Alföldi Hiradó, 1909. augusztus (2. évfolyam, 171-196. szám)

1909-08-01 / 171. szám

é­ nek elkészítése is, melylyel a kormány a hazai iparosközönség több mint húsz éves kérését teljesítette. A kisipar terén annyi történt e három év alatt, mint azelőtt soha. Egyedül gépsegélyekre kereken 3.000,0OO koronát fordított a keres­kedelemügyi miniszter s míg azelőtt egy évre átlag 250.000 korona ily támogatás esett, ezen időszakban ez meghaladja már az évi egy millió koronát. Ugyanaz a jelenség érvényesül a kisipari szövetkezeteknél is, melyekre ez idő alatt kereken 1.500.000 korona fordíttatott. Sokkal nagyobb arányokban jelentkeznek ter­mészetesen a gyáriparban, melyben a nagy arányokban kifejlesztett állami üzemek nélkül ezen három évi idő alatt kereken 85 millió korona befektetéssel létesültek, illetve kibővül­tek gyárak, melyek kereken 22.000 új munkást foglalkoztatnak és évenként mintegy 70—80 millió korona értékű ipar cikket termelnek. Oly eredmény ez, t. uram, minővel állami iparfej­lesztésünk rövid története, sajnos, eddig nem dicsekedhetett. Az iparpolitikával szerves kapcsolatban áll a fűtőanyag-kérdés és a kereskedelem. Előbbi tekintetében nagy horderejű, egész gaz­dasági életünkre kiható kezdeményezés fűződik ehhez a kormányhoz, mely kezdeményezés nagy szociális jelentőséggel is bír; az állami szénbányászat, melynek szolgálatára alkottatott az állami szénbányászat fejlesztéséről szóló törvény is. Kereskedelmi ügyek. Majd a kereskedelemre tért át az állam­titkár beszédében. Valami nagyobb szabású al­kotásokra ezen a téren — mondta — sajnos, nem utalhat. Sőt a­mi történt ez irányban, annak egy részét is maga ellen irányítottnak véli a kereskedő osztály. Joggal-e, vagy nem, itt nem kutatja, de amennyire a leghatározot­tabban állítja, hogy a kormánynyal szemben teljesen jogtalan a kereskedelem ellenség vád­ja, ugyanoly őszinteséggel megvallja, hogy a törvényhozás tekintélyes része nem mond­­ható valami nagy kereskedelembarát érzel­műnek. A mértékről, ezek használatáról és ellen­őrzéséről, vagy a külkereskedelmi statisztiká­ról, vagy a csekkről szóló törvények bizonyára nem mondhatók kereskedelemelleneseknek. El­lenben a kereskedelmi üzletek átruházásáról és a végrehajtási eljárásról szóló törvény módosí­tásáról­ alkotott törvények azok, melyeket a kereskedő­ osztály­­egy része maga ellen irányí­tottnak tekint. Őszinte sajnálattal kell látni közgazdaságunk minden igaz barátjának azt az averziót, mely gazdasági köreink egy részében a kereskedelem ellen kétségkívül megvan. Sajnálatos ez annál is inkább, mert gazdasági életünk legerősebb tényezőjének, akár agrár, akár ipari tekintetben, éppen a hazafias keres­kedelmet tartja. Ennek támogatása és közremű­ködése nélkül meddő marad minden mezőgaz­dasági, vagy ipar­fejlesztési törekvésünk. Visz­­szaélésekről, melyek a gazdasági élet minden ágában, így a kereskedelemben is előfordulnak, nem lehet és nem szabad egész foglalkozási ágakra következtetni. A magyar kereskedelem maga üldözi legerősebben a körében előforduló visszaéléseket és jellemző e tekintetben, hogy a tisztességtelen versenyről szóló törvény al­kotását — amelyre vonatkozó törvényjavaslat alkotmányos tárgyalásra szintén készen áll — maguk a kereskedelem érdekképviseletei sür­gették legjobban. A magyar kereskedelem be­csülettel teljesíti a maga feladatait a hazai gazdaság szolgálatában és egyúttal igen jelen­tős társadalmi tényezővé tudott emelkedni, megérdemli tehát az őszinte tiszteletet. A közlekedés fejlesztése. Sorra kerül ezután a közlekedés és a szociálpolitika. A vízi beruházások ismertetését a vasutak ügye követte. Nemcsak az állam­vasutakról szólóit, hanem a többiről is. Ki­emelte, hogy egész útépítésünk történetében ez a három év volt a legtermékenyebb. Ezen aránylag rövid idő alatt 31 helyiérdekű vasúti törvény alkottatott, míg maga a vasúti háló­zat 18,461 kilométerről 21,473 kilométerre emelkedett, vagyis ezen három év alatt 3012 kilométer vasútvonal épült, a befektetési tőke pedig az ezen idő alatt engedélyezett 44 helyiérdekű vasútnál kereken 181 millió koro­­­­nát tesz. Külön tesz említést a kassa-oderbergi vasúton eszközlendő beruházásokra vonatkozó törvény megalkotásáról, melylyel 46,5 millió korona beruházást biztosított a törvényhozás ennek a ránk nézve gazdasági szempontból kiválóan fontos vasútvonalnak kellő forgalom­­képessé tételére. Sajnos — mondta az állam­titkár — hogy a kívánatos cél még ezzel az­­ áldozattal nem biztosítható teljesen, amennyi­ben így még mindig csak a vasút magyar vonala lesz teljesítőképes, nem úgy az osztrák vonala is. E részben hosszas tárgyalásokat foly­­t­­atott a kormány az osztrák kormánynyal, de­­ nem volt képes egész eredményt elérni. Az állapotok tetemes mértékben fognak javulni, de teljesen nem. Ausztria inkább megakadá­lyozza a saját területen levő vasútvonal meg­felelő kialakulását, tehát saját forgalmi érdekei­nek kielégítését, csakhogy ez a vasút ne állhasson egyúttal a magyar gazdasági érde­kek szolgálatában is. A szűkkeblű­ség és ellen­séges indulat oly mértéke, mint a­minőt ennek az ügynek tárgyalásánál volt alkalmunk Ausz­tria részéről velünk szemben tapasztalni, még egymással szemben is teljesen idegen államok­nál is példátlanul áll. Mennyivel inkább év­százados államjogi szövetségben levő két állam­­ között! A legvilágosabb célzat: Magyarország gazdasági károsítása, elzárása a természetes­­ forgalmi iránytól és megtagadása a forgalom törvénybiztosította lebonyolításnak. Aki őszintén akarja és keresi a monarchia két államának egymással és egymás mellett való békés meg­élését, mint én is — hangoztatta Szterényi — csak mélyen fájlalhatja azt a csaknem minden­­ téren észlelhető jelenséget, mely egyúttal előre véli árnyékát az 1915-ben kötelességszerű­en megindítandó újabb tárgyalásoknak. Ez a szűk­­keblűség és ellenséges indulat súlyos gazda­sági károkat okoz ugyan nekünk, pl. csak a szénszállításnál két év alatt mintegy 5 millió koronával károsította m­eg a kassa-oderbergi vasutat és az államvasutakat, de sokkal na­gyobb bajokat fog okozni a monarchiának, mert általa és következtében a két állam, a monarchia minden igaz hívének őszinte sajná­latára, mind jobban és jobban távolodik egymástól, vagyis egészen ellenkező lesz az eredmény, mint amit tulajdonképen cé­loznak. AL­­öld: Hi­ra­dó A vasutasokról. Beszélt ezután a vasúti szolgálati rend­tartásról, majd hozzátette, hogy a­mily liberá­lisan rendezte a kormán­y az alkalmazottak jogviszonyait és attu­l­ áldozatkészséget tanúsí­tott a törvényhozás az illetmények rendezésé­vel, mely ma már 22 millió korona kiadási többletet jelent, oly határozottsággal kellett gondoskodnia a kormánynak a rendszabályok­­r­ól, melyek alkalmasak legyenek a forgalom­­ zavartalanságát biztosítani. A legnagyobb gazdasági érdekek forog­nak kockán a vasúti forgalom megzavarásával. Az élet és vagyonbiztonság kérdése ez egyúttal, természetes tehát, hogy a legmesszebbmenő­­ intézkedésekre volt szükség e tekintetben. Ez­­ intézkedések szükséges voltát igazolta máris­­ az a féktelen izgatás, mely különösen a vasúti­­ munkások körében folyt, melylyel szemben fel kellett oszlatni azokat a szövetségeket, sőt ki is kellett mondani, hogy a vasúti szolgálat és a szociáldemokrata pártszervezethez való tar­tozás összeférhetetlen. Ezzel a rendelkezéssel nagy szolgálatot vélt tenni a kormány a vasutaknak, a közönségnek és magának az állandóan izgalomban tartott munkásságnak is. Ezt az irányzatot — szólt az államtitkár — minden rendelkezésre álló erővel és eszközzel ki kell irtani a vasúti alkalmazottak köréből, ha kell, még kivételes eszközökkel is. A vas­utaknál a feltétlen fegyelem a főkövetelmény, ezt pedig helyre kell állítani minden körülmény között; a vasút komoly felelőssége tudatában i­s levő megbízható személyzetének magának ér­­j A kormány szociálpolitikája. Beszédének következő része a kormány és törvényhozás szociálpolitikai működésének méltatása volt. Behatóan ismertette a kormány szociálpolitikai tevékenységét a különböző te­rületeken. Természetszerűen érinti a kivándor­lás kérdését is. Hangoztatja, hogy a kivándor­lással komolyan kell foglalkozni. A vele járó nagy vérveszteség erősen érezteti hatását, kü­lönösen a mezőgazdaságban és iparban, mely­nek legjobb munkaerőit vonja el. De nagy veszedelmet jelent a véderő szempontjából is. Lesújtó hatása erősen érezhető az utóbbi évti­zed sorozási eredményeiben véderőnk legjobb anyagát veszti el általa. A szociális alapokra fektetett birtok­poli­tika kapcsán megemlékezik a kormány lakás­ügyi politikájáról, mely egyrészt a gazdasági munkásh­ázak építésének állami támogatásáról, másrészt a Budapest székesfővárosban és kör­nyékén állami költségen létesítendő munkáshá­zakról szóló törvény megalkotásáról, továbbá az új adótörvényekben és az iparfejlesztési törvényben a munkásházaknak nyújtott messze­menő kedvezményekben jut kifejezésre.. Az alkotások hosszú sorával bizonyítja,, hogy ahol a munkásosztály komoly érdekeik forognak szóban, ott a kormány készséggel vállalkozik azok kielégítésére és a munkaadó osztály dicséretére legyen mondva, az e rész­ben mindig készséggel állott a kormány ren­delkezésére és támogatására. A kormány és a törvényhozás szociális irányú tevékenységének egyik legjelentősebbje : a munkásosztály iránt és katasztrofális eshetőségektől mentettük meg az ipart. h­0'5. augusztus 1­1. deke ez, amely megérdemli tiszteletünket és elismerésünket. A vasúti beruházások. Megtéve az elengedhetetlenül szükséges intézkedéseket a forgalom zavartalan lebonyolí­tásának biztosítására és kielégítve a személyzet összes méltányos igényeit, a kormány legfőbb gondját az államvasutak teljesítőképességének biztosítása képezte. E részben a kormány igen nehéz feladat előtt állott. Egyrészről az előbbi években nem eszközöltettek a szükséges beruházások oly mértékben, mint azt a megnövekett forgalom igényelte volna, másrészt a forgalom hirtelen oly arányokban növekedett, hogy erre számítást alapítani előre nem lehetett. Ennek természetes következménye volt a sok forgalmi nehézség, amelyet leküzdeni kellett. A kormány tehát a legsürgősebb szükség­letek kiegészítésére kért felhatalmazást a tör­vényhozástól, mely előbb 1907-ben 90.000.000 korona, majd 1908-ban 202 millió koronát bo­csátott beruházásokra rendelkezésére. Az állampénzügyekre való káros kihatás, sajnos, már is mutatkozik . Az államvasutakba befektetett tőke kamatoztatása az 1909. évi 4­3 százalékról már leszállott 1908-ban 2,82 százalékra. Ezen az állapoton kis részben segíteni fog az államvasutak árutarifájának reformja, mely az érdekeltséggel egyetértésben vitetett keresztül, de szemben a több mint 50 millió korona jövedelemcsökkenéssel elenyésző az így fenálló 16—17 millió korona bevételi többlet, úgy hogy mélyreható reformokra lesz itt még szükség. A beruházási szükségletet illetőleg készen áll egy tíz évre megállapított részletes­­ terv. Minden előkészület meg van téve annak tervszerű keresztülvitelére, de ez legalább 700—800 millió kor. befektetést fog igényelni.­­ Első helyen áll e tekintetben a budapesti pá­lyaudvarok kérdésének megoldása, mely szin­tén teljesen elő van készítve. Nem kisebb jelentőségű az államvasutak szervezeti reformjának a kérdése. Városi közgyűlés. Olyan viharos közgyűlés már rég volt Kecskemét város bizottsági termé­ben, mint ma. A nagy vihar Garzó Béla th. bizottsági tag indítványa körül indult

Next