Kecskemét, 1905. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

1905-01-01 / 1. szám

1905. — 1. sz. KECSKEMÉT mostani választási előjelekből is konstatálható — kiterjeszti a maga hálóját a társadalmi életre, a közszolgálatra és kereső munkára egyaránt. És mert a nemzet szervezetlen, nincs ereje a politikai pártok között igazságot tenni és a jobbak kétségbeesve szemlélik a parlamenti zűrzavart, melynek megakadályo­zására gyönge és erőtlen a nemzet, így aztán nemhogy gyarapodnának, hanem szemlyomást fogynak erkölcsi, anyagi javaink. Hivatott férfiak bebizonyították már, hogy Nyugat és Kelet között a kultúra terjedésének sarkpontja Magyar­­ország. Nem ma és nem holnap, de okos előkészítéssel előbb­­utóbb Magyarország lesz a jegesedési pont, amely körül egy újabb nagyhatalom alakul. Értse meg már ezt egyszer a nemzet és legyen képes odahatni, hogy olyan kormánya le­gyen sokat szenvedett hazánknak, amely megérteti Bécsben és megérteti Budapesten, hogy nemzeti nagylétünk nem az Ausztriával való folytonos újjhúzással, hanem oly erős és öntudatos munkálkodással fejlődhetik csak ki, mely minket mind erkölcsi, mind anyagi téren erőssé és önállóvá tesz. Ezzel aztán politikai függetlenségünk is elkövetkezik. Sz. Kovács Pál: Törvényhatósági bizottsági közgyűlés. Folyó hó 28-án tartotta meg Kecskemét th. város rendes havi közgyűlését Beniczky Ferenc főispán elnöklete alatt. A közgyűlés határozatai a következők: A polgármesteri jelentés a közigazgatás állapotáról tudomásul vétetett. Wéber Ede interpellátiójára (az újonnan épült Kecske­mét—lajosmizsei vasúti átjárók melletti sorompók felállítá­sának megsürgetése iránt) a polgármester megnyugtató választ adott. A Rákóczy ösztöndíjra vonatkozó szabályrendelet­tervezet — mely lapunkban is közzétetett — Sándor István főjegyző előadása után vita nélkül elfogadtatott. A főkapitánynak a közvágói felügyelői állás újjászer­vezése iránt, a tanács által is pártolt javaslatát, melynek értelmében a felügyelő fizetése lakbérrel együtt 2500 koro­nában állapíttatott meg, a közgyűlés jóváhagyta. A közgyűlés megbízta a tanácsot, hogy a városi iro­dákban szükséges papír szállítására a Hermaneczi papír­gyárral a lejárt szerződést további 3 évre az eddigi felté­­­­telek mellett hosszabbítsa meg, a többi irodai szerek szállí­tására nézve pedig Komor Gyula helybeli papírkereskedő­­vel, a­ki a megtartott árlejtésen a legkedvezőbb ajánlatot tette — a szerződést kösse meg. A városi zeneiskolában a növendékek számának rend­kí­vüli emelkedése folytán új tanszék rendszeresítése vált szükségessé. A tanács erre vonatkozó javaslatát a közgyű­lés elfogadta. Nagy Imre biz. tagnak állásáról való lemondása tudo­másul vétetett. A közgyűlés Laukó Károly ág. ev. lelkésznek, ki 22 év óta viselte a polgári leányiskola gondnoki tisztét, s ez állásáról most, miután az iskola az állam kezelésébe ment át, lemondott, buzgó fáradozása és lelkiismeretes pontossága által az intézet fölvirágoztatása körül szerzett érdemeiért jegyzőkönyvi köszönetet szavazott, s egyben elhatározta, hogy legutóbbi gondnoki jelentése, melyben a polgári iskola 22 évének pénzügyi eredményeire vet visszapillantást, a hivatalos lapban közzététessék. Ezután a közgyűlés jóváhagyta számos földrészlet és beltelek eladását, melyeket Szegedy György gazdasági és Mészáros József építészeti tanácsnok ismertetett. A jogakadémiai igazgató­tanácsban dr. Horváth Ádám kilépésével megüresedett tagsági helyre a közgyűlés Sándor István főjegyzőt választotta meg a tanács javaslatának­­ elfogadásával. A törvényhatósági számonkérőszéknek tagjai a múlt­­ évben Dömötör Sándor és Szappanos István voltak. A köz­gyűlés a jövő évre is őket választotta meg. A lóállítási és ellenőrző bizottságok tagjai szintén új­ból megválasztottak egyhangúlag. E szerint a lóállítási bizottság tagjai a következők: I. 21/a. sz. avazó bizottság: Elnök Muraközy Jenő, tisztviselőtag Szegedy György, becslők Sz. Tóth Ferenc, Héjjas István, Balog János; állat­orvos Bartha Gergely. II. 25. sz. avató­bizottság: elnök Kovács Sándor, vál. tisztviselő Mészáros József; becslők Fekete Sándor, Szappanos Elek, Zs. Kovács István; állat­orvos Erdősi Pál. A borellenőrző bizottság tagjai az 1905. évre: elnök­e dr. Horváth Mihály, tagok dr. Kovács Mihály, Bóka Péter,­­ Szabó József, Pólyák József. Egyhangúlag megválasztották újból a td. igazoló vá­­laszmányba dr. dr. Szabó Lászlót, Györffy Balázst, Zsitvay Bélát, Pacsu Mihályt és dr. Nagy Mihályt. Kinevezett el­nök volt a múlt évben Dömötör Sándor; kinevezett tagok: Muraközy Jenő, Szokolay Mihály és Tatay Jenő. A th. biráló választmány tagjai az 1905—907. évre: — — — — — a’ pintzémbe léptetem olvasómat. Melyben más fél száz aka bor, ha volna, tán megférne, jött bizonnyal, — tsak valaki fogadásból ígérne. Benne tsak öt hordó néma, két annyian konganak, Mint a’ hol öt eszes hallgat, itt ostobák hangzanak. Levegőjöket örömest kitolnánk szedett borral, Mert az üreg szélessége bévenne három sorral. Pál lelkeként kész is az ész, de a’ mód erőtelen, Ez idén hát torok, ’s erszény fösvénykedni kéntelen. Mint hajdan Patakról, e’ nép mondotta, mert úgy hitte, Viskómról én is azt vallom, hogy pénzemet elvitte. Jövendőre, ha szöllő is, pénz is bővebben terem. Talán majd vissza nem hangzik ürestől e’ bor-verem. Ismét e’ folyosón lévén, most tudatom már róla, Hogy körül látszik az egész uradalom alóla. Mely festésre méltó látás­ huszonnégy lépésnyire Szemlélnem közös fásomat, ritkaság ez ennyire. Mondatik: szálfa, nem erdő, de rám nézve nem való. Másként hivő képzelésnek a példabeszéd zsaló. Kedvelés és ügytettzés tesz tsekélyt sokat érövé. A’ nevez hasábját hiddá, szál madzagot gyeplővé. A’ tulajdonit nagyitó tsön kevésnek sokságot, kitsiny­nek temérdekséget, törpének magasságot. Sőtt emberről is úgy tartják, hogy olyan, a’ milyenné Teszik, lám hány senki­ semmi lesz tétetve mindenné. Ezek szerént ne véljék hát szó vagy penna hibámnak, Hogy többet jelentő nevet adék egyetlen fámnak. Mert egyedül is erdőnek birt tulajdonságival, Közelségét nem tserélném haramiás Bakonyéval. Tavasztól őszig zöldséggel legelteti szememet, Hévség ellen nap­ernyőként árnyékozza fejemet. Puska, lúd, kátsa sétálgat körűlé, mintegy vadja, Mely magát erdeieknek mind könnyebben megadja. Vadász nem járván, vagyon még tilalomra hijjával, De ha hozza vagy vigyázat, vagy uriság magával, Öt-hat nyúlat a’ piatzon bankó folytással lövök. Ma fel viszem, holnap osztom, holnap után lejövök Ily Nimródokat rettentő szabaditással vissza. Itt vadászó vagy fegyvert veszt, vagy vérét a föld issza. Ni! mellette vatsi fél öl, mintegy idei vágat, Pirtlinek is vágtam minap derekáról egy ágat. Maga pedig él és fennáll, lévén a’hoz ész­ fontom, Hogy egész erdőségemet tarlóra le nem ontom. ”

Next