Országos Ellenőr, 1922 (15. évfolyam, 1-15. szám)
1922-04-15 / 2. szám
Kecskemét, 1922. április 15. XV. évfolyam. Szombat, 2-ik szám. Megjelenik adusén szombatonzerkesztőség és kiadóhivatal Kecskeméten, I. kerület, Jókai utca 42. sz. Egyes szám: 6 kor. pOLITI ICAI HETI LAP V P" Előfizetési árak Egész évre .... 300 K Fél évre.............. 150 K Negyed évre .... 75 K Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Felelős szerkesztő és kiadó Somogyi János Egyes szám: 6 kor. Boldog húsvéti ünnepeket kiválunk lapunk olvasóinak, munkatárainknak és jóbarátainknak! A feltámadás ünnepén. A Krisztus szenvedésén és halálán csergő egyház gyászát lelkes öröm állja fel a mai ünnepen. „Nolite expavescere! Ne féljetek! názáreti Jézus, kit megfeszítettek, eltámadott!“ Ez volt a sírnál álló angyal örömriadója. Ezekre a szaakra hangzik föl a kereszténység diadaléneke: Örökre él, sohsem álél A két ezredéves babér. Örökké fénylik a kereszt, Melyet Isten vére fereszt. S mig csak egy hű szivet talál, Míg csak meg nem hal a halál, Mig idő lesz és századok, Az egyház él, Sión ragyog! A Golgota megrázó tragédiájának isteni hősét világuralkodóvá vátta a vértanúság töviskoszorúja, az igénytelen, alázatos názáreti Jézus szönti a pogány istenek oltárait és a az almas cézárok uralmát megemmisítve helyébe állítja a kereszt izét. Új világot alkot a szeretet anával, mely az emberi élet fenékes erkölcsi forrásává lesz. Maasan szárnyaló gondolatok és érelmek ragadják meg milliók lelkét, koronás fők alázattal borulnak le aorba, nagy hősök lépnek a küzdőérre; tudósok, költők, művészek fetét valami csodálatos varázslat kapja meg. Államok és nemzetek keletkezek az új erkölcsi rend alapján. Azgész világ újjászületik. Éveit Kriszustól kezdi számítani. Ő él és uralkoik! Ezt az életet, ezt az uralkodást agyogja szét a világon a feltámadás fcsősége, melyben — Szent Ambruszerint — hinni üdvös, remélni édesem hinni benne: büntetés! A szivünket a földi boldogság sem elégiti ki. A múlandóság gyözelme nem engedi. Az élet álom, melyből valóra óhajt ébredni azzal , hittel, mely millióknak édes enyhet ad a szenvedések között. Ezt a hitet hivünkbe az örök-isten oltotta és tincs nép a világon — legyen az emberevő vad, vagy legcivilizáltabb akója a földnek, — mely az istenég sejtelme nélkül lenne. Nevezd bárminek, Isten van!innek tagadása semmivé teszi az erkölcsi rendet, érthetetlenné az tetet, lehetetlenné az erény és bűn közötti különbséget, céltalanná az ember küzdelmeit. . . . A legnagyobb ermészettudósok: Volta, Newton, finné, Leibnitz, napjainkban Pasteur, lyrd, mélyen vallásos férfiak voltak. Mikor a bölcselkedőknek a világ keletkezéséről egymástól eltérő, riadozó, legtöbbször káosszerű dokrináiról hallok, lelkem boldog megnyugvással keresi fel a milliárd csillaok kimért törvények közt mozgólágát. Az eszem és a szívem azt mondja: Itt örök törvény parancsol. Ubi est lex, ibi est legistlator. Hol törvény van, ott törvényhozó is létezik. Ez az én Istenem. Ez a mindenható, látó, és tudó, ez a jutalmazó és büntető Isten nyilatkozik meg a természet örök törvényében és a lelkiismeret jutalmazó és büntető érzésében. Ki ezt a lelkiismeretet eloltotta, csak a börtöntől való félelmében nem követi el a rosszat, míg az istenfélő a rosszat még a rejtekhelyeken is bűnnek tekinti. És az az ember, ki a láthatatlan isteni tekintélynek meghódol, mennyivel inkább hű, igaz polgára a társadalomnak, mint az a másik, kit csak a földi hatalom kényszerít a jóra. Nem erőszakolom senkire a hitet, de joggal elvárhatni, főleg a műveit embertől: ne bántsa azokat, kiknek a hit egyedüli legdrágább boldogságuk. Ne bántsátok a vallást, ezt az egyetlen támaszát a népnek, melyre nehéz sorsában, az ínséges munka és szenvedés közt támaszkodik. A nép nem járhat az élvezetek tündércsarnokaiba, nem élhet a sport, a divat, turista-szenvedélyeknek. A földi élvezet, gazdagság, hatalom és pompa, előtte ismeretlenek. Az ő boldogsága: a templom. Hol nehéz munkája után megpihen, erőt merit, vigasztalódik és ahonnan a mennyei atyába helyezett édes bizalommal tér meg övéivel együtt a további küzdelmekhez. Az ember hite, — mint Kossuth mondta — az ő mennyországa. Ne raboljátok el azt, mit soha vissza nem adhattok neki! * Nagy, magasztos ünnep a husvét. Hajdan a fejedelmek a foglyokat börtöneikből szabadon bocsájtották ezen az ünnepen. Törvényszünetet rendeltek. A hivek pünkösd utáni szombatig imádságaikat az istentisztelet alatt állva végezték. Mindez a husvét magasztos voltát hirdeti. Az egyház évről-évre megüli a feltámadás ünnepét. E nélkül a kereszténység meg sem alakul. „Ha Krisztus fel nem támadott volna, kiált föl az apostol, akkor hiábavaló a mi hitünk és a mi tanításunk!“ A hitnek mekkora dicsőssége, a reménynek mekkora vigasztalása foglaltatik ebben a szóban. Föltámadott ! Midőn Napoleon 1805-ben Milánóban Olaszország királyává koronáztatta magát s visszatért Franciaországba, Denis hegyfokán megállóit. Büszkén nézte lábainál a félvilágot, de csakhamar mély megilletődéssel igy szólt Bessiere tábornokhoz: — Óh ,ne ámítsuk magunkat! Mi vagyok én egyéb, törékeny üvegdarabnál, melyet az egek ura pillanatra felemelt, hogy a maga céljaira felhasználjon és egy másik pillanatban megint elvet? De Krisztusél és uralkodik örökké! Krisztus a feltámadás és maga az élet. I. Sz. L. a magyar, meg az iskola. A világ legnagyobb műveltségű nemzeteinél már századokkal ezelőtt az volt a kulturális haladás fokmérője, hogy hol, mennyi papirost fogyasztanak el. Ahol legjobban fogyott a papír, az volt a legműveltebb ország. Magyarország műveltségét, kultúráját három-négy századdal megelőzte Franciaország, Angolország, Amerika, sőt még a nagy erős nemzetek során a legfiatalabb Németország is. Tehát, ez azt jelenti, hogy ott mindenütt fokozottan fogyott a papiros, ellenben nálunk, honunkban, alig fokozódott a papírigény valamit — a kultúrával együtt. Igaz, hogy mi a nemzetiségek és különböző népek, fajok vegyülékéből megtoborozva lettünk „nagyhatalmi állású“ Magyarországnak kikiáltva, úgy tudtuk csak magunkat fentartani a törökök, tatárok és a kóbor szláv népek áradatával szemben. Szerencsétlen földrajzi fekvésű határaink miatt — noha a Kárpátok bércei védbástyául is szolgáltak egyúttal nekünk, de viszont, csalogatta, ösztökélte ellenségeinket az a cél, hogy itt bent aztán, Magyarországon, ha egyszer itt megtelepedhetnek, elérték a tejjel-mézzel folyó Kánaán földjét, így, amit csak lehetett, mindig megkíséreltek és tűzzel-vassal jöttek, törtettek ránk, nekünk. Ezzel aztán az ipari, kereskedelmi és gazdasági haladás helyett — örökös harcokat kellett viselnünk és állig fegyverkezve, csupa katona-ország" lettünk. A vad, harci, katonai szellem: virtus volt és dicső erény a magyarnál. Kevés úr volt és az aztán nagybirtokos, aki magasan felette állt a magyarság népi zömének. Mi—igazi, vérbeli magyarok — a saját eszünk és a jó Teremtő iskolájára voltunk szorítva. Sietett és segített bennünket elnyomni, nyers, harci anyagnak nevelni a nemesség és főnemesség is. A tanya, az erdő, a mező, a pásztorítás és minden paraszti dolog volt az édesanyánk. Az ringatott bennünket bánatunkban, bajainkban és küzdelmeinkben . . . így történt meg az, hogy nagyjaink között igen kevés Széchenyit és Vörösmartyt találtunk. A közibünk ékelődött idegenek, nemzetiségiek pedig, csak kihasználtak és zsarnokoltak bennünket. — Nevelésünkről, iskoláztatásunkról, kultúráról (?) csak az Isten kvótáit. Azt a parasztfiút, aki esetleg felsőbb iskolát és magasabbrendű tudományos pályát akart volna megfutni, egyenesen leszorították a térről a nemesek gyermekei, a vármegyék urai és nemzetiségiek vezetői. Ehhez a letöréshez hozzájárult később, erkölcsileg és katonailag: az osztrák hatalom és nagyurainknak az udvarképességhez, országos szerepléshez való kapaszkodása, erőlködése. Mi ránk, kicsikre, nép gyermekeire , sohase került a sor. Míg aztán sokszor, aki magyarnak vallotta magát, az egy kukkot se tudott magyarul. Az igazi magyar meg: se írni, se olvasni nem tudott. Sőt . . . még ma se igen tud a magyarnak jórésze. Istenem, hogy hol is tartunk kultúra dolgában mi, magyarok?! . . . Ugyan, mit képzelnek kérem: van-e olyan francia polgár Franciaországban, Párisban, aki nem tud franciául? Míg ellenben: hány ember van Magyarországon és Budapesten olyan, aki „magyar polgárinak vallja magát s egy szót sem ért magyarul! S a tetejébe: az idegen nemzetiségű atyafiak, sorban — mind-mind tudnak írni-olvasni. — A magyarok között azonban igen-igen nagy rész: analfabéta! így maradtunk mi el a világtól, magyarok, így vesztettük mi el a háborút — magyarok! Hiszen menynyivel könnyebb a kulturált, iskolázott emberrel megértetni: mit akarunk? Mennyivel könnyebb egyegy iskolázott gárdával megértetni: mit követel a nemzeti érdek, az ország érdeke?! Hiszen, ha mi a legutóbbi forradalom előtt is, mikor a háborúnak vége volt, iskolázott, művelt és fegyelmezett —kulturnemzet vagyunk, akkor már egyúttal nyert ügyünk is van! Mert egy csapásra szervezni lehetett volna bennünket ! Egy-két nap alatt készen lettünk volna akkor az ellenállásra! De hát . . . mit is beszélünk mi az iskolákról? Vagyis: az iskoláztatások okvetlenül való keresztülviteléről? Most is, ráparancsolt a miniszter gazdag Kecskemét városára, hogy sürgősen építsen, létesítsen még legalább is ötven iskolát a város határában. Szervezze azokat meg, odavaló tanerőkkel. (Értve alatta a pusztai iskolákat is.) Igénybe veheti erre a legfelsőbb összeköttetések jóakaratát. S azt hiszi valaki: történt már ez irányban bevégző lépés?! Tele vagyunk a háború réme alatt szerzett rengeteg magánkincsekkel, magánvagyonokkal. A földbirtokok (noha, hála isten, hogy ezek magyar kezekben maradtak!) tehermentesítve vannak. Látunk aztán két-három napos, sőt egy hetes lakodalmakat, pazar, nagy temetéseket, fejedelmi hintókat, fényűzéseket . . . De iskolákra sehogyse telük! Az alpári, a lakiteleki, a szikrai iskolákban: fiú, fiú hálán szorong. Százötven-száznyolcvan gyermekkel, egyetlen tanító foglalkozik ! De... ha még félig faraghatja is meg őket egy-egy iskolaszezon alatt, hanem Tekintse meg Hofften Schrantz Glayton Schullleworin RT. Mezőgazdasági Gépgyár Gépraktárárt. Kecskemét, Rákóczi út 20. szám, a Törvényszék épületével szemben. Raktáron van és eredeti gyári áron kaphatók: vetőgépek, boronák, szakekék, morzsolók, darálók, szecskavágók, új rendszerű répavágók, valamint VERNIOREL-rendszerű és la minőségű, nagy minkateljesztő BALATON-PERMET£ZŐGÉPEK és az összes gépek alkatrészei Az érdeklődök kérték az Országos Ellenőr minden számát a kávéházakban, vendspiskien, körökben és kaszinókban!