Kecskemét, 1909. július-december (37. évfolyam, 28-52. szám)

1909-07-11 / 28. szám

VASÁRNAP. XXXVII. évfolyam, 28-dik szám. Kecskemét, 1909. julius 11. Szerkesztőség: V., Nagykőrösi-utca 15. szám. A lap szellemi részét illető közlemények ide küldendők. Előfizetési ára: Egész évre . . 10 kor. Félévre ... 5 kor. Negyedévre . . 2 50 kor. Egyes szám ára 20 fillér. KECSKEMET Kecskemét város közügyéit szolgáló hetilap. Megjelenik minden vasárnap reggel. Kiadóhivatal: V., Nagykőrösi-utca 15. szám Előfizetési pénzek és a hirdetési dijak ide küldendők. Előfizetési ára: Egész évre . . 10 kor. Félévre ... 5 kor. Negyedévre . . 2-50 kor. Egyes szám ára 20 fillér. Aki halad, el nem marad. Ez a cim afféle közmondás volna. Tehát olyasvalami, amiről azt mond­ják, hogy van benne valami igazság. Lehet, hogy van. Sőt talán elmond­hatjuk, hogy van. De egyben azt is megállapíthatjuk, hogy nem minden esetben sőt van eset, amikor való­ságos hazugság. Mert hát haladunk mi; mi Kecs­kemét város, és szeretünk dicsekedni vele, hogy valami harminc esztendők óta mily rohamos haladást követtünk el. Ámde ez csak önámitás. Ha a harminc esztendőkkel elosztjuk a ha­ladást: — egy-egy esztendőre bizony nem esik annyi, amit csak észre venni is érdemes lenne. Haladunk te­hát, haladunk, de átkozottul lassan. Címerünkbe, a dicsőbe, bátran pin- gáltathatunk a merészen ugró kecske­bak helyett pl. csigabigát, sőt' talán rákot, vagy mind a kettőt. Amaz két­ségtelenül jelezné a haladás lassúsá­gát, emez meg gyengéd célzás lenne ama másik igazságra, melyet magyarul ugyan példabeszéddé még nem avat­tak, szálló igévé sem vált, de Göthe zengzetes nyelvén imigyen fejeznek ki: Umgekehrt ist auch gefahren. Mond­juk : a visszafelé való menés is hala­dás. Mert mivel hogy minden szerel­münk mellett, amellyel rajongunk ér­ted porban fürdő kedves városunk, el kell ismernünk, hogy a te haladá­sod olyan, hogy bátran elmaradásnak is lehet nevezni, amennyiben valójában nemcsak más városoktól, nemcsak a kor igényeitől, de még a magunk szúnyogvese nyagyságú igényeitől is jobban el vagyunk maradva, mint pl. némely szomszéd város — Kecskemét­től. íme tehát lehetséges, hogy a ha­ladás nem egyébb, mint elmaradás, a mi viszont azt bizonyítja, hogy a felül elül olvasható közmondást nem a mi testünkre szabták. De ördög vigye a közmondáso­kat ! Az egyik nem igaz, a másik meg német. Azt hisszük, hogy az ördög sem sokra megy velük. Dehát „városszerelmes“ (lásd: hon­szerelmes) szivünk elborong, ha arra a Kecskemét sohselátta nagy soka- dalomra gondolunk, amelyet az ember­mozgató zóna díjszabáson kivtil, az általunk buzgón hirdetett óriási élő- haladásunk tanulmányozása iránt való legyőzhetetlen tudományszomj is sza­porítani fog a közeli időben leendő dalverseny alkalmakor. No meg ha­gyományos vendégszeretetünk orszá­gos hire, mert elvégre a gyomor se kutya és dallal nem lakik jól, aki hall­gatja; aki fújja, az meg annál jobban megéhezik (és szomjazik), minél to­vább fújja. Alkalmatlan fecsegő nyelvek ugyan azt beszélik, hogy nagyon gyéren akad­nak vendégszeretők, akik az érkezendő vendégeknek pár napra egy-két szo­bát felajánlanának, úgy, hogy valami javíthatatlan szóvicc gyártó már meg is mondta, hogy itten a hagyományos azt jelenti, hogy felhagytak vele. Ám­bár azt sem lehet bebizonyítani, mivel nem lehet tudni, hogy egyáltalán volt-e valaha, meri a tatárjárás óta ilyen so- kadalom itt még nem volt s a fáma szerint azokat sem látták valami nagy vendégszeretettel, sőt előlök a rét meg­közelíthetetlen mocsarai közé mene­kültek, minden barmostól együtt. De most a tudvágyó kiváncsiak jönnek, jönnek sokan, akik epednek a haladás megismeréséért s mindegyik, vagy minden tizedik, valami újat, va­lami sohselátottat akar haza vinni akác­lombos falujába, vagy akácvirággal teli városába. Brr! a hátunk is borsózik, ha arra gondolunk, ha majd a kulturintézete- ket keresik, ha a sok bor után vízre szomjaznak és a sok por után fürdőt óhajtanak. Ha szemeik az alföldi vá­ros utcáinak fáit keresik s közlekedési eszközeink legtökéletesebbjét a gyalog­járón döcögő és nyikorgó talicskában fedezik fel. Látni fognak sokat, amik nincsenek. De hát még az a zavar, ha majd a sok idegen a lakását keresi? s kecs­keméti embertől kérdezi, hogy a X. tized, X száma hol és merre van? Ha nem abban a tizedben járó levél­hordó, más emberfiától erre ugyan feleletet nem kap. Több mint két éve, sőt tán há­rom, hogy immár harminc évi vajúdás után elhatároztuk, sőt visszavonhatat­lanul határoztuk el, hogy utcáink ne­vét megváltoztatva, utcasorra menő célszerű számozást hozunk be. És még most sincs. Az Isten szerelméért „legalább“ ezt csinálják meg a sokadalomra, mert ezt meglehet csinálni, a többit úgy sem lehet. Azokon még álmodozha­tunk sokáig. Örökké! A dalverseny programmja. A kecskeméti országos dalverseny általános sorrendje. Az országos dalosverseny előké­szítő bizottsága az ünnepség prog- rammját a következőkben állapította meg: ELSŐ NAP. 1909. augusztus 15. (Vasárnap.) a) Fogadtatás a vasútnál. Üdvözlő beszédet mond Sándor István városi főjegyző, a helyi rendező bizottság ügyvezető elnöke. b) Erre válaszol dr. Bárczy István az Országos Szövetség elnöke. c) A városba való bevonulás előtt, közvetlen a vasúti állomás előtti parkban levő Katona József — Bánk- bán, a legelső magyar tragédia Írója — szobrának megkoszorúzása. Az Országos Szövetség nevében Issekutz Aurél, Krassó Szörény megye alis­pánja, az Országos Szövetség igazgató választmányi tagja mond beszédet. d) Ünnepélyesbevonulás a városba. e) A zászlók megkoszorúzása. f) A városháza előtt Zseny Jó­zsef, az Országos Szövetség alelnöke, a megérkezett magyar dalosok nevé­ben üdvözlő beszédet mond. g) Kada Elek, Kecskemét város polgármestere, válaszol az üdvözlő beszédre. h) Hymnus. Unisono éneklik az összes dalosok. i) Ezután a Kecskemétre megér-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék