Homok, 1921. január (2. évfolyam, 1-24. szám)
1921-01-26 / 20. szám
Kecskemét, E')2S január 26 szeráa Ml évfolyttm 20-ik szánt 710M0KirRo téfiSufts teozipartiaffikipi és társminiminter pimp* Szerkesztőség és Kiadóhivatal: Felelős szerkesztő : SZIGETHY JÓZSEF. Előfizetési árak: III-ik kerület, Széchenyi-tér 6. sz. -------- Egész évre 240 Kor. — Félévre 120 K. . Telefonszám 127. A Kecskeméti Kisgazda és Földműves Párt, a Gazdasági Egye- Negyedévre 00 Kor. Egyes szám ára 1 Korona sület és a Szőlősgazdák Egyesületének hivatalos közlönye Egyes szám ára 4 Korona. Vitát Lengyelország! Most pattant ki, hogy a kis antant Magyarország teljes felosztását tervezte és csak Budapestet akarta meghagyni olyan formán, hogy semleges városnak nyilvánítsák. Hátrább az agarakkal kis antant! Magyarország történelme nem tegnapról kelt! Ezer éves, dicsőségteljes múlt áll mögötte, ezt az országot nem lehet csak úgy hirtelenében, máról-holnapra letörülni Európa térképéről. Ebbe nekünk is van egy kis beleszólásunk, ha diplomáciai után nem is, de ököllel! Ha élethalál harcot akartok, mi nem futunk meg előle, annyi bizonyos s mikor arról van szó, hogy „lenni vagy nem lenni“, mi nem fogunk Hamlet módjára töprenkedni azon, hogy mi a teendőnk? Aztán még egyébben is tévedni méltóztatott igen tisztelt Take Ionescu uram! Vannak még barátaink Európában, ha kevesen is, akik nemesebben gondolkoznak rólunk, mint Önök. Lám, Lengyelország büszkén utasította vissza azt a nemzetgyilkos eszmét, mely Magyarország teljes feloszlatását célozta. Neki nem kellenek rablátt területek, ő nem akar egy szerencsétlen ország sírásója lenni. Lengyelország még emlékszik a múltra, emlékszik történelmére. Nem feledte el még Báthory István erdélyi fejedelmet, akit ők hívtak meg a lengyel trónra, melyen mindig jó és nagy királyuk volt. Magyarok! A lengyel nemzetnek ezt a visszautasító magatartását a kis antanttal szemben sohasem szabad elfelejtenünk! A lengyel-magyar barátság nem mese, nem utópia. Ők bebizonyították irántunk a rokonszenvüket akkor, amikor a Take Ionescu féle tervet elvetették, mert nem akartak területi megnagyobbodást érni el a magyarok rovására. Hiába kecsegtették őket azzal, hogy a Kassa—Oderbergi vasútvonalig eső területet megkapják, a lengyelekben erősebb volt a nemes barátság, a dicsőséges múlt emléke, a közös győzelmek büszke tudata mint a kapzsiság, mely kedves szomszédainkat, Csehországot, Romániát és Szerbiát ebben a kérdésben vezette, s akik osztozkodni akartak egész Magyarország feldarabolt testén. Lengyelország nemcsak nemes megvetéssel kelt ki a tervezett feloszlatás ellen, hanem kereken kijelentette, hogy továbbra is közös határt akar Magyarországgal, de ezt nem a magyar független állam megsemmisítésével akarja elérni, sőt tartósan támogatni fogja a megszállott részeknek autonómiára törekvő magyar törekvéseit. Vivát Lengyelország, szeretett, kedves testvérnép! Mi emlékezünk és nem felejtünk semmit. Jöhet még idő, mikor Magyarország teljes régi erejében és nagyságában bizonyíthatja be háláját és szeretetét azért a barátságért, amely nem engedi, hogy bitang prédái legyünk martalóc szomszédainknak. Szíj. TÁRCA. Vera. A .Homok" erottoti tárcája Irta: Kassay Sándor. Téli nyugalom, borul Csik Szent-Mártonra, ahol öles hó borítja a falut. Egy-egy kóbor kutya vakkant csak néha, fájdalmas, hosszú vonítással s a kegyetlen hideg elöl behúzódik a hidrás alá. Az északi szél pedig végig süvít a székely házacskák között és tömött, hópelyheket szór a topolyiak és szilfák közé. Két ember baktat a faluba vezető úton. — Te, Péter — mondja az egyik s randit egyet prémes ködmönén — szemre való lány a Vera, elveszem feleségül. — Hát, ha már megakadt réla a szemed ... — De hát, ne haragudj János, én nem javassallom, mert hát bizony a Véra megesett. — Nem jól tudod Péter. — S valami jóleső engedékenység ömlik végig a János arcán. — Máskép esett az, mint ahogy beszélik. Beérve a faluba, hangos beszédükkel alább hagytak. Nem lehessen tudni ki hallja meg, idegen, kém, vagy oláh besúgó, mert ilyen is akad, azért hát csak ballagnak csendesen egymás mellett. Habár nem találkoznak senkivel, mégsem esik szó közöttük többé Veráról. János megáll a portájuk elött s a díszesen, cikornyásan kifaragott kis kapun betessékeli Pétert. Végig vezeti az udvaron, azután az ambituson s a pitvarral szomszédos szobába benyit . . . Ide ülj le Péter, — mondja s egy padot húz a nyitott tűzhely elé, — aztán jóféle törköllyel kínálja meg Pétert, mert hát jobban esik szoka mellel! a beszéd is. — Eldugtam a rekvirálás elöl, — mutat az üvegre János békebeli jó törköly ez, akkortól való, mikor még szabadok voltunk. Mert hej! azóta be nagyot lendült a világ kereke. Fordítottéletet élünk Péter. Bocskorosok tolakodtak közénk s mi ökölbe szorított kézzel várjuk elhangzását a szabaditó szónak: „Rajta székely, rajta!“ Elgondolkozva hallgatnak s a kis szoba ablakán a téli táj csendje kandikál be. Aztán halk reszkető hangon megszólal János: — Elrabolták az én boldogságomat is ... de megkeserülik még! — Vera? — S Péter, mintha ijedten nézne Jánosra, János mélyen felsóhajt: — Vera. Mert szörnyű az ő esete. Sokáig szégyelte és félt bevallani, de mikor már az egész falu arról beszélt, akkor felzokogott a lelke és elmondotta elejétől végig: Fáért mentek az erdőbe. Négyen. Vera, Erzsa, Anna-Mári és Juli. Kikerestek egYeSY »jól égő“ bikket s lapos fejszéikkel forgácsolták a télre valót. A nagy keresésben eltávolodtak egymástól s mikor hazafelé készülődtek, mind együtt voltak már, csak a Vera hiányzott. Hiába kiáltozták a nevét, csak nem jött elé. Keresésére indultak s végre ráakadtak az „órások barlangjában“. Ott feküdt Vera a száraz avaron, összekötözött kézzel, véres, kékfoltos arccal. Mellette egy bajonét. Hát egy patrol jött ... a jáncsi fejtáj felől . . . nem vette észre, csak mikor mellette voltak . . . Nem félt tőlük, mert nála volt a fejsze . . . Mégis lefogták és összekötözték. A száját pedig betömték, hogy ne kiabálhasson. Este hozzájuk üzent a patrul vezető, hogy ha elbeszéli valakinek az esetet, kiirtják egész nemzetségét. Nem is mondta el senkinek, csak nekem. Én pedig bosszút állok rajtuk, ha a világ végére kell is utánuk mennem. — A pártomon leszel-e Péter? — Hát ott leszek az ítéletnél én is, felelte csendesen a megszólított. János anyja nyit be és szomorú szemű, sápadt leányt vezet be az ajtón. Hírek 3 sorban. Newyork. Az európai gyermeksegélyzőnek Rockefeller egy millió dollár adományozott. Budapest. Don hanyi Ernő amerikaim megy, hol húsz hangversenyt fog tartani. -E I s m i t z. Békebányán bányalégrobbanás következtében 38 bányász meghalt. Bécs. Ausztria 50 millió dollár hitelt kap Amerikától. Budapest. A kép kiállításán 4 óra alatt egy millió korona értékű képet és szobrot vásároltak. Madrid. A spanyol kabinet lemondott.