Üzenet, 1942 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1942-01-04 / 1. szám

2 Isten üzenete 90. zsoltár Könyörgés esztendők fordulóján Ez a zsoltár egy sorsának bátran szemébe néző ember könyörgése bölcs szívért. Taníts minket úgy Számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.« »Titkon érzett s magunknak se bevallott betegséget lehet leplezni vagy semmibe venni mindaddig, míg életünk valamilyen fordulóján belátás vagy törvény arra nem kényszerít, hogy orvos elé álljunk s megtudjuk: mi a baj. A hűtlen pénzkezelést titkolhatjuk mások felett, s igyekezhetünk a ma­gunk számára sem tudatosítani úgy, hogy nem nézünk bele a pénztár­­könyvbe, de egyszer eljön a szám­adás órája s minden kiderül. Ez a nap kényszerítő alkalom arra, hogy­ életünk, sorsunk szemére néz­zünk. Ezért kell a zsoltáríróval együtt bölcs szívért könyörögnünk, hogy bölcsen tudjunk számba venni mindent, aminek a számbavételére n ez a mai nap kényszerít minket. Ez a zsoltár egy szenvedő ember könyörgése vigasztalásért. Meg­számlálja a tűnő napokat és éveket s meglátja, hogy a napok nyomorú­ságosak és az esztendők gonoszak. Statisztikusok kiszámították, hogy mennyi az átlagos emberi életkor. Kiszámították azt is, hogy a ne­künk adott időből mennyit fordí­tunk alvásra, evésre, munkára, szó­rakozásra stb. De ha nemcsak a számok felszínes és sokszor csalóka mérlegére­ tesszük rá életünk idejét, hanem azt kutatjuk, hogy mi volt az a sötét árnyék, amely minden napunkat besötétítette, mi volt az a rém, mely nyugtalanná telte az álmainkat; mi volt az az üröm, mely megkeserítette örömeinket; mi volt az az átok, mely gyötrel­­messé és eredménytelenné tette munkánkat, akkor rájövünk, hogy a nekünk adott évek a szenvedés évei voltak. Igen, éveink nagyobb része nyomorúság és fáradság. Ez­ért könyörgünk ma, az új esztendő első napján a zsoltáríróval együtt, hogy ez az év az Úr jókedvének esztendeje legyen. Könyörgünk olyan örömökért, melyekben nin­csen keserűség, és olyan munká­ért, melyen áldás van. . Ez a zsoltár azután egy bűnös ember könyörgése irgalomért. Éle­tünk mögött ott a szenvedés s a szenvedés oka a bűn. Aki bölcs szívvel emlékezik, az ma nem szen­vedéseinek sokaságát hajtogatja bu­­pán, hanem bűneinek sokasága fe­lett bánkódik; s mindennel buz­síbban könyörög Isten irgalmáért e­gyütt könyörgünk a zsoltáríróval, de mi annak a nevében könyör­günk, akit ő még nem ismert: Jé­zus nevében. A mai napra sok em­ber úgy tekint, mint az újrakezdés lehetőségére. Milliók fogadkoznak, m­ától fogva új életet kezdek, ezen­túl minden máskép lesz. Igen, is­ten lehetőséget ad ezen a napon az újrakezdésre, hogy minden más­kép legyen, hogy megújuljon az életünk , de csak Krisztusban. Krisztus az Isten válasza: Benne töröltetnek el bűneink, Benne de­rül jókedvre Isten búsulása, Benne engeszteltetik ki Isten haragja. Ez a zsoltár végül egy hálál ha­talma alá rekesztett ember bele­­fogózkodása Istenbe. Uram, te voltál nekünk hajlékunk nemze­dékről-nemzedékre!« A múlandó­ság világában élünk. Por vagyunk és porrá leszünk, ha szól az Úr. Életünk olyan, mint a fű: reggel virágzik s estére elhervad. Olyan, mint az álom: jön s azután szét­­foszlik a semmiségbe. Ebben a mú­lóvilágban csak egyetlen szilárd pont van: Isten, aki volt, minek­­előtte a hegyek lettek, s lesz örök­­kön-örökké. Csak annak nem árt a múlandóság lehellete, ami kap­csolatban van az örökkévaló Is­tennel : az igével, a mennyei ke­­nyérrel, és a szeretettel. Belefogóz­­kodni Istenbe és az örökkévalóság­ba csak úgy lehet, ha megtartjuk az igét, ha­ élünk a mennyei ke­nyérrel, s­em megmaradunk a sze­retesben.­Indiában időnként kiönt a szent folyó, a Ganges. Hullámai száz­kilométeres szélességben hömpö­lyögnek s mindent elpusztítanak. Ha jön az árvíz, riadt dobpergés száll a partokon faluról-falura: me­neküljetek a hegyekbe! Testvéreim, életünket elnyeléssel fenyegeti a szenvedés, bűn és halál áradata. Ez a zsoltár figyelmeztető dobper­gés: meneküljetek Istenhez, ő az egyetlen biztos menedék Amen. Dr. Kékén András Morzsák Autóbuszon A város szélén várakozott az autóbusz. A soffőr beszédbe ele­gyedett egy csepp kisleánnyal. Adj nekem pénzt! •— mondja a kis­leány. A soffőr ad neki két fillért. Még!« Újra kap annyit, így ösz­­szegyűjtött öt darab " kétfillérest. No" most add nekem ezt a sok pénzt, mondja a bácsi é s én adok helyette másikat.« Ezzel át­nyújt neki egy­ darab egy pengést. A kisleány görcsösen szorítja ösz­­sze a markát. Hogyne! ötöt egyért nem ad! Mi felnőttek mosolyog­tunk ezen. De milyen szomorú az, hogy­ sokan Isten nagy­ ajándéká­nak, az örökéletnek nagy értékét nem ismerik fel, s ugyanilyen gör­csösen ragaszkodnak az értéktele­nebb földi dolgokhoz. ŐSZ­I­N­TÉN... Egy magát buzgó keresztyénnek valló ember hátat fordított az egy­házának azért, mert szerinte jog­talanul felemelték az egyházi adó­ját. Egy másik nagyon is buzgó keresztyén ember azért sértődött meg halálosan egyházára, mert a lelkészválasztáson nem sikerült sa­ját jelöltjét bejuttatnia. Egy har­madik úgynevezett jó keresztyén pedig azért átkozta el saját egyhá­zát, mert a lejáró földbérletét az egyháztanács nem újította meg, szinte bosszútól lihegve jelentette ki: »Én, amíg élek, nem lépem át a templom ajtaját, mert csúnyán, nagyon csúnyán bánt el velem az egyházam. Egy édesapa ezekkel a szavakkal okolta meg azt, hogy mi­ért tűrte könnyelműen azt, hogy a nősülő fia rev­erzálist adjon egy­házunk kárára: »Hát láttam én már az én házamban az evangé­likus papot ? Húsz éve itt lakom­­már ebben a városban, de még evangélikus lelkész nem lépte át lakásom küszöbét. Ha az egyház nem törődik velem, én sem törő­döm az egyházammal!« A példákat lehetne folytatni a végtelenségig. Ma elég általános keresztyén betegség az, hogy hívő keresztyének gyarló, földi, emberi okok miatt megtagadják hitüket és ezáltal akarnak bosszút állni egy­házukon. Nagy tévedésben él azon­ban minden ilyen keresztyén: az egyházon nem lehet bosszút állni, mert csak saját magát csapja be minden ember, aki az egyházát szeretné megrövidíteni. Ember ha­ragja Isten dicsőségét nem mun­kálja, mert az Úr védelmezi az Úr szent egyházát, miként jópásztor megvédi kicsiny juhocskáját. Főleg egyről ne feledkezzünk meg! Hitünket nem tehetjük füg­gővé gyarló emberek még gyar­lóbb cselekedeteitől. Mi nem az Isten gyarló, vétkező szolgáiban hiszünk, hanem az Úr Jézus Krisz­tusban. Aki az út az igazság és az élet felé. Mindenkiben csalódhat az ember ezen a világon, de őbenne nem csalódhatunk soha. Épen ez­ért, ha gyarló, földi, emberi okok miatt elhagyod vagy megtagadod egyházadat, úgy Krisztust hagyod el, az örök Üdvözítőnek fordítasz hátat és őt magát tagadod meg. Aki szintén meg fog téged tagadni az utolsó napon emberre és nem Krisztusra épített vallásosságod miatt! S. L. Amit nem lát az Isten Egy kisfiútól azt kérdezte a ta­nítója, van-e valami, amit nem lát az Isten. A kisfiú azt felelte: »Van. A bűneimet nem látja, mert be­takarta őket a Jézus vére.«

Next