Katholikusok Lapja, 1929 (6. évfolyam, 1-22. szám)
1929-01-06 / 1. szám
Az új esztendőre. írta: Gossmann Ferenc püspök. A nagy világegyetem órájának mérhetetlen számlapján, — mely az időt évekkel és évszázadokkal méri — ismét fordult egyet a nagy óramutató, hogy egy új évszámot mutasson a világnak, egy új évszámot, mely egyben mint új határjelző áll az emberiség életének országútján, azon a beláthatatlan nagy és széles síkságon, melyen a világ népeinek nagy karavánjai, mint folyton megújuló nyüzsgő hangyabolyok vándorolnak az örökkévalóság felé. E reánk köszöntött új esztendő hajnalán elménk első gondolata s szívünk első dobbanása, hogy hálatelt szívvel és imádságos lélekkel leboruljunk az Örökkévaló trónjának zsámolya előtt, hogy akkor, midőn a gyorsan rohanó idő sírásója ismét betemet egy hosszú, küzdelmes esztendőt a feledés és enyészet porával és egy új domb emelkedik a múltban eltemetett esztendők sírhantjai mellett, komolyan magunkba szállva elmélkedjünk azon, mint sodorja tovább a mi arasznyi létünket is az időnek minden nagyságot és szépséget, minden gazdaságot és szorgalmat, kitartást, tudást és tehetséget, kacagást és sírást, örömet és keserűséget elnyelő molochja s mint alakítja, formálja lassan-lassan, évről-évre az idő sírásója ezt a követ, márványlapot vagy egyszerű fakeresztet, mely porladozó csontainkat takarni fogja s mely az egyetlen megmaradó pozitívum lesz majd anyagi, földi, múlandó valónkból s mely egyforma lesz és marad mindig és — mindenkinek. Mert porból lettél — óh ember — és porrá leszesz, bármily értékes és tehetséges, szorgalmas és küzdelmes is volt életed, bármennyi múló, hiszékeny siker szegélyezi is életútadat, bármennyi szerencse, pénz és vagyon ellensúlyozza is az értéktelenséget, tar talmatlanságot és súlytalanságot földi pályafutásodban, azt a nagy ígéretet, melyet az élet tesz le minden bölcső lábához, de nem