Reformátusok lapja, 1937 (23. évfolyam, 1-34. szám)
1937-04-18 / 15-16. szám
15—16. Jegyzetek Móricz Zsigmond: „Kálvinista keresztjéhez Kecskemét polgármesterének az az intézkedése, mellyel nagypénteken kitűzette a városi iskolák 250 tantermében a keresztet, széles hullámokat vetett. Minden valamire való agy, toll és nyelv megforgatta e témát. A Pesti Napló vasárnapi számában Móricz Zsigmond is. Oly pompás elhitető művészettel, hogy az olvasó megkönnyebbült csodálkozással jegyzi meg, miként is lehettek a kereszt kérdésében eddig eltérő vélemények, mikor nyilvánvaló, hogy a kereszt közös, legszentebb szimbóluma kell, hogy legyen minden magyarnak. Ezt a kérdést a kecskeméti polgármester és Móricz Zsigmond megoldotta, gyerünk tovább, új problémák felé, vallja az olvasó. Azonban nem oldották meg, ezért álljunk meg egy szóra. Mert amiképen a vakbélgyulladást nem lehet meggyógyítani „ráolvasással“, azonképen a felekezeti kérdés sem oldható meg a kereszt kitűzésével, ha az a „legnagyobb nyugalommal“ történik is, ha azt egy kálvinista polgármester tűzte is ki. Mélyebben kell a kérdést látni és el kell fogadni, hogy a kereszt kitűzése nem feltétele, hanem következménye a faji egybetömörülésnek, amit Móricz Zsigmond óhajt a legjobban. Ennek azonban két durva akadálya van. E pillanatban ne legyünk gyávák. Legyünk bátrak és a lelkiismereti szabadság pengéjével vágjuk fel a fekélyt s talán csoda történik. Ezért lássuk hát a két durva akadályt. Az egyik A svéd protestánsok 1925-ben Stockholmban konferenciát hívtak össze. Tárgy: a bolsevizmus Isten tagadása elleni egységfront (Unió!) megszervezése. Megjelentek a konferencián a világ minden részéből az összes protestáns felekezetek, a görögkeleti egyház képviselői, mintegy kétezren voltak együtt. Hatalmas agytrösztje a keresztyén világnézetnek. A pápa azon feltételhez kötötte képviselőjének elküldését, ha a konferencia elismeri az ő főségét. Kétségtelen, azon szempontból indult ki, hogy Oroszország, Mexikó, Spanyolország égése mellett és felett mégis csak az a legfontosabb kérdés, hogy a föld megkereszteltjei elismerjék az ő főségét, mint aki Péter apostol utóda és a mindenütt jelenvaló Jézus Krisztus földi helytartója. A 350 millió lelket képviselő konferencia erre nem volt hajlandó, ezért a pápa nem is küldötte el képviselőjét. Ez az egyik gordiusi csomó. A másik honi vonatkozású. Tegyük fel a pápaszemet és olvassuk el az alábbi írást. A másik „Veszprémmegyei kir. Tanfelügyelőség hivatalos közleményei.“ „280/1937. szám.“ „Tárgy: évvégi torna- és énekünnepélyek rendezése.“ „Valamennyi igazgató-tanító úrnak és tantestületnek.“ ,,Az iskolai testnevelésnek jelentőségét és fontosságát s az énektanítással karöltve a hazafias szellem ápolására és fejlesztésére gyakorolt nagy hatását semmi sem igazolja jobban, mint az a tény, hogy a társadalom minden rétege a legnagyobb érdeklődést tanúsítja a sportok iránt és ezeken keresztül szervezhető meg egy nemzet a legkönnyebben, amint ezt a Szokol-egyesületek története is igazolja. Ezért kívánom vármegyénkben a torna- és énekünnepélyek megszervezése által. . . a tanulókban és szülőkben egyaránt a nemzeti összetartozandóság érzetét felkelteni és ápolni. Általános tájékozódásul közlöm, hogy a vármegyét 30 körzetre osztottam fel. Az egyes körzetekbe pedig csak azonos jellegű iskolákat osztottam be, mivel a rónikát. püspöki kar nem járult hozzá ahhoz, hogy a róm. kat. iskoláknak tanulói más felekezetű iskolák tanulóival közösen tartsanak tornaünnepélyeket.“ Róma álláspontja ez: hitelveimmel ellenkezik eretnekekkel egy asztalhoz leülni vagy az, hogy pl. a felsőgörzsönyi róm. kát. iskola növendékeinek megengedje, hogy a ref. iskola növendékeivel futballmeccset játszhassanak, mert ezen tény által esetleg veszedelmes lelki vérkeveredés következhetnék be. Nyilvánvaló, hogy ezen magatartásával ezen hitelvét fölé helyezte a Móricz Zsigmond által is óhajtott faji egybetömörülésnek. Hát ez a hitelv a bökkenő, ez a második gordiusi csomó, azt mondhatnám, az igazi keresztkérdés, amely pozitív megoldásra vár s ennek következményeként bizonnyal örömmel tűzetik ki a kereszt minden református iskola tantermében is. Akkor, ha a róm. kat. püspöki kar megengedi, hogy a felsőbörzsönyi katolikus elemisták barátságos futballmeccset játszhassanak a felsőbörzsönyi református elemistákkal és tovább menve, felnövekedvén, egy menetszázadban masírozhassanak Kolozsvár felé. Haj, Rákóczi!... Ez az igazi keresztkérdés, a gordiusi csomó, amit ezennel leteszek Móricz Zsigmond íróasztalára, azzal hogy ha van egy csepp lelkében a Koppány, Petur bán, Corvin Mátyás, a Zrínyiek, Wesselényiek, Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Tisza István, Prohászka véréből, feleljen meg erre a kérdésre a nyilvánosság előtt. Óva intem azonban, hogy e téma megoldásában Pilátus szerepét vállalja. Ez évben állítják fel Pesten a Nagy fejedelem szobrát. Szép beszédek fognak elhangzani, szép cikkek fognak íródni egyéniségéről, kurucai dicsőségéről. Félő, hogy a nagy külső attentáció mellett el fog veszni a lényeg, az, hogy vagyont, életet, mindent odaadott a lelkiismereti szabadságért, fajának egybetömörüléséért és hogy ennek az életstílusnak van valami jelentősége mindnyájunkra nézve a végső konzekvenciák levonásában. Római katolikus vallású, mélységes keresztyénhitű, igaz magyar ember volt. Nem e világba való volt. De épen ebben van népünk dicsőséges predestinációjának ténye, hogy — ha akarja, ha nem — a magyarnak Istene eleve való elrendeléséből oly ma REFORMÁTUSOK LAPJA 65