Üzenet, 1942 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1942-01-04 / 1. szám

2 Isten üzenete 90. zsoltár Könyörgés esztendők fordulóján Ez a zsoltár egy sorsának bátran szemébe néző ember könyörgése bölcs szívért. Taníts minket úgy Számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.« »Titkon érzett s magunknak se bevallott betegséget lehet leplezni vagy semmibe venni mindaddig, míg életünk valamilyen fordulóján belátás vagy törvény arra nem kényszerít, hogy orvos elé álljunk s megtudjuk: mi a baj. A hűtlen pénzkezelést titkolhatjuk mások felett, s igyekezhetünk a magunk számára sem tudatosítani úgy, hogy nem nézünk bele a pénztárkönyvbe, de egyszer eljön a számadás órája s minden kiderül. Ez a nap kényszerítő alkalom arra, hogy életünk, sorsunk szemére nézzünk. Ezért kell a zsoltáríróval együtt bölcs szívért könyörögnünk, hogy bölcsen tudjunk számba venni mindent, aminek a számbavételére n ez a mai nap kényszerít minket. Ez a zsoltár egy szenvedő ember könyörgése vigasztalásért. Megszámlálja a tűnő napokat és éveket s meglátja, hogy a napok nyomorúságosak és az esztendők gonoszak. Statisztikusok kiszámították, hogy mennyi az átlagos emberi életkor. Kiszámították azt is, hogy a nekünk adott időből mennyit fordítunk alvásra, evésre, munkára, szórakozásra stb. De ha nemcsak a számok felszínes és sokszor csalóka mérlegére tesszük rá életünk idejét, hanem azt kutatjuk, hogy mi volt az a sötét árnyék, amely minden napunkat besötétítette, mi volt az a rém, mely nyugtalanná telte az álmainkat; mi volt az az üröm, mely megkeserítette örömeinket; mi volt az az átok, mely gyötrelmessé és eredménytelenné tette munkánkat, akkor rájövünk, hogy a nekünk adott évek a szenvedés évei voltak. Igen, éveink nagyobb része nyomorúság és fáradság. Ezért könyörgünk ma, az új esztendő első napján a zsoltáríróval együtt, hogy ez az év az Úr jókedvének esztendeje legyen. Könyörgünk olyan örömökért, melyekben nincsen keserűség, és olyan munkáért, melyen áldás van. . Ez a zsoltár azután egy bűnös ember könyörgése irgalomért. Életünk mögött ott a szenvedés s a szenvedés oka a bűn. Aki bölcs szívvel emlékezik, az ma nem szenvedéseinek sokaságát hajtogatja bupán, hanem bűneinek sokasága felett bánkódik; s mindennel buzsíbban könyörög Isten irgalmáért együtt könyörgünk a zsoltáríróval, de mi annak a nevében könyörgünk, akit ő még nem ismert: Jézus nevében. A mai napra sok ember úgy tekint, mint az újrakezdés lehetőségére. Milliók fogadkoznak, mától fogva új életet kezdek, ezentúl minden máskép lesz. Igen, isten lehetőséget ad ezen a napon az újrakezdésre, hogy minden máskép legyen, hogy megújuljon az életünk , de csak Krisztusban. Krisztus az Isten válasza: Benne töröltetnek el bűneink, Benne derül jókedvre Isten búsulása, Benne engeszteltetik ki Isten haragja. Ez a zsoltár végül egy hálál hatalma alá rekesztett ember belefogózkodása Istenbe. Uram, te voltál nekünk hajlékunk nemzedékről-nemzedékre!« A múlandóság világában élünk. Por vagyunk és porrá leszünk, ha szól az Úr. Életünk olyan, mint a fű: reggel virágzik s estére elhervad. Olyan, mint az álom: jön s azután szétfoszlik a semmiségbe. Ebben a múlóvilágban csak egyetlen szilárd pont van: Isten, aki volt, minekelőtte a hegyek lettek, s lesz örökkön-örökké. Csak annak nem árt a múlandóság lehellete, ami kapcsolatban van az örökkévaló Istennel : az igével, a mennyei kenyérrel, és a szeretettel. Belefogózkodni Istenbe és az örökkévalóságba csak úgy lehet, ha megtartjuk az igét, ha élünk a mennyei kenyérrel, sem megmaradunk a szeretesben.Indiában időnként kiönt a szent folyó, a Ganges. Hullámai százkilométeres szélességben hömpölyögnek s mindent elpusztítanak. Ha jön az árvíz, riadt dobpergés száll a partokon faluról-falura: meneküljetek a hegyekbe! Testvéreim, életünket elnyeléssel fenyegeti a szenvedés, bűn és halál áradata. Ez a zsoltár figyelmeztető dobpergés: meneküljetek Istenhez, ő az egyetlen biztos menedék Amen. Dr. Kékén András Morzsák Autóbuszon A város szélén várakozott az autóbusz. A soffőr beszédbe elegyedett egy csepp kisleánnyal. Adj nekem pénzt! •— mondja a kisleány. A soffőr ad neki két fillért. Még!« Újra kap annyit, így öszszegyűjtött öt darab " kétfillérest. No" most add nekem ezt a sok pénzt, mondja a bácsi é s én adok helyette másikat.« Ezzel átnyújt neki egy darab egy pengést. A kisleány görcsösen szorítja öszsze a markát. Hogyne! ötöt egyért nem ad! Mi felnőttek mosolyogtunk ezen. De milyen szomorú az, hogy sokan Isten nagy ajándékának, az örökéletnek nagy értékét nem ismerik fel, s ugyanilyen görcsösen ragaszkodnak az értéktelenebb földi dolgokhoz. ŐSZINTÉN... Egy magát buzgó keresztyénnek valló ember hátat fordított az egyházának azért, mert szerinte jogtalanul felemelték az egyházi adóját. Egy másik nagyon is buzgó keresztyén ember azért sértődött meg halálosan egyházára, mert a lelkészválasztáson nem sikerült saját jelöltjét bejuttatnia. Egy harmadik úgynevezett jó keresztyén pedig azért átkozta el saját egyházát, mert a lejáró földbérletét az egyháztanács nem újította meg, szinte bosszútól lihegve jelentette ki: »Én, amíg élek, nem lépem át a templom ajtaját, mert csúnyán, nagyon csúnyán bánt el velem az egyházam. Egy édesapa ezekkel a szavakkal okolta meg azt, hogy miért tűrte könnyelműen azt, hogy a nősülő fia reverzálist adjon egyházunk kárára: »Hát láttam én már az én házamban az evangélikus papot ? Húsz éve itt lakommár ebben a városban, de még evangélikus lelkész nem lépte át lakásom küszöbét. Ha az egyház nem törődik velem, én sem törődöm az egyházammal!« A példákat lehetne folytatni a végtelenségig. Ma elég általános keresztyén betegség az, hogy hívő keresztyének gyarló, földi, emberi okok miatt megtagadják hitüket és ezáltal akarnak bosszút állni egyházukon. Nagy tévedésben él azonban minden ilyen keresztyén: az egyházon nem lehet bosszút állni, mert csak saját magát csapja be minden ember, aki az egyházát szeretné megrövidíteni. Ember haragja Isten dicsőségét nem munkálja, mert az Úr védelmezi az Úr szent egyházát, miként jópásztor megvédi kicsiny juhocskáját. Főleg egyről ne feledkezzünk meg! Hitünket nem tehetjük függővé gyarló emberek még gyarlóbb cselekedeteitől. Mi nem az Isten gyarló, vétkező szolgáiban hiszünk, hanem az Úr Jézus Krisztusban. Aki az út az igazság és az élet felé. Mindenkiben csalódhat az ember ezen a világon, de őbenne nem csalódhatunk soha. Épen ezért, ha gyarló, földi, emberi okok miatt elhagyod vagy megtagadod egyházadat, úgy Krisztust hagyod el, az örök Üdvözítőnek fordítasz hátat és őt magát tagadod meg. Aki szintén meg fog téged tagadni az utolsó napon emberre és nem Krisztusra épített vallásosságod miatt! S. L. Amit nem lát az Isten Egy kisfiútól azt kérdezte a tanítója, van-e valami, amit nem lát az Isten. A kisfiú azt felelte: »Van. A bűneimet nem látja, mert betakarta őket a Jézus vére.«