Magyar Alföld, 1912. július-december (2. évfolyam, 29-54. szám)

1912-07-07 / 29. szám

2. oldal. Magyar Alföld 29. szám. Kizárólagos óra, ékszer és vésnöki műhely GYENES LÁSZLÓ (Itcés-piac.) Csak uraknak! Pásthy — az erkölcsös. Van Kecskeméten egy előkelő iskola. Nem olyan közönséges, mint a többi ko­misz iskola, ahova minden ember beküld­heti a gyermekét. Ebbe az előkelő iskolába holmi nyavalyás iparos vagy munkás gyer­meke ugyan be ne tolakodjon, mert az nem az ő számára készült. Előkelő gyermekek részére való nevelő intézet biz a m és az úri szülőktől, akik oda gyermekeiket beadják, családi címert és nemességet csak azért nem követelnek, mert ilyen Kecskeméten az úgynevezett úri családoknál alig akad. Öt vagy hat kimutatható őst pedig azért nem kívánnak, mert ezekről a mai világban, a­mikor a mezei munkás annyira lenézett, jobb nem beszélni. A nőnemű alapon álló kecskeméti Ferenc József intézet, a polgári leányiskola. Ide küldik az úri leánykákat, akiket mérsé­kelten úgy kell oktatni, hogy a butaságon innen és a tudatlanságon túl maradjanak. Itt nevelik azokat a leánykákat, akik ugyan sohasem fogják a nők szavazati jogát kö­vetelni, de főzni sem tudnak. Mintaiskola, igazán a helybeli igényekhez alakított amo­lyan magasabbrendű óvoda. Ennek a kitűnő intézetnek kormány­zója Básthy Károly, aki állítólag elsőrendű himnes ariscsillag a pedagógia egén, legalább már évek óta ezt írják róla a helybeli la­pok. Hogy mikor és miképen szerezte eze­ket a nagy érdemeket, arról mi édes keve­set tudunk. Azt tudjuk, hogy a párhuza­­...­mos osztályokat A. B. C. osztályoknak nevezte el, nér fiá Tu­gya Trézt" előtte már Per­­látérszi "és Seidel is megtették. J .különben is érthet a nőneveléshez,­­mert valaha piarista korában maga is szokv­ányában járt, csakhogy nagyon csintalan le­­fi­zetett, mert kiugrott a szoknyából és egye­­lenesen beugrott a polgári leányiskolába. Azóta forog azután változatlan kitartással a pedagógiai bolygók körül. Pásthy úrral abból az alkalomból fog­lalkozunk ilyen körülményesen, hogy egyik elvtársunkat, aki meggondolatlanul a pol­gári leányiskolába íratta be kis leányát, be­hivatta és közölte vele abbeli kívánságát, hogy kisleányát, aki állítólag a többi tanu­lóknak erkölcstelen dolgokat mondott és mesélt, vegye ki onnan az iskolából. Nosza ne, itt a nagy pedagógus, Commemus és Naturp ide csöppent kivonata. Hát kérem, ha egy évig jár valaki az ön iskolájába, akkor már erkölcstelen dolgokat beszél ? Mert föltéve, de meg nem engedve, hogy nem az iskolában tanulta a rettenetes dol­gokat, akkor is ki kellett volna a jó iskolának belőle irtani. Ha meg önök nem tudják a kis gyermeklelkekből kigyomlálni az erkölcs­telen képzeteket, akkor bizony nincs kizárva, hogy nem önöknél bent tanulták, mert hi­szen egy kutya akár kint, akár bent kapasz­kodik a gyermekagyba a rossz, a gonosz polipkarmaival, ha onnan többé kiradírozni önök úgy sem tudják. No Pásthy mester, mi lesz a világgal, ha ilyen nehezen megy a gyermekkertészet ? Ha ön olyan nagyon begyullad attól az erkölcstelen mondásoktól, amit kisleányok mondanak, akkor legyen olyan zseni is, hogy találja ki azt az okta­tási módszert, amelynek nyomán ,csak jót tegyenek az emberek. De mi öntől, nemes pedagógus, ennyit nem is követelünk, meg­elégszünk azzal is, ha egyáltalán meg tudná határozni, hogy mi az erkölcs, még­pedig úgy, hogy azzal mindenki egyformán meg legyen elégedve. Mondja csak édes igazgató úr, ön még sohasem cselekedett erkölcstelenül, ön olyan zseni, hogy ura minden cselekedetének, olyan zseniális, hogy mindig csak szépet és­­jót mondott. Tudja a fene miért, de mi tamás­­kodunk egy csekélykét. Kitűnő pedagógus, már magában véve nem erkölcstelen gon­dolat-e az, hogy a népiskolába küldi azt, aki ön szerint erkölcstelen ? Hát annyira lenézi ön a népiskolákat ? Vagy talán olyan rossznak tartja az iskoláját, hogy aki ön szerint nevelhetetlen, azt a népiskolába kell küldeni? Ez szegénységi bizonyítvány az iskolája részére. Furcsa dolgok történhetnek az iskolájában, ha onnan ilyen újságok szi­várognak ki. Majd utánanézünk mit csinál itt ön pedagógiai főmufti és megírjuk a va­lóságot. Bizony nem zsenirozzuk magunkat. san bekapcsolná a városok közelébe, ami a kereskedelemnek, iparnak és a gazdasági életnek nagyarányú fellendülését vonná maga után. Mi a magunk részéről teljesen szim­patizálunk a polgárság mozgalmával s ha követelésre,­­kiküzdésre kerül a sor, ott fogunk állni a polgárság oldala mellett, hogy számunk súlyával támogassuk az olcsó közlekedés érdekében indított moz­galmat, hazánknak az országos bolondok házára, az új vasúti állomásra és a hatmillió koro­nás állami kölcsönre. Azután meg a koro­nás érdemkereszt sem kutya ám. Node mindegy. Azért nem fogják meg­állítani a haladás kerekét, mert az keresztül gázol a tökfejeken. A népet nem lehet már tovább kimiskázni kényelmes, hűvös világ­nézetekkel és közjogi csodabogarakkal. Majd be fognak még jutni a nép küldöttei is a közgyűlésbe és fölveszik majd a harcot az álhazafiakkal. Szemérmetlenség kell hozzá, hogy a jogtalanok, a községi képviseletből kirekesztettek piruló arcába azt csapják bele, hogy érvényesítsétek politikai felfogás­­tokat a városi közgyűlésben. Csináljunk olcsó közlekedést. A négy város mozgalma. A mungó képviselők összevásárlására elherdált milliókat a kormány úgy akarja bevasalni a polgárságon s az utazó kö­zönség ezrein, hogy fölemelte a vasúti ta­rifát. A katonai terhekkel s egyéb adókkal agyonsanyargatott nép valósággal elkese­redett azon a horribilis árfelemelésen, mely július 1. óta életbe lépett. Különösen Kecskemét, Cegléd, Nagy­kőrös és Félegyháza lakossága van elke­seredve a tarifaemelés miatt, mert a fölemelt­­ árak különösen a mi környékünket sújtja a leginkább. Az eddigi árak, ha nem is olcsók,­­ de legalább elviselhetők voltak, de a mos­tani díjszabás szerint úgyszólván lehetetlen­ség, hogy a szegény ember a vidékiekkel személyesen érintkezzen. Ez késztette a négy város polgársá­gát arra, hogy mozgalmat indítson egy Ceglédtől Félegyházáig húzódó villamos vasút kiépítése iránt. A villamoson, mely naponta sokszor közlekedne, igen olcsó­­ volna a díjszabás. Az új vasút a négy nagy várost összekötné és a községeket szoro­­ s diákok. Ablakbeverés és öngyilkosági kísérlet. A kecskeméti iskolák ügyét — úgy látszik — állandóan napirenden kell tartani a Magyar Alföldnek. Sehol annyi viszássá­­got, rossz akaratot s a hozzáértés oly nagy­mérvű hiányát nem lehet tapasztalni, mint a kecskeméti középiskoláknál. A tanárok — csekély kivétellel — valódi és hamisí­tatlan tanügyi antitalentumok, akik szinte tobzódnak abban a balhitben, hogy nekik az átlagos százalékon felül kell buktatni a diákot. Mi tudjuk, hogy a bukások nagy száma nem annyira a tanulók hanyagságá­tól, mint inkább attól függ, hogy a tanár urak nélkülöznek minden pedagógiai érzé­ket. A tanár azért pedagógus, azért tanulja a neveléstant és a tanítás irányait, hogy a fiatal lélek közelébe jutva, a tudás meg­szerzésének magvát elhintse. A mi tanáraink a kongregáció sugárfényében vesznek nap­fürdőt s minden „Miatyánk“ után egy jó zsíros igazgatói állásra gondolnak. A kecskeméti kereskedelmi iskola vezet a pedagógiai tévnézetek mezején. A tanárok a szaktudás hiányát nem pótol­ják tanulással, nem tanulják meg azt, amit egy szaktanárnak tanulni kellene, nem jár­nak ki külföldre, hogy megszerezzék a szükséges kereskedelmi ismereteket, hanem ahelyett nyakra-főre buktatnak. Szinte el­­rémítő az a százalékszám, melyet a buká­sok statisztikájában az iskola kimutat. A középső osztály 36 tanulója közül 16-nak ajánlották, hogy maradjon ki vizsgák előtt, nehogy megbukjanak s ezenfelül még a megmaradt tanulók 27°/0-át megbuktatták. Annál jellemzőbb ez a kecskeméti felső kereskedelmi iskolára, mert a szegediben 10°/6, a szabadkaiban 8%, a pozsonyiban pedig, mely az ország legrégibb s leg­­fegyelmezettebb kereskedelmi iskolája, 13% a bukások átlaga. Mindezeket abból az alkalomból mondjuk el, hogy az elkeseredett diákok a múlt héten Eitler tanárnak ablakait be­verték. Egy kollegájuk, Hegedűs Sándor, öngyilkossági kísérletet követett el. Sokan pedig az egész életre kiható tanári önkény miatt minden ambíciójukat elvesztették s kénytelenek más pályán keresni a boldogulást. Mi tudjuk, hogy a diáknak tanulni is kell. Nem is védjük mi a hanyag tanuló­kat. De azt is tudjuk, hogy a tanároknak tanítani is kell, nem pedig félni a felvilá­gosítás munkájától s csupán a napi lecke bemagolására szorítkozni. Tudjuk továbbá azt is, hogy a keres­kedelmi sokkal szabadabb szellemű neve­lést követel, mint a többi középiskolák. A kereskedelminek az a rendeltetése, hogy a A Pinceszövetkezet torai palackozva és kimérve kaptatok .•. .•. Szklenár József .­ .­ vendéglősnél Rákóczi-ut­­ca óta. A Kecskeméti Bortermelők Első Pinceszövetkezete kitűnő minőségű ó- és új boraira felhívja a t. keres­kedő és vendéglős urak figyelmét. Kecskeméti Első Bortermelők Pinceszövetkezete. 3

Next