Kecskemét, 1907. július-december (35. évfolyam, 28-52. szám)
1907-08-25 / 34. szám
34. szám KECSKEMÉT 5. oldal félék, Balogh Ilonka torta, Prohászka Gábor egy egész pariser (Párisi), Csorba Mártonná mákos kifli, Fuksz Trézika cukrász sütemény, Kovács Lászlóné édes sütemény, Braun Pál torta, Tantó Sárika torta, Szeless Ilonka torta, Daubner Vilmos torta, Bódogh Ferencné gyógyszerész sütemény, Máthé Jucika sütemény, Deák Sándorné kifli és cukrász sütemény, Kovács Józsefné cukrász sütemény, Révészy Jánosné cukrász sütemény, Lakó Lászlóné sütemény, Burián Pál pékkenyér, D. Kovács János pék sós kifli, Bienszák János házinyúl kalitkával, Bienszák János kis szita, Steiner József apró sütemény, Buckó Mariska sütemény, Buckó Mihály bicikli kamásli, Kókay Margitka alma és sütemény, ifj. Szalay Lászlóné cukrász sütemény, Mádi József alma, Reininger Jakabné sütemény, Kondor Jánosné lekvács sütemény, Gulyás Pálné cukrász sütemény, Eötvös Nagy Imréné pogácsa, Gyenes Mihály cukrász sütemény, Igács Jánosné almás rétes, Steinhercz Adolf bor, Kiss Mihály építészné alma, Gröber Mátyásné cukrász sütemény, Tok Gábor sóskifli, Csernahausz József pék sütemény és kifli, Molnár Dezső torta-szelet, Molnár Helén torta-szelet, Csőszi nővérek sütemény, Rendesky Istvánná rétes, Bende László sütemény, Tekcsi Istvánná sütemény, Tekcsi Magduska torta, Szelindy Józsefné cukrász sütemény, Hloschek Ádám pék kifli és pékkenyér, Eranusz Ödönné cukrász sütemény, Csik Jolánka cukrász sütemény, Mészáros Lászlóné sütemény, Dégi Jánosné sütemény, Tócsy Lajosné sütemény, Németh Sándorné sütemény, Kovács Gáborné pogácsa, Garacy Jánosné sütemény, Varga Elek pék mákos kalács, Merász Irénke sütemény, Mészáros Mariska sütemény, Csapó Sándor sütemény, Könyves Margit sütemény, Nóta Jánosné sütemény, Gárdi Sándorné sütemény, Pintér Antalné rétes, Székely Mariska torta, Csapó Erzsike sütemény, Galamb Ilonka sütemény, Bende Jánosné sütemény. Folytatjuk. MULATSÁGOK. (x) Népmulatság. Minden tekintetben sikerült népmulatságot rendezett Szent István napján a Rákóczi-szoborbizottság a Műkertben. A rendezőbizottság sem pénzt, sem fáradtságot nem kímért, hogy minél jobban szórakoztassa a közönséget. Egy csinosan öltözött kuruc lovascsapat élén beláthatatlan kocsisorban vonult ki a közönség a kora délutáni órákban a Műkertbe, ahol nagy gondoskodás volt a közönség mulattatásáról. Különböző versenyek, tarkkaszínpad, tombolajáték, tánc stb. voltak azok, amik mulattatták a jókedvű közönséget. Egy szóval szépen sikerült minden és ami a fő, tetemesen gyarapodott a fölállítandó szobornak költségei. SZÉPIRODALOMÉ A vőlegény. Irta: Zsoldos László. A szobaleány benyitott a szobába. Kezében összehajtogatott papírlapot hozott: — Kisasszony, távirat. Olga ijedt mohósággal kapott a blanketta után . . . — Szent Isten, talán csak . . . Gyorsan felszakitotta a táviratot. Aztán egyszerre elkomorodott. Lassan letette a papirost az asztalfő plüs térítőjére s szomorú, mondhatnám fájdalmas pillantást vetett a kis öreg, olasz társalkodónőre, akinek filigrán, rózsás arca ott mosolygott galambősz hajtincsek között egy fodros zöld selyem-blonz tetején, átellenében az asztalnál. — Nem jöhet . . . Karácsony éjszakáján kaszárnya inspekciós. És ábrándos, szürke szemében könnycsepp csillogott, amint ezt mondotta. A társalkodónő ijedten pislogott a zöld blúz és a fehér haj bodrai között. — Mit mond, Olgácska? A főhadnagy úr? . . . A Bragócsy árva halavány arcán két gyöngyszem perdült végig: — O signorina. Pedig . . . mennyire vártam! Ebben a percben a kanári, amelyik eddig vígan csicsergett az ablaknál a sárgaréz kalitkában, hirtelen elhallgatott. Megrémült a leány hangos zokogásától. A távirat küldője t. i. Gyöpössy főhadnagy úr volt, Olga vőlegénye. Már teljes egy esztendő óta járt jegyben a kedves és szeretetreméltó árva leánynyal, aki nem volt ugyan valami különös szépség, de a maga becsületes fiatal lelkének egész melegével ragaszkodott a jóképű, csinos huszártiszthez és akinek ráadásul — ez a ráadás pedig a mai világban fontos kalkulus — annyi pénze volt, amennyit a legelőkelőbb kaszinók kártyaszobáiban is csak nagy ritkán nyernek el egymástól az éjszakai hazárdjátékon a finom gentlemanek. Úgy volt, hogy a főhadnagy úr, aki Budapesten állomásozott, a karácsonyi ünnepekre lerándul a menyasszonyához Szolnokra s a végzetes távirat most, az utolsó percben azt jelentette a leánynak, hogy ebből a karácsonyi látogatásból nem lesz semmi, mert hát a főhadnagy úr kaszárnyainspekciós lesz karácsony éjszakáján. . . . Hosszú idő telt bele, mig a kanári, a rézkalitkában az ablak mellett, újra csicseregni kezdett. Most már csicsereghetett. Olga arcán felszáradtak a bánatos könyek s a leány már megint mosolygott. Mosolygott ... és mosolygott. Közben pedig, akárcsak a kanári, folytonosan csicsergett. Hajnalban, piccola, öt órakor befogatunk s hatodfél órakor már vigan robogunk Budapest felé. Kora reggel ott vagyunk, az állomáson a toilette szobában rendbe hozzuk a frizuránkat és egyenest odahajtunk Pista lakására. Hujh, micsoda édes kaland lesz az! Bragócsy Olga, a szolnoki kis hamupipőke és signorina Bianca karácsony reggelén nyolc órakor — akkora már vége lesz a kaszárnya-inspekciónak — vad diadalkiáltással berontanak — Jézus Mária — egy huszártisztnek a lakására! A kis olasz, aki szintén lázasan csomagolt megpróbálkozott egy-két aggodalmaskodó megjegyzéssel: De igazán Olguska, mit szólnak majd az ismerősök? — Az ismerősök ? Fütyülök az ismerősökre, signorina. Érti ? Fücsülök! Majd miközben gondosan hajtogatta össze a hímzést, amelyet karácsonyi ajándékba készített a vőlegényének, boldog iránysvetiséggel magyarázta az olasznak: Én a vőlegényemmel akarom tölteni a karácsonyt s ha ő nem látogathat meg minket, meglátogatjuk mi és punktum. Akinek nem tetszik, tegyen róla. A nagynéni már beleegyezett, signorina pedig ott lesz, hát mi borzasztóság lesz abban, ha karácsony ünnepen együtt ebédelünk a jövendőbeli urammal ? Pukkadjon meg, aki még erre is az orrát fintorgatja! Ez ellen nem lehetett argumentálni. Amikor a szív dirigál, az érvek a kuckóba húzódnak. Signorina Biancasem tehetett hát egyebet, minthogy behúzta fehér bóbitás fejét a zöld blúz fodrai közé, akár a papagály és helyeslően bólintgatott mindenhez, amit a szerelmes leány nagy örömében össze-vissza hadart. Már vacsorára tálaltak, amikor a sok beszéd közt végre elkészültek a csomagolással. Estebéd után pedig mind aketten sebtében jóéjt kívánván a nagynéninek, aki Olga házában a házvezető s egyúttal az anyahelyettes szerepkörét töltötte be, visszavonultak hálószobájukba. Alvásról Olgánál természetesen szó sem volt egész éjszaka. A pikkola hamar elaludt, akár a duda s amellett hortyogásban és sípolásban annyi variátiót produkált, hogy némelyik kisebb fajta vidéki zenekarnak becsületére vált volna. Olga pedig gömbölyű vállát behúzván a rózsaszín paplan alá, lecsavarta a sárgaréz éjjeli szekrényen a piros esernyős villamos körtét és aztán egész éjtszaka tágranyitott szemmel bámult bele a sötétségbe és amint, már az afféle szerelmeseknél szokás, ébren álmodott, hogy milyen kedves, édes, boldog meglepetést fog szerezni az ő aranyos huszárjának, ha holnap reggel egyszerre csak betoppan a signorinával a lakásába: — Itt vagyok, Pista! boldog ünnepeket !* Másnap karácsony reggelén Brogácsy Olga meg a rózsásarcú társalkodónő csakugyan megérkeztek Budapestre. A keleti ^^“"“^^""^^Tüdőbetegségek, hurutok, K* • ff* köhögés, skrofulozis, influenza 72 mnhz)* Jr FF ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. M L gy * /Mfhz IaBt* értesül.Csün- Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak kérjen mindenkor orvos indelelte tett a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást. „Borhe“ eredeti comapoUist.ban. _ Arl üvegenkint 4. korona. ■ F. Roche (St&Jc) ^|