enyészet! Igen, mert ha Ez a tél majd véget ér, Nem követi több kikelet S örök semmiségbe tér. Gyógyír e gondolat nekem, Enyhíti keservemet, S meggyógyítja gyökeresen Az én árva lelkemet. S te csak zörgess még tovább is Ablakomon, hóvihar És hű társad, az a rémes, Fékevesztett zűrzavar. Úgy sem soká tarthattok már, Elkerget a déli szél S hoz magával virág-özönt S a természet újra él. Nekem pedig innen-onnan Az időnek forgása, Agg koromnak fogytán, végén, A síromat megássa. De addig is elérhet még A balsorsnak fegyvere És a közöny, s a lesújtó Csalódások tengere. Kedves kötelességünk elsősorban a kitűnő munkálat közlése. Azután megtesszük észrevételeinket minden irányban. Előre is jelezzük azonban, hogy a mi nézetünk majdnem teljesen egyező a főmérnök úr nagybecsű véleményével. Midőn ezt a tervezetet közönségünk lelkiismeretes figyelmébe, megfontolásába ajánljuk, el nem mulaszthatjuk meleg, hálás köszönetünk nyilvánítását derék főmérnökünk iránt, aki temérdek folyó dolga mellett, aránylag rövid idő alatt elvégezte azt az óriási munkát, amelyért másutt ezreket és ezreket kell kifizetni. Kerekes főmérnök úr nemcsak e jelentését készítette el, hanem az ahhoz szükséges rajzokat is. Valóban nem hihettük, hogy ilyen tökéletes anyaghalmaz álljon azon tényezők rendelkezésére, amelyek hivatva vannak e kérdésben határozni. Bármi legyen is e tervezet sorsa, annak elkészítésével Kerekes Ferencz mindenkorra mintaképévé vált a lelkes, városunk haladásáért buzgó, önzetlen, önfeláldozó tisztviselőknek. Ezt a rengeteg munkát, önzetlen buzgalmat csak úgy hálálhatjuk meg, hogy mindent elkövetünk a tervezet mielőbb való létesítésére. A legforróbb köszönet Kerekes Ferencznek addig is, akinek jeles tervezetéről szóló jelentését itt közöljük egész terjedelmében: • Tekintetes Tanács! A 71/897. sz. közgyűlési végzéssel a város szabályozási tervének elkészítése kimondatván, ennek következtében az 5738/97. számú tanácsvégzéssel utasíttatott a th. mérnöki hivatal, hogy az általános szabályozás-tervezet mikénti keresztülviteles foganatosítása tárgyában tegyen kimerítő jelentést. Ezen utasításnak megfelelőleg, 1898. február hóban 4429. szám alatt egy elég kimerítő jelentésben elmondottam véleményemet arra nézve, hogy az egész város rendezését minő elvek mellett és minő alapon gondolnám foganatosíttatni. E jelentésem kapcsán és annak kiegészítéséül becsatoltam a város belterületének térképét is, melyen főbb vonásokban fel volt tüntetve, hogy az egész belterületre kiterjedő szabályozást mi módon gondolnám. Ezen térképen kívül bemutattam nagyobb léptékű (80 —100 öl) rajzokban a Nagy-Temető, Vá sá r i-na gy-utcza, Széchenyiutcza, Mezei-utcza, Trombita, Csongrádi-nagy-utcza, Sétasor, valamint a piaczi terek előleges szabályozási tervezetét. Egyszersmind kimutattam, hogy a város rendezésének munkálatai, beleértve a telkeknek és utczáknak újból való felmérését és a város újonnan való lejtmérezését is, mintegy 35.400 írtba kerülne, vállalati úton biztosítva. A városi Tanács e jelentést és mellékleteit tárgyalás czéljából a szabályozási bizottsághoz tette át. E bizottság a tárgyalásokat 1898. nov. hó 19-én meg is kezdette és némi megszakításokkal 1899. márczius hó 7-ig folytatta is. A tárgyalási jegyzőkönyvből különösen három dolgot kívánok, mint lényegesebbet, kiemelni: a) A Vásári-nagy-utcza szabályozási vonalának megállapításánál a bizottságban eltérők lévén a vélemények, a bizottság nagy része a költségekre való tekintetből azon álláspontra helyezkedett, hogy az csak a II. tized 114. sz. házig nyittassák ki egyenes irányban, onnan pedig a jelenleg érvényes szabályozási vonalak hagyassanak meg. Ezen megállapodással szemben 1899. jan. hó 16-án 58. m. sz. alatt iktatva, külön véleményemet írásban beterjesztettem. b) 1899. márcz. 7-iki ülésében a bizottság elhatározta, hogy az »Országos Tanítói Árvaház« telke mellett és avval párhuzamosan vezetett utak egészen a város széléig (a Mária-szöllő-sorig) hosszabbittassanak meg, s elhatározta, hogy a két út közzé eső területnek, mely fekvésénél fogva villaszerű építkezésekre különösen alkalmas, kisajátítását a városi Tanácsnak javasolni fogja. c) Általában a bizottság az egész belterületre vonatkozó szabályozási kérdésekkel foglalkozván, azt találta czélszerűbbnek, hogy a szabályozási tervek elkészítése ne vállalati úton biztosíttassék, hanem annak elkészítésével a tb. mérnöki hivatal bizassék meg. Bár a bizottságnak ezen megállapodása sem tanácsi, sem közgyűlési határozatban a mérnöki hivatallal nem közöltetett, — mindazonáltal, tekintve a dolog fontos és sürgős voltát, de formális hiba daczára a városi szabályozás tervének elkészítésébe belefogtam, s azt a hivatal személyzetének segédkezése mellett elkészítvén, van szerencsém további tárgyalás czéljából beterjeszteni. I. Belterület nagyobbítása, szelvények szaporítási Mielőtt a tervezet interpretálásába belecsátkoznám, megjegyezni kívánom, hogy a vár belterületének háromszögelési alapon való újbóli felvételére, valamint az egyes telkeknek, utczáknak és tereknek újból való felmérésére nem terjeszkedtem ki, éspedig két okból. Először azért, mert erre a sok időt és pontos eljárást igénylő munkára a dologgal amúgy is eléggé megterhelt mérnöki hivatal, jelenlegi személyzetével, egyéb teendői mellett úgy sem lett volna képes, másfelől azért, mivel azt tapasztaltam, hogy a Sziládi Lajos mérnök által 1860—62. években készített belterületi szelvények a városi telkek, utczák és terek nagyságait elég pontossággal tüntetik elő, úgy, hogy azokat vitás kérdések alkalmával megbízhatólag lehet használni. Minthogy azonban a Sziládi által készített 19 drb. belterületi szelvény csak a jelenleg beépített területeket, jelenlegi utczákat és belső tereket öleli fel, vagyis 583 kataszt hold és 684 slölnyi területre terjeszkedik ki, s minthogy a város rendszeres továbbfejlődése érdekében a belterület nagyobbítása s tervszerű beosztása okvetetlenül szükséges volt, a Sziládi-féle 19 drb szelvényt, újabb felmérés alapján még 13-mal pótoltam, vagyis a jelenleg megállapított belső terület most már 32 szelvényen van térképezve. A belterület tervezett határát, amint azt a becsatolt térkép tünteti fel: Kele tről: a Magyar Államvasút vonala, Délről: az Epreskert sarkától a hizlaló telep északi és déli sarkáig, onnan pedig a Fülöpszállási h. é. vasút és a kiskőrösi út keresztezéséig húzott egyenesek. Nyugatról: az előbb említett ponttól a Rudolf lovassági laktanya izsáki út melletti sarkáig vont s innen a laktanya telkének hátsó vonalával párhuzamosan futó, annak átellenes sarkától 110 ölre meghosszabbított egyenes vonalak képezik. Éjszakról pedig az előbb említett ponttól a Máriaváros keleti külső sarkától 110 öl távolságban megállapított egyenes, innen a Görögtemető-köz és Mária-köz metszéséig, továbbá a Vacsi-köz torkolatáig s onnan a nagykőrösi-út és a Magyar Államvasutak vonalának keresztezéséig húzott egyenesek. Az így körülrajzolt rész összesen 1286 hold 1468-ös területet foglal magában, vagyis 706 hold 790 e Jöllel többet, mint a régi belterület. A Sziládi-féle szelvények elkészülte óta 27 év telt el. Ezen idő alatt a városban százakra menő új épület emeltetvén, azok a jelenleg érvényben levő szabályozási vonalra helyeztettek Jaj! elszökött a malaczom! Irta: Bogosa Endre. Kutyházy Andor úr ő nagysága, aki foglalkozására nézve tisztességben nem annyira megőszült, mint nyugalmazott magasabb rangú állami hivatalnok volt egy vidéki városban, közvetlenül a vasút mellett fekvő értékes nagy szöllőbirtokával sehogy sem tudott boldogulni. Először kiadta felesművelésre. S véletlenül mindjárt olyan felest fogadott föl, akit a gondviselés számos apró rajkóval áldott meg: épen hetecskén valának ők, mint a gonoszak. Nohát ez a kezelési mód nem vált be. Mert el lehet gondolni, mennyi gyümölcsöt fogyasztott el ez a hét éhes kölyök naponta a kedves papájával és mamájával együtt. Hát még mikor a különféle gyümölcs- és szőllőtermést hajnalonként a piaczra kellett vinni elárusítás végett, váljon ki őrködhetett a feles fölött? Kutyházy úr, mint figyelmes férj, nem akarhatta azt, hogy a drága felesége, ellenőrzés végett, a piaczra már éjfél után 2 — 3 órakor, a pugris felessel kikutyagoljon, s ekként a nagyságos aszszonyt megillető kényelmében kíméletlenül megzavarja. A szakácsnét a világért se lehetett háborgatni. A szobaleány pedig olyan nagy kisasszony volt, hogy kereken kijelentette, hogy biz ő az Istennek se kel föl olyan korán ! (No persze, mikor vacsora után naponta sokáig elkacsaródott fess führerjével, s álmos volt a szentem!) Így osztán a feles művelésnek az lett a vége, hogy Kutyházy úrnak keserűen kellett tapasztalnia, hogy ő nem feles, hanem tán harmados sem. Megpróbálta hát ő nagysága a szőllőjét haszonbérbe kihelyezni. Hátha jobb lesz így! Jaj, de szerencsétlenségére olyan infámis árendással gyűlt meg a baja, aki még azt is oda merte vágni Kutyházy úrnak , hogy mivel a szőllő használata most az övé, hát azért ne igen bátorkodjék a nagyságos úr erre a szöllőbirtokra annyiszor ki-ki sétálni, s a fölhúzott barázdákat össze-vissza gázolni, mert így lesz, meg amúgy lesz! No az igaz, hogy ez a politikus csizmadia tudálékos olvasottságában vagy inkább tán nyegle elbizakodottságában, remekül összezavarta a tulajdon- és bérleti jog fogalmát. Végre is kénytelen volt e nagysága arra fanyaodni, hogy kapást fogadjon föl, aki bizonyos megszabott bérért s természetbeni szolgálmányokért kezeli majd a szellőt. Talált is egy Bezegi István nevezetű embert, akinek neve, mint igen ügyes kapásé, már rég idő óta ismeretes volt a városban. — No, hála Istennek! — mondogatta magában Kutyházy úr, most már ternát csináltam. Ez a Reszegi István bizonyára úgy gondját viseli majd a szöllőbirtokomnak, hogy igazi élvezet lesz beléje járogatni. Rezegi István ígért is fűt-fát, s hogy majd megmutatja ő, hogyan kell a villa előtt szeszélyes stílben beállított parkot olyan karban tartani, hogy a díszbokrok, a drága csemeték és különböző színvegyületű exotikus virágcsoportok csak úgy mosolyognak Kutyházy úr ő nagysága s nagybecsű családja és kiváló tiszteletre méltó úri vendégei felé, midőn a paradicsomnak is beillő parkot megtekinteni méltóztatnak.