Reformátusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-41. szám)
1931-01-11 / 1-2. szám
2 REFORMÁTUSOK LAPJA 1—2. szám. ÚJÉVI EVANGÉLIUM „Boldog újévet!“ Ezzel a jókívánsággal fordulunk minden év első napjaiban mindazokhoz, akiket szeretünk, akiknek élete a milyenkével összeforrott. Volt idő, mikor mosolyogva s a messzi, titokzatos jövendőbe gondtalanul nézve kívántunk egymásnak belgább és szebb újévet. Akkor nem is foglalkoztatta a titokzatost kutató lelkünket egyéb várható esemény, mint az elmúlás gondolata és családi körünkben előfordulható jó vagy balfordulat. Ma már másban írunk. Soha titokzatosabb könyvet nem tartott elénk esztendő, mint ez az ifjú, amelyiknek 1931 van a homlokára írva. Belesajdul a szívünk, mikor a távozó öreg 1930 után nézünk. Mennyi kínt, mennyi szomorúságot, bánatot és gyűlölséget hagyott itt. És mindezeket itt hagyta! Megérezni azt az emberek szaván. Nem is olyan hittel kívánnak már egymásnak boldog újévet, mint azelőtt. Arcuk fanyar mosolygásra nyúlik s homlokuk redőibe befészkelte magát a hitetlen gond. „Mi lesz velünk!?“ — száll el ajkukról a mély sóhaj. „Lesz-e boldogabb új évünk?“ Nem lesz! Igen kemény, küzdelmes év jön ránk! Ám akik csak a meleg kályhát, a párolgó levest és a puha ágyat tartják boldogságnak — vigyázzanak. Mert csak nekik lesz keserves ez az új esztendő minden nyomorúságával és küzdelmével. És akik úgy gondolják, hogy a test külső kényelmével elintézték lelkük békességét, igen nagyon fognak csalódni. Lesznek idők, amikor a fájdalmak és nyomorúságok izzó parazsában megtisztul az emberi lélek s egy szívvel, lélekkel várja az Urat. Igen hosszú és könnyáztatta út vezet odáig. Az egész világ nyög és vergődik. Benne a család elvesztette szent és békés hivatását. Nemcsak az egyes országokban, de az egyes emberekben is forrongás és békétlenség van. Olyan az emberi lélek képe, mint mikor a nyüzsgő hangyabolyba durva ököl csap bele. Megmagyarázhatatlan időknek jeleit érezzük. Mindenki ideges, izgatott. Aki vígad, az nem jókedvéből teszi. Aki pedig sír, nem tudja, miért sír ... A dolgos ember fáradtan húzza az igát, a munkanélküli pedig irigykedve nézi amazt. A rongyos ruhájú fogcsikorogva könyörög, míg a jó ruhájú nem ad hálát Istennek ... A becsületnek is ára van. Pénzért adják és veszik.. Mennyi könny, mennyi könny! És ebbe a zűrzavaros életzenébe sisteregve belehull az orosz kommunisták egymillió tagot számláló „istentelenek szövetsége“. Testvér, tudod, mit jelent ez? Azt, hogy maholnap hozzánk is elér vértől és szennytől vörös keze, hogy csontöklével összerombolja mindazt, ami szent, ami szép és jó ... Miért is nem ragadtuk meg már régen az Atya De aki mindvégig állhatatos marad, az idvezül. Máté ev. 24:13. Isten régen felénk nyújtott kezét? Amaz, a Krisztus ellenes erő közeledik. Németország nem egy városában hivalkodó falragaszok hirdetik közeledtét: keresztre feszített Krisztus, körülötte vigyorgó emberalakok, akik kővel dobálják a Szentet. S alatta a kommunizmust dicsőítő sorok. . . Avagy az a sok bezárt német templom — nem is beszélve az orosz templomokról — nem hirdet-e nekünk igen sok könnyet, igen sok nyomorúságot és küzdelmet erre az újévre? ... Az újévi, evangélium, az újévi örömhír pedig ez: de aki mindvégig állhatatos marad, az idvezül. Mert könnyű megállni a derűs időben. Azért, akinek hite vagyon, most elővegye, hogy meg tudjon állni minden részben és nyomorúságban. Isten soha közelebb nem volt a nyomorult és esendő emberhez, mint most. Az ő kikutathatatlan bölcsessége egy időre eltűri az embereknek ellene és egymás ellen véghez vitt iszonyatosságait. Szükséges, hogy nyíltan színt valljunk. Vele vagy ellene. .. Ezt a vallomást nem keresztlevelekre írják, hanem az élő és Jézusért dobogó forró emberi szívre. És a megpróbáltatásokban is hűséges hit és szeretet trón javai írják! Érzed, Testvérem, hol van a kimenekedésed? Tudod, hogy ha a világ dőlne is össze, mit kell tenned? Érted már, mit jelent az újévi evangélium? Tudod-e azt a rejtett utat, amin járva Neked is boldog lesz — oh százszor! — a ránk következő új esztendő minden izgalmával, gyötrelmével és nyomorúságával? Oh, érezd meg az egyetlen Úr, a szerető szívű Jézus, az érettünk, oh, de sokat szenvedett Krisztus keze simítását, mikor könnyeid törlőd. Felénk szól biztatón: De aki mindvégig állhatatos marad, az idvezül. DR. RAVASZ LÁSZLÓ a „Református Diákmozgalom“ című diáklapban feltűnően érdekes dolgokat mond el ifjúságáról, arról az útról, mely szülőházának füves küszöbétől a dunamelléki egyházkerület püspöki székéig vezetett. „Nem akartam szónok lenni és ezért lehettem igehirdetővé“, mondotta a többek között. A lap ezenkívül érdekes interjút közöl Móricz Zsigmonddal folytatott beszélgetésről. Továbbá sok aktuális cikket és Kosztolányi Dezsőtől egy novellát közöl a lap. Előfizetési ára diákoknak 3.20 P, nemdiákoknak 40 egész évre. Megrendelhető IX., Lónyay u. 7. II. 28. %