Reformátusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-41. szám)

1931-01-11 / 1-2. szám

2 REFORMÁTUSOK LAPJA 1—2. szám. ÚJÉVI EVANGÉLIUM „Boldog újévet!“ Ezzel a jókívánsággal fordulunk minden év első napjaiban mindazokhoz, akiket szeretünk, akiknek élete a milyenkével összeforrott. Volt idő, mikor mosolyogva s a messzi, titokzatos jö­vendőbe gondtalanul nézve kívántunk egymásnak bel­gább és szebb újévet. Akkor nem is foglalkoztatta a titokzatost kutató lelkünket egyéb várható esemény, mint az elmúlás gondolata és családi körünkben elő­fordulható jó vagy balfordulat. Ma már másban írunk. Soha titokzatosabb könyvet nem tartott elénk esztendő, mint ez az ifjú, amelyiknek 1931 van a homlokára írva. Belesajdul a szívünk, mikor a tá­vozó öreg 1930 után nézünk. Mennyi kínt, mennyi szomorúságot, bánatot és gyűlölséget hagyott itt. És mindezeket itt hagyta! Megérezni azt az emberek szaván. Nem is olyan hittel kívánnak már egymásnak boldog újévet, mint azelőtt. Arcuk fanyar mosoly­gásra nyúlik s homlokuk redőibe befészkelte magát a hitetlen gond. „Mi lesz velünk!?“ — száll el ajkuk­ról a mély sóhaj. „Lesz-e boldogabb új évünk?“ Nem lesz! Igen kemény, küzdelmes év jön ránk! Ám akik csak a meleg kályhát, a párolgó levest és a puha ágyat tartják boldogságnak — vigyázza­nak. Mert csak nekik lesz keserves ez az új esztendő minden nyomorúságával és küzdelmével. És akik úgy gondolják, hogy a test külső kényelmével elintézték lelkük békességét, igen nagyon fognak csalódni. Lesz­nek idők, amikor a fájdalmak és nyomorúságok izzó parazsában megtisztul az emberi lélek s egy szívvel, lélekkel várja az Urat. Igen hosszú és könnyáztatta út vezet odáig. Az egész világ nyög és vergődik. Benne a család elvesztette szent és békés hivatását. Nemcsak az egyes országokban, de az egyes emberekben is for­rongás és békétlenség van. Olyan az emberi lélek ké­pe, mint mikor a nyüzsgő hangyabolyba durva ököl csap bele. Megmagyarázhatatlan időknek jeleit érez­zük. Mindenki ideges, izgatott. Aki vígad, az nem jó­kedvéből teszi. Aki pedig sír, nem tudja, miért sír ... A dolgos ember fáradtan húzza az igát, a munka­­nélküli pedig irigykedve nézi amazt. A rongyos ru­hájú fogcsikorogva könyörög, míg a jó ruhájú nem ad hálát Istennek ... A becsületnek is ára van. Pénz­ért adják és veszik.. Mennyi könny, mennyi könny! És ebbe a zűrzavaros életzenébe sisteregve bele­hull az orosz kommunisták egymillió tagot számláló „istentelenek szövetsége“. Testvér, tudod, mit jelent ez? Azt, hogy maholnap hozzánk is elér vértől és szennytől vörös keze, hogy csontöklével összerombol­ja mindazt, ami szent, ami szép és jó ... Miért is nem ragadtuk meg már régen az Atya De aki mindvégig állhatatos marad, az idvezül. Máté ev. 24:13. Isten régen felénk nyújtott kezét? Amaz, a Krisztus ellenes erő közeledik. Németor­szág nem egy városában hivalkodó falragaszok hir­detik közeledtét: keresztre feszített Krisztus, körü­lötte vigyorgó ember­alakok, akik kővel dobálják a Szentet. S alatta a kommunizmust dicsőítő sorok. . . Avagy az a sok bezárt német templom — nem is be­szélve az orosz templomokról — nem hirdet-e ne­künk igen sok könnyet, igen sok nyomorúságot és küzdelmet erre az újévre? ... Az újévi, evangélium, az újévi örömhír pedig ez: de aki mindvégig állhatatos marad, az idvezül. Mert könnyű megállni a derűs időben. Azért, akinek hite vagyon, most elővegye, hogy meg tudjon állni minden részben és nyomorúságban. Isten soha közelebb nem volt a nyomorult és esendő emberhez, mint most. Az ő kikutathatatlan bölcsessége egy időre eltűri az embereknek­­ ellene és egymás ellen véghez vitt iszonyatosságait. Szükséges, hogy nyíltan színt v­alljunk. Vele vagy ellene. .. Ezt a vallomást nem keresztlevelekre írják, hanem az élő és Jézusért dobo­gó forró emberi szívre. És a megpróbáltatásokban is hűséges hit és szeretet trón javai írják! Érzed, Testvérem, hol van a kimenekedésed? Tudod, hogy ha a világ dőlne is össze, mit kell ten­ned? Érted már, mit jelent az újévi evangélium? Tu­dod-e azt a rejtett utat, amin járva Neked is boldog lesz — oh százszor! — a ránk következő új esztendő minden izgalmával, gyötrelmével és nyomorúságával? Oh, érezd meg az egyetlen Úr, a szerető szívű Jézus, az érettünk, oh, de sokat szenvedett Krisztus keze simítását, mikor könnyeid törlőd. Felénk szól biztatón: De aki mindvégig állhatatos marad, az idvezül. DR. RAVASZ LÁSZLÓ a „Református Diák­mozgalom“ című diáklapban feltűnően érdekes dol­gokat mond el ifjúságáról, arról az útról, mely szülő­házának füves küszöbétől a dunamelléki egyházkerü­let püspöki székéig vezetett. „Nem akartam szónok lenni és ezért lehettem igehirdetővé“, mondotta a töb­bek között.­­ A lap ezenkívül érdekes inter­jút kö­zöl Móricz Zsigmonddal folytatott beszélgetésről. To­vábbá sok aktuális cikket és Kosztolányi Dezsőtől egy novellát közöl a lap. Előfizetési ára diákoknak 3.20 P, nemd­iákoknak 4­0 egész évre. Megrendelhető IX., Lónyay­ u. 7. II. 28. %

Next