Reformátusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1925-02-15 / 7. szám
Levéltár Előfizetési ára: Negyed évre . . 1.5 aranykorona Egy hónapra . . — aranykorona Egyes szám ára. 2000 korona Megjelenik minden vasárnap. EGYHÁZTÁRSADALMI, BELMISSZIÓI HETILAP. + *♦ » Városháza. VI. évfolyam Kecskemét, 1925. február 15. 7. szám Reformátusok Lapja WWWWWWWWWWWWW WWW WWW Szerkesztőség: a református lelkészi hivatalban Kiadóhivatal a református egyházi pénztárban, ha előfizetések és mindennemű reklamációk felvétetnek. SZERKESZTIK: DR. HETESSY KÁLMÁN, MURAKÖZY GYULA, ILLYÉS KÁLMÁN. Az áldozatkészség mintha sok helyen fogyóban lenne. 1848 előtt egyházunk minden intézményét maga tartotta fönn. Az állam, az uralkodó, nem segített, hanem rontott. Gyűlölettel próbálták osztrák zsoldosokkal elvenni templomainkat, lerontani iskoláinkat, bezárni a parókhiákat. A református nép áldozatkészsége csodákat művel. Kultúrát teremtettek a lelki vadonban. Iskolák, templomok, kollégiumok a tudomány és a hit tüzét táplálták a magyar éjszakában. A szegénység gazdagságot teremtett. A kiegyezés után egyházaink mindjobban állami segítségre támaszkodtak. A katholikus egyház óriási birtokaival és egykor az államtól kapott földjeivel szemben érezte a maga szegénységét. S csodálatosképpen az áldozatkészség éppen ez időben kezdett gyöngülni. Amit az apák önként adtak az ő szegénységüből, annak a tizedrészét is panaszosan adták jólétükből a fiúk. Amit az apák építettek, azt a fiák fentartani is nehezen tudják. Sajátságos tény, hogy az áldozatkészség a lélek dolga tisztán és nem az anyagi körülményeké. Sokszor a legszegényebb nép tudott mérhetlen sokat áldozni. Sokszor a jólét nevelte ki az önzést. A mostani idők látszólag hanyatlásnak idői. Mintha az anyaszentegyház iránti kötelesség itt-ott teher lenne. Mintha az anyagias, önző, csak a saját örömére költő kor szelleme átjárta volna sokak szívét. Mégis , átmeneti korszak ez csupán. Ébrednek a lelkek. Megérzik, hogy az ember nem állat, aki vad, durva ösztöneinek él csupán, hanem a lélek országának polgára. Az áldozatkészségnek megkapó példái érkeznek szerte az országból. Mezőtúron egy régi család utolsó sarja 13 milliárd koronányi vagyonát kórház építésére hagyta. Kalocsán egy Kaszay István nevű ügyvéd 700 hold birtokát és sok házát ráhagyta a ref. egyházra, 400 holdat kalocsai lelkészi, kántori javadalomra, a többit leányintézet felállítására. Tiszavárkony népe — melynek templomát az oláh ágyúgolyók összelőtték a kommunizmus bukásakor — felépíti újra a templomot. Megadóztatta önmagát. 12 mázsa búzát fizet átlag egy kisbirtokos. Felemelő és nagy példák ezek. Isten akkor készít el nagy dolgokat, mikor az áldozatkészséget felkelti az emberek lelkében. Tespedt idők jele az önzés. Úgy érezzük, új nagy és győzedelmes idők szele fuvall át a mi sokszor önző, magunknak élő, csak anyagiakkal törődő életünkön. Előadás a nemibetegségek elleni védekezésről A MIVE rendezésében dr. Miron Zoltán orvos f. hó 15-én, vasárnap d. e. 11 órakor a moziban képpekkel ilusztrált előadást tart a nemibetegségek elleni védekezésről. Tekintettel az előadás nemzetvédelmi fontosságára, a jegyek féláron árusittatnak a mozi pénztáránál. A Bánat dicsérete. Jobb a szomorúság a nevetésnél, mert az arcának szomorúsága által jobbá lesz a szív. Prédikátor. . . . A serlegekben piros nektár gyöngyöz . .. Hasonló égi örök örömökhöz. — Könnyünket iszom kristály poharadból. Az ajkadon a legszebb földi dal szól Halálfejes álarcú drága Tündér! .. . Mint bús szerelmes, a nyomunkba jöttél. Boldogság, Álom kósza, rossz barátok Rég elfutottak . . . Halvány Ifjúságot, Halott menyasszonyt — régen eltemettük. . . . Te jöttél halkan, egyre csak mögöttünk. Csókodtól féltünk. Ajtónkat bezárva Remegve néztünk havas éjszakán, Te álltál tartott orgonák alatt. Követnek küldted a holdsugarat. Álmatlan ágyunk mellé csöndben ültél, — S mint gondos anyák beteg gyermeküknél, — Megsimogattál, szép meséket mondtál, Nehéz hús éjjel sárga nyári holdnál A képeskönyvünk újra fellapoztad, Emlékek, árnyak mind felsorakoztak. Sok durva vágyunk te lesimogattad. Lágy muzsikája volt szelíd szavadnak. . . . Van-e jobb nálad, van-e szebb tenálad Tündér jelenés . .. szőke, égi Bánat! . . . Ej tengeréből — örök szép najád, — Te gyöngyöt hoztál: áldást és imát. Boldog lemondás rózsáit fonod Megkoszorúzod a bús homlokot, S az a tüskét is engesztelve hordja. Te vagy a Király elküldött heroldja, Szent égi Postás . . . Szép hajnali Csönd: Álmatlan álmodó vágyra köszönt. Égi levélről tépd le pecséted A lelkünk vár, — elgyötrött, lázban égett, — S oly csöndbe hallgat... oly elnyugodva, szépen, Mint halott koldus rózsakert tövében. Muraközy Gyula: ÖRÖK IGE. I Péter IS-19. A lélek megváltása. Péter apostol mikor ezeket irta, még napirenden volt az emberek adása-verése. Háborúk alkalmával az a fél, amelyik győzött, rabságba hurcolta a legyőzötteket s kivitte őket a piacra. Itt aztán sorban eladták őket rabszolgábul a legtöbbet ígérőnek. Szánalmas, szomorú sorsuk volt az ilyeneknek s a legtöbben agyonsanyargattatva s kínoztatva pusztultak el — összeroskadva az irtózatos, lealázó szolgaság súlya alatt. Volt eset ugyan, hogy a szerencsétlen fogoly hozzátartozói, barátai sokszor nagy