Katholikusok Lapja, 1929 (6. évfolyam, 1-22. szám)

1929-01-06 / 1. szám

Az új esztendőre. írta: Gossmann Ferenc püspök. A nagy világegyetem órájának mérhetetlen számlapján, — mely az időt évekkel és évszázadokkal méri — ismét fordult egyet a nagy óramutató, hogy egy új évszámot mutasson a világnak, egy új évszámot, mely egyben mint új határjelző áll az emberiség éle­tének országútján, azon a beláthatatlan nagy és széles síkságon, melyen a világ népeinek nagy karavánjai, mint folyton megújuló nyüzsgő hangyabolyok vándorolnak az örökkévalóság felé. E reánk köszöntött új esztendő hajnalán elménk első gondo­lata s szívünk első dobbanása, hogy hálatelt szívvel és imádságos lélekkel leboruljunk az Örökkévaló trónjának zsámolya előtt, hogy akkor, midőn a gyorsan rohanó idő sírásója ismét betemet egy hosszú, küzdelmes esztendőt a feledés és enyészet porával és egy új domb emelkedik a múltban eltemetett esztendők sírhantjai mel­lett, komolyan magunkba szállva elmélkedjünk azon, mint sodorja tovább a mi arasznyi létünket is az időnek minden nagyságot és szépséget, minden gazdaságot és szorgalmat, kitartást, tudást és tehetséget, kacagást és sírást, örömet és keserűséget elnyelő mo­­lochja s mint alakítja, formálja lassan-lassan, évről-évre az idő sírásója ezt a követ, m­árványlapot vagy egyszerű fakeresztet, mely porladozó csontainkat takarni fogja s mely az egyetlen megmaradó pozitívum lesz majd anyagi, földi, múlandó valónkból s mely egy­forma lesz és marad mindig és — mindenkinek. Mert porból lettél — óh ember — és porrá leszesz, bármily értékes és tehetséges, szorgalmas és küzdelmes is volt életed, bár­mennyi múló, hiszékeny siker szegélyezi is életútadat, bármennyi szerencse, pénz és vagyon ellensúlyozza is az értéktelenséget, tar­ talmatlanságot és súlytalanságot földi pályafutásodban, azt a nagy ígéretet, melyet az élet tesz le minden bölcső lábához, de nem

Next