Pestmegyei Hirlap, 1895 (8. évfolyam, 1-51. szám)

1895-01-06 / 1. szám

2. PESTMENTKI HÍRLAP Azt mondja, hogy a ruha sokba kerül és a tönkremenés szélén áll? — Tehetek én arról?! Volt hozomá­nyom . . . Nem-e én költöttem el ? azt kérdi ? Azt hiszem, az én vagyonom volt, s remélem, nem azért vett el? A maga kötelessége vágyai­mat kielégíteni . . . Nem teheti? Tudja meg, én báróné vagyok, s nem tűröm, hogy meg­szabják zsebpénzem, mint egy gyermeknek. Értse meg, én bárónő vagyok. Szegény leányom­ alig tehet változato­kat ruházatában; csoda, hogy most is kapott — ez mind a maga fösvénysége . . ! — De kedvesem, csillapodjék — mon­­dá szelíden a férj — látja, a­mit tehettem, megtevőm, de már nem lehet. Érjük be ezen­túl a kevéssel, osszuk be csekély jövedelmün­ket; ön ne öltözködjék — Klarisszal együtt fejedelmileg. Édesem, be fogja látni, hogy a jelenlegi életmódot többé nem folytathatjuk. S hogy a maga szavaival éljek: értse meg, nem lehet, úgyszólván semmink sincs már . . . — Vegyen fel a bankban . . . — Már az sem lehet. Talán már nem is adnak. Birtokunkon több a teher, mint a mennyi az értéke. De lehetne még segíteni. Ha kegyed nem pazarolna annyit, ékszerei vannak, ruhái elegendők fél évig, mi falura költöznénk, ott nem figyelnének bennünket annyira, s talán Isten segítségével jövedel­mezne a birtok, mi tisztáznánk azt és sok­kal boldogabbak lennénk, mint itt künn a nagyvilágban . . . E beszéd alatt a bárónő alig fojthatta vissza a gúnyos kacagást, ó, falura menni ? Nevetséges! Erőltetett nevetéssel, melybe némi gőg vegyült, viszonzá: — Magából most kereskedő ősei be­szélnek. A »kereskedő« szót hangsúlyozta: Kon­­dorossy elsápadt. Most adja tudtára neje, mily kegy volt az, hogy hozzáment. Most, midőn nincs vagyona, hogy szeszélyeit kielégítse Szólni akart, de neje közbevágott: Ha tetszik, mehet falura. Én és Klarissza itt maradunk. És ön tartozik törvényes nejét, azaz engem állásomhoz méltón eltartani, úgy akarok élni. Ehhez tartsa magát. Jó éjt!« S mielőtt férje fölocsúdott bámulatából, már kisietett a szo­bából. Kondorossy keserűen kiáltott fel: Kla­­riss! mivé tettél? Azután kinyitotta íróasztalát. Miért él­ek, monda. Nőmért, ki csak az élvezeteknek él ? Vagy leányomért, ki tökéletes­ anyja ? Hogy tartsam el őket, ha semmink sincs ? ők elköltenék egy nábob vagyonát. Mit ér az élet így?« Elővett egy kis papirt, s e szavakat irta rá: — »Éljen állásához méltón, — ha tud . . . Én nem állok útjában! Elek.« Borítékba tette s nejének cimeré. Leá­nyáról még említést sem tett! Alig pár perc múlva, hatalmas dörgés rázkódtatá meg a léget. Béldy báróné rémül­ten sietett férje szobájába s azt vérben úsz­va, szétroncsolt fejjel találta. A boldogtalan szájába lőtt. Hogy neje és leánya ezután miből fog­nak élni, vagy miből fogják a hitelezőket fi­zetni, avval nem törődött; ő kielégítette azo­kat — halálával. Csöndes „ribillió.“ T. Metayer Béla könyvkereskedő úrnak KECSKEMÉTEN. Tisztelt Metzger úr! Hogy ön könyvke­reskedő, azt mi beismerjük. Hogy mi szer­kesztőség vagyunk, azt ön nem ismeri be, így kell a dolognak állni, mert »A nagy magyar Alföld« című kiadványát csupán nekünk nem küldte be. Meglehet, hogy nem Metzger úr, hanem a t. szerző úr mergelt ki bennünket e dicsőségből, de mégis, mi in­kább hisszük, hogy másként történt. Valószí­nű, hogy művezetője — a nagybajusza Bod­nár Palika agyvelőcskéjéből pattant ki a vég­zetes penetencia. Még pedig két okból. Elő­ször, mert Palika, ha fülb­e tekeri nagy ba­juszát — még logikus is. Tudta, miszerint igy mi általunk meg fogja nevecskéjét látni . . . nyomtatásban it. Jó, kicsike. Tesjék ma­­gácskának is kedve. De még mélyen tisztelt Metzger úrhoz van pár szavunk. Levélben is, pár sor írással megkértük a könyvet. Szerkesztőnk a szerkesztőségi könyvkötőüzletből menesztette a levélkét, de így sem jutottunk el a boldogság kapujához. Pedig ott állt a sorok között, hogy­­csak pár percre.« Félt Palika, hogy megverjük szemmel a kis uj csec­sés könyvet és nem adta ide. Vagy ön oltotta Palikába e becses szellemet ? Öntől nem merte ? Mert ön, igen lisztesi kiadó úr, akkor nem volt a boltban. Arról személyesen győződtünk meg. Ha így van , minket kibékít az, hogy szájával fekszenek nálunk a beküldött köte­tek , önnek pedig megmarad az a megnyug­­a."Ja, hogy kifújta rajtunk férfiúi boszúját és ezután kezd hízni és pirosodni. Ha pedig Palika a saját becses szakál­lára követte el e pajkosságot, és ő miatta vesztett volna el bennünket, úgy van annak orvossága. Hozza be Palikát a szerkesztőségbe és testének legészakibb részét — itten hivata­losan porolja ki. Egyebekben pedig kiváló tisztelőjük ma­rad a dicsőségből kimaradt Tij­sáff. — Újévi mulatság. Igen sikerült újévi mulatságot tartottak f. hó 1-én este a »Ná­dor «-ban Sebella Mihály és társai. A mulat­ság világos jókedvvel, rendben és szépen folyt és sikerét nem zavarta meg semmi sem. Ily sikerült mulatságot máskor is kívánunk a rendezőknek! — Botrány az utcára rakott koporsók miatt. Nem tudjuk elképzelni, mi okon és jo­gon engedhet meg a főkapitány az egyesek­nek kiváltságokat ? Mióta felszólaltunk, a Muth-testvérek koporsó-üzlete előtt nem lát­tunk az utcán kitéve koporsókat. Vagy belől, vagy a raktár­kapu alá helyezik. A másik in­tézet pedig 8-ával, 10-ivel rakja ki azokat­­ a küszöbre. Az utat aztán itt, a legnagyobb forgalmi helyen, elállják a bámuló és hivata­losan beavatott sirató asszonyok ; a járó-ke­lő, vas?­­ó-nép pedig, ki százával lepi el ezen a főponton a húspiacot és bazár­boltok ele­jét — csúszkálhat, bujkálhat a síkos járdák szélén és a sátrak között! Még a szomszéd Simon-bolt ablak- és ajtó­küszöbjei is tele vannak ezekkel a szomorú árucikkekkel! Ez nincs a világon sehol megengedve! És kér­jük is a főkapitány urat, hogy vegye elő tel­jes szigorát és intézkedését e valóságos bot­rányos üzlettel szemben, mert ez mindenféle szempontból sérti a nagy­közönséget.­­ Az átjárók homokkal lettek meg­hintve az újév második reggelén, így igen sok elesésnek és bajnak­­elejét vetette a fő­kapitány és óhajtjuk, hogy ez olyan fordulat legyen figyelmében, a­mi állandóan és vá­rosszerte tett intézkedéskép álljon fenn! — Azok a bizonyos jószívek! Nemrég történt egyik hideg, havas este. Úgy kilenc óra tájban, mikor legfelebb vacogó fogakkal siető inasgyerekeket és meleg bundákba ta­karózott nagysámokat lát a barátságtalan ut­­ca, az est csöndjébe egyszerre hangos jajgatás vágódott bele. A jajgatás az úgyne­vezett tejpiacról, a haut volée cukrászdája elől jött, a­hol egy pajkos inasgyerek tréfá­ból ellökte a társát s az verte fel jajgatásá­val az est csendjét. Két, meleg bundába bur­kolt úri hölgy épen a cukrászdába igyekezett, udvarlóik kíséretében, egy kis édességre. Kö­nyörülő jó szívüket meghatotta a jajgatás. »Istenem, mi az? Valami szerencsétlenség történt!« És sietve tartottak a helyszínére. Ott, a­mint meglátták a jajgatva felemelkedő inasgyereket, egyszerre elröppent a szivükből a könyörület. »Óh, hogy bőg! Mint a­kinek a nyaka (!) tört ki.« Az egyik udvarló pedig ráröffenti a szegény gyerekre: »Ide affek­­tálj! Mert majd végig húzok a hátadon.« És mentek be a cukrászdába édességre — a jó szivüek! — Egy megölt legény temetése. Kecs­keméten Szilaj Gáspár Gábor jódarabig ma­gával hordta nevét és szilaj dolgokat csele­kedett. De a minap — mint irtuk is — a kecskeméti téglatelepes legényekkel összeve­szett ivóhelyen és ezek tönkretették szegényt. Nagy, éles késekkel összeszurkálták, aztán végre egy olyan szúrást ejtettek rajta, a­mibe folyó hó 2-án belehalt. A meggyilkolt legény temetése 3-ikán volt, és nagy számú közönség kisérte immár csöndes útjára. — Egy gyermekágy, lehet vasból, vagy fából, 6—8 éves gyermek részére, megvételre kerestetik. Cim a kiadóhivatalban. — Csaló jómadarak. Ifj. Leitner Ignác kecskeméti aprójószág-kereskedőt két jóma­dár furfangosan akarta a napokban be­csapni. Harmath Mihály ugyanis valahogy H I K E K. — A mai táncmulatság. A kecskeméti összes iparosifjúság Önképző­ Egylete ma este tartja Beke Imre tánctermében táncmulatságát. Kezdete este 7 órakor. Belépti-dij 70 kr. — Szücsiparosok bálja. A szücsiparos­­ifjak 16 év óta első táncmulatsága ma lesz a Nádor­ban. Kezdete 6 órakor. Belépti-dij 50 krajcár. — Pátkay Lajos nem gyakorló ügyvéd. Mint hiteles forrásból értesülünk, Pátkay La­jos, Kecskemét egyik leggazdagabb és legke­resettebb ügyvédje , beszünteti­ ügyvédi iro­dáját. E városszerte roppant feltűnést keltő és igen bőkeretű variációkra szolgáló hírnek valódi okát, mihelyt alapos adataink lesznek, azonnali közöljük. — Lapházasság. Nagykőrösön esemény­számba megy egy irodalmi házasság. A 17 éves »Nagy-Kőrös« cimü hetilap eljegyezte az ifjú »Nagykőrösi Hírlap« cimü szintén he­­tenkint előlépegető lapot és ma 1895. január 6-ikán »Nagykőrösi Hírlapok« titulus és ti­­tulus alatt esküdtek egymásnak örök hűséget. Boldog előfizető-szaporodás kísérje kölcsönös civakodáson alapuló frigyüket!

Next