Kecskemét, 1907. január-június (35. évfolyam, 1-25. szám)
1907-01-06 / 1. szám
2. oldal. KECSKEMÉT Ne nyugodjunk meg abban, hogy — bármily üdvösnek látszó gondolatot iktatunk is be törvénykönyvünkbe — a törvény szava majd életerőssé, hatalmassá teheti a magyar közművelődést. Az megmirathatja és rendelkezésünkre bocsájthatja a földet, ahol dolgoznunk kell, de dús termést csak az egésze nemzet odaadó, közös ideáloktól áthatott, részletes hangyaszorgalmú, az egész szellemi és anyagi művelődést átható munkája teremthet. Össze kell szednünk magunkat, hogy művészetben, irodalomban, tudományban, kereskedelemben, iparban, földmivelésben a kultúra magaslatára emelkedjünk és ezt a magaslatot a magyar fajnak verejtékes munkájával kell elérnünk. A jogi és történeti hegemónia csak akkor biztos alap, ha a magyar néplélek műveltsége a magyar földön élő minden faj között hirdeti a magyar műveltség felsőbbségét. Ez nyelvünk terjesztésének is a legellenállhatatlanabb eszköze. Ez a bevehetetlen erősség. Ez fegyverez le minden támadást, ez ábrándít ki minden ellenfelet. De létfeltétel is. Nekünk erényeinkkel, tehetségünkkel a magyar nép gondolat és érzés világának emelkedettségével, verelytékünk diadalmas erényeivel kell faji erőnket napnap mellett bebizonyítani. „Noblesse oblige.“ A politikai vezetés, a politikai hegemónia nemessége erre kötelez. A magyarság felsőbbségét kiváltságokra, politikai eszközökre, történeti jogokra való hivatkozással meg nem őrizheti. Erre a felsőbbségre csak egy út vezet: a mindennapi ernyedetlen munka állam és társadalom minden őrállomásán , a törvényhozásban, a kormányzatban, ennek minden szervében, a tanteremben, a műhelyben, a tudós szobájában és laboratóriumában, a mezei munkában, az ipari és kereskedelmi foglalkozásban. A nagy célokban pedig az egyetértés, az önfegyelem, kitartás és mértéktartás szelleme vezethet csak sikerre. Nekünk magyaroknak mindenekelőtt önerőnkre kell támaszkodnunk. Arra, hogy elsősorban saját erőnkre támaszkodjunk, megtaníthatott bennünket eléggé a történelem és az ország minden nagyjának intelme. E politikai nemzet magyar jellegéhez méltóan a vezető magyar fajnak saját erejéből kell a kultúra területén mindig kiválónak maradnia és a politikai felsőbbséget minden körülmények között kultúrái felsőbbségével kell megalapoznia és fentartania. Elhibázott állami politika volna, mely ennek kivívásához a szükséges eszközöket rendelkezésre nem bocsájtaná, de annál is nagyobb baj volna, ha a magyar társadalom itt és mindenütt összetettkezekkel, a politikai intézményektől, a kényszerrendszabályoktól várna mindent és nem hatná át a magyar társadalom minden tagját az a gondolat, az a tetterő, az a kötelességérzet, hogy más jelben nem, csak a magyar faj mindennapi, zajtalan, odaadó munkája felében lehet győznünk és élnünk! — Közgazdasági kilátások az új évre. Szakemberek nem épen kedvezően ítélik meg a közgazdasági kilátásokat a jövendő évre. Szomorú valóság az, hogy a gazda■ -etlenségünket ismét elodázták 10 körülmények között a jövő ■S biztatást nyújt. Az idei érmése sem javított a sorvilágpiacon és félő, eltartanak a jövő iv év végéig. A munkás kérdést illetőleg a munkáshiány veszedelme egyre kisért. A legnagyobb gazdasági csapás, az aratóssztrájk réme fenyeget. E veszedelmen kívül itt van a nagy drágaság minden cikkben. 4 hús drágaság tarthatatlan. Az ipari cikkek napról-napra emelkednek az osztrák gyárosok kartelje következtében. Az úszó város. Az iparfejlesztő bizottság az utcán! Kecskeméti históriák. A hét elején majd megvett bennünket az isten hidege, a járdák pedig sikersimára fagytak. Eseményszegény városunkban az utcákon elpotyogott embertársainkat kultúrvértanúkká avatták a helyi lapokban és az állapotodat tűrhetetlennek mondottuk. Könyörögtünk, rimánkodtunk, káromkodtunk, majd megint előlrül kezdtük, de a mindenható háziurak vagy nem olvasnak lapokat, vagy nem vették tudomásul a sajtó türelmetlenkedését, azzal tartván, hogy mindig az ellenkezője igaz annak, amit az újság ír. Különben is, ha 60 ezer lélek közül 10—15 egyén nyakát szegi a síkos járdákon , így téli időben, hát vese- és májbántalomban kell szenvedni annak, kiabból szomorú statisztikát csinál városunk jó híreinek rovására. Tehát hét elején majd befagytunk a téli kabátokba és szent borzalommal nézegettük a hulló hópihéket. Hét derekán pedig elkezdett a városunkra borult hótömeg olvadni. És ha eddig potyogó polgártársakban gyönyörködtünk a háziurak által fentartott kori csolyapályákon, a hóolvadástól kezdve pedig már csúszó-mászó felebarátaink adták föl a legfrissebb témákat a helyi sajtónak. Városunk a szó szoros értelmében úszik, mint légy a levesben. Cipész és csizmadia iparosaink ebből az alkalomból emlékiratot szándékoznak átnyújtani az úrmesteri hivatal főnökének, a legforróbb köszönetüket kifejezve és hálájukat leróva benne a szinte atyai gondoskodásba menő gondatlanságért, valamint táviratban üdvözlik a hanyag háziurakat is. Ha így tart soká az idők járása, a lábbeli ipar fejlődése biztosra vehető és ne merjen senki többé arcátlankodni azzal, hogy Kecskeméten az illetékes faktorok nem törődnek a helyi ipar fejlesztésével ! Mint mondom, a hét elején a hideg és a síkos utak ellen panaszkodtunk és káromkodtunk a nyomdafesték alatt, a hét közepén és végén pedig az utcai pocsolyák ellen gerjedt föl méltó haragunk. Lám, a természet szeszélyeinek nemcsak a lábon álló zöldvetés van kitéve, hanem az újságírói észjárás is. Téves tehát az a fogalom, hogy az ész csinál mindent. De téves az a fogalom is, hogy várospolitikát úgy kell csinálni, mint egy színdarabot, vagy tárcát, vagy egy ünnepi ódát. Azt hangulatunk szerint lehet szűkíteni, vagy bővíteni, de a várospolitikánál okoskodásainkban az alapot mindig a helyesen fölismert szükség szabja meg. Ettől az alaptól való eltérés azután, megengedem, lehet költői próbálkozás, vagy demokratikus művészi tülekedés, de okos várospolitika soha. Esztendő elején vagyunk, tehát egy egész esztendő áll előttünk a maga szent szüzességében. Ez alatt az idő alatt megtörténhet, hogy aki most felül van, az később alul kerül, és megfordítva. Megtörténhet, hogy aki most hanyag háziúr, abból esztendő végén pedáns szobaúr lesz. Minden megtörténhet, de mi csak a legjobbakat kívánjuk . . . Egy esztendő nagy idő, éppen ennyi időre van szüksége a földnek hogy a Nap körül egyszer megfordulhasson. Ezt az igazságot katedráról okleveles tanárok hirdetik, de azért ma is sokan vannak azok, kik ezt a természeti igazságot elhinni nem hajlandók, lévén az ő gondolkozási körük a legkisebb pálya a világon, amelyet saját tengelyük körül való keringésben leírnak meglehetős bizonytalan görbeségű, önmagukba visszatérő vonalakkal. Hát akkor a mi igazságainkat, amik ellen sokszor kathedráról beszélnek, hogyan fogják elhinni azok, kik az elfogulatlan várospolitikával hadilábon állanak? Kik mindent alacsony szempontból figyelnek meg? Kik sokszor az önérdek szemétdombjára állva véleményeznek elevenek és holtak fölött? Kik nem akarják belátni, hogy a szemétdomb csak a tyúkudvar him primadonnájának becsvágyát elégítheti ki, de emberét nem. Azért nem búsulunk, nem esünk kétségbe, nem vesztjük el kedvünket. Ha várospolitikáról van szó, kiltorelmaradottságunk nem ragadhat toszok elszavalására, mint tették azt a romantikus világ régi görög polgárai. Hanem e helyett kiabálnunk, ordítánunk kell, szóval a közvélemény asztalnál zajt kell csapnunk szabályosan imétlődő taktusok nélkül. Mert vagyok, kik a hangulatcsinálásnál még a beszerzés művészetébe is belekontrkodunk. Például régi igazság, legilletékesebb egyének, az orvosk állítják, hogy Kecskemétnek az össes vízforrásai a közegészségre nézv veszedelmesek Ennek érdekében f-elhangzik a közönyösség vad purtaságában néhanapján hosszabb egy rövidebb közgyűlési fölszólalás vagy hirlapi cikk. Az eredmény? Nyöszörgő, nyafogás, mit sokszor a takarékoságnak elkeresztelt fösvénység ád az aggodalmaskodó városatyák száján. A polgárság zöme alig veszi észre, hogy a saját és családja életére van szó. Alg veszik észre, hogy nemsok méreggé, hanem vízzel is lehetyilkolni! A közoktatási visonyaink, különösen a pusztákon,alázatosak. Az iskoláink annyira túl unnak zsúfolvi, hogy az tanításra száló tömeggel a tanító a legjobb akaata mellett sem bír. A fegyelem fentartása meg valóságos kanászi képzetséget kíván, amtől egy művelt taníó mindig undorai fordul el. Az iskolák elhelyezés tekintve téli időben a közlekedés 1. szám.